Ausztriában a jogviták választottbírósági úton történő rendezése jelentős múlttal rendelkezik. Ausztriában nem csupán a belföldi választottbíráskodás bír jelentős hagyományokkal, hanem számos nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodási eljárás helyszíne is Ausztria, illetve Bécs,1 Természetesen a nemzetközi kereskedelmi jog egységesítése terén is kiemelést érdemel Ausztria, illetőleg az osztrák főváros. Témánk szempontjából elsősorban az UNCITRAL bécsi szervezetére, továbbá az Osztrák Kereskedelmi Kamara Nemzetközi Választottbíróságára (Das Internationale Schiedsgericht der Wirtschaftskammer Öster- reich) kell utalnunk.2
A nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban több város - például Párizs, Stockholm - mellett Bécsre is mint ismert választottbíráskodási székhelyre tekintenek, és ezen - némiképpen pszichológiai - tényező is hozzájárul ahhoz, hogy a felek gyakran kötik ki Bécset a választottbíráskodás helyeként.3 A szocialista társadalmi berendezkedésben a népi demokratikus országok is szívesen kötötték ki a választottbíráskodás helyeként Ausztriát, ennek oka Ausztria hagyományos politikai. függetlenségében jelölhető meg.4 A nyolcvanas években a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, ICC) választottbírósága joggyakorlatáról készült felmérés szerint a párizsi központtal rendelkező ICC esetében is kelet-európai és nyugat-európai cégek választottbírósági jogvitáiban is - kilencven eset megvizsgálásával - az került kimutatásra, hogy kilenc százalékban került kikötésre az osztrák jog, és hét százalékban jelölték meg a felek a választottbírósági eljárás székhelyeként Ausztriát.5 E számokat annak fényében kell jelentősnek tekintenünk, hogy az ICC párizsi székhellyel rendelkezik, és az ICC keretében a nemzetközi választottbíráskodás helyszíne éppen ezért a leggyakrabban Párizs.
A szocializmus időszakában a magyar gazdasági életben is igen nagy jelentősége volt az osztrák választottbírósági gyakorlatnak.6 Számos magyar vállalat kötötte ki külkereskedelmi szerződéseiben az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara választottbíróságának joghatóságát.7 Ebben a körben feltétlenül említést érdemel az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (régebbi nevén: Magyar Gazdasági Kamara) között, 1982-ben megkötött, a kereskedelmi választottbíráskodás területén érvényes együttműködési megállapodás. Az együttműködési megállapodás először 1990-ben került kiegészítésre, jelenleg hatályos szövege 1998. június 11-én került megállapításra. Ez az egyezmény az UNCITRAL mintaszabályzat eljárási szabályzatának alkalmazásával teszi lehetővé a választottbírósági eljárást osztrák és magyar gazdálkodó szervezetek között. Az egyezmény választottbírósági minta-klauzulát is tartalmaz, mely egy avagy három választottbíró kijelölését írja elő. Témánk szempontjából az egyezmény szerinti kijelölő szervnek kiemelt jelentősége van, hiszen az adott ügyben a kijelölő szervhez kell benyújtani a keresetlevelet is, és e szerv jár el a választottbíró kijelölése során is. Az egyezmény alapján abban az esetben, ha osztrák, illetve magyar székhelyű felek között merül fel a vita, és a felperes - vagy viszontkereseti alperes székhelye - Magyarországon van, a bécsi Szövetségi Kamara elnöke a jelölő szerv. Amennyiben a felperes - vagy viszontkereseti alperes - székhelye van Ausztriában, úgy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a jelölő szerv. Abban az esetben ha osztrák, illetve magyar székhelyű feleknek harmadik országbeliekkel keletkezett jogvitája merül fel, akkor a bécsi Szövetségi Gazdasági Kamara elnöke a jelölő szerv, amenynyiben az egyik fél székhelye Magyarországon van, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a jelölő szerv, amennyiben a felek egyikének a székhelye Magyarországon van.8
Az eljáró választottbíró kijelölése szempontjából külön kiemelést érdemel az egyezmény harmadik cikke, mely szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság és az Osztrák Gazdasági Kamara Választottbírósága rendelkezik egy közös választottbírói listával, amelyre mindkét fél legfeljebb huszonegy választottbírói tisztségre alkalmas személyt jelölhet, melyből hét nem lehet sem osztrák, sem magyar állampolgár. E lista a kijelölő szerv számára kötelező, azonban a peres felek számára csak ajánló jellegű, azonban csak olyan személyek tevékenykedhetnek választottbíróként, akik a szerződő felek által az egyezményhez csatolt választottbírói szerződést aláírják.9 A választottbírák nemzetiségével kapcsolatos előírásnak az eljáró személyek függetlensége és pártatlansága biztosításának céljából van jelentősége, és ugyanez a jelentősége annak, hogy a jelölés a két kamara között kerül megosztásra, mint ahogyan a fentiekben részleteztem.
Szintén az osztrák választottbíráskodásnak a nyolcvanas években betöltött lényeges szerepét támasztja alá az 1984. szeptember 7-én, Bécsben aláírt egyezmény. Ez az egyezmény - mely ötéves előkészítő munka és egyeztetés eredményeképpen született meg - azt tette lehetővé, hogy amerikai és magyar cégek, illetve vállalatok választottbírósági minta-klauzula segítségével jelöljék Bécset a választottbíráskodás székhelyeként, alkalmazandó eljárási jogként pedig az UNCITRAL választottbírósági szabályait kössék ki (Arbitration Rules of the United Nations Commission on International Trade Law, UNCITRAL Rules). Témánk szempontjából különösen kiemelést érdemel, hogy a klauzula szerint abban az esetben. amennyiben a felek az elnöklő választottbíró személyében képtelenek megegyezni, az osztrák Szövetségi Kamara választottbírósági központjának elnöke végzi el a kijelölést egy, az Amerikai Választottbírósági Szövetség (American Arbitration Association) és a Magyar Kereskedelmi Kamara által közösen felállított lista alkalmazásával. A listán eltérő nemzetiségű, nagy tekintélynek örvendő bírák és ügyvédek szerepeltek, akik azonban sem az Egyesült Államokból, sem Magyarországról nem származhattak. Ez az előírás az eljáró választottbírósági testület függetlenségének és pártatlanságának biztosítására volt hivatott. Az egyezmény lényeges eleme volt az, hogy a minta-klauzula alkalmazása opcionális volt, azaz a felek egyéb eljáró választottbírósági vitarendezésben megállapodhattak.10
Ausztriában a választottbíráskodásra vonatkozó alapvető szabályok - több európai (például a német) jogrendszerhez hasonló módon a polgári eljárást szabályozó törvényben találhatóak.11 Az osztrák polgári eljárásról szóló törvény, a polgári perrendtartás, a Zivilprozessordnung (a továbbiakban: ZPO) 1898. január l-jén lépett hatályba.12 A ZPO bevezetéséről az 1895. augusztus l-jén elfogadott Einführungsgesetz zur Zivilprozessordnung (Gesetz vom 1. 8. 1895 betreffend die Einführung des Gesetzes über das gerichtliche Verfahren in bürgerlichen Rechtsstreitigkeiten) elnevezésű jogszabály gondoskodott. A választottbíráskodással kapcsolatos joganyag első jelentős reformjára az 1983-ban megalkotott polgári eljárásjogi novellával került sor. Ezt megelőzően csak egy szerkesztési korrekcióra került sor 1929-ben, az 583. paragrafus (3) bekezdése vonatkozásában.13 Az 1983. évi reform előkészítésében - mely reform a Zivilveifahrens-Novelle 1983 elnevezést viseli - igen jelentős szerepet játszott Szász Iván professzor is, mely tevékenysége Ausztriában nagy elismerést eredményezett.14
Lényeges tekintettel lennünk a többek között a választottbírósági szerződést megkötését is egyszerűbbé tevő15 eljárásjogi novella elfogadásának évszámára, hiszen az két évvel megelőzi az 1985-ben kelt UNCITRAL Modell-törvényt. Ebből következőleg ez a módosítás a Modell-törvény rendelkezéseit még figyelembe venni nem tudta, így az osztrák választottbírósági gyakorlat nem az UNCITRAL Modell-törvényen alapuló jogszabályi háttérrel fejlődött, alakult egészen 2006-ig. Egyes szerzők véleménye szerint ez az osztrák választottbírósági szabályozás csak némiképpen visszafogottabb mértékben alkalmazkodott a nemzetközi választottbírósági eljárás igényeihez.16 Más szerzők azt az álláspontot képviselik, hogy már ez az osztrák szabályozás is arra tekintettel került megalkotásra, hogy lépést tartson a nemzetközi választottbíráskodásnak a második világháborút követő jelentős fejlődésével.17
A jelentős amerikai választottbírósági szakértő, Gary B. Born ugyanakkor azon a nézeten van, hogy ezen osztrák szabályozás megfelelően biztosítja a választottbírósági szerződések érvényesítésének és a választottbírósági ítélet végrehajtásának lehetőségét, továbbá igen lényeges, hogy az eljárásba az állami bíróság beavatkozása csupán minimális.18
Fentiekre is figyelemmel már az 1990-es években sürgető igényként fogalmazódott meg az osztrák választottbírósági jog reformja, mely reformnak elsődleges célja az UNCITRAL Modell-törvény rendelkezéseihez történő alkalmazkodás volt. 2000-ben tett arra a bécsi Walter H. Rechberger professzor javaslatot, hogy az általa vezetett Ludwig-Boltztmann-Institut für Rechtsvorsorge und Urkundenwesen Intézetben egy, a választottbírósági jog reformjával foglalkozó munkacsoport kerüljön felál- lításra. E munkacsoport feladata az volt, hogy az osztrák ZPO hatodik részének - mely a választottbírósági jogot tartalmazza - reform-tervezetét megalkossa. A munkacsoport vezetője a zürichi Paul Oberhammer professzor lett. A munkacsoportban úgy elméleti szakemberek, mint a választottbírósági jog gyakorlatában tevékenykedő jogászok részt vettek. 2002-ben került Böhmdorfer igazságügyi miniszter részére átadásra a választottbírósági jog reformjára vonatkozó tervezet Entwurf eines neuen Schiedsverfahrenrechts címmel. A miniszteri előterjesztés szerint a reform célja az, hogy Ausztria még inkább vonzó választottbírósági helyszínné váljon.19
A törvénytervezet elfogadása hosszabb időt vett igénybe. A harmadik hivatalos verzió 2005. október 18-án kelt. Az osztrák Parlament 2005 decemberében elfogadta a Schiedsrechts-Änderungsgesetz 2006 elnevezésű törvényt, mely 2006. január 13-án került kihirdetésre, azonban hatályba 2006. július 1-jével lépett, szemben a korábbi 2006. január 1-jére tervezett hatályba léptetéssel.20
Az új választottbírósági joganyag a ZPO 577- 618. §§-aiban található, és tíz részre oszlik: Általános rendelkezések (Allgemeine Bestimmungen), Választottbírósági szerződés (Schiedsvereinbarung), A választottbíróság megalakítása (Bildung des Schiedsgerichts), A választottbíróság hatásköre (Zuständigkeit des Schiedsgerichts), A választottbírósági eljárás lefolytatása (Durchführung des schiedsrichterlichen Verfahrens), Választottbírósági ítélet és a választottbírósági eljárás befejezése (Schiedsspruch und Beendigung des schiedsrichterlichen Verfahrens), Jogorvoslat az ítélet ellen (Rechtsbehelf gegen den Schiedsspruch), A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása (Anerkennung und Vollstreckung von Schiedssprüchen), Bírósági eljárás (Gerichtliches verfahren), Különleges rendelkezések (Sonderbestimmungen).21
Az egységes, azaz a nemzetközi és a hazai választottbíráskodásra egyaránt vonatkozó szabályozás nem csupán a meglévő jogszabály novellájának tekinthető. Walter H. Rechberger szerint az új jogszabály az osztrák választottbírósági joganyag újraszabályozása az UNCITRAL Modell-törvény alapulvételével. Rechberger szerint a Modell-törvény rendelkezései nem kerültek teljes mértékben átvételre, az osztrák törvény a Mintatörvénytől részben eltérő megoldásokat követ, illetőleg a tervezet során számos egyéb külföldi jogszabály - például Svájc, Anglia és Franciaország választottbírósági jogszabálya - került figyelembevételre.22 Mindazonáltal Ausztria a választottbírósági törvény szempontjából 2006. július 1-je óta Modelltörvény-országnak (Model Law Country) tekinthető, hiszen az osztrák választottbírósági jog - számos egyéb jogrendszerhez hasonló módon - a Modelltörvényen alapul.
