https://doi.org/10.59851/mj.72.12.1
A tanulmány az építési beruházások körébe tartozó szerződések vonatkozásában vizsgálja a szerződési szabadság - ezen belül a szerződéskötési és partnerválasztási szabadság - korlátozhatóságát, tekintettel arra, hogy e korlátozások az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg ezen a területen.
Kulcsszavak: szerződési szabadság; szerződéskötési szabadság; szerződéskötési kötelezettség; partnerválasztás szabadsága; építési beruházáshoz kapcsolódó szerződések; tervezői művezetés
The present study explores the extent to which the principle of freedom of contract - particularly the freedom to conclude contracts and the freedom to choose contracting partners - may be restricted in the context of contracts related to construction projects, where such limitations are becoming increasingly prevalent.
Keywords: freedom of contract; freedom to conclude contracts; obligation to contract; freedom to choose contracting partners; contracts related to construction projects; architectural supervision
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) a hatálybalépésekor csak a vállalkozási szerződések és a tervszerződések általános szabályait tartalmazta; az építési szerződést, a tervezési szerződést, a tervezői művezetési szerződést stb. közjogi jogszabályok rendezték.
Az 1959-es Ptk.-t átfogóan módosító 1977. évi IV. törvény iktatta be a vállalkozási szerződés általános szabályait követően az építési, szerelési és a tervezési szerződéseket, ugyanakkor kimondta, hogy a részletszabályok továbbra is közjogi jogszabályokban találhatók.[1]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) számos, addig külön törvényben lévő jogintézményt integrált, azonban az építési beruházáshoz kapcsolódó szerződések esetében ez épp fordítva történt: a Ptk.-beli joganyag redukálódott a közjog javára. A Ptk. a vállalkozási típusú szerződések címszó alatt csak a kivitelezési szerződés és a tervezési szerződés szűkre szabott, alapvető szabályait tartalmazza. A kivitelezési szerződésre vonatkozóan a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvényben (a továbbiakban: Méptv.) és az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendeletben (a továbbiakban: Épkiv.) találjuk a részleteket, közöttük a szerződés kötelező írásba foglalásának és kötelező tartalmi elemeinek követelményeit.
A tervezési szerződésre, a Ptk.-án túl, alkalmazni kell a Méptv., az Épkiv. és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szakgyr.) joganyagát is. A szerződést a jogszabályokban meghatározott tartalommal kell írásba foglalni. A tartalom szabadsága tehát csak korlátozottan érvényesül.
Az említett közjogi jogszabályok e mellett előszeretettel írnak elő szerződéskötési kötelezettséget, sőt akár partnerválasztási kötelezettséget is. Ez utóbbi két tényező az, ami a jelen tanulmány megírását ösztönözte, vizsgálva e korlátozások és a szerződési szabadság elvének viszonyát.
A továbbiakban a szerződéskötési szabadság, valamint a partnerválasztási szabadság mint a szerződési szabadság részjogosítványainak korlátozhatóságával kívánunk foglalkozni.
A szerződési szabadság eszméjének megjelenésével, történelmi gyökereivel, alapelvvé válásának folyamatával, tartalmi kiérlelődésével számos munka foglalkozott, így jelen tanulmány kizárólag - a céljához közelebb álló - a magyar eszme és jogfejlődést mutatja be itt röviden. Harmathy Attila a II. világháborút megelőző időszak magánjogi megközelítését vizsgálva azt állapította meg, hogy a szerződési szabadság nem az alapelvi szerepének megfelelő módon jelenik meg a magyar magánjogban.[2] Lenkovics Barnabás a szerződési szabadság mint elv jelentőségét az 1959-es Ptk. hatálya alatti két történelmi időszakban az alábbiak szerint ábrázolta:
"Néhai professzorom, Eörsi Gyula az 1978-as Kötelmi jog, Általános rész jegyzetében még azt írta és azt tanít-
- 735/736 -
otta, hogy a szerződési szabadságnak önmagában vett jelentősége nincs, az koronként és társadalmi-gazdasági rendszerenként (sőt a szocializmusban tervgazdasági mechanizmusonként is) változó. Alig tíz évvel később Kornai János viszont a szerződési szabadságnak önmagában is jelentőséget tulajdonított, mivel az a gazdasági szabadság egyik központi kategóriája, ami pedig a társadalmi szabadság alapja és előfeltétele."
