A gazdasági életben való részvétel társas tevékenységgel jár. "Arbeit macht den Gesellen" - fogalmazza meg ezt az alapigazságot Goethe az elvonatkoztatásnak eggyel magasabb szintjén. Az együttműködők személyéből fakadó bizonytalanság egy a vállalkozással együtt járó kockázati tényezők közül. Amikor korlátok közé szorítjuk a társaságba való bejutás lehetőségeit, ezt a kockázati tényezőt igyekszünk mérsékelni. A vállalkozás vagyonigénye és a saját pénzügyi lehetőségeink között feszülő különbség rákényszerít a másokkal való együttműködésre, amelynek egyik formája az adott társaságban létrehozott (közös) tagsági viszony. A sáncok mögé, a várfalakon belülre engedni másokat sosem volt veszélytelen megoldás. A gazdasági élet viharainak ismerője és elszenvedője, Daniel Defoe kiemelten figyelmeztet minket 1726-ban megjelent művében (The Complete English Tradesman) a partnerekkel való összeállás veszélyeire (Chapter XVI Of the trademan’s entering into partnership in trade, and the many dangers attending it). Azt tanácsolja, hogy lehetőleg egyedül vállalkozzunk ("…if possible they should go single-handed in trade…"), de ha már feltétlenül szükséges egy társ, akkor az legyen kezdő, mivel így vagyona tehermentes lesz, és életkörülményeit már akkortól fogva ismerjük, amikor még meg sem fordult a fejünkben, hogy egyszer társak lehetünk. Defoe külön fejezetet szentel a kereskedő házasságából fakadó problémáknak is, amely a szerzeményi vagyonközösség miatt a mai napig jogi szabályozást igényel (és jelentős problémát okoz más jogrendszerekben is).
A szükség azonban nagy úr, és minél nagyobb, annál kevésbé válogathatunk a társak között. "Misery acquiants a man with strange bedfellows." Shakespeare "A vihar" című drámájának második felvonásában Trinculo (persze italozás közben) mondja ki ezt az örök igazságot. Ezek a "furcsa hálótársak" sok gondot okozhatnak, hiszen a korlátolt felelősség sosem volt teljes, a társasági hálón (corporate veil) keresztül a társaság hitelezői mindig is utat találhattak a tagokhoz követelésük érvényesítése érdekében, bár esetünkben a társasági vagyon tagoknak való közvetlen kitettsége az igazán fontos. A jelenlegi 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (a továbbiakban: Gt.) is tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. Ezek közül a leglényegesebb a kifejezetten hitelezővédelmi célokat szolgáló 50. §.
Ebben a vonatkozásban a másik tag a tevékenységével a társasági vagyonra közvetlen kockázati tényezőt jelent. A jelenleg hatályos Gt. számos szabályt tartalmaz ennek a kockázatnak a mérséklésére, amire jelen munkában nem térünk ki.
A fentiek értelmében akkor, amikor a társaságba bekerülő leendő tagokat jogi eszközökkel szűrjük, egyben a társasági vagyont is védjük. A legújabb elméleti álláspont szerint azonban nem a tagok korlátolt felelősségének a lehatárolása, azaz a tagok védelme a társasági hitelezőkkel szemben a társasági jog és a társasági szerződés elsődleges feladata, hanem a társasági vagyon védelme a tagok (menedzserek) hitelezőivel szemben. Ezt akár tekinthetjük a korlátolt felelősség fordítottjának is. "The truly essential aspect of asset partitioning is, in effect, the reverse of limited liability - namely, the shielding of the assets of the entity from claims of the creditors of the entity’s owners or managers." (Hansmann-Kraakman, The essential role of organizational law, 110. évf., Yale Law Journal, 2000, p. 390). Másképpen fogalmazva: a társasági hitelező - társasági vagyon - tagi vagyon logikai rendjét felváltja a tagi hitelező - tagi vagyon - társasági vagyon követelésérvényesítési út. A tagokkal a tagi hitelezők követelése is megjelenik a társasági vagyon vonatkozásában. Ezért sem mindegy, milyen feltételek mellett válhat a társaság tagjává valaki, a társaság személyegyesítő jellege kihat a társasági vagyon védelmére is.