A választottbíróság megalakítására, a választottbíró kijelölésére és kizárására, a kizárási okokra, a kizárási eljárás szabályozásaira a ZPO hatodik részének harmadik fejezete (Bildung des Schiedsgerichts)23 az 586-591. §§ rendelkezései az irányadók, melyeket az alábbiakban részletesen elemzünk, összevetve a korábbi szabályokkal, továbbá a Modelltörvény rendelkezéseivel.24 A kijelölés és kizárás vonatkozásában a joggyakorlatban felmerült néhány esetre is utalni kívánunk.25
A jelenleg hatályos ZPO 586. §-a szerint a felek szabadon állapodhatnak meg az eljáró választottbírák számában. Amennyiben a felek páros számú választottbírát jelöltek ki, abban az esetben a választottbíráknak kell jelölniük egy további választottbírát, aki az eljáró testület elnöke lesz. Amennyiben a felek másképp nem állapodnak meg, úgy az eljáró választottbírák száma három lesz. Ez a szabályozás a korábbi rendelkezésektől, illetve bizonyos mértékben a Modell-törvénytől is eltér. A korábbi szabályozás nem tartalmazott rendelkezést arra nézve, hogy az eljáró választottbírósági testület tagjai mindenképpen páratlanok legyenek, azaz nem volt olyan előírás, hogy amennyiben a felek páros számú választottbírát jelöltek ki, úgy a választottbírák további választottbírót választanak.26 Ennek a kérdésnek evidens módon a választottbíróság döntésképessége szempontjából van jelentősége. A ZPO régi, már nem hatályos 591. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, amennyiben szavazattöbbség nem érhető el, illetve két választottbíró esetén nincsen egyhangúság, úgy ezt a választottbírák kötelesek a felek számára bejelenteni.
Az 591. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a felek erre az esetre a választottbírósági szerződésben vagy későbbi írásos megállapodásban nem rendelkeztek, úgy bármelyik fél kérhette attól az állami bíróságtól, mely választottbírósági szerződés hiányában a perre illetékes lenne, hogy a bíróság állapítsa meg, a választottbírósági szerződés hatályát vesztette, avagy az aktuális eset vonatkozásában hatálytalan. Mint látható, ez a régebbi szabály egyértelmű módon az eredményes választottbírósági eljárás akadályát képezhette, hiszen amennyiben mindkét fél csak egy-egy választottbírát jelölt, akkor abban az esetben, amennyiben a választottbírák bármely okból nem jutottak egyhangú döntésre, az egész választottbírósági szerződés hatályát veszthette, és ezzel egyértelmű módon a jogvita választottbírósági úton való rendezésének lehetősége is megszűnhetett.
Kiemelést érdemel, hogy a Modell-törvény is csupán annyit ír elő, hogy a felek az eljáró választottbírák számát szabadon határozhatják meg. A Modell-törvény megalkotásakor ugyan voltak elképzelések arról, hogy abban az esetben, amennyiben a felek nem határozzák meg az eljáró választottbírák számát, segítő szabály alkalmazásával ki lehet kerülni azt, hogy páros számú választottbíró legyen. Az UNCITRAL Modell-törvény 10. cikkely (2) bekezdésének végleges szövege azonban akként rendelkezik, hogy amennyiben a felek az eljáró választottbírák számában nem egyeznek meg, úgy három választottbíró jár el.27
Érdemes kiemelni összehasonlító jogi szempontból, hogy amíg az osztrák jog olyan szabályt tartalmaz, hogy amennyiben a felek páros számú választottbírát jelölnek, a testület voltaképpen - a döntésképesség kedvéért - kiegészíti önmagát, az 1986. november 11-étől hatályos, majd 2004. augusztus l-jei hatállyal felülvizsgált és módosított, a Modell-törvény alapján elfogadott Québec-i Polgári Eljárásjogi Kódex ekkora döntési szabadságot sem ad a feleknek. A Québec Code of Civil Procedure 941. artikulusa értelmében három választottbírának kell eljárnia. A szöveg két peres fél létét feltételezi, hiszen akként rendelkezik, hogy mindegyik fél egy-egy választottbírát jelölhet, és az így megválasztott választottbírák választják a harmadik - a testület elnökeként eljáró választottbírát.
A ZPO 587. §-a a választottbírák megválasztásának szabályait tartalmazza. Az (1) bekezdés főszabályként azt tartalmazza, hogy a felek szabadon állapodhatnak meg a választottbírák kijelölésének eljárásában. A Modelltörvény rendelkezéseihez képest jelentős eltérés, hogy az osztrák törvény - a Modelltörvény II. cikkelyének (1) bekezdésében foglaltakkal szemben - nem tartalmazta azt az elvi szabályt, mely szerint a felek eltérő rendelkezése hiányában senkit sem lehet kizárni nemzetisége alapján abból, hogy választottbíróként járjon el.
Abban az esetben, amennyiben a felek nem tudnak megegyezni a választottbírák kijelölésének rendjében, a ZPO kisegítő szabályozást tartalmaz. Egyesbíró esetében, amennyiben a felek az egyesbíró személyében nem tudnak megegyezni, azt követően, hogy az erre vonatkozó írásbeli felhívást kézhez vették, akkor a bíróság jelöli ki a választottbírót valamelyik fél kérelmére. Amennyiben három választottbíró jár el, úgy mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl, és a két megválasztott választottbíró jelöli ki az eljáró testület elnökét. Amennyiben több, mint három választottbíró jár el, úgy mindegyik fél azonos számú választottbíró jelölésére jogosult, és az így megválasztott választottbírák jelölik ki a testület elnökét.
A ZPO 587. § (2) bekezdésének negyedik pontja egy négyhetes időkorlátot tartalmaz. Amennyiben valamelyik fél nem tesz eleget a választottbíró-jelölési kötelezettségének az erre szolgáló írásbeli felhívás kézhez vételétől számított négy héten belül, avagy a választottbírák az általuk választandó választottbírát négy hét alatt nem választják meg, úgy kérelemre a rendes bíróság lesz jogosult a választottbíró megválasztására. Amennyiben a felek megállapodtak egy külön, a választottbíró kijelölésére irányuló eljárásban, és azt bármelyik fél, választottbíró, vagy a kijelölésre jogosult harmadik szerv - például valamely választottbírói intézmény - megszegi, avagy a kijelölés rendjében ezen eljárás szerint a felek megállapodni nem tudnak, bármely fél kérésére a rendes bíróság fogja kijelölni az eljáró választottbírákat. A ZPO kisegítő szabályozása tehát nem csupán akkor érvényesül, ha a felek egyáltalán nem egyeznek meg a választottbírák jelölésében, hanem akkor is, ha külön eljárásrendet alakítanak ki erre, de annak alapján - valamilyen okból - a választottbírák megválasztására nem kerül sor.
Lényeges kérdés az, hogy van-e valamilyen korlátja a felek szabadságának a választottbíró kijelölésére irányuló eljárásban. A ZPO szabályozása - követvén a Modell-törvény előírásait - egyértelműen akként rendelkezik, hogy a felek szabadon állapodhatnak meg az eljárás szabályaiban. A ZPO - illetve a Modell-törvény - egyéb rendelkezéseiből kikövetkeztethető, és a szakirodalom által is alátámasztott az, hogy a felek által kitalált választottbírói jelölési rend a választottbírák semlegességére irányadó minimum követelményeket nem sérthetik, továbbá nem szolgáltathatnak okot az ítéletnek a váIasztottbírói testület összetételére való indokolással történő megtámadására.28 (Ez tehát a felek szabadságának határa a választottbíróság tagjai kijelölésére irányuló eljárásban.) Ellenkező esetben maga a szabályozás lenne inkonzisztens, hiszen elvileg olyan eljárást is megengedhetne, mely miatt a későbbiekben vagy a választottbírák lesznek kizárhatóak, vagy a választottbírói ítélet válhat érvényteleníthetővé.
A ZPO 587. § (1) bekezdésének 5. pontja értelmében a fél onnantól van kötve az általa jelölt választottbíró személyéhez, amint a másik fél a személy jelöléséről szóló írásbeli felhívást kézhez veszi. (A Modelltörvény nem tartalmaz ilyen jellegű előírást.)
A választottbíró jelölésére a Modell-törvény harmincnapos határidőt biztosít, míg a korábbi osztrák szabályozás ennél lényegesen rövidebb, tizennégy napos határidőt szabott meg a ZPO már nem hatályos 581. § (1) bekezdésében. Habár az új választottbírósági jog is írásos jelölést tesz kötelezővé, a korábbi törvény a formakényszer tekintetében némiképpen szigorúbb. A ZPO 581. § (3) bekezdésének már nem hatályos szövege szerint a választottbíró jelölésére szóló felhívást, illetve a jelölést postai úton kell a másik félnek megküldeni, vagy közjegyző útján kell közölni. Erre abban az esetben is szükség van, amennyiben a jelölt választottbíró személyét szóban közlik, hiszen a jogszabály írásbeli alakot tesz kötelezővé.29 Ez azért lényeges, mert a másik fél a választottbíró személyének írásos formában való kézhezvételével kerül bizonyítható módon abba a helyzetbe, hogy a választottbíró személyével kapcsolatos esetleges észrevételeit, kifogásait megtegye. Lényeges, hogy az osztrák joggyakorlat szerint a régi ZPO 581. §-át nem kell alkalmazni a választottbírósági szerződésben név szerint meghatározott választottbírák esetében.30
A régi ZPO 582. §-a is lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a felek nem jelölik a választottbírát, úgy e feladatot a bíróság teljesítse, fellebbezéssel nem támadható, a választottbíró kijelölését tartalmazó határozat formájában. A régi ZPO 583. § (1) bekezdése értelmében, amennyiben a feleknek közösen kellett választottbírát jelölniük, és a választottbíró személyében megállapodni nem tudtak, bármely fél kérhette, hogy az állami bíróság állapítsa meg, hogy a választottbírósági szerződés hatályát vesztette. Ugyanezt lehetett például abban az esetben kérelmezni, ha a választottbírósági szerződésben név szerint megnevezett választottbírák szerepeltek, és valamelyik választottbíró meghalt, kizárásra került, avagy megtagadta a választottbírói tisztség elfogadását, avagy kötelezettségeinek teljesítésével indokolatlanul késedelmeskedett.31 A ZPO 579. §-ának már nem hatályos szövege ugyanis kimondta, hogy senki se köteles a választottbírói tisztséget elfogadni. Nyomós okból még a választottbírói tisztség elfogadása után is vissza lehetett lépni a választottbírósági tisztségből.
