Meleg Csilla[1]: A bizalom hálójában - társadalmi nézőpontok* (JURA, 2012/1., 72-77. o.)

Mottó: Szétszedtük az univerzumot, és fogalmunk sincs, hogy rakjuk össze. (...) és csak most ismerjük be, hogy fogalmunk sincs arról, hogyan tovább - kivéve, hogy még apróbb darabokra szedjük.

(Barabási Albert-László)[1]

Vajon a társadalomra is érvényes gondolatmenetre találtunk? A kérdés nyugtalanító, a válasz sürgető. A jelen kutatásaiból beteg társadalom néz vissza ránk, bármely szintjét vagy szegmensét tesszük vizsgálat tárgyává. A múlt is érzékelte már a világrend megsérülését, helyreállítására a görög sorstragédiák személyes sorsokon keresztüli erkölcsi megtisztulással válaszoltak. A XX. században azonban már katarzis sincs. Dürrenmatt zseniális fizikusainak erkölcsi felelősségvállalása még az őrültek házában sem vezet a megrendült társadalmi értékrend megtisztulásához.[2]

A XX. és XXI. század társadalomkutatói (a durkheimi és mertoni) anómiás és (a jessori) elidegenedési folyamatok feltárásával, a társadalmi tőke erodálódásával, mentális tünetegyüttesek sokaságával értelmezik a társadalmak szövedékét bomlasztó értékválságokat, konfliktusokat. Ebben az értelemben a társadalomvizsgálatok is egyre több és egyre apróbb részekre bontják a társadalmat. A számtalan nézőpontból vizsgált és különböző értelmezési keretekbe helyezett jelenségek társadalmi problémákká transzformálódva nemcsak a tudományos gondolkodásmódot, hanem közvetítő aktorokon, közegeken keresztül az egyes emberek közérzetét, világlátását, mentalitását is átitatják, befolyásolják. (Mindezt jól tükrözik pl. a nemzetközi életminőség-vizsgálatok adatsorai.) A társadalmi diagnózis azonosítja, felismerhetővé teszi a tüneteket és értelmezi a kiváltó okokat. Ezért tudjuk olyan pontosan, hogy mi minden rombolja a társadalmat. Ugyanakkor sokkal kevesebb szó esik arról, hogy mindezek ellenére miért maradnak mégis életképesek a társadalmak. Tanulmányomban ezért ebből a nézőpontból tekintek a társadalomvizsgálatokra.

Antonovsky az orvostudományban a tudományos kérdésfeltevés paradigmaváltását indította el kutatásaival, miszerint a megbetegítő faktorok feltárása mellett az igazi kérdés az, hogy ugyanazon körülmények között miért maradunk mégis egészségesek.[3] Fukuyama pedig már az egész társadalmi rend helyreállításán gondolkodva a tisztesség és a kölcsönösség szokásainak, a bizalmi rádiusz növelésének, az emberi kooperáció kiterjesztettségének szerepét elemzi az utóbbi években publikált műveiben.[4]

A szociológusok által leírt társadalmi tőke fogalmának felértékelődése voltaképpen azon különböző tudományterületeken folyó kutatások egybehangzó eredményeinek köszönhető, amelyek megerősítették, hogy a társadalmi tőkét teremtő és fejlesztő közösségek élvezik a magasabb gazdasági növekedés, az alacsonyabb szintű bűnözés, a jobb lelki-egészségi állapot vagy a jobb iskolai teljesítmény előnyeit. Közgazdasági számítások azt is igazolták, hogy erkölcsi értékek és társadalmi szabályok az együttműködésen alapuló bárminemű vállalkozások előfeltételei. Így a tisztességnek, a kölcsönösségnek, a megbízhatóságnak, a kiszámíthatóságnak mint társadalmi erényeknek pénzben kifejeződő hasznuk is van. A társadalmi tőke egyik legfontosabb összetevőjében, a bizalomban pedig a tranzakciós költségek gazdasági hasznát lehetett kimutatni.

