Az ombudsmantörvény az alapvető jogok biztosa kiemelt feladatai közt nevesíti a gyermekek jogainak védelmét. Az ombudsman ennek megfelelve a gyermeki jogok érvényesülését évről évre változó fókuszú, hivatalból indított átfogó vizsgálatokkal monitorozza. A biztosok gyakorlatában az egyik állandó, visszatérő elem a kiszolgáltatott helyzetű gyermekeket ért jogsérelmekkel szembeni védelem erősítése, amely lehet a figyelemfelhívás, a visszásságok és a konstruktív alapjogi kritika felmutatása. Az érintettek helyzetéből nemcsak a kiemelt figyelem következik, hanem a megelőzés, a jogalkotó szerveket, a jogalkalmazó hatóságokat és civil-szakmai szférát is magában foglaló közegben az együttműködés és a közös megoldáskeresés fontossága. A magyar ombudsmanintézmény működésében sokáig a hagyományos, reaktív eszközök domináltak, azaz a panaszalapú konkrét vizsgálatok mutattak rá a problémákra. Hamar megjelentek azonban azok a területi vagy intézményi fókuszvizsgálatok is, amelyek révén a biztosok igyekeztek feltárni, hogy például egy-egy gyermekvédelmi vagy oktatási-nevelési intézményben sérülnek-e az ott élő, tanuló gyermekek alapvető jogai, megfelelőek-e az ellátási körülmények. Ezekben az ügyekben gyakran fény derült a rendszerhibákra, a hibás, következetlen gyakorlatra, ellentmondó szabályozásra, ezek orvoslása érdekében pedig egész ajánlás-listákat rögzítettek a jelentések. Az ombudsman, a gyermekek jogait érintő aggályok felmutatása során, az alkotmány mellett sok esetben hívta segítségül, támaszkodott mérceként a nemzetközi, így az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye adta sztenderdekre is.
2015 elején a biztos az éves Gyermekjogi Stratégiájában a korábbi tematikus projektek helyett évi rendszerességgel 4-5 átfogó jellegű, széles körű adatgyűjtésre épülő hivatalbóli vizsgálat indításáról döntött a gyermekjogi területen. 2015-ben az egyik ilyen kiemelt, stratégiai vizsgálat fókuszát a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú gyermekek tankötelezettségének teljesítése, oktatáshoz való jogának érvényesülése jelentette.
A biztos a tapasztalatokat és megállapításokat az AJB-1027/2015. számú jelentésében foglalta össze.[1] Az ombudsmani vizsgálat kiindulópontját azok a jelzések és tapasztalatok jelentették, amelyek arról számoltak be, hogy számos Magyarországon munkát vállaló külföldi, főleg román állampolgárságú személlyel hazánkban tartózkodó gyermek marad távol tartósan, akár évekre is az iskolai oktatástól. Ha pedig erre az aggályos helyzetre egyáltalán fény derül, akkor a szülők jellemzően arra hivatkoznak, hogy rájuk a hazájuk szerinti oktatási rendszer szabályai vonatkoznak, gyermekeik pedig e szabályok szerint, például magántanulóként végzik iskolai tanulmányaikat. A tapasztalatok egyértelműen azt mutatták, hogy az érintett családokban a gyermekek sem Magyarországon, sem az állampolgárságuk szerinti országban nem tesznek eleget tankötelezettségüknek, amely így a gyermekek esetében megnehezíti vagy akár el is lehetetleníti az oktatáshoz való jog megfelelő érvényesülését.
A biztosi vizsgálat egyik alapgondolata az volt, hogy a szülőket alkotmányos vagy törvényi feladatként kötelező tankötelezettség teljesítésének elmulasztása komoly, nem egyszer nehezen visszafordítható, súlyos következményekkel jár, így szorosan összefügg a gyermekek gondoskodáshoz és védelemhez való jogának érvényesülésével. A jelentés alapvetése volt, hogy az iskolába járásból, az oktatásban való részvételből való tartós kiesés akadályozza a gyermek fejlődését, negatívan befolyásolja későbbi sorsát. E szempontból pedig gyermekek, az idegen nyelvi környezettel is súlyosbítva fokozottan kiszolgáltatottak.