"[...] A maga korában, annak ideológiai, jogi, gazdasági környezetében tehát mindkét álláspont megalapozottnak minősíthető."[3]
A szerződési szabadság mint alapelv rangját és értékét a Ptk. emelte méltó szintre, amikor a magyar magánjogban elsőként deklarálta azt. A Ptk. e tekintetben előremutató a mérvadónak számító európai polgári törvénykönyvek között.[4]
"[...] bátor és előrevivő fejleménynek tekintjük azt, hogy Vékás az Új Polgári Törvénykönyv szakértői javaslatában a szerződési szabadságnak a Ptk.-ban történő kifejezett rögzítését javasolja a szerződés általános szabályai között."[5]
"A szerződési szabadság tételét - a piacgazdaság követelményeinek megfelelően - a szerződési jog alapelveként, a szerződés általános szabályainak élére állítva kellene kimondani. A szerződés tartalmi meghatározására vonatkozó szabadság mellett külön kellene emelni a szerződéskötési szabadság tételét is. [...] Az Európai Alapelvek (Art. 1.102) és az UNIDROIT Alapelvek (Art. 1.1) egyaránt a szerződési jog elvi tételeként mondják ld., hogy a felek szabadon köthetnek szerződést és szabadon határozhatják meg annak tartalmát."[6]
"A magánautonómia széles körű elismerése az áru cserét közvetítő kötelmi jogi szerződések világában hagyományosan a szerződési szabadságban ölt testet. A szerződési szabadság közismerten három fő elemből tevődik össze: a szerződéskötési elhatározás szabadsága, a szerződő partner megválasztásának szabadsága és a szerződési tartalom alakításának szabadsága jelenti a három komponenst."[7]
A Ptk. szavaival élve, a felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet. A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát.[8]
A szerződési szabadság mint alapelv a Ptk. alapelveihez képest különös természetű, eszméje nem az egész Ptk.-t, hanem csak a szerződéseket hatja át, és nem önmagában, hivatkozási alapként érvényesül, mint a Ptk. alapelvei, hanem érvényesülését kifejezetten biztosítani szükséges, méghozzá korlátozhatóságának szűkítése által. Erejét és ezáltal jelentőségét elsősorban tehát az biztosítja, hogy milyen módon és mértékben védi a Ptk.[9]
"A magánautonómia egyik legfontosabb következménye a szerződési szabadság elismerése és védelme. Ezért a magánjognak ezt a pillérét ugyancsak kivételesen szabad korlátokkal övezni. A szerződési szabadságot csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság magánjogban érvényesíthető követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, a piaci verseny szabadságának feltételei között pedig még lehetséges."[10]
A Ptk. a szerződési szabadság mint szerződési alapelven belül a tartalom szabad alakítása és a szerződés megkötésének szabadsága tekintetében megengedi a jogszabály általi korlátozást. Témánk szempontjából a szerződéskötési szabadság a releváns.
A szerződéskötési szabadságot a szerződéskötési kötelezettség korlátozza, amelynek intézménye magában a Ptk.-ban is több helyen is megjelenik, például a kötelmi jogban, a versenyeztetési eljárásnál, az előszerződésnél, a gazdasági erőfölényből fakadó, indokolatlan szerződéskötés-megtagadásnál, a közszolgáltatási szerződésnél.[11] A társasági jogban is megjelenik a szerződéskötési kötelezettség, például a minősített többség szerzése esetén
- 736/737 -
közvetett módon, előírva, hogy a társaság bármely tagja kérheti a minősített többséggel rendelkező tagtól társasági részesedésének megvételét. Ez a tagnak joga, a minősített többséggel rendelkezőnek pedig kötelezettsége. A Ptk. 6:71. § (1) bekezdése ezen túl lehetővé teszi azt, hogy jogszabály szerződéskötési kötelezettséget írjon elő. A Ptk. kodifikációja során felmerült ennek a felhatalmazásnak a korlátozása:
"Ez utóbbihoz kapcsolva kerülne kimondásra a szerződéskötési kötelezettség előírásának kivételessége, amit azzal is kifejezésre kellene juttatni, hogy szerződéskötési kötelezettséget csak törvény írhatna elő. [...] A Ptk. szerint bármilyen »jogszabály« kötelezővé teheti szerződés [198. § (2) bek.], sőt előszerződés [208. § (2) bek.] megkötését. Ezt a túlzott lehetőséget mindenképpen alaposan szűkíteni kell, gyakorlatilag az igazán indokolt kivételes esetekre kell korlátozni. Ennek egyik eszköze lehetne, hogy szerződés (előszerződés) kötését csak a törvény tehetné kötelezővé, éspedig törvény is csak kivételes esetben, közérdekből."[12]
A Ptk. végül nem határozta meg, hogy milyen szintű jogszabály és milyen okból írhat elő szerződéskötési kötelezettséget. A Ptk. miniszteri indokolása utal mindössze arra, hogy a piacgazdasági viszonyok között a szerződéskötési kötelezettség jogszabályi előírására csak kivételes esetekben kerülhet sor, például közérdekű célokból.