A gazdag forrásanyagból most csupán néhány példával illusztráljuk a fentieket. Egy 40 országra kiterjesztett vizsgálatban azt találták, hogy az adott országban a társadalmi bizalom szintjének növekedése hatékonyságnövekedést, azaz közvetett gazdasági hasznot jelentett a jogi apparátus működésében, csökkentette a korrupciót és növelte az adóügyi szabályok betartását.[5] 29 piacgazdasággal rendelkező ország vizsgálata kimutatta a bizalmi index növekedése és az 1 főre jutó GDP közötti összefüggést.[6] Ugyanezt később 41 ország 23 évnyi idősoros adatai is bizonyították.[7]

A bizalmon, együttműködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózatára tehát társadalmi erőforrásként tekinthetünk. A kérdés ezért az, hogy milyen egymást erősítő folyamatok képesek a társadalmi tőke gyarapítására és végső soron a társadalmi rend helyreállítására. A válaszkeresést a fogalom tartalmi rétegeinek felfejtésével kezdem.

A társadalmi tőkét kérdésfeltevésünk vonatkozásában különböző társadalmi csoportok problémamegoldó-potenciáljaként, közösségi ismérvként azonosítjuk. Együttélési szabályok, normák, kötelezettségek készletét találjuk benne, melyeket a társadalom tagjai által létesített kölcsönösségek és bizalmi viszonyok sokasága kapcsol egymáshoz. Önmagában azonban sem a kölcsönösség, sem a bizalom nem elegendő ahhoz, hogy az együttélés normáiból

- 72/73 -

társadalmi tőke keletkezzék. A kölcsönösség bizalom nélkül a szemet szemért, fogat fogért elvének szellemében is működhet, míg a bizalom kölcsönösség nélkül túlzott naivitás, amely balekká vagy rosszabb esetben áldozattá váláshoz is vezethet.

Közelebb kerülünk a társadalmi tőkeképződés mechanizmusához, ha a tartalmi elemek közötti kötéseket is szemügyre vesszük. Putnam interpretációjában[8] a társadalmi tőke bizalmon és átláthatóságon alapuló közjószág, melynek erejét, kiterjedtségét és kisugárzását három bizalmi szint egymásra épülése, kölcsönössége és egymásba kapcsolódása adja. Az alapozó szintet az egyének egymás közötti és bizalmon alapuló kölcsönös kapcsolatai jelentik. Alapbeállítottságként nem élhetjük úgy mindennapjainkat, hogy a többi emberben csalót, rablót, tolvajt látunk, mert belepusztulunk a testünk, lelkünk, értékeink védelmére kialakított védőrendszerek súlyába. Ezért nem tekinthető alapozó szintnek az SMS, az e-mail, a Facebook, a twitter, az iwiw, ugyanis nem tartalmazzák a bizalmon alapuló kölcsönösségek komplexitását: a problémák megbeszélését, a konfliktusok kezelését, a félreértések azonnali tisztázását, az érintés, a szemkontaktus, az egymásra mosolygás kölcsönösségét.

Erre épül az intézmények iránti bizalom, amely társadalmi jellemzőként egyebek mellett azt mutatja, hogy például egy ország polgárai bíznak-e abban, hogy a közintézmények az állampolgárokért működnek, hogy a rendőrség a normakövető többséget védi a normaszegőktől, hogy az igazságszolgáltatás a törvényeknek megfelelően működik, hogy az egészségügy a gyógyulást szolgálja, hogy az oktatás olyan tudást és szemléletmódot közvetít, amit önerőből nem lehet megszerezni. Ide sorolhatjuk azt a fajta bizalmat is, amellyel a természeti katasztrófák károsultjainak szánt összegeket gyűjtő intézményes csatornák adakozók általi választását jelenti (egyházak, szeretetszolgálatok, telefonvonalak, Vöröskereszt stb.).

Ezeken a lépcsőfokokon keresztül jutunk el a társadalom hatékony működésébe vetett bizalomig, amelynek alapja az a szolidaritás, ami összetartja, stabilizálja a társadalmat. Ez különösen sokkhatások esetén látványos (pl. a 2001 szeptember 11-i terrortámadás az USA-ban vagy a 2010 október 4-i vörösiszap-katasztrófa Magyarországon), azonban nézőpontunkat hangsúlyozva a magasztos célok, eszmék kiváltotta szolidaritás példáit idézem fel: a közadakozásból emelt budapesti Vörösmarty téri szoborcsoportba beépített megfeketedett "máriást"[9] vagy friss példaként a Nemzet kenyerének elkészítéséhez Magyarország különböző tájegységeiről és az elcsatolt területéről küldött, összességében több tonnát kitevő búza-szemeket.[10]

Az eddigiek alapján jól látható, hogy a társadalmi tőke képződésében a bizalmi szintek egymásra épülésének sorrendje meghatározott és nem felcserélhető. Az egyének egymás közötti és bizalmon alapuló kölcsönös kapcsolatai alapozhatják csak meg az egymásra épülések szintjeit, hogy azután e kölcsönösségekből hálók, egymásba fonódásukból pedig hálózatok szövődjenek, amelyek a társadalmi tőke más alkotóelemeit, például a képzettségi szintet, az intézményes ellátottságot is integrálják.