Kiemelést érdemel, hogy az osztrák joggyakorlat is a választottbíró és a jelölő fél közötti jogviszony, a választottbírói szerződés magánjogi természetét hangsúlyozza.32 Szintén a gyakorlatban felmerült eset szerint a választottbírák és a felek között akkor válik hatályossá a választottbírói szerződés, amikor a választottbírák kiválasztásra kerülnek és elfogadják megbizatásukat, és ebből a szempontból irreleváns, hogy a választottbírákat melyik fél, vagy esetlegesen harmadik személy jelölte.33
A ZPO régi 583. § (3) bekezdése szerint amennyiben a választottbírósági szerződés az adott jogviszonyból származó valamennyi jogvitára nézve került megkötésre, és az a körülmény, amely miatt a választottbírósági szerződést hatálytalannak kell nyilvánítani, nem zárja ki azt, hogy a jövőben felmerülő jogvitákat választottbíráskodás útján intézzék el, a bíróság jogosult arra, hogy ítéletében a választottbírósági szerződést csak az adott ügyre nyilvánítsa hatálytalannak. A vonatkozó joggyakorlat szerint a bíróság ítélete teszi hatálytalanná a választottbírósági szerződést, és nem az, hogy teljesítése - a részletezett okokból - hatálytalanná válik. Ugyanakkor egy választottbirósági megállapodás ipso iure válik hatálytalanná, amennyiben a megállapodásban megjelölt választottbírósági intézmény jogszabályváltozás következtében szűnik meg.34
Mint látható, a ZPO régi fentebb idézett szabályai révén viszonylag könnyen kerülhetett sor arra, hogy a választottbírák megválasztásával kapcsolatos nehézségek vagy személyükkel kapcsolatos problémák miatt az egész választottbírósági szerződés hatályát veszítse, vagyis megszűnjön a választottbírósági úton történő jogérvényesítés lehetősége. Megjegyzést érdemel, hogy e szabályok - a ZPO régi 585. §-a alapján - diszpozitív jellegűek, vagyis a felek attól a választottbírósági szerződésben vagy későbbi írásos megállapodásban közös akarattal eltérhettek.35
A jelenleg hatályos ZPO 587. § (4) bekezdése sajátos, a Modell-törvényben, illetve az osztrák törvény megalkotásakor figyelemmel kísért német polgári eljárásjogi törvényben sem szereplő előírást tartalmaz. E rendelkezés ugyanis azt mondja ki, hogy a választottbíró jelölésére vonatkozó írásbeli felhívásban meg kell határozni, hogy milyen igény érvényesítésére kerül sor, és azt a fél milyen választottbírói szerződésre alapítja.36 Habár a gyakorlatban e szabály nélkül is sok esetben tartalmaznak a választottbírói tisztség elfogadására szóló felhívások a jogvita tartalmával kapcsolatos utalást, e szabály praktikus lehet abból a szempontból, ha a felek között több választottbírósági szerződés áll fenn. A gyakorlat szerint nem kell e szabályt túlzottan kiterjesztően értelmezni. Elegendő lehet, hogyha az igény típusa, illetve a jogviszony, melyből az igény származik, leírásra kerül, továbbá az is elégséges, ha utalnak a választottbírósági szerződést tartalmazó dokumentumra.37 Álláspontom szerint az igény típusának, jellegének megjelölése azért is lehet lényeges, mert ez befolyásolhatja a felet abban, hogy kit jelöljön eljáró választottbírónak.
A jelenleg hatályos ZPO 587. § (6) bekezdése szubszidiárius szabályt tartalmaz, kimondva azt, hogy a bíróság valamely fél kérelmére abban az esetben is kinevezhet választottbírót, ha a választottbíró kinevezésére a felhívás kézhezvételétől számított négy héten belül egyéb, a fentiekben nem részletezett ok miatt kerül sor, illetve, ha értelemszerűen a felek által meghatározott kiválasztási eljárás alapján ésszerű időn belül nem kerülne sor a választottbíró kijelölésére. E szubszidiárius szabály vélhetőleg az új francia polgári eljárásjogi kódex hatását tükrözi, melynek 1493. cikkelyének (2) bekezdésében olvashatunk hasonló megoldást.
Habár a Modell-törvény is tartalmazza azt, hogy valamely fél a választottbíró kijelölése céljából a bírósághoz, illetve más illetékes hatósághoz fordulhat, ha a felek nem állapodtak meg választottbíró kijelölésében, illetve ha a felek által létrehozott eljárás eredményre nem vezet, a Modell-törvény azt a lehetőséget nem foglalja magában, hogy a bírósághoz fordulás akkor is adott, ha a felek által választott kijelölési módszer ésszerű határidőn belül eredményre nem vezet.
Az ésszerű határidő - angemessene Zeit vagy angolul reasonable time - meghatározása nem könnyű feladat, e nem teljes pontossággal körülírt jogi fogalom megfelelő értelmezése a bíróságok feladata. Az ésszerű határidő fogalmának értelmezéséhez - Jenny Power szerint - az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkének első mondata szolgálhat iránymutatóul.38 Az Egyezmény 6. cikkének első mondata alapvető jogként határozza meg azt, hogy a törvényesen létrehozott független és pártatlan bíróságnak ésszerű határidőn belül kell határozatot hoznia.39
Jelezni kívánom, hogy az ésszerű határidő fogalmának értelmezéséhez akár a nemzetközi kereskedelmi jog is segítséget nyújthat. A Bécsi Vételi Egyezmény - amely ugyan nem választottbírósági kérdésekről szól, de nolente-volente számos választottbírósági eljárásban kerül alkalmazásra mint anyagi jog - maga is ismeri az ésszerű idő (reasonable time) fogalmát.40 A Bécsi Vételi Egyezmény 43. cikkének első bekezdése szerint a vevő elveszti azt a jogát. hogy az Egyezmény 41. és 42. cikkében szabályozott jogszavatossági és kellékszavatossági igényekre hivatkozzon, amennyiben a vevőnek ésszerű időn belül nem nyújt tájékoztatást a harmadik személy joga vagy igénye természetének megjelölésével azt követően, hogy ezen igényről vagy jogról tudomást szerzett vagy tudomást kellett, hogy szerezzen.41 Az Egyezmény 64. cikke második bekezdésének b) pontja esetében, amennyiben a vevő a vételárat a megfizette, az eladó a szerződéstől való elállás jogát úgynevezett egyéb - a késedelmes teljesítéstől különböző - szerződésszegés szerint csak ésszerű határidőn belül gyakorolhatja.42
A jelenleg hatályos ZPO 587. § (7) bekezdése szerint abban az esetben, ha a választottbíró kijelölésére irányuló bírósági eljárás megkezdése után, de a határozathozatal előtt a peres fél a szükséges jelölést megteszi, és ezt bizonyítja, úgy az eljárást megszüntetik. Ez a bekezdés - álláspontom szerint - hangsúlyozza a fél eljárásjogi autonómiáját a választottbírósági eljárásban. (Megjegyzendő, hogy e rendelkezés sem szerepel a Modell-törvényben.)
A ZPO 587. § (8) bekezdése a választottbírót kijelölő bíróság részére ír elő támpontokat, kimondva azt, hogy a bíróság - a választottbíró jelölése során - tekintettel kell, hogy legyen a felek választottbírósági megállapodásában előírt, a választottbíró képzettségére vonatkozó előírásokra, illetve azon körülményekre, melyek a független és pártatlan választottbíró megválasztásához szükségesek. Lényeges kiemelni, hogy a ZPO - a Modell-törvény rendelkezéseivel ellentétben - nem írja azt elő, hogy egyesbíró vagy harmadik választottbíró esetén a bíróságnak figyelembe kell venni annak lehetőségét, hogy olyan választottbírót jelöljön, akinek a nemzetisége a felek által jelölt választottbíró nemzetiségétől különbözik. A ZPO 587. § (9) bekezdése értelmében a bíróságnak a választottbíró kijelölése tárgyában hozott határozata ellen fellebbezésnek helye nincsen.
A ZPO a választottbíró kizárásával kapcsolatosan is tartalmaz rendelkezéseket, azonban sem a függetlenség, sem a pártatlanság fogalmát nem határozza meg. A kizárásra vonatkozó szabályok alapvetően a Modell-törvény rendelkezéseit követik, azzal azonban mégsem azonosak teljes mértékben. A ZPO 588. § (1) bekezdése értelmében annak a személynek, aki a választottbírói tisztséget el kívánja fogadni, közölnie kell minden olyan körülményt, amely pártatlanságához vagy függetlenségéhez kétséget fűzhet, illetve, amely ellentétben van a felek megállapodásával. A választottbírónak a választottbírói tisztség elfogadásától a választottbírósági eljárás során minden ilyen körülményt késedelem nélkül kell a felekkel közölnie, hacsak korábban e körülményekről a feleket már nem tájékoztatta.43
A Modell-törvénytől az osztrák jogszabály kettő ponton is jelentős mértékben különbözik. A Modelltörvény 12. artikulusának első bekezdése szerint, amikor egy személyt megkeresnek a választottbíróvá történő jelölés lehetőségével, már ekkor fel kell fednie minden olyan körülményt, amely megalapozott, jogos (justified) kételyeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága vonatkozásában. Mint látható, az osztrák jog szerint a közlési kötelezettség csak akkor áll be, ha az adott személy el kívánja fogadni a választottbírói tisztséget. Ez összefüggésben állhat a ZPO 579. §-ának régi szövegével - melyre fentiekben már utaltunk -, mely paragrafus szerint senki se kötelezhető a választottbírói tisztség elfogadására. Az osztrák jog szerint továbbá minden olyan körülményt fel kell tárni, mely kételyeket ébreszthet a függetlenség, pártatlanság vonatkozásában, míg a Modell-törvény szerint e kötelezettség kizárólag megalapozott kétely esetén áll fenn.