Megjegyezzük, hogy a jogalkotó meglehetősen sűrűn él a szerződéskötési kötelezettség előírásának lehetőségével. Szinte lehetetlen, már terjedelmi okokból is, felsorolni ezen esetköröket, így csak néhány példát említünk: kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, kötelező szakmai felelősségbiztosítások, egyéb kötelezően előírt biztosítások,[13] előírás a villamosenergia-szolgáltatás, a távhőszolgáltatás, a közbeszerzés, a postai szolgáltatás, a tömegközlekedés, a személytaxi-szolgáltatás stb. körében, és mint látni fogjuk, bizonyos építési beruházásokhoz kapcsolódó szerződések körében is.
A partnerválasztás szabadságának korlátozhatóságára vonatkozóan a Ptk. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést.
A szerződéskötési kötelezettség többnyire nem jár a partnerválasztás szabadságának korlátozásával, az közvetetten érhető tetten, például a közszolgáltató, a szerződéskötéstől elzárkózó erőfölénnyel visszaélő, a minősített többséggel rendelkező tag nem választhatja meg partnerét szerződéskötési kötelezettsége körében. Van - igaz, kivételes - példa arra is, hogy jogszabály direkt módon korlátozza a partnerválasztási szabadságot. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 5. § (2)-(3) bekezdéseiben találjuk az egyik példát: ha a biztosítási szerződés a biztosítási időszak alatt díjnemfizetés miatt szűnik meg, az üzemben tartó szerződéskötésre irányuló ajánlatát kizárólag az a biztosító jogosult és egyben köteles elfogadni, amelynél a szerződés korábban megszűnt - az üzemben tartó tehát csak ennél a biztosítónál köthet új szerződést.
További példát a tervezői művezetési szerződésnél találunk.
A szerződési szabadság elve Alaptörvényig visszavezethető védelmének vizsgálatára azért van szükség, mert láthatóan a Ptk. eszköztára nem alkalmas annak megállapítására, hogy milyen okból és meddig terjedhet a szerződési szabadság jogszabály általi korlátozása, milyen keretek között mozoghat az állami beavatkozás.[14] Az Alkotmánybíróságnak viszont van erre gyakorlata, az alapvető jogok és az Alaptörvény által védett jogok korlátozhatóságának tesztje formájában.
Az Alkotmánybíróság korábbi, még az Alkotmányon alapuló gyakorlata szerint, a szerződési szabadság önálló alkotmányos jognak minősült, amely nem alapjog, de az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében szabályozott piacgazdaság lényeges elemeként alkotmányos védelem alatt áll [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, 6/1999. (IV. 21.) AB határozat, 109/2009. (XI. 18.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság a védelem mellett elismerte, hogy a szerződési szabadság nem korlátozhatatlan, a piacgazdaságban is szükséges, hogy az állam beavatkozzon a felek magánjogi kapcsolataiba.
"A 32/1991. (VI. 6.) Abh. kimondta, hogy a szerződési szabadság a piacgazdaság követelményének megfelelően alkotmányos jog, de a szociális követelményeknek engedve nem alkotmányos alapjog, ezáltal tehát az Alkotmány 8. § (2) bek. értelmében minden lényeges tartalmi eleme korlátozható. Ezek a lényeges tartalmi elemek. a) a szerződési akarat szabadsága (szerződéskötési szabadság); b) a szerződési partner megválasztásának szabadsága; c) a szerződési típusválasztás szabadsága (ideértve a ve-
- 737/738 -
gyes vagy akár atipikus szerződés kötésének szabadságát is); d) a tartalom-meghatározás szabadsága."[15]
Az Alkotmánybíróság a 3192/2012. (VII. 26.) AB határozatában rámutatott arra, hogy bár az Alaptörvény - szemben a korábbi Alkotmánnyal - nem nevesíti külön a piacgazdaság követelményét, az alkotmánybírósági gyakorlat alapján annak két létfontosságú elemét, a vállalkozás és a verseny szabadságát azonban tartalmazza (Indokolás [19]). Kifejtette továbbá: "A piacgazdaság, és így az Alaptörvény M) cikke által védett vállalkozás és verseny szabadsága működésének elengedhetetlen feltétele a szerződési szabadság, amely ennek következtében szintén élvezi az Alaptörvény védelmét. Ezt támasztják alá a szerződési szabadságnak a Ptk.-ban foglalt garanciális szabályai is" (Indokolás [21]).[16]