A társadalmi tőke kérdéskörének jelentőségét jól példázzák az Európai Unióban (és a világ országaiban) rendszeres időközönként megismételt életminőség-vizsgálatok, melyekben kiemelt kérdésblokk a társadalmi tőke minél többszempontú feltérképezése. Már az 1970-es évek kutatásai kimutatták, hogy ugyanazon ország 1 főre jutó GDP-je és boldogság-indexe nem egymás tükörképei, azaz nem a gazdasági jólét szerinti sorrendet ismételte meg az országban élők boldogság-érzete. Az értékvizsgálatok boldogság-indexei alapján ugyanis egészen eltérő GDP-vel rendelkező országokat találunk egy csoportban. A legboldogabb országok között Norvégia, Svájc, Nagy-Britannia, Hollandia mellett Vietnam és Tanzánia is megjelenik. A közepesen boldog országok felső harmadában Dánia és Németország mellett Lengyelországot, Bosznia-Hercegovinát, Kirgizisztánt látjuk. A középső harmadban Horvátország és Csehország mellett Azerbajdzsánt és Kínát találjuk. Az alsó harmadban pedig Magyarországgal kerül egy csoportba Görögország, Macedónia és India. A legkevésbé boldog országok tömbjében Észtország, Szerbia, Bulgária, Románia mellett Albánia, Irak, Peru, Bolívia helyezkedik el.[11]

A vizsgált országok közötti különbséget a bizalmi index nagysága, a társadalmak belső stabilitásának komplex mutatója magyarázza.[12] Térjünk ezért vissza a társadalmak bizalmi indexét alkotó komfortérzés felfejtéséhez! Személyes és társadalmi kapcsolathálókat látunk, melyek szövedékének sűrűsége, szakítószilárdsága társadalmanként eltérő képet mutat.[13] A kutatások a személyes komfortérzet komplexitását különböző indikátorokon keresztül ragadják meg: önminősített boldogsággal, kiegyensúlyozottsággal, az élettel való megelégedettség mértékével, az életkörülmények, életmenet tervezhetőségével, az életcélok megvalósításához érzett önerővel, önértékelt egészséggel, a személyi környezethez való viszony megélésével, az önbizalom, az önismeret, a céltudatosság önminőségével, az autonómiára törekvő életvezetés megítélésével, a másokkal szembeni negatív attitűdök, beállítódások elutasításával.

Az egyén társadalmi komfortérzetét kapcsolatainak önértékelése adja. Támogatóként vagy feszültségforrásként éli-e meg társas kapcsolatait, számíthat-e környzetétől megértésre, segítségre, meg tudja-e osztani bensőséges, személyes problémáit vagy in-

- 73/74 -

kább úgy érzi, senkiben sem lehet megbízni? Hogyan látja tágabb környezetét: segítik-e egymást a szomszédok, az ismerősök, az egy utcában lakók, az egy településen élők? Megbízik-e a környezetében lévő emberekben vagy inkább óvatos velük szemben? Inkább becsületeseknek vagy inkább hamisaknak értékeli az embereket?

Az indexet alkotó komponensek közötti különbségek tulajdonképpen a bizalmi háló szövetében meglévő erősségek és gyengeségek társadalmi térképeiként kezelhetők. Hogy ezen kutatások gyakorlati jelentőségét még inkább kiemeljem, a közelmúlt angliai és norvégiai eseményeit helyezem be ebbe az értelmezési keretbe.[14]

