Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójának és Tematikájának (a továbbiakban: Koncepció)* egyes kérdéseit megvitató "Hungarian-British Joint Academic and Research Programme"** 2003. november 22-én, az oxfordi Pembroke College-ban tartott legutóbbi tanácskozásának témáját a kártérítési jog egyes alapvető kérdései képezték. A tanácskozáson angol részről Prof. Hugh Beale (University of Warwick, a kodifikációs előmunkálatokat végző Law Commission tagja), Prof. John Cartwright (Christ Church College Oxford), Prof. Dan Prentice (Pembroke College Oxford) és Prof. Geoffrey Woodroffe (Brunel University), magyar részről Dr. Harmathy Attila egyetemi tanár (ELTE ÁJK) alkotmánybíró, Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár (ELTE ÁJK), a Kodifikációs Főbizottság elnöke, Dr. Kisfaludi András egyetemi docens (ELTE ÁJK), Dr. Bánhegyi Ilona (a MOL Rt. vezető jogtanácsosa) és Dr. Menyhárd Attila egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK) vettek részt. A vitaindító referátumokat Dr. Harmathy Attila (a kártérítési jog egyes általános kérdéseiről), Dr. Kisfaludi András (a kártérítési felelősség objektív vagy szubjektív alapjának kérdéséről) és Dr. Menyhárd Attila (a munkavállaló által okozott károkért való felelősségről) tartották. Az alábbiakban e tanácskozás eredményeit igyekszünk összefoglalni.
A kártérítési jog a magyar polgári jog egyik gyakran vitatott területe, amely a kodifikációnak is fontos része. A magyar kártérítési jogi szabályozás egységes felelősségi rendszeren nyugszik, a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre ugyanazok az általános szabályok alkalmazandók. A jogalkotó célja a jelenleg hatályos kódex szerinti felelősségi rendszerrel az volt, hogy a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai vonatkozzanak, és amennyire lehetséges, a szabályozás ugyanazt az elvet kövesse minden felelősségi alakzat során. Ezt úgy tűnik, következetesen nem lehet végigvinni, és néhány kivételt mindenképpen tenni kell. Az egyik ilyen fontos kivételnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősséget tartják, bár kérdés, hogy ez valóban kivétel-e vagy pedig egy teljesen más felelősségi rendszernek kell-e tekintenünk. A gyakorlatban további kivételnek bizonyulnak a más személyek által okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályok - különösen az állami szervek által okozott károkért való felelősség szabályai -, amelyek részben nem magánjogi jelleget is hordoznak.
A hatályos szabályozás olyan gazdasági és társadalmi viszonyok között született, amelyek azóta jelentős mértékben megváltoztak. Ezt mind a hatályos szabályozás értékelése, mind a kodifikáció során figyelembe kell venni. Az 1959-es gazdasági rendszert az állami irányítás jellemezte, a magángazdaság szerepe gyakorlatilag elhanyagolható volt. A gazdasági tevékenység központilag irányított volt, és nem feltételezett szabad gazdasági cselekvést. A biztosítás jelentéktelen szerepet játszott, a kockázatok fedezete az állami költségvetés terhe volt. A gépjárművekkel okozott balesetek száma csekély volt. A magántulajdon csak elenyésző mértékben létezett, és az állampolgárok között - bár léteztek egyeseket megillető előnyök - a mai értelemben vett, a piacgazdaság működése által előidézett vagyoni különbségek nem voltak. A II. világháború eseményei és az azt követő változások komoly következményekkel jártak a morális értékekre nézve, amennyiben társadalmi moralitás egyáltalán létezett. Az addigi keresztény értékrend háttérbe szorult, a vagyon és az élet értékelése megváltozott és gyökeresen más lett, mint a II. világháború előtt volt. Mindez a szabályozás szintjén nem jelent meg, a szabályozás társadalmi hátteréhez azonban hozzátartozik.