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az is tisztázódott, hogy az emberi méltóság alapjogából levezetett általános cselekvési szabadság - amelynek egyik megnyilvánulási formájaként határozta meg a jogügyletek létrehozásának szabadságát, azaz az egyénnek azt a jogát, hogy önállóan, hatalmi befolyástól mentesen dönthessen a magánjogi jogügyletek létrehozása, tartalma és módosítása tekintetében - milyen összefüggést mutat a szerződési szabadság Alaptörvény által védett jogával.[17]
Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadság és "az általános cselekvési szabadság" viszonyát értelmezve megállapította: "[a]z, hogy a szerződési szabadság joga végső soron az emberi méltósághoz való jogból levezethető, nem jelenti azt, hogy az egyszersmind alapjogi védelmet is kap. A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság nem az egyén legbensőbb szféráját érintő megállapodások megkötésének szabadságával azonosítja, hanem ennél szűkebben, az egyén gazdasági életben való részvételét biztosító jogként részesíti védelemben, és azt hangsúlyozza, hogy a szerződési szabadság a piac működésének és a gazdasági versenynek az egyik fontos feltétele."[18]
Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadság és a tulajdon szabadsága közötti összefüggést is vizsgálta. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése a tulajdon szabadságát, a tulajdonosok magánautonómiájának a védelmét is garantálja. A tulajdon egyik részjogosítványa a tulajdonosi rendelkezés szabadsága, amelynek szükségszerű tartalmi eleme a szerződési szabadság. A szerződési szabadság így az Alaptörvény M) cikkéből és a XIII. cikk (1) bekezdéséből is következik, de nem alapvető jog, hanem önálló alkotmányos jogként élvezi az Alaptörvény védelmét.[19]
Az Alkotmánybíróság a 33/2015. (XII. 3.) AB határozatban kitért arra is, hogy "nem alkalmazandó rá az alapvető jogok korlátozhatóságáról rendelkező I. cikk (3) bekezdése, vagyis a szerződési szabadságnak még lényeges tartalma is korlátozható, illetve, hogy a szerződési szabadság mint önálló alkotmányos jog védelmi szintje más, [...] korlátozása akkor lehet alaptörvény-ellenes, ha a korlátozásnak nincs alapos oka, a korlátozás nem ésszerű".[20]
Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadság korlátozása megengedhetőségével kapcsolatos vizsgálatának az alábbi lépéseit különítette el:
- történt-e beavatkozás a szerződési szabadságba;
- a beavatkozásnak volt-e tárgyilagos mérlegelés szerinti - így különösen a közérdekkel alátámasztható - észszerű indoka, vagy az önkényes volt;
- a beavatkozás alkalmas volt-e a fenti indok szerinti cél elérésére.[21]
A bevezetőben említésre került, hogy az építőipari beruházásokhoz tartozó szerződések közül a Ptk. a kivitelezési és a tervezési szerződések alapvető szabályait tartalmazza, a részletszabályok közjogi jogszabályokban találhatók. Az építőipari beruházások megvalósításához rendszerint nemcsak e két szerződéstípus megkötése szükséges, hanem többféle tartalmú megbízási és egyéb szerződéstípus létrehozása is, amely szerződések megkötését a közjogi szabályozás előszeretettel teszi kötelezővé.
Az Épkiv. 16. § (1) bekezdése szerint kötelező építési műszaki ellenőrt megbízni az építési napló vezetéshez kötött építési tevékenység esetén, ha az Épkiv.-ben meghatározott egyéb feltételek (például több fővállalkozó van, kiemelt beruházásról van szó, építtetői fedezetkezelő működik közre, stb.) fennállnak.
Az Épkiv. 17. § (2) bekezdése szerint építtetői fedezetkezelő[22] működik közre a Kbt.[23] hatálya alá nem tartozó, de a Kbt. szerinti közösségi értékhatárt elérő vagy azt meghaladó értékű építőipari kivitelezési tevékenység megvalósítása esetén.
Az Épkiv. 8. § (2) bekezdés alapján, ha az építőipari kivitelezési tevékenységnek az értéke eléri vagy meghaladja a Kbt. szerinti közösségi értékhatárt, az építtetőnek beruházáslebonyolítót[24] kell megbíznia.
- 738/739 -
Az Épkiv. 21/B. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a vállalkozó kivitelező az általa vállalt építőipari kivitelezési tevékenység körében okozott kár megtérítésére köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni.
Az Épkiv. 9. § (3) bekezdésénél fogva, a szerződő tervezőnek a közhasználatú építmény, építményrész esetén kötelező az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendelet szerinti, "rehabilitációs környezettervezés területén gyakorlott" címmel rendelkező szakmagyakorlót bevonnia a kivitelezési dokumentáció készítésénél.