Nézzük először Angliát! A személyes és a társadalmi komfortérzet mutatóit egyenként vizsgálva azt látjuk, hogy az angolok minden vonatkozásban az összeurópai átlagot képezik le. Egyik mutató sem tér el lényeges mértékben a másiktól, az összkép alapján Anglia átlagos, aránylag kiegyensúlyozott ország benyomását kelti. Akkor hogyan magyarázható a Londonból kiinduló, majd több városra is kiterjedő zavargás? A választ az életkor szerinti bontásban találjuk meg. Míg az 50 éven felülieknél az európai átlagot meghaladó, addig a 25 év alattiaknál jóval átlag alatti volt a bizalom, az együttérzés, az összetartozás, az élet értelmébe vetett hit érzése. Az adatok a fiatalok körében megjelenő tényleges társadalmi problémákra utaltak, ahol már csak idő kérdése volt a robbanás. Érdemes egy ellenzéki, munkáspárti politikust (Ed Miliband) idéznünk, aki az első összecsapások után önkritikusan a következőket nyilatkozta: "13 év alatt, amíg uralmon voltunk, nem szenteltünk elég figyelmet az erkölcsnek, aminek következtében az elmúlt években sokan elvesztették azt a képességüket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat. A brit zavargásoknak az az oka, hogy az angol városokban az énközpontú kultúra terjedt el." Hozzátesszük: ha az angolok nem találnak társadalmi megoldásokat

Forrás: nef 35.o.

ennek kezelésére, akkor az angol fiatalok mai problémái az évek előrehaladtával már az egész társadalom bizalmi indexének csökkenését és további társadalmi problémákat eredményezhetnek.

Norvégiában egészen más a helyzet. Norvégia az a kivételes ország, ahol a gazdasági és a társadalmi tőke egyaránt magas szintű.[15] Az európai országok átlagát minden mutató tekintetében nagyságrendekkel meghaladó személyes és társadalmi komfortérzésről tanúskodik az országprofil. Ebben az esetben milyen magyarázat adható a történtekre? Ha alaposabban megvizsgáljuk a mutatókat, akkor azt látjuk, hogy az európai országok között a legmagasabb értékű dimenziók közül (elégedettség, életcélok elérése, kölcsönös bizalom az embertársakban, intézményekben) egy még a felsoroltaknál is magasabb: ez pedig az ellenségesség-érzések, a másokkal szembeni gyanakvások, bizalmatlanságok szinte teljes hiánya. Ebben a környezetben jelent meg az a személy, aki a generációkon keresztül kiépített és kölcsönösségeken nyugvó társadalmi bizalom hálóját szaggatta meg borzalmas cselekedetével. A norvég miniszterelnök első nyilatkozatát is érdemes idéznünk. "Nem hagyjuk lerombolni azt, ami összeköt bennünket. Emberi és társadalmi kapcsolataink bizalomra épülő nyitottságát meg fogjuk őrizni annak ellenére is, hogy egy bizalomgyilkos járt közöttünk."

A két országban történtek társadalmi tanulsága közös. Ha bárki egyénként lerombolja a társadalmi bizalom egy kicsi szeletét, azzal egy egész ország vagy intézményei stabilitását veszélyezteti (legyen az terrorista vagy "csupán" öntörvényű, énközpontú, tehát a kölcsönösséget nem értékként kezelő valaki. Vagy éppen társadalomtudós, aki hamis adatokkal operál.[16]).

És most vessünk egy pillantást ugyanezen vizsgálat Magyarországára. Hogy a közbizalom tartósan mélyponton van, azt korábbi hazai kutatások is kimutatták. Pl. egy 2000. évi vizsgálat szerint a

Forrás: nef 34.o.

Forrás: nef 35.o.

vagyon elleni bűnözés okainak és növekedésének magyarázata nem a szegénység, hanem a megrendült társadalmi értékrend és az erkölcsi normák hatóerejének a csökkenése. Az derült ki, hogy elsősorban azok követnek el vagyon elleni bűncselekményeket, akiknek értékrendjében a javak megszerzésének ez a módja elismert helyet foglal el.[17] Más vizsgálatok 2008-ban arra hívták fel a figyelmet, hogy a társadalmi hálózat szétesése fenyegető válságjelenség, ugyanis a társadalmi bizalom szintje olyan alacsony, amely már a társadalmi tőke képződését gátolja.[18]

Ha a vizsgált előzmények után rátekintünk a nemzetközi vizsgálat magyarországi országprofiljára, akkor egyetérthetünk Csermely Péterrel abban, hogy a társadalmi hálózat jelenleg csaknem olyan, mint egy pókháló bombatámadás után.[19] Az adatok azt mutatják, hogy a másokkal szembeni gyanakvás, bizalmatlanság, ellenségesség attitűdje egyik európai országban sincs olyan mélységben, mint Magyarországon.

