A sportoló is ember, dolgozó ember. Az élsport és a munka világa összefonódik, hiszen a sportolók maguk is a munkaerőpiac aktív szereplői. A profi sportolói karrier számos mélypontot és fantasztikus magasságokat járhat be, mialatt ismeretlen kihívások és nehézségek hátráltatják. Sok egyéb tényező mellett a szabályozás hiányosságai vagy ellentmondásos volta is e körbe sorolható. A munkajog eszközrendszere speciális szabályozó mechanizmusok révén ösztönzi a nemek közötti esély- és jogegyenlőség megteremtését. Az élsportban további specializáció lenne szükséges, amely máig nem jelenik meg a szabályalkotásban. Kérdés, hogy a nők hagyományosan alárendelt szerepét a jog eszközei hivatottak-e orvosolni. Az átmeneti nemi kategóriák megjelenése a nemzetközi sport és az olimpiai mozgalom számára nagy fejtörést okozó jelenség, melynek következtében fellazulhat a bináris (női és férfi kategóriákat ötvöző) rendszer évszázadok óta fennálló megingathatatlansága, a közgondolkodást is jelentős mértékben befolyásolva.
1. Bevezetés
2. A sport és a sportolói jogállás sajátosságai Magyarországon
2.1. A sportolói jogállás alapvetései
2.2. Az amatőr és a hivatásos sportoló elkülönítése a Sporttörvény alapján
2.3. A munkajog és a hivatásos sportolói jogállás kapcsolata
2.4. A Sporttörvény Munka törvénykönyvétől eltérő rendelkezései
3. A nők és az átmeneti nemi kategóriák megítélése napjainkban
3.1. Anyává válás élsportolóként munkajogi megközelítésből
3.1.1. Ugrás az ismeretlenbe: a hivatásos sportolói karrier első lépései
3.1.2. Dilemma - a magánélet és a karrier egyensúlya
3.1.3. Pénzügyi kiszolgáltatottság
3.1.4. Az élsportra alkalmasság kérdésköre
3.2. Az LMBTQ és más jelenségek nyomában
3.2.1. Feminizmus és küzdelem az egyenjogúságért
3.2.2. Nemi különbségtétel
3.2.3. Társadalmi nem (gender) és biológiai nem (szexus)
4. Összefoglalás
A sportoló is ember. Vagy talán úgy véljük, nem fogadható el, ha az élsportolók nem teljesítenek versenyről versenyre a maximumon vagy nem hozzák az elvárt eredményt, mivel "csak" ez a dolguk? Hiszen ők is csak emberek.[1] A profi sportolói karrier számos mélypontot és fantasztikus magasságokat járhat be, mialatt ismeretlen kihívások és komoly nehézségek hátráltatják nemtől függetlenül is. Jelen tanulmány a női és a transzgender sportolók (munka)jogi helyzetéről és változófélben lévő társadalmi megítéléséről szól egy olyan területen, mely - amint arra a későbbiekben részletesen kitérek - alapvetően férfiakra modellez. A nők hátrányosan megkülönböztetett szerepe már az ókori olimpiai játékoktól eredeztethető, s a férfiak sport területén tapasztalható felülreprezentáltsága számos megközelítésből tetten érhető.
A nemi szocializáció évszázados fejlődésének köszönhetően a mára elért pozitív irányú változásokat jelentősen beárnyékolják a díjazás, a lehetséges karrierút, a vezető tisztségek betöltésében és a döntéshozatalban való részvétel területén tapasztalt egyenlőtlenségek. Az olykor eltérő mértékben felszínre törő különbségek máig hordozói a háttérben megbújó társadalmi feszültségeknek. Mindezek fenntartásához modern korunk vívmányai, a fejlett telekommunikációs hálózat és a média különös érzékenységgel megválasztott fókusza is hozzájárul. A nemek közötti egyenlőtlenség nem új keletű jelenség. A nemekhez társult sztereotipizálás mindig az adott kornak megfelelően fogalmazta meg az aktuálisan ideálisnak tartott vagy az attól eltérő női és férfi jellemzőket. A társadalmi nemet vizsgáló elemzések főként a nők munkaerőpiaci helyzetét, vezetői pozíciókba kerülésre való esélyét, a közéletben és a döntéshozatalban való részvételét, a családban és a gyermeknevelésben betöltött szerepét érintő témákat dolgozzák fel, de a vizsgált területek között a sport is egyre markánsabban megjelenik. Mindez azzal magyarázható, hogy a nők olyan mértékben képviseltetik magukat a sport különböző területein, hogy ezzel "egy korábban egyneműnek tartott társadalmi alrendszert formáltak binárissá."[2] A sport a nemi sztereotípiák átalakulásának egyik fő színterévé vált, hiszen a nők fokozott megjelenése a sport különböző alterü-
- 52/53 -
letein egyértelműsíti, hogy a berögzült nemi sztereotípiák lazulni kezdtek, s ezzel párhuzamosan a nők társadalmi megítélése is változófélben van.[3]
A nemi viszonyok és a nők esély- és jogegyenlőségével kapcsolatos kérdések sokrétűek. Jelen kutatás a női sportolók élsportban betöltött szerepét általános jellegű megközelítésből és a gyermekvállalással kapcsolatos helyzetüket problémafeltáró céllal vizsgálja. Egyértelmű célom rávilágítani a mai modern világ hivatásos sportjában tapasztalható bizonytalanságok és ellentmondások együttes jelenlétére.