A Szakgyr. 15/F. § (1) bekezdése alapján a tervező a tervezési szerződésben vállalt valamennyi tervezői szolgáltatás körében okozott kár megtérítésére köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni.
Láthatóan a szerződéskötési kötelezettség kétféle módon jelenik meg az idézett jogszabályokban: vagy kifejezetten a "köteles szerződést kötni" fordulat használatával, vagy közvetett módon, meghatározott szereplő igénybevételének előírásával, a "kötelező megbízni", "kötelező bevonni", "kell megbízni" eltérő kifejezések alkalmazása útján. Mindez nem mondható következetesnek.
Az, hogy e szerződéskötési kötelezettségek előírásának mi az észszerű - különösen közérdekkel alátámasztható - indoka, a beavatkozás alkalmas-e az észszerű indok elérésére, sem a jogszabályokból, sem a jogszabályokhoz vagy módosításukhoz fűzött végső előterjesztői indokolásból nem derül ki.
A gyakorlatban dilemmát vet fel az alábbi fordulat is: Az Épkiv. 9. § (1) bekezdésének 2024. szeptember 30-ig hatályos előírása szerint az építtető, és ha a felek így állapodtak meg, akkor a fővállalkozó kivitelező is köthetett a tervezővel kivitelezési dokumentáció elkészítésére tervezési szerződést.[25] Az Épkiv. 2024. október 1-jétől hatályos rendelkezésében már nincs említve a fővállalkozó kivitelező, mint olyan, aki köthet kivitelezési dokumentációra irányuló tervezési szerződést.[26]
Az is kérdés, figyelemmel a közjogi szabályok imperatív, eltérést nem tűrő jellegére, hogy a fővállalkozó kivitelező szófordulat elhagyása azt jelenti-e, hogy 2024. október 01. napjától a kivitelezési dokumentáció elkészítésére vonatkozó tervezési szerződést csak az építtető kötheti meg a tervezővel? Ez a partnerválasztási szabadság egy újfajta korlátozását jelentheti. Megjegyezzük, hogy az ún. Design & Build szerződéses konstrukció[27] világszerte alkalmazott az építési beruházások esetében, a jogi szabályozás által körbebástyázott és a közérdeket érintő építészeti minőséget önmagában nem tudja erodálni, legfeljebb bizonyos építtetői érdekekkel lehet ellentétes. Ezt azonban kizárja, hogy az építtető hozzájárulása nélkül nem lehetséges ez a szerződési megoldás. Nincs jogalkotói magyarázat, és láthatóan legfeljebb magánérdek van.
Nemcsak sokrétű, hanem jogilag is hangsúlyos problémákat generál - ezekből csak néhányat van lehetőségünk most exponálni - a tervezői művezetés szabályozása, érintve mind a szerződéskötési kötelezettséget, mind a partnerválasztás szabadságát. A Méptv. 185. § (2) bekezdése alapján, az építészeti-műszaki dokumentációt készítő tervező az általa tervezett építmény kivitelezése során tervezői művezetői tevékenységet[28] végez.[29] Ennek keretében közreműködik az építészeti-műszaki dokumentációnak megfelelő és maradéktalan megvalósításban, valamint elősegíti a kivitelezés során felmerült szakmai kérdések - így különösen az építési termékek beépítésére, helyettesítésére irányuló kérdések - megoldását.
A Méptv. 186. §-a az építészeti-műszaki tervezési szerződésre vonatkozóan fogalmaz meg elvárásokat, a c) pont szerint az építészeti-műszaki dokumentációt készítő tervező a szerződésben vállalja az építési beruházás tervezői művezetési tevékenységének ellátását.
A Méptv. 187. § határozza meg a tervezői művezető feladatát, miszerint az építészeti-műszaki dokumentációt készítő tervező - kormányrendeletben meghatározottak szerint - tervezői művezetőként működik közre az építőipari kivitelezés helyszínén, amelynek során az általa készített kivitelezési dokumentáció megvalósulását ellenőrzi, elősegíti az építőipari kivitelezési tevékenység során a kivitelezési dokumentációval kapcsolatban felmerült tervezési szakkérdések megoldását.
A Szakgyr. 17. § sorolja a tervezési szerződés kötelező tartalmi elemeit; a k) pont alapján a tervezői művezetési
- 739/740 -
feladatellátás részletes feltételeit akkor kell meghatározni, ha a tervező ilyen feladatot lát el.