Az osztrák ZPO 588. §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy egy választottbíró ellen akkor indítható kizárási eljárás, ha jogos kételyek (justified douhts) merülnek fel függetlensége vagy pártatlansága vonatkozásában, vagy ha nem rendelkezik a felek megegyezése szerinti képzettséggel. A fél olyan választottbíró kizárását, mely választottbíró kijelölésében részt vett, csak olyan ok miatt kezdeményezheti, mely okról csak a jelölést követően szerzett tudomást. Ez utóbbi rendelkezés egyértelműen a Modelltörvényben olvasható szövegezést veszi át. Egyes jogirodalmi álláspontok szerint amennyiben a fél nagyfokú hanyagság miatt nem tudott a kizárásra okot adó tényről, még ez sem akadályozza meg abban, hogy kizárási eljárást kezdeményezhessen.44
Figyelemmel arra, hogy maga az osztrák jogszabály nem határozza meg a függetlenség és a pártatlanság fogalmát, úgy azt a gyakorlatnak kell kimunkálnia. Általánosságban kiemelhető, hogy a választottbírónak az elfogultságával, vagy függetlenségének hiányával kapcsolatos közlési kötelezettsége egyértelműen fennáll, amennyiben a jogvita tárgyával összefüggő személyes, üzleti vagy pénzügyi érdeke áll fenn, a jogvitával kapcsolatos előzetes lényeges ismerettel rendelkezik, vagy személyes kapcsolata áll fenn a felekkel, avagy esetlegesen a többi választottbíróval.45
Tekintetbe véve, hogy Ausztriában a választottbíráskodásra irányadó jelenlegi jogi szabályozás 2006. július 1-jével lépett hatályba, e kérdéskör vizsgálata szempontjából is fontos lehet a korábbi szabályozást és gyakorlatot figyelembe venni.
A régi ZPO 586. § (l) bekezdése értelmében egy választottbíróval szemben ugyanazon okok miatt lehet kizárási eljárást kezdeményezni, mint egy hivatásos bíróval szemben. Az 586. § (2) bekezdése annyiban különbözik a jelenleg hatályos osztrák jogtól, hogy kimondja, az a fél, aki a választottbíró kijelölésében részt vett, az adott választottbíró ellen csak akkor kezdeményezhet kizárási eljárást, ha a kizárási okról a jelölést követően szerzett tudomást, vagy ha a kizárási ok később keletkezett. Mint idézésre került, a jelenlegi, a Modell-törvényen alapuló szabályok ezen utóbbi fordulatot nem tartalmazzák, bár implicit módon bele kell, hogy értsük, hiszen ha egy kizárási ok a jelölést követően keletkezik, akkor evidens módon a jelölő fél is csak a jelölést követően szerezhet róla tudomást.
Az osztrák jogban a hivatásos bírák kizárására vonatkozó szabályokat a polgári eljárás joghatósági törvénye, a Jurisdiktionsnorm (JN) tartalmazza. A törvény teljes elnevezése Gesetz vom 1.8.1895 über die Ausübung der Gerichtsbarkeit und die Zusländigkeit der ordentlichen Gerichte in bürgerlichen Rechtssachen. A JN 19. §-a általánosságban a bíró mellőzésére, kifogásolása irányadó okok (Ablehnungsgründe) elnevezést viseli. A 19. § szerint a bíró ellen mellőzési indítványt lehet beterjeszteni, ha (i) a bíró a törvény által meghatározott esetekben az ügy elintézéséből ki van zárva, illetve, ha (ii) egy elégséges ok áll fenn arra, mely a bíró pártatlanságát (Unbefangenheit) kétségbe vonja. Az előbbit tekinthetjük a magyar jog terminológiája szerinti abszolút kizárási oknak - azt osztrák joggyakorlat valójában ezt nevezi kizárási oknak (Ausschliessungsgrund) - míg az utóbbit nevezhetjük relatív kizárási oknak, ezt az osztrák joggyakorlat kifogásolási ok (Ablehnungsgrund) néven ismeri. (A továbbiakban az osztrák terminológia szerint a kizárási ok, illetve a kifogásolási ok fogalmát használjuk.)
A kizárási okokat a JN 20. §-a tartalmazza. A kimerítő felsorolás értelmében kizárási ok áll fenn a bíróval szemben, ha a bíró az eljárásban fél, adóstárs vagy hitelezőtárs, vagy megtérítési kötelezettsége áll fenn, a bíró házastársa vagy meghatározott rokona (mostohagyereke, mostohaszülője, fogadott gyermeke vagy fogadószülője, gyámoltja) a fél, a bírónak meghatalmazása áll vagy állt fenn valamelyik féltől, a bíró részt vett annak az alsóbb szintű bíróságnak a döntésében, melynek döntésével szemben fellebbezést nyújtottak be.
Ezen kizárási okok fennállása esetében a függetlenség, pártatlanság hiányának vizsgálata nélkül mindenképpen ki kell zárni a bírót, illetve a választottbírót az eljárásból. Figyelemmel arra, hogy a választottbírák elfogultságának vizsgálata során jelentős mértékben lehet iránymutató a hivatásos bírákkal kapcsolatos gyakorlat, célszerű ezt is megvizsgálni.46 Az osztrák gyakorlat szerint az elfogultság akár pszichológiai mozzanatok által kialakult akadálya annak, hogy elfogulatlan ítélet szülessen. Egyes, a per során meghozott eljárási döntések általánosságban nem alapozhatják meg a kizárást mindaddig, amíg annyira nem jelentősek, hogy azok láttatni engedik a bíró hiányzó objektivitását A bírónak egy tanúhoz fűződő kapcsolata is megalapozhatja elfogultságát.47
Szintén elfogultság megállapítására került sor akkor, amikor az egyik fél egy olyan bíró volt, aki azon a bíróságon dolgozott, amely előtt a per folyt. Szintén az elfogultság kimondására került sor abban az esetben, melyben a bíró az egyik fél egykori kollégája volt, és a felek vitájáról már személyes találkozókon tudomást szerzett. Viszonylag érdekes esetnek tekinthető, amikor egy bíró ellen azért állapítottak meg elfogultságot, mert valamelyik féllel üvöltözött, majd köszönés nélkül elhagyta a termet az ajtó becsapásával.48 Némiképpen érthetőbb azon eset, amikor a bíró elfogultsága azért került megállapításra, mert a bíró kinyilvánította véleményét az ügyről egyik fél irányában, anélkül, hogy a másik fél meghallgatásra került volna, majd ezt követően a bíró közölte, hogy véleményét csak akkor változtatná meg, ha a körülmények jelentős mértékben változnának meg ahhoz képest, amiket hallott.49
Természetesen több olyan jogeset van, melyekben a bíró elfogultsága nem került megállapításra. Nem volt elfogultnak tekinthető például a bíró egy olyan ügyben. ahol az egyik fél egy olyan egyesület volt, melyben a bíró tag volt, figyelemmel arra, hogy a bíró nem volt aktív tag és nem volt személyes érdeke a jogvita kimenetelét illetően.50 Érdekesnek tekinthető, hogy a bíró elfogultsága akkor sem került megállapításra, amikor ismeretes volt egy meghatározott jogi kérdésben alkotott sajátos véleménye.51 Ez azért is érdemel különös figyelmet, hiszen egy igen különleges jogi kérdésben képviselt egyedi, sajátos vélemény esetében van arra esély, hogy egy bíró egy ilyen jogkérdést tartalmazó ügyet sajátságos módon fog megítélni, azaz elképzelhető, hogy a pártatlan és objektív döntéshez szükséges pszichológiai hozzáállás ebben az esetben hiányzik. Mint fentiekben említésre került, az osztrák joggyakorlatban az elfogulatlansághoz éppen egyfajta pszichológiai függetlenséget is megköveteltek, ezért kérdéses, hogy a két jogesetben kifejtett álláspont egymással teljes mértékben összhangban van-e.
Kiemelést érdemel, hogy egy választottbírósági eljárásban nem találták a választottbíró elfogultságát nem állapították meg feldühödött viselkedése következtében. Ennek magyarázata, hogy a választottbíró viselkedését az egyik fél pervitele okozta, azonban e pervitel módja miatt a választottbíró magatartását és viselkedését elfogadhatónak minősítették, és nem látták okát az elfogultság megállapításának.52 Szintén választottbírósági ügyben nem került megállapításra a választottbíró elfogultsága egy olyan esetben, amelyben a választottbíró az egyik felet korábban képviselte egy peres eljárás során.53
A kizárási okok és a kifogásolási okok között a régebbi osztrák jogban eljárásjogi szempontból is lényeges különbség áll fenn. Míg a kizárási okot (Ausschliessungsgrung) a választottbírósági testületnek ex officio figyelembe kell vennie, addig a kifogásolási okot (Ablehnungsgrund) csak akkor kell megvizsgálni, ha valamelyik fél erre vonatkozó indítványt tesz.54
A másik lényeges különbség az Osztrák Legfelsőbb Bíróság (Oberster Gerichtshof) egy 2005. évi döntéséből is igen jól kiolvasható. Az ügy tényállása szerint az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara Nemzetközi Választottbírósága által 2004. február 19-án meghozott választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérelmezte az egyik fél. A kérelmet egyebek mellett azzal indokolta, hogy az egyik választottbíróval szemben egy kifogásolási okról csak a választottbírósági ítélet kézbesítése után szerzett tudomást. Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság is jóváhagyott. Az Osztrák Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet ugyan befogadhatónak tartotta, de a kérelmet érdemben elutasította. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis ebben a tekintetben is különbséget kell tenni kifogásolási ok (Anlehnungsgrund) és kizárási ok (Auschliessungsgrund) között. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló keresetet ugyanis csak egy késve előkerülő kizárási ok alapozhat meg, egy ekkor felmerülő kifogásolási ok azonban az érvénytelenítési kereset alapját nem képezheti.55
Kiemelést érdemel, hogy Walter H. Rechberger professzor álláspontja szerint a kifogásolási ok és a kizárási ok között tett különbségtétel meghaladott, ezért megfelelőnek tartja, hogy az új választottbírósági szabályokban e distinkcióra ebben az értelemben már nem kerül sor.56
A korábbi osztrák esetjogban igen sok példát találhatunk a választottbíró, vagy hivatásos bíró elfogultságának megítélésére, amely a jelenleg hatályos szabályok alapján kialakuló joggyakorlatra is hatással kell, hogy bírjon. Erre, továbbá a jelenleg hatályos normaszövegre is figyelemmel egy adott ügyben, melyben az elfogultság és függőség kérdését kell megvizsgálni, értelemszerűen az ügy egyedi körülményeire, tényeire is tekintettel kell lenni.57
A ZPO 589. §-ának jelenleg hatályos szövege a kizárási eljárás szabályait tartalmazza. Az első bekezdés szerint a felek a kizárási eljárás szabályaiban szabadon állapodhatnak meg, figyelemmel kell lenniük azonban a harmadik bekezdésben meghatározott jogorvoslat lehetőségére. Amennyiben a felek a kizárási eljárás szabályait nem rögzítik, úgy az 589. § (2) bekezdésében található szabályokat kell alkalmazni. E szabályok szerint a kizárást kezdeményező félnek a választottbírósági testület összetételéről vagy a kizárásra okot adó okról való tudomásszerzést követő négy héten belül kell írásbeli, a kizárás indokait tartalmazó kérelmet benyújtania a választottbírósági testületnek. Hacsak a választottbíró nem mond le tisztségét vagy a másik fél a kizárással nem ért egyet, úgy a választottbírósági testület - a kizárással érintett bíróval egyetemben - fog dönteni a kizárási kérelemről.
