Az európai polgári eljárásjog területén az utóbbi évtizedben elért vitathatatlan sikerek ellenére a bírósági ítéletek végrehajtása még nem zökkenőmentes. Ennek legfőbb oka a tagállami végrehajtási rendszerek különbözősége. Az EU jogalkotási hatásköre erre a területre a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően nem terjedt ki, és a kötet szerkesztői szerint legalábbis nem egyértelmű, hogy az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás ennek az akadálynak a megszüntetéseként értelmezhető-e.
A problémát a Bizottság már évekkel ezelőtt felismerte, 2006-ban és 2008-ban két Zöld Könyvet is kiadott a polgári bírósági határozatok hatékony végrehajtásáról. Az előbbi a bankszámlák letilthatóságával, az utóbbi az adósok vagyonának az átláthatóságával foglalkozott. Mindez arra utal, hogy a súlypont a határon átnyúló jogviták problémáiról a határon átnyúló végrehajtási cselekményekre tevődött át. A Bizottság tervei között szerepel az úgynevezett európai biztosítási jogcím és az európai vagyonnyilatkozat intézményének megalkotása.
Az ilyen nagyszabású tervek megvalósítását alapos jogösszehasonlító kutatómunkának kell megelőznie. Ennek a "Civil Justice" program keretében megvalósult kutatásnak a vezetését és koordinálását vállalták el a kötet szerkesztői. A könyv a tíz országra kiterjedő kutatás eredményeit foglalja össze.
Mint azt a kutatás vezetői, Harsági Viktória és Kengyel Miklós a kötet végén található, német és angol nyelven egyaránt közzétett összefoglaló jelentésükben hangsúlyozzák, a kutatáshoz az EU tagállamainak egy olyan metszetét választották ki, amely az összetételénél fogva alkalmasnak tűnt arra, hogy a régi és az új tagállamok problémáit a határon átnyúló végrehajtás során egyaránt reprezentálja. A tíz vizsgált ország között szerepelt két alapító: Németország és Olaszország, két a kilencvenes években csatlakozott tagállam: Ausztria és Finnország, valamint az újabbak közül Magyarország és még további öt, 2004-ben csatlakozott tagállam: Litvánia, Lengyelország, Szlovénia, Észtország és Lettország. A kiválasztás szempontjai között szerepelt az is, hogy az említett országok között már hosszabb ideje intenzív gazdasági kapcsolatok alakultak ki. Közülük kilenc állam Közép- és Kelet-Európában összefüggő területet alkot, ami az egymás között jogi forgalomban a határon átnyúló végrehajtást mindennapi gyakorlati problémává teszi. Az sem volt elhanyagolandó szempont, hogy a közép-európai országok és a balti államok a közös történelmi tradícióikból adódóan számos jogrendszerbeli hasonlatossággal is rendelkeznek. A kötet előszavában Stefan Leible, aki a német országjelentés egyik szerzője, a nyugati kutató szempontjából dicséretesnek nevezi mind a kutatók, mind a vizsgált országok kiválasztását. Szerinte a kétnyelvű kötet (a tanulmányok nagyobb része német, kisebb része angol nyelvű) a nyugat-európai jogászi nyilvánosság által mindeddig méltatlanul elhanyagolt jogrendszerek reflektorfénybe állításával lehetővé teszi, hogy ezen országok végrehajtási rendszereit az összehasonlító jogászok szélesebb köre tanulmányozhassa.
A kutatás nem szorítkozott az egyes tagállamok végrehajtói szervezetének és végrehajtási jogának összehasonlítására. A nemzeti és a közösségi szabályozás viszonyának az elemzésén túl arra a társadalmi kérdésre is választ keresett, hogy az információ hiánya, a nyelvi nehézségek, a globalizációban rejlő veszélyforrások, az adatbázisok összekapcsolása vagy az adatvédelem milyen hatással vannak a hitelezők, illetve az adósok érdekeire. A Bizottság tervezett intézkedései nem jelentenek-e túlzott veszélyt az adósok számára. Milyen lehetőségei vannak a közösségi jogi szabályozás kiterjesztésének a végrehajtás eddig nem szabályozott területeire, különösen a határon átnyúló adósságbehajtásra.