A Méptv. 225. § (1) bekezdés 40. pontja felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a kötelező tervezői művezetés részletes szabályait, ennek keretében a tevékenységre vonatkozó szerződés egyes kötelező tartalmi elemeit (különös tekintettel a szerződés ellenértékére). Ez a rendelet még nem jelent meg.
Az állami beruházások rendjéről szóló 2023. évi LXIX. törvény 19. § (1) bekezdése alapján, a tervezőt - alapos indok kivételével - a teljes beruházási folyamatra, valamint a jótállási időszakra kiterjedő, az állami építési beruházás megvalósításához szükséges valamennyi tervezői szolgáltatásra - ideértve a tervezői művezetést is - kell megbízni.
Figyelemmel a Méptv. imperatív jellegére, továbbá kifejezéshasználatára, mely szerint a tervező tervezői művezetést "végez" - a hatályon kívül helyezett korábbi törvény a "végezhet" fordulatot alkalmazta -, arra lehet következtetni, hogy a tervezői művezetés kötelező, azaz szerződési kötelezettség áll fenn. E meggyőződéssel ellentétben áll ugyanakkor az, hogy az állami beruházások esetén a tervezői művezetést kifejezett rendelkezéssel kötelezően előírták, és a Szakgyr. szerint akkor kell a tervezési szerződésben e szolgáltatásról rendelkezni, ha a tervező ilyen feladatot lát el. Ezen felül ott van még a Méptv. idézett felhatalmazó rendelkezése is.
A partnerválasztás szabadságát közvetlenül korlátozó előírás, hogy az építészeti-műszaki dokumentációt (ez lehet engedélyezési és lehet kivitelezési dokumentáció, akár két külön tervező munkája is) készítő tervezőnek kell a tervezési szerződésben vállalnia a tervezői művezetést, amit a Méptv. nem túl következetesen, egy későbbi bekezdésében a kivitelezési dokumentációt készítő tervezőre szűkít.
A Méptv. 7. § (1) bekezdése szerint az építtető feladata az építőipari kivitelezési tevékenység megvalósításához szükséges tervezői művezetés biztosítása.
Az átgondolatlan törvényi szabályozás felemás helyzetet teremt. Kötelező tervezői művezetés esetében az építtetőt szerződéskötési kötelezettség terheli, elviekben választhatna az arra jogosultak közül. Ugyanakkor a kivitelezési dokumentációt készítő tervezőnek kell vállalnia (egyoldalúan?) a tervezési szerződésben a tervezői művezetést! A konszenzusra épülő szerződési jog szemszögéből nézve kérdés, mi kötelezi az építtetőt, hogy az ajánlkozó tervezőt válassza, illetve hogy tervezési és tervezői művezetési szerződést is kössön egyben?
Jogi problémát vet fel, hogy a tervezési szerződés vállalkozási szerződési altípus, a tervezői művezetés pedig egy megbízási szerződés, így két eltérő szerződéstípus egybefoglalását erőszakolja ki a törvény. Ráadásul a két tevékenység időben és tartalomban is elválik egymástól. Teljesen bizonytalan, hogy a tervezői művezetési feladatot mikor kell végezni, akár több év is eltelhet a kivitelezési dokumentáció átadása, azaz a tervezési szerződés teljesítése és a kivitelezés megkezdése, valamint befejezése, azaz a tervezői művezetési feladat ellátása között. Mindez polgári jogi és gyakorlati szempontból is már eleve több kockázatot hordoz.
Az említett szerződéskötési kötelezettség és a partnerválasztás szabadsága korlátozásának észszerű (különösen közérdekkel alátámasztható) pontos indokát sem a Méptv.-ben, sem annak miniszteri indokolásában nem találjuk, utóbbi csupán átfogalmazva tartalmazza a törvényszöveget. Kiindulási pont lehet a Méptv. miniszteri indokolásának bevezetője, amelyben szerepel, hogy a törvény ösztönzi a minőségi és fenntartható építészetet.
Kérdéses, hogy a minőségi építészet biztosítása, ha valóban ez az indok, mennyiben közérdek, és e cél elérése érdekében mennyiben észszerű mértékűek e beavatkozások a magánjogi viszonyokba, szemben az egyébként bevethető építésügyi hatósági kontrollal? Az államnak itt van lehetősége saját eszközzel védeni kitűzött célját.
A szerződési szabadság új értékként került a Ptk.-ba, példát állítva több nagy európai polgári jogi kódex elé. A szerződési szabadság olyan különleges alapelv, amelynek érvényesülését korlátozhatósága szűkítésével, az erre vonatkozó garanciális előírásokkal kell biztosítani.