A kérdés magától értetődik: hogyan lehet a jelenlegi helyzeten túllendülni, újrarendezni, újraszőni a társadalmi hálózatot, azaz a társadalmi tőkeképződést erőteljesebbé tenni? Hogyan találhatnak egymásra e kérdés kapcsán kutatók és tudományterületek? Ha a válsághelyzetekre adott válaszokkal, az életképesség megőrzésével, a társas kapcsolatokkal foglalkozó kutatások tanulságait egységes keretben, mégpedig a hálózatelmélet értelmezési keretében szemléljük, akkor biztató kép vázolható fel. Kezdjük kiindulópontunkkal!

Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a bizalom a modern társadalmak legfontosabb kincse, enélkül sem stabilitását, sem versenyképességét nem tudja megőrizni. Szociológiai értelemben mással nem pótolható társadalmi érték, védőfaktor, amely kézzelfogható előnyöket hordoz, közvetlen és közvetett nyereséggel jár. Hiánya gátakat emel, éles elválasztóvonalakat képez a társadalomban és ezzel az élet minőségét is jelentősen rombolja. Ezért nem egyszerűen a szociológus jámbor óhaja, hogy a társadalomban virágozzanak a bizalomhoz szorosan tartozó erények és értékek, hanem a közösségben élők többségének is elemi érdeke. Ha nem ezt az utat követjük, hosszú távon valamennyien vesztesek leszünk. A bizalmi háló újraszövését azonban helyettünk senki nem tudja sem elkezdeni, sem elvégezni. Mi magunk egyenként vagyunk azok, akik a kölcsönösségekre alapuló bizalmi kapcsolatokat létrehozzuk és alakítjuk. A hálózatelméletnek a csomópontok keletkezésére vonatkozó koncepciójába jól beilleszthetők azok az emberi kapcsolatok, amelyek együttműködésekre épülő érték- és bizalom-szigetekként azonosíthatók. A kölcsönös bizalomra ráhangolódás azonban egyéni erőfeszítést követel, a társas kapcsolatok értékelését és átértékelését. A kölcsönös bizalomra épülő társas kapcsolatok érdemességének belátása és beláttatása így a társadalom erőforrásait növeli.

Milyen tevékenységekkel hívható elő és fejleszthető ez a fajta kapcsolati kultúra? Képes-e az iskolarendszer a felnövekvő generációk vonatkozásában arra, hogy szervezeti interpretációs keretében hatékonyan működjön közre a bizalmatlanságra épülő rutinok egyéni kereteinek lecserélésében? Iskolai szervezetfejlesztési kutatásaink alapján megelőlegezhetjük az "igen" választ.[20] A kulcstevékenység viszont az ismétlés. Ha ugyanis a felnövekvő nemzedékek rendszeresen gyakorolják a kölcsönösséget, akkor kooperálni is megtanulnak a különböző csoportokban szerzett tapasztalatok alapján. A norma így válhat a mindennapokat átitató társadalmi konstrukcióvá. Éppen ezért nem tekinthető csupán pedagógiai módszernek a mozaik-osztály vagy a kooperatív tanulás.[21] A kötelező iskoláztatáson előrehaladó generációk számára a kölcsönösségek gyakorlata és ismétlődése belátható haszonként normabeépülést eredményezhet, melynek társadalmi hatása nagy valószínűséggel a bizalmi index változását is magával hozza. (A felnőtt lakosság vonatkozásában bíztató a magyarországi országprofil legmagasabb értékű indexe, amiben a megkérdezetteknek a társadalmi bizalom növelésére, a szolidaritásra, a kölcsönösségre való vágya fejeződik ki.[22])

A hálózatkutatások azt is kimutatták, hogy a csomópontok nem egyenlő erősségűek és tömörségűek. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy nem egyenlően elosztott ragasztóanyagok tartják össze a társadalmat sem. Ahol gyengébb a kötelék, ahol a bizalomra épülő kapcsolatok értéke és normája erodálódik, ott beszélhetünk anómiáról. Azonban a csomópontokban mindezen értékek, normák úgy koncentrálódnak, hogy kisugárzásuk bizalomépítő. A bizalom-szigetek közötti kapcsoló-

- 75/76 -

dásokban kulcsszerepet játszanak a csomópontokat összekötők, a hídemberek. A társadalom tehát nem csillaghálózatként, hanem összetartó, az integrációért felelős középpontok egyfajta hierarchiájaként modellezhető.[23]