Az 589. § (3) bekezdése azt írja elő, hogy amenynyiben a kizárási eljárás nem jár sikerrel, úgy a kizárást kezdeményező a döntésről való értesítés kézhezvételét követő négy héten belül bírósághoz fordulhat, hogy bíróság döntsön a kizárás tárgyában. A bíróság határozata ellen fellebbezésnek helye nincsen. Amíg a bírósági eljárás folyamatban van, a választottbírói testület - beleértve az eljáró választottbírát - folytathatja a választottbírósági eljárást és ítéletet is hozhat. Az 589. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadik bekezdés szabályaitól akkor sincsen mód eltérni, ha a felek a kizárási eljárás szabályaiban külön meg is állapodnak.
A ZPO fenti szabálya gyakorlatilag a Modell-törvény rendelkezéseit veszi át, azzal a különbséggel, hogy a Modell-törvény szerint tizenöt nap alatt kell előterjeszteni a kizárás iránti kérelmet, illetőleg a bírósági eljárás kezdeményezésére a kizárást elutasító döntés kézhez vételétől számított harminc napon belül van lehetőség.
A ZPO jelenlegi szabályainak elfogadását megelőzően a törvénytervezethez a Bécsi Egyetem két professzora, Peter Böhm professzor és Ena-Martis Bajons professzor 2005. június 22-én kelt, az Igazságügyi Minisztériumhoz címzett levelükben kommentárt fűztek. A levél szerint a ZPO 589. § (2) bekezdésében szereplő szabály, mely szerint a kizárással érintett választottbíró is részt vehet a kizárási indítványról szóló döntés meghozatalában, egy fontos jogállami alapelvnek mond ellent, mely szerint a saját ügyében senki se bíráskodhat. E kritikai megjegyzést a levél szerzői annyiban kívánják tompítani, hogy az 589. § (3) bekezdésében szereplő jogorvoslati lehetőség, a bírósági felülvizsgálat lehetőséget teremt a sajátságos helyzetben meghozott döntés korrigálására.58
Habár a felek a kizárási eljárás szabályozásában viszonylag nagy szabadságot kapnak, említést érdemel, hogy számos választottbírósági intézmény, például az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara Nemzetközi Választottbírósága részletes szabályozást ad abban a vonatkozásban, hogy a választottbírósági intézmény mely szerve lesz jogosult a kizárási eljárásban való döntéshozatalra. (E szabályokat a későb- biekben részletezzük.)
Habár az 589. § (2) bekezdésének szövegéből szó szerint nem következik, hogy amennyiben a választottbíróság előtt nem kerül sor kizárási eljárás kezdeményezésére, úgy a bírósági jogérvényesítés e vonatkozásban kizárt, a nemzetközi szakirodalom álláspontja szerint az esetleges bírósági jogérvényesítést meg kell, hogy előzze az, hogy a fél kizárási indítványt terjesszen elő a választottbíróság előtt, hiszen ennek éppen az a célja, hogy a választottbírósági eljárás elhúzódását megelőzze.59
A kizárási eljárással kapcsolatos bírósági jogorvoslat célja a választottbírósági testület döntésének felülvizsgálata. Igen nagy jelentősége van annak, hogy ezt a kérelmet négy héten belül be kell nyújtani a bírósághoz. Amennyiben ugyanis e jogorvoslati kérelmet nem nyújtották be a bírósághoz a kizárás; kérelmet elutasító határozat kézhezvételétől számított négy héten belül, vagy a bíróság e kérelmet elutasította, úgy a ZPO 611. § (2) bekezdésének negyedik pontja alapján nem lehet kémi az ítélet meghozatala után a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.60
Mint fentiekből látható, a kizárási kérelem tárgyában beadható jogorvoslat érvényesítésére nyitva álló határidő jogvesztő jellegű. Kiemelést érdemel, hogy a jelenleg hatályos választottbírósági jogszabály megalkotását megelőzően voltak olyan - később a jogalkotás során nem támogatott - elképzelések, melyek szerint nem szerencsés, hogy e határidő jogvesztő jellegű. Ezt azzal indokolták - miként arra Christian Koller is rámutat -, hogy a függetlenség és pártatlanság hiánya akár a közrend (ordre public) eljárási értelemben vett megsértését jelentheti, és ezért méltánytalan, ha a bírósági jogérvényesítésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén a későbbiekben ezen indokok alapján egyáltalán nem lehet az ítélet érvénytelenítését kérni.61
Lényeges kiemelni, hogy a ZPO 589. § (3) bekezdése olyan szabályt tartalmaz. Melyről lemondani nem lehet, azaz e körben a bírósági jogorvoslat lehetőségét kizárni nem lehetséges. Ez teljes mértékben összhangban áll a ZPO 579. §-ával, mely szerint a felek a tiltakozás jogáról a választottbírósági testület olyan intézkedésével szemben mondhatnak le, mely intézkedés vonatkozásában a felek jogosultak eltérni a ZPO választottbíráskodásra vonatkozó szabályaitól, vagyis a felek lemondási lehetősége a kógens szabályok esetében nem lehetséges.62 E szabálynak a rendeltetése egyértelműen a választottbíráskodási eljárás semlegességének biztosítása.
A választottbírósági eljárás elhúzására irányuló taktika megelőzése az osztrák választottbírósági jog itt tárgyalt részében alapvetöen két helyen jelentkezik. A gyakorlat által is alátámasztott szabály, mely szerint amennyiben a kizárási indítványt a fél a választottbírósági testület elé nem terjeszti, hanem csak az ítélet érvénytelenítésére irányuló bírósági eljárásban használja fel, úgy a kizárás nem elfogadható, egyértelműen annak a taktikának az érvényesülését akadályozza, mely szerint a fél egy kizárási okot voltaképpen időzített bombaként alkalmaz, és esetlegesen akkor használja fel, miután az ítélet megszületett. Túl azon, hogy ez az eljárás elhúzására is irányuló taktika, önmagában ellentétes is a kizárás jogintézményével. Álláspontom szerint a kizárás jogintézménye ugyanis arra kell, hogy vonatkozzon, hogy a választottbírósági eljárásban pártatlan és független választottbírák ítélkezzenek, és nem arra, hogy egy kizárási indítványt a fél az általa kedvezőnek ítélt időpillanatban akkor használjon fel, amikor számára kedvezőtlen ítélet született. Jean-Pierre Ancel - akinek véleménye szerint az állami bíróságoknak kulcsfontosságú szerepük van az eljárás elhúzására irányuló taktikák megakadályozásában - utal ugyanakkor olyan francia esetjogi példára, melyben a választottbíró függetlenségének hiánya csak a választottbírósági ítéletben mutatkozott meg. Ebben az esetben a kizárásra (illetőleg a függetlenség hiányának megállapítására) irányuló kérelmet azon bíró előtt kell előterjeszteni, aki a választottbírósági ítélettel szemben támasztható jogorvoslat elbírálására jogosult.63
Szintén a választottbírósági eljárás elhúzására irányuló taktikát akadályozza meg a ZPO jelenleg hatályos 589. § (3) bekezdésének utolsó fordulata, mely szerint amíg bírósági eljárás van folyamatban a kizárási kérelmet elutasító határozat felülvizsgálata tárgyában, a választottbíróság érdemben határozatot hozhat Más kérdés, hogy a választottbíróság megvárhatja érdemi döntésével a bíróság döntését, ennek különösen akkor van értelme, ha a bíróság a felülvizsgálat során a választottbírát kizárja, hiszen ez a döntés alapot szolgáltatna a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére.64
A régebbi - már nem hatályos - osztrák választott bírósági szabályok szerint a kizárási kérelem elbírálására a választottbírósági intézmény eljáró választottbírósági testülete volt jogosult. A választottbírósági eljárás során azonban a bíróság elé a kizárási eljárás tárgyában hozott határozattal szemben jogorvoslat előterjesztésére mód nem volt (Ez a viszonylag szigorú szabályozás eltér több nyugat-európai állam - például Németország - vonatkozó szabályaitól.) Abban az esetben azonban, amennyiben a kizárási kérelmet alap nélkül utasították el, a választottbírósági ítélet érvénytelenítését lehetett kémi a ZPO régi 595. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján.65 Habár az Osztrák Legfelsőbb Bíróság is akként foglalt állást, hogy azok a ZPO 595. §-ában felsorolt okok, melyek alapján az ítélet érvénytelenné nyilvánítása kérhető, kimerítő jellegűek, vannak olyan jog irodalmi álláspontok, mely szerint egyéb, a ZPO 595. §-ában fel nem sorolt súlyos eljárási szabálysértések esetében is lehet kérelmezni az ítélet érvénytelenítését azon a címen, hogy az a közrendbe ütközik.66 A ZPO már nem hatályos 595. § (1) bekezdésének 6. pontja tartalmazta a közrendi klauzulát, igaz nem teljesen ebben a megfogalmazásban, de ezzel az értelmezéssel.67 A választottbírósági ítélet érvénytelenítésével foglalkozó, jelenleg hatályos 611. § (2) bekezdésének 5. pontja már szó szerint is tartalmazza azt, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése kérhető azon a jogcímen, amennyiben a választottbírósági eljárás olyan módon került lefolytatásra, hogy az az osztrák jogrend alapjaival, a közrenddel (ordre public) ellentétes.68
Ami témánk szempontjából a választottbírósági ítélet érvénytelenné nyilvánítását illeti a hatályos osztrák jogban, az alábbiakat kell kiemelnünk. A ZPO 611. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a választottbírósági ítéletnek kizárólag érvénytelenítése kérhető keresettel. A kereset az ítélet kézhezvételétől számított három hónapon belül terjesztendő be. A ZPO 611. § (2) bekezdésének 4. pontja értelmében akkor kérelmezhető az ítélet érvénytelenné nyilvánítása, amennyiben az adott fél nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró jelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról, vagy egyéb ok miatt nem tudta ügyét előadni. Miként említésre került, a ZPO 611. § (2) bekezdésének 4. pontja szerint pedig akkor lehet a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérni, ha a választottbírósági testület megalkotása (Bildung) vagy összetétele (Zusamennsetzung) nem volt összhangban a törvény e részével, avagy a felek elfogadható megállapodásával.69 Ahogyan a korábbiakban már utaltunk rá, amennyiben a kizárást kezdeményező fél kizárási igényét a választottbírósági testület elutasító határozatát követően bíróság előtt nem érvényesítette, vagy a bíróság azt elutasította, úgy ezen az alapon a ZPO 611. § (2) bekezdésének 4. pontjára alapítva nem kérheti a választottbírósági ítélet érvénytelenné nyilvánítását.
Fontos megemlíteni, hogy a ZPO ezen rendelkezése bizonyos mértékig különbözik a Modell-törvény előírásaitól. A Modell-törvény 34. artikulusa (2) bekezdése a) pontjának (iv) alpontja ugyanis nemcsak akkor teszi lehetővé az érvénytelenné nyilvánítást, ha a testület megalkotása vagy összetétele nem felel meg a jogszabályi előírásnak, vagy a felek megfelelő megállapodásának, hanem akkor is, ha mindezekkel maga a választottbírósági eljárás ellentétes. Az osztrák ZPO ezt a lehetőséget - vagyis az érvénytelenítés kérelmezését az eljárás szabálytalanságára hivatkozással - másik jogszabályhelyen, a ZPO 611. § (2) bekezdésének 5. pontjában tartalmazza, melyet a fentiekben idéztünk.