Sajnos, a Ptk. e téren nem elég hatékony. Példaként a szerződéskötési kötelezettséget nemcsak törvény, hanem bármilyen szintű jogszabály - különösebb indok nélkül is - előírhatja, a partnerválasztás szabadságának pedig nincs védőbástyája. Az intenzív és a polgári jogi értékeket szem elől tévesztő jogalkotás szükségessé teszi a szerződési szabadság korlátozhatóságának törvényi szintre emelését, valamint alapvető indokainak Ptk.-ban történő lefektetését.
A szerény polgári jogi eszköztár következtében, az Alaptörvényre visszavezethető védelem és korlátozhatóság Alkotmánybíróság által kimunkált észszerűségi tesztje nyújthat segítséget.
A szerződési szabadságot korlátozó jogszabályi előírások indokát a jogalkotónak valamely módon fel kellene tárnia (jogszabályszöveg, kontextus, indokolás).
A közjogi jogszabályok polgári jogi viszonyokat érintő rendelkezéseinek megalkotása során figyelemmel kellene lenni a polgári jogi megközelítésre, a polgári jog, ezen belül a szerződési jog elveire és vívmányaira. A szerződési szabadságot észszerű mértékben és módon, a közérdek védelme érdekében lenne szabad csak korlátozni.
Mindemellett kívánatos az Alaptörvényben foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság részét képező normavilágosság, azaz a jogszabályok világosságának és egyértelműségének biztosítása is.[30] ■
JEGYZETEK
[1] Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény és végrehajtási rendeletei, például az 1968-ig hatályban lévő, a beruházások és felújítások rendjéről szóló 45/1961. (XII. 9.) Korm. rendelet.
[2] Megjegyzi, hogy a Szladits Károly által szerkesztett Magyar Magánjog, amely kora alapművének tekinthető, csak a jogügylet tartalmával kapcsolatban és érintőlegesen szól róla. Török Éva A szerződési szabadság értelmezésének lehetséges aspektusai című cikkében utal arra, hogy az 1875. évi Kereskedelmi Törvénykönyv és az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat is csak részlegesen és közvetett módon jeleníti azt meg. Török Éva: A szerződési szabadság értelmezésének lehetséges aspektusai. Jogtudományi Közlöny, 2012. (1), 40.
[3] Lenkovics Barnabás: Szerződési szabadság - alkotmányos nézőpontból. In: Király Miklós - Gyertyánfy Péter (szerk.): Liber amicorum: studia Gy. Boytha dedicata: Ünnepi dolgozatok Boytha György tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék, 2004. 248.
[4] Lásd erről Harmathy Attila: A szerződési szabadságról. In: Kisfaludi András (szerk.): Liber Amicorum. Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2002. (Bibliotheca Iuridica. Libri Amicorum 7.) 118-120.; Darázs Lénárd: A szerződési szabadság és a verseny alkotmányos védelme. Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Budapestinensis, 2007. (44), 36.
[5] Darázs: A szerződési szabadság és a verseny alkotmányos védelme. 36.
[6] Vékás Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001. (3), 6.
[7] Vékás Lajos: A diszpozitív szabályozás elve és az elv kérdőjelei a gyakorlatban. Magyar Jog, 2018. (7-8), 386.
[8] Ptk. 6:59. § (1)-(2) bekezdések.
[9] Számos tanulmány foglalkozik annak a kérdésével, hogy milyen indokkal és mértékben korlátozható a szerződési szabadság, lásd például: Vékás Lajos: A szerződési szabadság alkotmányos korlátai. Magyar Jog, 1999. (2), 53-60.; Juhász Zoltán: A szerződési szabadság és határai alkotmányjogi és magánjogi nézőpontból, valamint a "clausula rebus sic stantibus" elve. Közjogi Szemle, 2015. (1), 32-41.; Harmathy: A szerződési szabadságról. 118-120.; Lenkovics: Szerződési szabadság - alkotmányos nézőpontból. 252.; Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes jogi szabályok és megközelítések a privátautonómia mérlegén. Iustum Aequum Salutare, 2009. (3), 214-215.; Török: A szerződési szabadság értelmezésének lehetséges aspektusai. 44.; Darázs: A szerződési szabadság és a verseny alkotmányos védelme. 23-44.
[10] Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából. Polgári Jogi Kodifikáció, 2002. (4), 4.
[11] Lásd erről bővebben Bodzási Balázs: Szerződéskötési kötelezettség és előszerződés az új Ptk.-ban. Céghírnök, 2014. (8), 3-5.
[12] Vékás: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére. 6.