Szorosan a kutatott témakörhöz kapcsolódik a transznemű sportolók megítélésének vizsgálata. Az algír bokszoló, Imane Khelif ügye a 2024-es Párizsi Olimpiai Játékokon nagy port kavart, és a nemi identitását érintő viták nemzetközi szinten is nagy visszhangot keltettek. Az átmeneti nemi kategóriák megjelenése és napjainkban betöltött megkerülhetetlen szerepe komoly megoldandó feladatokat gördít a nemzetközi sport és az olimpiai mozgalom útjába. A nembináris nemi jelleg a munka világán belül az élsportban rajzolódik ki szinte először. A jelenség következtében fellazult a bináris (női és férfi kategóriákat ötvöző) rendszer évszázadok óta fennálló megingathatatlansága, mely a közgondolkodást is korábban nem tapasztalt mértékben befolyásolja.
A felvetett probléma vizsgálatának hátterében tudományos érdeklődésem mellett az élsport területén - azon belül is a kézilabda sportágban - szerzett gyakorlati tapasztalatom[4] is áll. Kétségtelen, hogy a látványcsapatsportágak közül a labdarúgást övezi a legnagyobb figyelem. ("A focihoz mindenki ért"). A labdarúgás - szabályozási mechanizmusait tekintve - valóban sok tekintetben jó kiindulási alap, ám jelen tanulmányban éppen az állandó felülreprezentált szerepét törekszem cáfolni, és rámutatni egy másik sportágon keresztül, hogy nem csak kizárólag a labdarúgás kínál megoldandó feladatokat.
Az élsportoló nők foglalkoztatása számos elvi munkajogi kérdést vet fel. A gyermekvállalással összefüggésben ezek között említendő a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel a munkaszerződés kötelező módosításának esete, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás kérdésköre, a munkavégzés alóli felmentés és mentesülés, a szülési szabadságról visszatérő munkavállaló bérkorrekciója és a várandósság alatti felmondási tilalom. Jelen cikknek nem célja - az olvasó által minden bizonnyal ismert - a várandósságra és gyermekvállalásra vonatkozó munkajogi szabályok részletes ismertetése.
A sport, a mozgás jótékony élettani hatásai közismertek. Ennek jelentőségével már kora gyermekkorban megismerkedik az egyén, s nem csupán családi neveltetés során juthat szerephez, de jogalkotói törekvésként is megjelenik. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) a 2012/13-as tanévtől kezdődően minden közoktatási intézményben bevezette az ún. mindennapos testnevelést, így a tanulók napi rendszerességű testnevelésórán vesznek részt.[5] A nagy port kavaró szabályozást mára tovább cizellálták azáltal, hogy a testnevelésórák alóli felmentés lehetőségét egyre szigorítják, előnyben részesítve a versenyszerűen sportoló fiatalokat. A legfrissebb parlamenti döntés értelmében a jövőben kizárólag azok a tanulók kaphatnak - és mindösszesen heti két - testnevelésóra alól felmentést, akik versenyengedéllyel rendelkeznek, és a felmentés ezen esetekben is csak bizonyos idősávban megtartott tanórá(k)ra vonatkozik.[6] A hazai szabályozás eredményessége és céljának beteljesítése megkérdőjelezhető, hiszen kifejezetten kontraproduktív is lehet a mozgás túlzott "erőltetése". Ugyanakkor, a sport mindennapi életünkbe történő integrálása fontos célkitűzés, mivel a magyar lakosság rendkívül rosszul teljesít a fittségi mutatókat illetően nemzetközi és uniós összehasonlításban is.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