Közös írásunkban szeretnénk áttekintést nyújtani a terjedelmes jelentés legfontosabb tapasztalatairól, szeretnénk bemutatni kulcsmegállapításokat, összefüggéseket, végül szólni a kezdeményezésekről, az eredményekről, ha úgy tetszik, a szakmai párbeszéd első lépéseiről.
A magyar alapjogi gyakorlaton, a releváns alkotmánybírósági tételeken túl a jelentés külön is hivatkozza az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét[2] és aláhúzza azt, hogy
- 11/12 -
az oktatáshoz való jog szoros kapcsolatban áll a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával. Lényeges, hogy az Egyezmény 4. cikke szerint a részes államok - így Magyarország - arra vállalnak kötelezettséget, hogy meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Az Egyezmény 28. cikke szerint pedig a részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszik.
A jelentés utalt arra, hogy az ENSZ Gyermekek Jogainak Bizottsága a 2014 szeptemberében elfogadott, Magyarországról szóló harmadik, negyedik és ötödik összevont időszakos jelentésre vonatkozó záró észrevételei közt az oktatáshoz való jogot érintően az aggodalmát fejezte ki a menedékkérő gyermekeknek az oktatáshoz való korlátozott hozzáférése miatt, a migráns gyermekek egyéni igényeire összpontosító, speciális integrációs programok és az interkulturális oktatás hiánya miatt. A Bizottság ezért záró észrevételeiben kiemelten javasolta, hogy Magyarország részes államként tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a területén élő minden gyermeknek az oktatáshoz való hozzáférése biztosított legyen, továbbá az iskolába járó gyermekek egyéni igényeinek kielégítése érdekében további integrált osztályokat és interkulturális oktatást biztosítson, különösen a migráns gyermekek számára.[3]
A jelentés a külföldi joggyakorlat néhány relevánsnak tartott elemét - a műfajból is adódóan a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívásként - is be kívánta mutatni röviden, három országot említett ebben a körben, az Egyesült Királyságot, Franciaországot és Ausztriát.
Az Egyesült Királyságban az 1996-os Education Act[4] (a továbbiakban: EA) 8. szakasza szerint a tankötelezettség 5 éves kortól 16 éves korig tart. Az iskolai hiányzásokat folyamatosan nyomon követik és értékelik. Az EA 7. §-a kimondja, hogy a szülő felelős azért, hogy gyermeke részesüljön a tankötelezettségének ideje alatt a korának és képességének megfelelő oktatásban. Az EA 437. §-a hozzáteszi, hogy ha a helyi oktatási hatóság azt észleli, hogy a tanköteles gyermek nem részesül megfelelő oktatásban, írásban értesíti a szülőt arról, hogy meghatározott időtartamon belül teljesítse a kötelezettségét. Amennyiben ez elmarad, a hatóság határozatban (school attendance order) utasítja a szülőt. Az EA 443. §-a alapján bűncselekményt követ el az a szülő, aki nem teljesíti a határozatban meghatározott feltételeket, kivéve, ha bizonyítja, hogy biztosította a gyermek megfelelő oktatását az iskolán kívül. Az állami iskolába történő jelentkezésnél a külföldi származású gyerekek esetén be kell tartani az iskolai felvételi kódexet. A gyermek státusza ismeretének hiánya miatt nem lehet az iskolai férőhely biztosítását megtagadni. Nem jogosultak az állami oktatásban való részvételre azok a nem EGT tagállamból származó gyermekek, akik rövid távú tartózkodás céljából vannak az országban (pl. turistaként vagy rokonlátogatás miatt tartózkodnak az országban és nem tanulmányaik miatt). Nem jogosultak részvételre továbbá a nem EGT tagállamból származó gyermekek, akik számára az országban való magániskolai oktatást engedélyeztek. A Belügyminisztériumnak (Home Office) létezik egy külön, az iskolaügyekért felelős csoportja (school referrals team), ehhez a csoporthoz lehet fordulni segítségért annak megállapítása érdekében, hogy a gyermek részesülhet-e az állami oktatásban.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