A ZPO 611. § (2) bekezdésének 4. pontja esetén - a fentiekben említettek figyelembevételével - elég azt bizonyítani, hogy a választottbírósági testület megalkotása vagy felépítése nem volt szabályszerű, nem szükséges az, hogy mindennek az érdemi döntésre bármi kihatása legyen.70 Az osztrák jog tehát e jogszabályhelyen a választottbírósági testület összetételével kapcsolatos garanciáknak biztosít jelentős jogi védelmet, szemben például a német joggal. A német polgári eljárásjogi kódex. (Deutsche Zivilprozessordnung) 1059. § (2) bekezdés 1. pontjának d) alpontja ugyanis azt is előírja, hogy ahhoz, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítését lehessen kérelmezni, az is szükséges, hogy a szabálytalan választottbírósági eljárásnak vagy a szabálytalan öszszetételű testületnek legyen vélelmezett kihatása az ítéletre.71
Az új osztrák választottbírósági jog a ZPO 590. §-ában nagyrészt a Modell-törvény alapján szabályozza a választottbírói tisztség idő előtti megszűnésének kérdését. A választottbíró megbizatása megszűnik abban az esetben, ha lemond, illetőleg, ha a felek közösen megállapodnak megbizatása megszűnésében. Az 590. § (2) bekezdése szerint bármelyik fél a bírósághoz fordulhat abban az esetben, kérelmezve, hogy a bíróság mondja ki a választottbírósági tisztség megszűnését, amennyiben a választottbíró alkalmatlanná válik feladata teljesítésére vagy kötelezettségeinek teljesítésével indokolatlan módon késedelmeskedik és a választottbíró nem mond le, a felek nem tudnak megállapodni a választottbíró megbízásának megszüntetésében, avagy a felek által erre az esetre kidolgozott eljárás nem vezet a választottbíró tisztségének megszűnéséhez. A bíróságnak ebben a tárgyban hozott határozata fellebbezéssel nem támadható meg. Lényeges, hogy abban az esetben, amennyiben a választottbíró az 590. § (1) bekezdése szerint vagy a kizárási indítvány ellene történt benyújtását követően lemond választottbírói megbízatásáról, az nem jelenti bármely, a jogszabály szerint kizárásra vezető ok vagy az 590. § (2) bekezdésében szereplő ok elfogadását. Ez voltaképpen arra is lehetőséget teremt a választottbírónak, hogy a választottbírói tisztségből minden további esetleges felelősségre vonás, illetőleg akár presztízsveszteség nélkül távozhasson.72
A ZPO 591. §-a a helyettes választottbíró megválasztására vonatkozó szabályokat tartalmazza, melyek egyeznek a választottbíró megválasztására, kijelölésére irányadó szabályokkal. Helyettes választottbíró választására értelemszerűen akkor kerül sor, ha az előző választottbíró megbízása idő előtt megszűnik. Az eljárás ésszerű és gazdaságos lefolytatását eredményező szabályt tartalmaz a ZPO 591. § (2) bekezdése, mely szerint, amennyiben a felek másképpen nem állapodnak meg, úgy a választottbírák az eljárást az addig lefolytatottak, addig elért eredmények figyelembevételével folytathatják, ideértve az addigi tárgyalási jegyzőkönyvek felhasználását is. Természetesen e jegyzőkönyvek figyelembevételénél - mely jegyzőkönyvek készítésénél a testületből távozott választottbíró is részt vett - célszerű szükség szerint tekintettel lenni arra az okra, amiért a választottbíró a testületből távozott, és ez az adott jegyzőkönyvek későbbi értékelését befolyásolhatja. Kiemelést érdemel, hogy a ZPO 591. § (2) bekezdésében szereplő, fentebb ismertetett szabálya Modell-törvényben nem található meg. (E rendelkezést egyébként a magyar választottbíráskodási törvény, az 1994. évi LXXI. törvény sem tartalmazza.)
Az eddigieket összefoglalva kiemelhető, hogy az új osztrák választottbírósági joganyag számos ponton jelentős mértékben különbözik a korábbi szabályozástól. A választottbírák megválasztása és kizárása tárgyában a jelenlegi osztrák jog több, a régi jogszabály által nem alkalmazott rendelkezést tartalmaz, melyeket a fentiekben igyekeztünk felvázolni.
Az osztrák jogalkotó e jogszabály megalkotása során igen nagy mértékben vette figyelembe a Modell-törvényt, de témánk esetében is számos olyan súlyponti kérdés van, melyekben a Modelltörvénytől eltérő szabályozás érvényesül. Az új osztrák választottbírósági szabályok egyértelmű módon az eljárás még gördülékenyebbé és hatékonyabbá tételét célozzák. A jogszabály gyakorlatban történő értelmezését nyilvánvalóan a jogszabályra ráépülő esetjog fogja meghatározni. Ugyanakkor arra is lényeges utalni, hogy a függetlenség és pártatlanság megítélésében a joggyakorlat feltétlenül figyelembe fogja venni a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett jogeseteket is, ezért is véltük lényegesnek a korábbi jogi szabályozás és judikatúra összehasonlítását a jelenleg hatályos szabályokkal.
Mint említésre került, Ausztriában az egyik legjelentősebb választottbírósági intézmény az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara mellett szervezett Nemzetközi Választottbíróság. Ezért témánk szempontjából indokolt tömören a választottbíróság vonatkozó szabályainak ismertetése.
A nemzetközi választottbíróság jelenleg hatályos eljárási szabályzatát 2006. május 3-án fogadta el az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara kiterjesztett elnöksége, és az 2006. július l-jén lépett hatályba a ZPO novellájával egyidejűleg, felváltva a régi az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara közgyűlése által 2000. november 30-án elfogadott, és 2001. ja- nuár 1-jétől hatályos eljárási szabályzatot.73
Az úgynevezett új Bécsi Szabályok (Vienna Rules) a választottbírósági jog fentiekben ismertetett reformjára tekintettel kerültek megalkotásra. A választottbírák megválasztásával a 7. cikkely foglalkozik. A 7. cikkely 1. pontja szerint a felek szabadon állapodhatnak meg a választottbírák kijelölése tárgyában. Nemzetiségére tekintet nélkül bármely cselekvőképes személy lehet választottbíró, feltéve, ha a felek nem állapodtak meg abban. hogy a választottbírának milyen különleges képzettséggel kell rendelkeznie. Ezen utóbbi fordulat a 2006. június 30-ig hatályos Bécsi Szabályokban nem szerepelt, annak 5. cikkelyének 1. pontja a választottbírák képzettségével kapcsolatban semmilyen információt nem tartalmazott. Az ezt megelőző, tehát a 2001. január l-jéig hatályos eljárási szabályok ugyanakkor azt mondták ki, hogy a választottbíráknak a jogi, kereskedelmi és más, szakba vágó kérdésekben specifikus ismeretekkel és tapasztalatokkal kell rendelkezniük.74 A jelenleg érvényes eljárási szabályok teljes mértékben a felek szabadságára bízzák. hogy kell-e a választottbíráknak különleges ismeretekkel vagy képzettséggel rendelkezniük, a szabályzat csupán lehetőséget biztosít arra, hogy a felek ebben a kérdésben megállapodjanak.
A jelenleg hatályos Bécsi Szabályok a választottbírák jelölésével kapcsolatban előírják, hogy a választottbíráknak írásban nyilatkozniuk kell függetlenségük és pártatlanságuk vonatkozásában, illetve nyilatkoz- niuk kell, hogy alávetik magukat a Bécsi Szabályok hatályának. Ezen - más nemzetközi választottbírósági szabályok által is ismert - követelményt a korábbi szabályzat nem tartalmazta, hanem csupán elvként írta elő, hogy a választottbíráknak függetlenül és pártatlanul kell eljárniuk.75 A jelenleg hatályos Bécsi Szabályok - szemben a korábbi szabályzattal - a 7. artikulus 5. pontjában előírják a választottbírák számára a függetlenséggel, illetve pártatlansággal kapcsolatos közlési kötelezettséget. Ez a szabály az osztrák ZPO 588. § (1) bekezdésére és a Modell-törvény 12. artikulus (1) bekezdésére épül az alábbi eltérésekkel.
Szemben a ZPO előírásaival a Bécsi Szabályok 7. cikkelyének 5. pontja a Modell-törvényt követi abban a tekintetben, hogy a választottbírának jelölt személynek közlési kötelezettsége akkor áll be, amikor a jelölés kérdésével megkeresik, és nem akkor - miként a ZPO előírja - amikor a tisztséget el kívánja fogadni. A Bécsi Szabályok ugyanakkor a ZPO-t követik abban, hogy a választottbírónak jelölt félnek minden körülményt fel kell tárnia, amely függetlenségéhez vagy pártatlanságához kételyt fűzhet, míg a Modell-törvény szerint - miként arra fentiekben már utaltunk - e kötelezettség csak megalapozott kétely esetén áll fenn. A Bécsi Szabályok szerint továbbá a választottbíró-jelöltnek minden olyan körülményt fel kell tárnia, mely a felek megegyezésével ellentétes.
A jelenlegi Bécsi Szabályok 7. cikkelyének 3. pontja - a korábbi eljárási szabályokhoz hasonló módon - tartalmazza azt az igen sajátos szabályt, mely szerint a Választottbíróság Elnökségének tagja eljáró választottbírósági tanácsban kizárólag mint a testület elnöke vagy mint egyesbíró járhat el.76
A választottbírák jelölésével kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy vagy egyesbíró, vagy három főből járó tanács jár el a Bécsi Szabályok szerint. Amennyiben a felek nem egyeznek meg az eljáró választottbírák számában, és erre a választottbírósági szerződés sem tér ki, úgy a Választottbíróság Elnöksége fogja kijelölni az eljáró választottbírák számát a Bécsi Szabályok 14. cikkelyének 2. pontja alapján. Az Elnökség e döntés során mérlegelni fogja az ügy nehézségét, a pertárgyértékét, és a feleknek a gyors és költséghatékony döntéshez fűződő érdekét. Amennyiben az Elnökség szerint egyesbíró jár el, a feleknek 30 nap alatt kell megegyezniük az egyesbíró személyében. Megegyezés hiányában az egyesbírót az Elnökség jelöli.
A Bécsi Szabályok 14. cikkelyének 4. pontja azt írja elő, hogy amennyiben az ügyet választottbírósági testületnek kell eldöntenie, és az adott fél nem jelölt választottbírát 30 nap alatt, úgy helyette az Elnökség fog jelölni. Ez a pont lényegesen változott a korábbi szabályokhoz képest. A korábbi Eljárási Szabályzat 9. cikkelyének 4. pontja ugyanis ebben a kérdésben a felperes és alperes között komoly jogkövetkezménnyel járó distinkciót alkalmazott. Abban az esetben ugyanis, amennyiben a felhívást követő 30 napon belül a felperes nem jelölt választottbírát, vagy nem adta át a jelölés jogát az Elnökségnek, úgy az ügyet a Választottbíróság törölte a függő ügyek listájáról, és csak az alperes esetében jelölt automatikusan választottbírát az Elnökség a határidő eredménytelen letelte után. A korábbi szabályok tehát ebben a tekintetben erőteljesebben érzékeltették azt, hogy alapvetően a felperes érdekkörébe tartozik a választottbírósági eljárás lefolytatása.