A társas kapcsolatok és mozgatórugóik hihetetlenül komplex rendszert alkotnak. A hálózatelmélet megértésével, a hálózatkutatás felhasználásával más szemlélettel tekinthetünk e bonyolult világra. A rutinszerűen mérhető gazdasági-társadalmi jelenségek mögötti bizalmi kapcsolatok, kapcsolatrendszerek működésének feltárása módszertani paradigmaváltást is kíván.[24]

A hálózatok értelmezési keretében a társadalomnak normákkal és erkölccsel való feltöltése, a társadalmi tőke gazdagítása nem reménytelen vállalkozás.[25] Ehhez persze szükséges, hogy megtaláljuk és fel is mutassuk (különböző tudományágak közötti problémaorientált együttműködéssel) a bizalom-szigeteket mint csomópontokat, és hatósugarukat, kapcsolódásaikat feltérképezzük.[26] A társadalmi szövedéket erősítő kutatási eredmények mentalitásformálható hatása a társadalmi tőke növekedéséhez járul hozzá.

Epilógus: a bizalom-szigeteket mi magunk teremtjük

(Egy ciprusi és egy komlói felnőtt amatőr kórus találkozása. A levelet a Ciprusba való visszaérkezés után [2011. 11.05.] a valamikor Debrecenben tanuló kórusvezető írta, melyből a témához kapcsolódó részleteket idézem.)

"Szeretném, hogy ki tudjam fejezni, mennyire hálásak vagyunk Nektek. És most nem csak a kézzel fogható, megehető, megiható, ízlelhető, lenyelhető dolgokról beszélek, hanem a nagy lelketekről, a meleg szívetekről. Befogadtatok az otthonotokba, mint régi barátokat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. (...) Ez a megmagyarázhatatlan lelki közelség tőletek ered, amit ciprusi kórustársaim is azonnal megéreztek, még a közös nyelv hiányában is. Elértétek, hogy a kórustársaim is rájöttek, hogy Magyarország, ezen belül is Pécs és Komló a világ közepe, és hogy a magyarok a világ legkedvesebb, legvendéglátóbb emberei."

A kábítószer terjedési sebességét a kutatók a következő "képlettel" illusztrálják: 1 fogyasztó 5 másiknak ad és 12 továbbinak beszél az élményeiről. A magyar kórus 36 tagú, a ciprusi is körülbelül ennyi. Hány csomópont keletkezhetett ott és itt? Hány bizalom-sziget-csírát azonosíthattunk? ■

JEGYZETEK

* Ez a tanulmány az MTA II. és IX. Osztályának a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó "Harmónia és diszharmónia a társadalomban" c., 2011 november 10-i tudományos ülésén elhangzott előadásom szerkesztett változata.

[1] Barabási Albert-László: Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, 2003

[2] Dürrenmatt: A fizikusok. http://mek.niif.hu/00300/00376/00376.htm [2011. október 18.]

[3] Antonovsky, A.: Health, Stress and Coping. Jossey-Bass Publ. San Francisco 1979

[4] Fukuyama, F.: A nagy szétbomlás. Európa. 2000

[5] La Porta, R, et al,:Trust in Large Organization. American Economic Rewiev 1997. vol. 87(2), 333-338. o.

[6] Knack, S.-Keefer, P.: Does Social Capital Has an Economic Payoff? A cross-country investigation. Qarterly Journal of Economics 1997. vol. 112, 1251-1288. o.

[7] Zak, P.J.-Knack, S.: Trust and Growth. The Economic Journal 2001. vol. 111. 295-321. o.

[8] Putnam, R. D.: Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon Schuster, New York 2000

[9] "A kompozíció középpontjában (...) maga a költő áll, körülötte pedig mindenféle rendű, rangú, korú és illetőségű magyar, akik a felirat szerint éppen a Szózat eme sorait szavalják: "Hazádnak, rendületlenül légy híve, oh, magyar". A verssor fölött látható egy fekete kör, a közadakozás legmeghatóbb emléke. Nem más ez, mint egy megfeketedett húszas, úgynevezett máriás, amelyet Munkácsról küldött a Szt. Antal templom koldusa, Liszkay János, aki még édesanyjától örökölte." (Török András: Nagy Buda Pest könyv. Corvina, 1998. 42.) Köszönöm Korinek Lászlónak, hogy felhívta a figyelmem e munkájára.