A kutatómunka eredményeképpen javaslatok születtek a határon átnyúló végrehajtás hatékonyságának a növelésére, különös tekintettel az olyan adós elleni végrehajtásra, akinek lefoglalható vagyona egy másik tagállamban van. A kutatók ehhez elsősorban a közép- és kelet-európai tagállamok tapasztalatait használták fel, amellyel a korábbi kutatások eredményeit kívánták kiegészíteni.
A kötet három részből és függelékből áll: Az első rész a vizsgált tagországok jelenlegi helyzetének felmérését, a második a megoldási javaslatokat, a harmadik a kutatás eredményeinek összefoglalását tartalmazza.
Az első részben ennek megfelelően országjelentések kaptak helyet. A kötetben való elhelyezés sorrendjében - zárójelben feltüntetve a szerzőket - ezek a német: (Stefan Leible, Michael Müller, Rosa Miguel Sala), a finn: (Laura Evro), az olasz: (Marco de Christofaro), a balti államok: (Vitautas Nekrosius, Vigita Verbraité), az osztrák: (Ulrike Frauenberger-Pfeiler), a lengyel: (Karol Weitz), a szlovén (Ales Galic), és a magyar: (Harsági Viktória, Herédi Erika, Király Lilla és Kengyel Miklós).
A második részben a jövő perspektíváival foglalkozó
-177/178-
9 tanulmány található, melyeket az országjelentéseket készítő szerzők közül tizenegyen - részben társszerzőkként - jegyeznek.
Végül a kötet harmadik része a szerkesztők, Kengyel Miklós és Harsági Viktória által gondos munkával készített, a tanulmányokat összegző, az európai jogalkotó számára azokból következtetéseket levonó és javaslatokat tévő általános jelentést tartalmazza német és angol nyelven (Generalbericht, General Report)
A kutatás vezetői a problémafeltáró kutatás során a résztvevőket arra ösztönözték, hogy a nemzeti joguk alapján mindazokat a tényezőket kimerítően vegyék sorra, amelyek az EU fent említett két Zöld Könyvében meghatározott célkitűzések (az adósok vagyonának átláthatóvá tétele, illetve az ideiglenes bankszámlazárolás) megvalósítását előmozdíthatják vagy hátráltatják. Ehhez nyújtott segítséget a kutatók számára összeállított - és a kötet függelékében közzétett - problémakatalógus, amely a következő főbb kérdések köré összpontosult:
Az információhoz való hozzájutás kérdése. A megfelelő mennyiségű információ éppúgy feltétele egy európai bankszámlaletiltó rendelvénynek, mint az adós vagyonát feltáró közösségi szabályozásnak. Mivel az információhoz való hozzájutás szintje, illetve az információhiány mértéke tagállamonként nagyon különböző lehet, a 2008. évi Zöld Könyvben kilátásba helyezett végrehajtási kézikönyv összeállítása előtt az abban szereplő információk körét is meg kell határozni.
A nyelvi nehézségek áthidalhatóságának kérdése. Egy jól működő információs rendszer esetében is megnehezíthetik a határon átnyúló végrehajtás hatékony foganatosításához szükséges adatok megszerzését. Az új tagállamokban gondot okoz, hogy a végrehajtási jogukat kapacitás hiányában még nem fordították le az Európai Unióban leggyakrabban használt nyelvekre
A globalizáció, az elektronikus pénzforgalom veszélyeinek kérdése. A követelések behajtásának a hatékonyságát a határon átnyúló pénzforgalom felgyorsulása is megnehezítheti. A pénzek, illetve a vagyonok mozgatása az EU-n belül, elsősorban az elektronikus alapokra helyezett pénzforgalom következtében, lényegesen egyszerűbbé vált, megnőtt a határon átnyúló fedezetelvonás veszélye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