Ebben a megközelítésben a tag a saját hitelezői révén jelent fenyegetést a társasági vagyonra nézve.
Az amerikai szakirodalomban entity shielding néven ismert jogintézmény a társasági vagyon védelmét jelenti a tagok hitelezőitől. "The term entity shielding refers to rules that protect a firm’s assets from the personal creditors of its owners." (Hansmann-Kraakman-Squire, Law and the rise of the firm, 119 évf., Harvard Law Review, 2006, 1337). A védelemnek három szintjét különítik el.
Gyenge védelem (weak entity shielding) az, amikor a társaság hitelezői előnyt élveznek a tagok hitelezőivel szemben a társasági vagyonból történő kielégítést illetően. Ez jellemzi az angolszász rendszerben a general partnership szabályozását. A közkereseti (betéti) társaság esetében a hatályos Gt. a vagyont kevésbé, mint inkább a társaság működését védi, hiszen a tagi hitelező a tagot megillető rendes felmondás jogának gyakorlásával hozzájuthat a vagyoni értékhez, csak természetben való kiadását nem követelheti (98. §). Az új Ptk. átvenni tervezi ezt a szabályt (3:125. §). A közkereseti (betéti) társaság felszámolása esetére a csődjog nem tartalmaz speciális szabályt a kielégítési sorrendet illetően. A társasági vagyon ilyen mértékű "kitettsége" gazdasági oldalról nézve igen kétségessé teszi a nevezett társaságok esetében a jogi személyiség tervezett megadásának indokoltságát. Ezt az álláspontot támasztja alá az a bírói gyakorlat is, amely szerint nem követelik meg a társaság működéséhez szükséges minimális tőkét sem a hatályos Gt. egyértelmű rendelkezése ellenére [88. § (1) bekezdés utolsó fordulat]. A magyar jogi szabályozásban és gyakorlatban egyaránt a közkereseti (betéti) társaság teljes mértékben a benne résztvevő tagok pandantja, önálló léte gazdasági értelemben tulajdonképpen nincs is. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez igaz a családi "matatás" keretében működő korlátolt felelősségű társaságokra is, ahol azonban a fenyegetést elsősorban maguk a tagok, és nem azok hitelezői jelentik.) Az angolszász gyenge védelemnél is gyengébb védelmet élvez eszerint a közkereseti (betéti) társaság vagyona.
Erős védelemről (strong entity shielding) beszélhetünk akkor, ha a gyenge védelem mellé likvidációs védelem (liquidation protection) is járul. Ez megakadályozza, hogy a tagi hitelező kifizetést követeljen a társaság vagyona terhére. Követelését csak a tagi érdekeltség (korlátolt felelősségű társaság esetén az üzletrész) megszerzésével elégítheti ki, a vagyon terhére pedig csak a társaság hitelezőit követően, a felszámolás során kereshet kielégítést. A magyar társasági jogi szabályozás a korlátolt felelősségű társaság esetében kielégíti az erős védelem kritériumait.
Teljes védelemről (complete entity shielding) akkor beszélhetünk, ha a vagyonhoz kizárólag a vagyonnal szemben fennálló követelések jogosultjai férhetnek hozzá. A társasági jog ilyen szintű védelmet nem ismer sem az angolszász országokban, sem nálunk. A hazai jogban az alapítványi vagyon részesül ilyen védelemben, míg a common law alapú rendszerekben jellemzően a nonprofit korporációk (nonprofit corporation) és a jótékonysági vagyonkezelésbe adott vagyontömeg (charitable trust) esetében teljes a vagyon védelme. A jövő izgalmas kérdése, hogy az új Ptk. részeként a magyar jogban debütálni készülő bizalmi vagyonkezelés milyen helyet foglal majd el ebben a rendszerben, és általában a magyar gazdasági élet színpadán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