[13] Zavodnyik József számtalan esetet sorol, amikor jogszabály valakit biztosítási szerződés megkötésére kötelez; a kárbiztosítás és az összegbiztosítás tekintetében is vannak ilyen előírások. Zavodnyik József: A felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettségek szabályozása. Polgári Jog, 2021. (3-4), 44-77.
[14] A szerződési szabadság alkotmányos védelme különös jelentőséggel bírt a Ptk.-t megelőző időszakban, amikor a szerződési szabadság elvi szinten, de nem a Ptk. által deklaráltan volt jelen a magánjogi jogviszonyokban. Több szerző is vizsgálta ezért az alkotmányos védelem kérdését, például: Vékás: A szerződési szabadság alkotmányos korlátai. 55.; Török: A szerződési szabadság értelmezésének lehetséges aspektusai. 45.; Harmathy: A szerződési szabadságról. 118-120.; Lenkovics: Szerződési szabadság - alkotmányos nézőpontból. 250-254.; Darázs: A szerződési szabadság és a verseny alkotmányos védelme. 34-35.
[15] Lenkovics: Szerződési szabadság - alkotmányos nézőpontból. 250.
[16] 8/2014. (III. 20.) AB határozat (Indokolás [85]); 3175/2013. (X. 9.) AB határozat (Indokolás [9]).
[17] Lásd ehhez 8/2014. (III. 20.) AB határozat (Indokolás [15]).
[18] 8/2014. (III. 20.) AB határozat (Indokolás [94]).
[19] 3004/2024. (I. 12.) AB határozat (Indokolás [35]).
[20] 3298/2014. (XI. 11.) AB határozat (Indokolás [29]).
[21] 3004/2024. (I. 12.) AB határozat (Indokolás [40]).
[22] Az építtetői fedezetkezelő a kivitelezési szerződés mindkét fél általi teljesítését segíti elő, kontrollálja az építőipari kivitelezési tevékenység fedezetét, valamint a kivitelező által nyújtott biztosíték célhoz kötött felhasználását.
[23] A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.).
[24] Megbízás alapján az építtetőnek az építési beruházás előkészítése, lebonyolítása, szervezése és folytatása körébe tartozó feladatait látja el.
[25] Épkiv. 9. § (1) Az építtető, illetve erre irányuló megállapodás esetén a fővállalkozó kivitelező a jogosultsággal rendelkező tervezővel a kivitelezési dokumentáció elkészítésére írásbeli tervezési szerződést köt.
[26] Épkiv. 9. § (1) Az építtető az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendelet szerinti jogosultsággal rendelkező tervezővel - az építésszervezési munkarész kivételével - kivitelezési dokumentáció elkészítésére írásbeli tervezési szerződést köt.
[27] Ezen megoldás során a kivitelező rendeli meg a kivitelezési dokumentációt az általa kiválasztott tervezőtől.
[28] A tervezői művezetés az építőipari kivitelezés körébe tartozó egyik legrégebbi intézmény az építéstervezés és kivitelezés mellett. Az építéstervezők egészen a XIX. század derekáig egyben az építőmesterek is voltak, irányították és maguk is végezték a kivitelezést. Fokozatosan vált el egymástól a kivitelezés és építéstervezési tevékenység, azaz az építéstervező alapvetően már nem vett részt a kivitelezési folyamatban. Ez a differenciálódás hívta életre a tervezői művezetést, az építéstervezők megrendelői kérésre nyomon követték a kivitelezési tevékenységet, hogy az a terveknek megfelelően és jó minőségben valósuljon meg. Az egyik leghíresebb magyar "tervezői művezető" Steindl Imre, aki még betegen is kivitette magát hordszékben az Országház építkezésére, hogy ellenőrizze annak terv szerinti megvalósulását.
[29] Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, amit a Méptv. helyezett hatályon kívül, 2006. május 1-jétől hatályos módosítása iktatta be, hosszú évek kihagyását követően, a tervezői művezetés intézményét. A törvény 33. § (4) bekezdése egyértelműen tartalmazta, hogy a tervező - ha erre az építtetőtől megbízást kapott - tervezői művezetést végezhet, azaz megbízása, fő szabály szerint, az építtetőn múlik. A törvény kifejezetten meghatározta azon esetkört, amikor kötelező volt a megbízása.
[30] Lásd ehhez: Vladár Zsolt: Jogbiztonság és kodifikáció: a normavilágosság mint jogbiztonság - Szemelvények a normavilágosság követelményét érintő alkotmánybírósági gyakorlatból. Parlamenti Szemle, 2023. (1), 19-33.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Kereskedelmi Jogi Tanszék; egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszék. https://orcid.org/0009-0001-1809-7977.
Visszaugrás