A választottbírák kizárására a Bécsi Szabályok 16. artikulusa irányadó. A 16. cikkely 1. pontja a ZPO 588. § (2) bekezdését és a Modell-törvény 12. cikkelyének (2) bekezdését követi azzal a különbséggel, hogy míg ez utóbbiak kizárási oknak jelölik meg, ha a választottbíró nem rendelkezik a felek által kiegyezett képzettséggel, addig a Bécsi Szabályok szerint a kizárásra - a függetlenség vagy pártatlanság kérdésével kapcsolatban felmerült jogos kétely mellett - okot ad a felek megállapodásával ellentétben álló körülmény fennállása is. A Bécsi Szabályok a ZPO-hoz és a Modell-törvényhez hasonló módon szabályozzák azt, hogy milyen esetben jogosult a fél olyan választottbíró ellen kizárási eljárás kezdeményezésére, akinek a jelölésében részt vett.
Ebben a vonatkozásban a jelenlegi Bécsi Szabályok pontosabb rendelkezést tartalmaznak, mint a koráb- biak. A korábbi Eljárási Szabályzat 11. cikkének 1. pontja szűkszavúan azt tartalmazta, hogy egy választottbíró ellen akkor lehet kizárási eljárást kezdeményezni, ha függetlenségének vagy pártatlanságának kételyével kapcsolatban megfelelő ok merül fel.77
A kizárási eljárás szabályaira a 16. cikkely második, harmadik és negyedik pontjai vonatkoznak. A kizárást kezdeményező félnek haladéktalanul értesítenie kell a Választottbíróság titkárságát, a kizárás indokait is közölve. Abban az esetben, amennyiben a kizárással érintett választottbíró nem mond te tisztségéről, a Választottbíróság Elnöksége fog dönteni a kizárásról a kizárási kérelemben foglalt indokok és csatolt bizonyítékok alapján. Az Elnökség döntése előtt a Titkárságnak be kell szereznie a kizárással érintett választottbíró és a többi fél észrevételét, az Elnökség pedig jogosult más személyektől is észrevételek beszerzésére.
A kizárási eljárás ellenére továbbra is folytatható a választottbírósági eljárás. Lényeges azonban, hogy a választottbírósági testület mindaddig ítéletet nem hozhat, amíg az Elnökség a kizárás érdekében végleges, és jogi kötőerővel rendelkező döntését meg nem hozta.
A jelenleg hatályos Bécsi Szabályok a kizárás vonatkozásában tartalmaznak új, a korábbi szabályzatban nem szereplő rendelkezést is. A jelenleg hatályos Bécsi Szabályok 21. cikkelye lehetővé teszik azt, hogy a választottbírákra irányadó kizárási szabályok megfelelően irányadóak a választottbírói testület vagy az egyesbíró által jelölt szakértőre is. A szakértő ellen előterjesztett kizárási indítványról a választottbírói testület avagy az egyesbíró dönt.
A Bécsi Szabályok ezen rendelkezése ugyanakkor nem tekinthető kizárólagosnak a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás területén. Kiemelést érdemel, hogy hasonló tartalmú döntést a svájci esetjogban is találunk. A Svájci Legfelsőbb Bíróság egy ügyben a választottbírákra vonatkozó elfogulatlanság és függetlenség követelményét kiterjesztette a választottbíróság által jelölt szakértőkre is.78
Fentiek alapján leszögezhető, hogy az új Bécsi Szabályok igen jelentős mértékben kívánnak illeszkedni az osztrák választottbírósági jog 2006. július 1-jétől hatályos szabályaihoz. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a választottbírák jelölése és kizárása témakörében a kamarai választottbírósági szabályzat számos sajátosságot őrzött meg. Az új Bécsi Szabályok és a ráépülő gyakorlat vélhetőleg jelentős mértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy a nemzetközi gazdaság egyes entitásai a jövőben is gyakran kössék ki választottbírósági szerződéseikben Bécset, illetőleg a Szövetségi Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróságot mint választottbírósági jogvitáik helyszínét, illetve az annak elbírálására jogosult fórumát. ■
JEGYZETEK
1 A régebbi osztrák hazai és nemzetközi választottbírósági szabályozás tekintetében lásd különösen: H. W. Fasching: Schiedsgericht und Schiedsverfahren im österreichischen und im internalionalen Recht. Wien, 1973.
2 Az UNCITRAL bécsi központja vonatkozásában lásd különösen: www.uncitral.org. Az Osztrák Kereskedelmi Kamara mellett szervezett választottbíróság vonatkozásában - mely választottbírósággal a későbbiekben részletesen foglalkozunk lásd különösen: www.wko.at/urbitration.
3 Ehhez lásd: K. P. Berger: Internalional Economic Arbitration in Germany: A New Era. Arbitration International, 8 (1992). 103. o.
4 Lásd: W. Melis-H. Strohlbach: East-West Arbitration. In: P. Sanders (ed.): Yearbook Commercial Arbitration, VII. 1982, 403. o.
5 Lásd: Third Seminar on East-West Arbitration: (Paris, December 6-8. 1983.) In: Journal of International Arbitration, I (1984) 85-86. o.
6 A közép- és kelet-európai választottbíráskodásról általában lásd: Horváth É.: Választottbíráskodás Közép- is Kelet-Európában. Külgazdaság Jogi Melléklete. 4 (1994). 49-59. o.
7 Lásd: K. Leloczky: East-West Arbitration: A Practitioner's Viewpoint from Hungary, Arbitration International. 4 (1988) 267. o.
8 Ezzel kapcsolatban lásd: Horváth É. -Kálmán Gy.: Nemzetközi eljárások joga - A kereskedelmi választottbíráskodás. Budapest, 2003. 139-140. o.
9 Az Együttműködési Megállapodás teljes szövegét lásd: http://www.mkik.hu/index.php?.id=54 webcím alatt.
10 Lásd: American Arbitration Association, Hungarian Chamber of Commerce and Federal Economic Chamber ofAustria: Signature of New Agreements to assist Trade Between the United States and Hungary by Providing for Arbitration in Vienna, Vienna, September 7. 1984. In: Journal of International Arbitration, l (1984). 369-370. o.
11 Kiemelést érdemel ugyanakkor, hogy témánk vonatkozásában - az osztrák választottbírósági jog 2006. évi reformjáig - igen nagy jelentősége volt a polgári bíróságok joghatóságáról és hatásköréről szóló törvénynek is (Jurisdiktionsnorm - Gesetz vom 1. 8. 1895 über die Ausübnung der Gerichstbarkeit und die Zuständigkeit der ordentlichen Gerichte in bürgerlichen Rechtssachen).
12 A ZPO vonatkozásában átfogóan lásd: H. W. Fasching: Zivilprozessrecht. Wien, 19902.; H. W. Fasching-A. Konecny: Kommentar zu den Zivilprozessgesetzen. Wien, 20032.; W. H. Rechberger: Kommentar zur ZPO. Wien, 20002.
13 Ezzel kapcsolatban lásd: Ch. Liebscher - A. Schmid: Arbitration Law in Austria. Journal of International Arbitration. 16 (1999). 25. o.
14 Ehhez lásd: www.ssd.com/files/tbl_s10News/FileUpload 44/2373/Szasz pdf.
15 Ehhez lásd: M. Niklas: Schiedsverfahren via Internet. Juristische Möglichkeiten der Verfahrensabwicklung via Internet nach der ZPO. http://www.rechtsprobleme.at/doks/internet-schiedsverfahren-niklas.pdf 2. o.
16 Erre tekintettel lásd különösen: G. Hermann: The UNCITRAL Model Law - Its Background, Salient Features, and Purposes. Arbitration International I (1985). 9. o.
17 Ehhez lásd: K. Lionnet: The UNCITRAL Model Law. A German Perspective. Arbitration International. 6 (1990) 344. o.
18 Lásd: G. B. Born: International Commercial Arbitration. Commentary and Materials. The Hague-Boston-London, 20012. 147. o.
19 "...die Stellung Österreichs als Schiedsort noch attraktiver zu machen." A választottbírósági jog reformjának előkészítéséhez lásd különösen: W. H. Rechberger: Einführung in das neue österreichische Schiedsverfahrensrech. In: http:/www.iwp.or.at/veranstaltungen/unterlagen_2006_03_21.pdf. 3. o.
20 Vö.: A. Baier - M. T. Trofaier: Austria. In J. W. Rowley - Mc. B. Mendelsohn (ed.): Arbitration World. Jurisdictional Comparisons. London, 20062. 18. o.
21 A különleges rendelkezések a vállalkozó (Unternehmer) és a fogyasztó (Verbraucner) közötti választottbírósági jogvitákra vonatkoznak. A 617. § (1) bekezdése elvi éllel rögzíti, hogy a vállalkozó és a fogyasztó között kizárólag olyan jogviták vonatkozásában lehet érvényesen választottbírósági szerződést kötni, mely jogviták már léteznek.
22 Lásd: Rechberger: Einführung in das neue... 4-5. o.
23 Érdemes megjegyezni, hogy a harmadik fejezet címe némileg félrevezető, hiszen a Bildung megalakítást jelent, és ugyanebben a fejezetben találhatóak a választottbírák kizárására vonatkozó szabályok is. Ez egyébként egyezik az UNCITRAL Modell-törvény terminológiájával, melynek harmadik fejezete szintén a választottbíróság megalakításával (Composition of the Arbitral Tribunal) foglalkozik.
24 Az új osztrák választottbírósági jogra átfogóan lásd: Ch. Liebscher: The New Arbitration Act 2006. Text And Notes. The Hague, 2006.
25 Figyelemmel arra, hogy az új választottbírósági joganyag 2006. július 1-jével lépett hatályba, a jogesetek értelemszerűen a korábbi szabályok alkalmazásáról szólnak.
26 A ZPO már nem hatályos 580. §-a azt írta elő, hogy amennyiben a felek sem a választottbírák személyét nem jelölték ki a választottbírósági szerződésben, sem számukban nem állapodtak meg, úgy mindegyik fél egy választottbíró jelölésére volt jogosult, és az így megválasztott választottbírák választották meg a testület elnökét.
27 Lásd: P. Binder: International Commercial Arbitration and Conciliation in Model Law Jurisdictions, London, 20052. 103. o.
28 Lásd: J. Power: The Austian Arbitration Act. A Practitioner's Guide to Sections 577-618 of the Austrian Civil Procedure. Wien, 2006. 28. o.
