Pápai Zoltán: Innováció, beruházás és a hírközlési szektor szabályozása (IJ, 2011/6. (47.), 222-230. o.)

"A versenyszabályozás egész elmélete azon a hiten alapul, hogy a piacok a bíróknál vagy szabályozóknál alkalmasabbak arra, hogy jutalmazzák a gazdasági haszonnal járó gyakorlatot, s büntessék azt, ami nem ilyen. Logikai tévedés az a közkeletű vélekedés, hogy ha a piacok nem tökéletesek, akkor biztosan kell lennie valami ennél jobb eszköznek."

Frank H Easterbrook, 1984

"Az iparág nyilvánvalóan nem természetes monopólium többé, s mindenhol, ahol effektív verseny van - tipikusan és legerősebben versenyző platformok (vezetékes telefon, kábel és mobil) esetén - a történelmi múltra visszatekintő szabályozásra semmi szükség, sőt versenyellenes is lenne. Különösen azért, mert valószínűleg visszariasztana az új platformok fejlesztéséhez, a versenyképes piaci ajánlatokhoz és az internet iránti elképesztő mértékű kereslet kezeléséhez elengedhetetlen kapacitásnövelés érdekében szükséges hatalmas befektetéstől...

… Mint máshol és általában, a dereguláció a verseny és a fogyasztók védelmét - mind a fúziók, mind pedig a versenyellenes magatartások tekintetében - a versenyjogra bízza."

Alfred E Kahn, 2006

A hírközlési iparág fejlődését mindig is a technológiai és üzleti innovációk határozták meg leginkább. Az elmúlt évtizedekben ez a folyamat jelentősen felgyorsult. A piaci fejlődésre azonban az állami szabályozás is igen nagy hatást gyakorolt már a kezdetektől. Ez hosszú ideig a szektor állami irányítását vagy ott, ahol nem állami vállalat nyújtotta a szolgáltatást, monopol szabályozást jelentett. A technológiai fejlődés azonban a második világháború után megteremtette a lehetőséget a piaci verseny megjelenéséhez, s lassan a fejlett világ országaiban mindenhol elindult privatizáció és a liberalizáció, amiben az éppen aktuális kihívásokra válaszoló ágazati politika és szabályozás játszott meghatározó szerepet. A piaci versenyt erősítő, segítő szabályozási politika máig meghatározó jelentőségű a szektor életében. Az összekapcsolás vagy a hozzáférési kérdések szabályozása nélkül a belépési korlátok igen magasak lennének, s a verseny talán el sem indulhatott volna, s a piacnyitás nem lett volna ilyen sikeres. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szabályozás legfeljebb csak pótléka lehet a versenynek, s csak ott van rá szükség, ahol a verseny erői nem működnek megfelelően. A túlzott szabályozás épp a piac egészséges erőit lehetetleníti el vagy korlátozza.

A jelen tanulmányban némileg közvetett módon amellett szeretnék érvelni, hogy a kor kihívásait és a piac sajátosságait nem megfelelően kezelő szabályozás kockázatot jelent az innováció és a beruházások számára. Az infrastruktúra és a szolgáltatási versenyre építő szabályozás rossz arányú, a piaci helyzethez nem illeszkedő keveréke inkább visszavetheti a hálózati fejlesztéseket, fékezi, és rossz irányba tereli a befektetéseket, s ezzel alááshatja az igazi fejlődés zálogát jelentő dinamikus versenyt.

A következőkben a szektor fejlődésére ható legfontosabb tényezőket vesszük szemügyre, s a hangpiac példáján megnézzük, hogy a szabályozás vagy a technológiai fejlődés és a piaci erők játsszák-e a meghatározó szerepet a piac fejlődésében. Áttekintjük a hírközlési szektor előtt jelenleg álló kihívásokat, majd uniós összehasonlításban vizsgáljuk a magyarországi piaci helyzet sajátosságait. Végezetül vizsgáljuk, hogy mi lehet a szabályozás kívánatos szerepe az uniós keretben a magyar piacon.

Mi volt a hírközlési piaci fejlődés fő hajtóereje az elmúlt 60 évben?

