Ahogy a méhkirálynő irányt mutat a dolgozó méheknek, úgy törekszik az uniós jogalkotás arra, hogy a tagállamok területén munkát vállaló személyek munkavégzésével kapcsolatos alapvető kérdések tekintetében irányt mutasson a tagállamoknak. A hasonlatot az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent, az Európai Unió szociális és munkajoga címet viselő könyv borítója ihlette. A mű az ELTE Jogi Kari Jegyzetek sorozatában foglalja el méltó helyét, amely Hungler Sára, Gellérné Lukács Éva, Petrovics Zoltán és Dudás Katalin közös munkája eredményeként született meg.
A szerzők azt a célt tűzték ki, hogy összefoglalják az Európai Unió szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai, munkajogi és esélyegyenlőséggel kapcsolatos jogi normáit és a kapcsolódó joggyakorlatot átlátható és rendszerezett formában. A könyv három részből áll, amelyek fejezetekre tagolódnak.
Az első rész, amely az Alapvetés címet viseli, a közösségi és az uniós szociálpolitika történetét mutatja be. A történeti háttér bemutatása azért fontos, mert az olvasó magyarázatot kap arról, hogy az alapjaiban gazdasági célokat szem előtt tartó európai integráció megalapítói mit gondoltak a szociális célokról, mi vezetett el az irányelvek általi szabályozásig, és miért nem hagyhatók figyelmen kívül a szociálpolitikai és munkajogi kérdések egy gazdasági közösségben. A szerző (Gellérné Lukács Éva) bemutatja, hogy miképpen fonódtak össze a gazdasági és szociális célok az egységes belső piac megteremtése érdekében. E rész írója külön fejezetet rendel a nyitott koordinációs mechanizmus ismertetésének a szociálpolitika területén, amelynek bevezetése az Amszterdami Szerződés egyik legfontosabb vívmánya volt. A nyitott koordináció lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a hatáskör átruházása nélkül érjenek el közös eredményeket az együttműködés eredményeként kialakított stratégiai irányvonalak alapján. Az első rész kiemelendő tartalmát képezi a jogalkotási rendről szóló, valamint a szociális és munkajogot támogató főbb intézményeket bemutató fejezet, amelyek ismerete nélkül nehezen érthető meg a "szociális Európa" eszméje.
A könyv második része a személyek szabad mozgására vonatkozó normákat dolgozza fel négy fejezetben. Az első fejezet a munkavállalók szabad mozgásáról szól, amely azért fontos - a szerző (Gellérné Lukács Éva) szavaival élve -, mert valójában e szabadságnak köszönhető, hogy létrejöhetett az Európai Unió szociális és munkajoga. A mű rámutat arra, hogy a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása kettős célt foglal magában, egyrészt támogatja az Európai Unió munkaerőpiacán a kereslet és kínálat kiegyenlítődését, másrészt a munkavállalóknak nagyobb teret ad arra, hogy megtalálják a számukra legjobban megfelelő állásokat, amely által lehetőségük van az élet- és munkakörülményeik javítására. A szabad mozgásból mint alapvető szabadságból eredő jogosultságokat három csoportba sorolja a fejezet írója, amelyek a tartózkodási jogok, a munkavégzéssel kapcsolatos jogok és a szociális jogok. E jogosultságok elemzése történik meg az egyes fejezetekben, míg a második részt az uniós polgárság és szabad mozgás feldolgozása zárja az utolsó fejezetben. Az uniós polgárság és a hozzá kapcsolódó jogosultságok kapcsán figyelemre méltó az Európai Unió Bíróságának jogfejlesztő tevékenysége, amelyet a jelentős jogesetek tömör és lényegre törő ismertetéséből ismerhet meg az olvasó. A jogesetek számos témát érintenek, kezdve a családi ellátásokkal, oktatási jogokkal, adózással, majd a szociális támogatásokkal, névadással kapcsolatos kérdéseket.
A könyv harmadik része a munka- és szociális jog területén irányadó szabályozást mutatja be hat önálló téma köré csoportosított fejezetben. Az első fejezet szerzője (Petrovics Zoltán) a munkafeltételek egységes szabályozásával összefüggő irányelveket tekinti át, három részre osztva azokat, kezdve a munkajogviszony létesítéséhez, majd a teljesítéséhez, végül a megszüntetéséhez kapcsolódó normákkal és az ezekben kapcsolódó joggyakorlattal. Az irányelvek bemutatása, elemzése során a szerző törekszik arra, hogy az olvasó számára érthetővé tegye az adott uniós jogi norma rendeltetését, megalkotásának körülményeit és annak lényeges tartalmát, valamint a releváns bírói gyakorlatra is kitér. Ezáltal komplex képet ad az adott területtel kapcsolatos szabályozásról. Külön érdeme e fejezetnek a munkajogviszony megszüntetésével szembeni védelmet elemző rész, hiszen egységes szabályozás hiányában a szerző részletesen és tömören összefoglalja az uniós flexicurity koncepcióját és a kialakult meghatározásait. A rugalmasság és biztonság elvének összehangolása a foglalkoztatás területén alapvetően négytípusú flexicurity koncepció kialakulásához vezetett, ezekről is rövid leírást kap az olvasó, majd az Alapjogi Charta 30. cikke ismerhető meg, amely az indokolatlan elbocsátással szembeni védelmet mint munkavállalói jogot rögzíti.
- 72/73 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