29 Ehhez lásd: H. W. Fasching: Kommentar zu den Zivilprozessgesetzen. IV. Band Wien, 1911. 761. o.
30 Lásd: EvBI 1959/362. (SZ 32/109). Idézi: R. Stohanzl (hrsg.): Zivilprozessgesetze. Wien, 20029. 563. o.
31 Fontos kiemelnünk, hogy a választottbírósági szerződés hatálya megszűnésének kimondására ezekben az esetekben - a választottbíró halála, visszalépése, kötelezettségei teljesítésének megtagadása, vagy a teljesítéssel való indokolatlan késedelmeskedés - csak akkor kerülhetett sor, ha a választottbírák a választottbírói szerződésben név szerint megjelölésre kerültek.
32 Lásd ehhez: Stohanzl: i. m. 562. o.
33 Lásd: OGH 28. 04. 1998. (253/97). A jogeset elérhető a www.kluwerarbitration.com/caselaw weboldal alatt.
34 Lásd: SZ 21/66, EvBl 1996/130 (SZ 69/773). Idézi: Stohanzl: i. m. 565. o.
35 Itt célszerű utalnunk a ZPO 591. §-ának már nem hatályos szövegére, melynek értelmében amennyiben a választottbírák nem tudtak döntésre jutni, tájékoztatniuk kellett erről a feleket, akik kérhették a bíróságtól a választottbírósági szerződés hatályon kívül helyezésének megállapítását.
36 Lásd: ZPO 587. § (4): Die schriftliche Aufforderung zur Bestellung eines Schiedsrichters hat auch Angaben darüber zu enthalten, welcher Anspruch geltend gemacht wird und auf welche Schiedsvereinbarung sich die Parte; beruft.
37 Lásd: Power: The Austrian Arbitration... 30. o.
38 Lásd: Power: i. m. 30-31. o.
39 Az Egyezmény 6. cikkelyének első mondata a hivatalos magyar fordításban az alábbi: "Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően." (Az Egyezményt a magyar jogban az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki.)
40 A Bécsi Vételi Egyezmény vonatkozásában lásd: Mádl F.- Vékás L.: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. Budapest, 19923.378-397. o.; Sándor T.-Vékás L. : Nemzetközi adásvétel. Budapest, 2005.
41 A Bécsi Vételi Egyezmény 43. cikkének első bekezdése az angol verzióban - mely a reasonable time fogalmát használja - az alábbi: "The buyer loses the right to rely on the provisions of article 41 or article 42 if he does not give notice to the seller specifying the nature of the right or claim of the third party within a reasonable time after he has become aware or ought to have become aware of the right or claim." (A Bécsi Vételi Egyezmény Ausztriában 1989. január 1-jén, Magyarországon 1988. január 1-jén lépett hatályba.)
42 Az Egyezmény angol verziója szerint: "However, in cases where the buyer has paid the price, the seller loses the right to declare the contract avoided unless he does so: ... in respect of any breach other than late performance by the buyer, within a reasonable time..."
43 Célszerű utalni a német szövegre: § 588. (1) Will eine Person ein Schiedsrichteramt übernehmen, so hat sie alle Umstdäde offen zu legen, die Zweifel an ihrer Unparteilichkeit oder Unabhängigkeit wecken können oder der Parteivereinbarung widersprechen. Ein Schiedsrichter hat vom Zeitpunkt seiner Bestellung an und während des Schiedsverfahrens den Parteien unverzüglich solche Umstände offen zu legen, wenn er sie ihnen nicht schon vorher mitgeteilt hat."
44 Ehhez lásd: H. Thomas-H. Putzo: Zivilprozessordnung. München, 200325. 1036, 5. szakasz.
45 Lásd: H. M. Holtzmann-J. E. Neuhaus: A Guide to the UNCITRAL Model Law on International Commertial Arbitration. Deventer, 1989. 389. o.
46 Ezt az álláspontot képviseli: Power: The Austrian Arbitration... 34. o.
47 Ezen esetek vonatkozásában lásd: Stohanl (hrsg.): Zivilprozessgesetze. 26-27. o.
48 Lásd: LGZ (Landesgericht) Wien, 27. 07. 1993 (72.768) és LGZ Wien, 6. 10. 1992. (69.693). A jogeseteket idézi: Ch. Liebscher: The Healthy Award. Challenge in inernational Commercial Arbitration. The Hague-London - New York, 2003. 275. o.
49 Lásd: LGZ Wien, 27. 02. 1991. (66.834.). Idézi: Ch. Liebscher: I. m. 275. o.
50 Lásd: OGH (Oberste Gerichtshof). 7. II. 1991. (117.). Idézi: Ch. Liebscher: I. m. 275. o.
51 Lásd: OGH 18. 04. 1989. (110.). Idézi: Ch. Liebscher: I. m. 275. o.
52 Lásd: LGZ Wien 21. 03. 1989. (41.530.). Idézi: Ch. Liebscher: I. m. 275. o.
53 Lásd: OGH 15. 12. 1971. (208/71.) A közzé nem tett ítéletet idézi: Ch. Liebscher: I. m. 276. o.
54 Ehhez lásd: Fasching: Zivilprocessrecht. 776. o.
55 Lásd: OGH 26. 1. 2005 OGH 70b314/04h. A jogeset elérhető http://fremuth-wolf.com/arbaut/newsletter/index.php?archiv_id=22 weboldalon.
56 Lásd: Rechberger: Einführung in das neue... 10. o.
57 Ehhez lásd: Power: The Ausztrian Arbitration... 34. o.
58 A levél teljes szövegét lásd a http://www.parlinkom.gv.at/pls/portal/docs/page/pg/DE/XII/ME/ME_00280_21/FNAMEORIG_04 weboldal alatt.
59 Ehhez lásd: Holtzmann-Neuhaus: A Guide to the UNCITRAL... 37. o.
60 A ZPO 611. § (2) bekezdésének 4. pontja alapján akkor lehet kérelmezni a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, ha a választottbírósági testület megalkotása vagy összetétele a felek elfogadható megállapodásával vagy a 611. § rendelkezéseivel ellentétes volt.
61 Mindehhez lásd: Ch. Koller: Das neue österreichische Schiedsrecht - Die wichtigsten Neureungen des Schiedsräg 2006 im Überblick. Teil I. Juristische Ausbildung und Praxisvorbereitung. 2005/2006/03. 18621 o.
62 A ZPO 579. §-a a következők szerint rendelkezik: "Hat das Schiedsgericht einer Verfahrensbestimmung dieses Abshnitts, von der die Parteien abweichen können, oder einem vereinbarten Verfahrenserfordernis des Schiedsverfahrens nicht entsprochen, so kann eine Partei den Mangel später nicht mehr geltend machen, wenn sie ihn nicht unverzüglich ab Kenntnis oder innerhalb der dafür vorgesehenen Frist gerügt hat."
63 Jean-Pierre Ancel, a francia Cour de Cassation 1. sz. Polgári Osztályának 1998 márciusában az Excelsior Film ügyben hozott íteletére utal. Lásd: J.-P. Ancel: Measures Againts Dilatory Tactics: The Cooperation Between Arbitrators and the Courts. In: ICCA Congress series no. 9 (Paris/1999). 420. o.
64 Ehhez lásd: Power: The Austrian Arbitration... 38. o.
65 A ZPO régi 595. § (1) bekezdésének 4. pontja szó szerint ezt a szabályt tartalmazta: "§ 595. (1) Der Schiedrspruch ist aufzuheben ... 4. wenn die Ablehnung eines Schiedsrichters vom Schiedsgericht ungerechtfertig zurückgewiesen worden ist."
66 Lásd: OGH. 18. 11. 1982. (1983). A határozatot idézi és kommentálja: Liebscher: The Healthy Award. 295. o.
67 A ZPO régi 595. § (1) bekezdésének 6. pontja alapvetően az osztrák jogrend alapelveibe, illetve kötelezően alkalmazandó jogszabályokba ütközésről rendelkezik a választottbírósági ítélet érvénytelenítése kapcsán: "...§ 595. (1) Der Schiedsspruch ist aufzuheben ... 6. wenn der Schiedsspruch mit den Grundwertungen der Osterreichischen Rechtsordnung unvereinbar ist oder gegen zwingende Rechtsvorschriften verstösst, deren Amvendung auch bei einem Sachverhalt mit Auslandsberührung nach § 35 IPR Gesetz durch eine Rechtswahl der Parteien nicht abbendungen werden kann."
68 A ZPO jelenleg hatályos 611. § (2) bekezdésének 5. pontja a közrendbe ütközés fogalmát az alábbiak szerint tartalmazza: "611. § (2) Ein Schiedsspruch ist aufzuheben. wenn ...5. das Schiedsverfahren in einer Weise durchgeführt wurde, die Grundwertungen der österreichischen Rechtsordnung (ordre public) widerspricht."
69 Lásd: "611. § (2) Ein Schiedsspruch ist aufzuheben. wenn ...4. die Bildung oder Zusammensetzung des Schiedsgerichts einer Bestimmung dieses Abschnitts oder einer zulässigen Vereinbarung der Parteien widerspricht."
70 Vö.: Power: The Austrian Arbitration... 115. o.
71 A ZPO 1059. § (2) bekezdésének d) pontja a következő: "§. 1059. (2) Eins Schiedsspruch kann nur aufgehoben werden, wenn der Antragsteller begründet geltend macht, dass ... d) die Bildung des Schiedsgerichts oder das schiedsrichterliche Verfahren einer Bestimmung dieses Buches oder einer zulässigen Vereinbarung der Parteien nicht entsprochen hat, und anzunehmen ist, dass sich dies auf den Schiedsspruch ausgewirkt hat...". A német normaszöveg hivatalos angol fordítása a következő: "1059. (2) An arbitral award may be set aside only if the applicant shows sufficient cause that ... d) the composition of the arbitral tribunal or the arbitral procedure was not in accordance with a provision of this Book or with an admissible agreement of the parties and this presumably affected the award." Lásd: K. P. Berger: The New German Arbitralion Law in International Perspective. Forum Internationale 26 (2000). 36. o.
72 Ehhez lásd: Power: The Austrian Arbitration... 41. o.
73 Mindkét eljárási szabályzat elérhető a www.wko.at/arbitration weboldal alatt.
74 Ehhez lásd: Oppenheim K.: Választottbíróság Ausztriában. MJ 40 (1993). 733. o.
75 Hasonló nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő a párizsi ICC (International Chamber of Commerce) Eljárási Szabályzata 7. cikkelyének 2. bekezdése, valamint a londoni LCJA (London Court of International Arbitration) Eljárási Szabályzatának 5.3 cikkelye.
76 Ezzel kapcsolatban lásd: Baier-Trofaier: Austria. 23. o.
77 Kiemelést érdemel. hogy a korábbi szabályok szerint - az Eljárási Szabályzat 11. cikkelyének 3. pontja szerint - nem fogadható el a kizárási kérelem, ha a kizárást kezdeményező fél részt vett a választottbírósági eljárásban, annak ellenére, hogy a kizárásra okot adó tényről tudott vagy tudnia kellett, vagy a kizárást kezdeményező fél kérelmét indokolatlan késedelemmel terjesztette elő.
78 Lásd; BG (Bundesgerichtshof) 28. 04. 2000. A határozatot idézi: Liebscher: The Heallhy Award. 274. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Boóc Ádám ügyvéd, tanársegéd (ELTE, Budapest), tudományos segédmunkatárs (MTA Jogtudományi Intézete, Budapest).
Visszaugrás