A sokáig egy technológiára a hagyományos PSTN technológiára épülő telefonszolgáltatás és adatátvitel számára forradalmi újítás volt a mikrohullámú távközlés megjelenése, amit a második világháború alatti katonai célú fejlesztések alapoztak meg. Az új technológiai alkalmazás piacot keresett, amire az USA politikai okokból fenntartott keresztfinanszírozás torz árrendszere miatt a távolsági üzleti majd lakossági kommunikáció kínált igen vonzó lehetőséget. Hosszas jogi szabályozási csaták után a XX. század hetvenes éveinek elején megtört a monopólium az üzleti kommunikáció majd a közcélú távolsági hívások tekintetében is, s elindult a verseny a fix hangpiacon.

A technológiai fejlődés új lépéseként megjelent és megindult a hálózatok digitalizálása, ami döntően érintetlenül hagyta ugyan a helyi telefóniát, de a kilencvenes évekre a központok szintjén és a hálózat magjában a kommunikáció teljesen digitálissá vált, ami tovább növelte a kommunikáció hatékonyságát és minőségét, csökkentette a fajlagos költségeket. Ehhez képest - minden bizonnyal a monopólium technológiai fejlesztést is a monopol profit maximalizálásának alárendelő stratégiai gyakorlata miatt - meglehetősen későn és lassan indult el az előfizetőknek nyújtott digitális szolgáltatások terjedése, az ISDN technológia piaci megjelenésével. Ezt azonban elsodorta egy sokkal erőteljesebb technológiai innovációs hullám, amit az IP technológia és a nyilvános internet megjelenése indított el.

Az IP protokoll az OSI 7 szintet megkülönböztető műszaki modellje szerinti 3. szinten a hálózati a TCP protokoll pedig a 4. vagyis az átviteli szinten működik. A röviden IP-ként hivatkozott protokollok funkciója, hogy egyfajta mindenki által értett és használt hálózati közös nyelvként biztosítsák, hogy a hálózati technológiától függetlenül az adat információk azonos formában és módon jussanak el az egyik hálózati végponttól a másik végpontig (akár egy másik hálózat végpontjáig).

Egy újabb piaci szempontból legalább annyira meghatározó szolgáltatás a mobil telefónia, ami különösen a digitális változat ’90-es években történt piaci megjelenésétől elképesztően sikeres pályát futott be. Két évtizeden belül a luxus technológiából mindenki által elérhető és használt technológia lett. A technológia ráadásul nem csak a fejlett országokban terjedt el, hanem a fejlődő országok lakossága által legáltalánosabban és leginkább használt távközlési szolgáltatás lett. A mobil eszközök és természetesen szolgáltatások új generációi pedig a hang és sms szolgáltatáson túl az internet elterjesztésében is meghatározó szerepet játszanak.

A nyílt hálózati összekapcsolás (OSI) 7 szintű modellje

Forrás: Escotal.com

A mobilnál kicsit később indult a vezetékes internet szolgáltatás, melynek szélessávú változata1 a XXI. század első évtizedében felváltotta a keskenysávot. Bár az internet penetráció tekintetében a fejlettebb országok járnak az élen, a szélessáv gyorsan terjed a kevésbé fejlett uniós tagállamokban, mégpedig úgy, hogy sokan először már szélessávra csatlakoztak, átugorva a keskenysávú internet időszakát. A szélessáv először a hagyományos telefon (PSTN) hálózatok digitális adatátvitelre való alkalmassá tételét szolgáló xDSL technológia segítségével indult meg, de a kétirányúsított kábelhálózatokon használt kábelmodemes műszaki megoldás is megjelent a piacon, sőt a koaxiális kábel kedvezőbb sávszélességi lehetőségét kihasználó technológiai fejlesztésekkel (Docsis, különösen annak 3.0 változata) sebesség lehetőségek szempontjából meg is előzte azt. A televíziós vételnek azonban nem minden országban meghatározó módja a kábeltévé, így a szélessávú kábel elterjedése értelemszerűen ennek függvénye. Azokban az országokban, ahol markánsan jelen van kábeltelevízió, többnyire a kábeles internet is jelentős szerepet kap. Kapacitás tekintetében azonban a fix hozzáférésben egyértelműen az optikai kapcsolatoké a jövő. E hálózatok kiépítése is elkezdődött, de a jelentős beruházásigény miatt - aminek kockázatát a bevételek várható árama még nem csökkenti eléggé a közepes előfizetői sűrűségű vagy ritkábban lakott területeken - még viszonylag kezdeti stádiumban van. ú