[10] 2011. augusztus 20. Pécs. A vártnál jóval sikeresebben záruló kezdeményezés az összetartozás, a szolidaritás (élet=-búza) kölcsönösségét szimbolizálta. Az e búzaszemekből sült cipókért fizetett adományok a gyermekétkeztetéshez járultak hozzá. A fel nem használt búzát a kezdeményezők a dévai Böjte Csaba Szt. Ferenc Alapítványának juttatták el, amely az ott élő gyerekek 1 éves kenyérszükségletére lesz elegendő.

[11] http://www.jdsurvey.net/jds/jdsurveyMaps.jsp?!-dioma=I&SeccionTexto=0404&NOID=103 [2011.08.10.]

[12] Itt egy apró betűs lábjegyzet engedtessék meg: Ezért került sor arra, hogy a GDP mellett a társadalmakat differenciáltabban kezelő (pl. születéskor várható élettartam, tanulással eltöltött évek száma stb.) emberi fejlődési indexet (HDI) is kidolgozták a közgazdászok. A 2010. évi adatok szerint a 169 vizsgált ország rangsorában Magyarország a 36. helyet foglalja el, azaz a nagyon fejlett országok csoportjába tartozik. A mutatószám értéke 0.805. http://hdr.undp.org/en/media/HDR_2010_EN_Table1_reprint.pdf [2011.07.25.] A HDI alapján készíti évek óta jelentéseit az ENSZ is.

[13] http://www.neweconomics.org/projects/national-accounts-well-being [2011.08.08.]

[14] Anglia: 2011. 08. 07., Norvégia: 2011.07.22. Az országprofilok és az adatok a nef (the new economics foundation) 2009-2010-es, 22 európai országra kiterjedő reprezentatív felméréséből származnak. http://www.neweconomics.org/projects/national-accounts-well-being [2011.05.07.] 34-35. o.

[15] A 2011-es HDI alapján Norvégia a listavezető (0.963), Anglia a 15. (0.939), Magyarország a 35. (0.862). http://www.nationmaster.com/graph/eco_hum_dev_ind-economy-hu-man-development-index [2011.11.14.]

[16] http://www.origo.hu/tudomany/20111102-lebu-kott-a-csalo-holland-szocialpszichologus.html [2011.11.03.]

[17] Akinek nem egyeztethető össze az erkölcsi felfogásával a normaszegés, az akkor sem fog bűncselekményt elkövetni, ha rossz anyagi körülmények között kényszerül élni. Azok viszont, akik megengedhetőnek tartják önmaguk számára az illegális vagyonszerzést, azok a megszerezni kívánt javak elérhetőségétől teszik függővé, hogy legális vagy illegális eszkö-

- 76/77 -

zökkel jutnak-e a vágyott javak birtokába. Kó József-Münnich Iván: Új szegénység és bűnözés. Valóság 2000. 6. 26-33.

[18] A kutatásokból kiderült, hogy a társadalmi hálózatok kialakulását nagymértékben meggátló érték- és normazavar, az anómia mértéke a magyar társadalomban 2002 és 2006 között 54%-ról 71%-ra nőtt. (Ezt erősíti meg a már idézett, társadalmi komfortérzést mérő nemzetközi vizsgálat is, amelyben Magyarországon volt a legmagasabb a másokra bizalmatlanul, ellenségesen tekintők aránya.) Magyar lelkiállapot 2008 (szerk. Kopp Mária) Semmelweis Kiadó, 2008

[19] Csermely Péter et al: Hogyan küzdik le a válságokat a biológiai hálózatok és mit tanulhatunk el tőlük? Magyar Tudomány 2009. 11. 1381-1389.

[20] Meleg Csilla: Az iskola időarcai. Dialóg Campus, 2006

[21] Aronson, E.: A társas lény. Akadémiai Kiadó, 2008

[22] http://www.neweconomics.org/projects/national-accounts-well-being [2011.05.07.] 35. o.

[23] Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje. Vince Kiadó, 2005

[24] http://www.fn.hu/makro/20110526/azon_dolgozunk_hogy_ne/ [2011.05.29.]

[25] Csermely Péter et al: Hogyan küzdik le a válságokat a biológiai hálózatok, és mit tanulhatunk tőlük? Magyar Tudomány 2009. 11. 1381-1389. o.

[26] Amikor Csíkszentmihályi Mihály a Magyar Tudományos Akadémián a tudomány felelősségéről beszélt, akkor erről is szólt. http://mta.hu/mta_hirei/a-flow-atyja-az-akademian-127531 [2011.05.19.]