A kártérítési jog hatályos szabályozása tág teret enged a bírói mérlegelésnek és bírói gyakorlatnak, alapvetően olyan normákra épül, amelyek erre nyitottak. Nincsenek meghatározott típusú peresíthető kártérítési tényállások, mint az angol kártérítési jogban, azonban az angol joghoz hasonlóan a bíró gyakorlat a döntő.
A társadalmi és gazdasági körülmények változása - bár ez nem volt gyors folyamat - viszonylag korán elkezdődött. A hatvanas években a külföldi kölcsönök hatására az életszínvonal javult, a vagyoni különbségek elkezdtek nőni. A magánvállalkozási jellegű tevékenységek lehetségessé váltak, ezzel el kezdtek nőni a vagyoni különbségek és az állam gazdasági szerepe is veszített elsődleges jelentőségéből. Be kellett vezetni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást és általában is nőtt a biztosítás szerepe. Ezeknek a gazdasági változásoknak a hatása a szabályozás jellegéből fakadóan is elsősorban a bírói gyakorlatban jelentkezett, és abban nyilvánult meg, hogy a bírói gyakorlat ugyanazokat a szabályokat másként kezdte értelmezni.
A hatályos szabályozás kiindulópontja az, hogy aki jogellenesen kárt okoz, az felel az okozott kár megtérítéséért. A jogellenesség a felelősség fontos eleme. Jogszerűen okozott károk esetén nincs kártérítésért való felelősség, de a jogszerűen okozott károknak vannak esetei, amelyek kártalanítási kötelezettséggel járnak. A szabályozás kifejezetten nem mondja ki, de a gyakorlatban általánosan elfogadott elv, hogy a károkozás mindig jogellenes, kivéve, ha azt jogszerűnek kell tekinteni. A társadalmi viszonyok sajátosan tükröződnek a kártérítés mértékének megállapítása során. Különösen személyi sérüléses kártérítési ügyekben merült fel az a probléma, hogy mekkora legyen a kártérítés mértéke. Így kérdés volt az, hogy a pincér elmaradt borravalóját és az orvos elmaradt hálapénzét a kártérítés mértékébe bele kell e venni, vagy sem. A bírói gyakorlat szerint a pincér elmaradt borravalóját meg kell fizetni, az orvos elmaradt hálapénzét azonban nem. A különbség a tevékenységek eltérő társadalmi megítélését mutatja, amely egyúttal jelzi a közvélemény szerepének fontosságát is.
Az állam szerepe a politikai változások ideje alatt jelentősen megváltozott, egyre erősödő mértékben csökkent. Egyre kevésbé volt tartható az állam által finanszírozott társadalombiztosítási rendszer, végül át kellett térni a költségvetési alapú társadalombiztosításról a magánfinanszírozású rendszerre. A cél az állami társadalombiztosítás megszüntetése és az egész társadalombiztosítási rendszer magánúton való finanszírozása. Az öregségi nyugdíj korhatárát megemelték, aminek következménye a személyi sérüléses károk mértékében is jelentkezik. Az elmaradt jövedelem meghatározása szempontjából ugyanis releváns lehet a nyugdíjba menetel lehetséges időpontja is. Érvelhet-e például azzal a károkozó, hogy a károsult hatvan éves korában nyugdíjba mehet, ezen a korhatáron túl tehát elmaradt munkabér kárként nem állapítható meg?
A szabad gazdasági mozgástér határai is jelentős mértékben változtak, és kérdésessé vált, hogy az egyes jogviszonyok (építési szerződések, orvosi jogviszonyok, más szakmai tevékenységek) és az azokhoz kapcsolódó kártérítési tényállások - például a foglalkozás vagy ipari tevékenység folytatásához kapcsolódó és az ezeken kívül eső felelősségi esetek - megítélhetőek-e ugyanazzal a mércével. A társadalomban demográfiai problémák is jelentkeznek. A hatvanas évek óta csökken a születések száma, tendencia a társadalom elöregedése, miközben a társadalom tagjai közötti különbségek nagyok lettek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
