A társadalom, közvetlenül az állam ultima ratióként a büntetőjog eszközeivel is üldözi, a törvény által büntetni rendeli a legkirívóbb, társadalomra veszélyes magatartásokat.1 A magatartás büntetni rendelése azt fejezi ki, hogy a törvényhozó az adott cselekményt büntetést érdemlő fokban társadalomra veszélyesnek ítéli. A magatartás társadalomra veszélyessége a magatartás által a külvilágban előidézett, társadalmilag hátrányos változások összefoglaló megjelölése. ("A cselekmény társadalomra veszélyessége ontológiailag létező, életbeli, társadalmi jelenség, amelyet tehát a dolog természeténél fogva nem a jog hoz létre, hanem amelyre a jog csupán reagál."2) A társadalomra veszélyesség a büntetőjogban elsősorban az adott magatartás objektív tulajdonsága, azokat a társadalmilag hátrányos következményeket, jogtárgy-sértéseket vagy - veszélyeztetéseket jelenti, amelyeket a magatartás (tevékenység, cselekmény vagy mulasztás) előidézett. A magatartás társadalomra veszélyességének mértékét, irányát, jellegét azonban alanyi jellegű körülmények is befolyásolhatják, így például a cselekmény motívuma vagy célja, vagy kísérlet esetében az elkövető szándéka. A magatartás társadalomra veszélyességére vonatkozó törvényhozói értékelés a bűncselekménnyé nyilvánítás egyik meghatározó indoka. A törvényhozó olyan magatartásokat nyilvánít bűncselekménnyé, amelyeket olyan fokban tekint a társadalomra veszélyesnek, hogy a társadalom védelme érdekében büntetéssel való fenyegetésük szükséges és indokolt, és amelyekkel szemben a büntetőjog eszközeit kell végső soron igénybe venni. A magatartás társadalomra veszélyességének foka jelentős szerepet játszik az adott magatartásra vonatkozó büntetési tétel meghatározásában. A bűncselekménnyé nyilvánításnak és a büntetés mértéke meghatározásának azonban a magatartás társadalomra veszélyességére vonatkozó törvényhozói értékelés nem az egyedüli szempontja. A törvényhozói értékelés tárgya az egész "cselekmény", ezen belül jelentős körülmény a bűnösség alakzata, a szándékos vagy gondatlan elkövetés is.3 A bűncselekmény társadalomra veszélyességének foka a büntetés kiszabása körében értékelhető.4 A magatartás társadalomra veszélyességének az elkövetéskori csekély foka büntethetőséget kizáró ok.5 Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. (A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.)6 A magatartás társadalomra veszélyességének a megszűnése vagy csekéllyé válása büntethetőséget megszüntető ok.7 Érdemes itt megemlíteni, hogy a társadalomra veszélyesség változó jelenségis: a társadalmi viszonyok alakulása szerint keletkezhet, fokában jelentősen megváltozhat, s meg is szűnhet, illetőleg büntetőjogilag jelentéktelen szintre csökkenhet. Erre reagál - bár gyakran csak időbeli késéssel - a törvény azáltal, hogy a korábban nem büntetendő cselekményt bűncselekményként szabályozza, avagy a büntetési tételt módosítja, illetőleg az addig büntetendő cselekményt büntetlenné nyilvánítja. Mindezek mellett a jogváltozás fakadhat kizárólag kriminál-politikai megfontolásból is. Így a magánlaksértés (Btk. 176. §), vagy a becsületsértés (Btk. 180. §) korábbi alapeseteinek ontológiai veszélyessége nem csökkent azáltal, hogy a hatályos Btk. életbe lépése óta csupán szabálysértést képeznek.8 Mégis a jogváltozások többnyire a cselekmények társadalmi jelentőségének alakulásához igazodnak. Ha a változásra a jogalkotás még nem reagált, azt a jogalkalmazó veszi figyelembe.9 Ugyancsak a jogalkalmazó veszi figyelembe az ún. "szülői fenyítő-jog"-ot; azt a társadalmi viszonyt, ami a szülő-gyermek kapcsolatban van jelen, annak sajátosságaival, és a "szülői fenyítőjog"-gal kapcsolatos - erősen vitatható, a gyermek emberi méltósághoz való jogát sértő szülői tettlegesség bizonyos fokát toleráló vagy helyeslő -társadalmi nézetet, felfogást ("házi fegyelmi jog").10
A Btk. megfogalmazása szerint: "Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.".11 A definícióban szereplő bűncselekményi tárgyak közötti különbség, hogy míg az egyes személyek (jogalanyok) elleni támadások közvetlenül csak a megtámadott személy érdekeit sértik vagy veszélyeztetik, addig az állami, a társadalmi vagy gazdasági rend ellen irányuló magatartások közvetlenül sértik vagy veszélyeztetik a társadalom egészének érdekeit. Az állampolgárok személye vagy jogai ellen intézett támadások tehát csak közvetve veszélyesek magára a társadalomra. A társadalomra veszélyesség itt abban az értelemben van meg, hogy a társadalmat alkotó egyes személyek érdekeinek a megsértése e személyeken keresztül sérti az egyes tagokat magában foglaló egészet, a társadalmat is.12
A fokozott társadalmi - jogi védelem alanyi köre magába foglalja az "ifjúság"-ot is. Az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit;13 a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.14
Az "ifjúság" fokozott védelmét hivatott biztosítani a Btk. 195. §-ában foglalt "kiskorú veszélyeztetése" tényállása. Tekintettel a kiskorúak biológiai és pszichikai állapotára, a fejlődésükhöz szükséges sajátos feltételekre, indokolt részükre szélesebb körű jogi védelmet biztosítani, mint a felnőtt-korú személyek számára. "A kiskorú minden irányú fejlődésének az előmozdítása büntetőjogi feladat is. A fejlődésüket akadályozó tényezők büntetőjogi relevanciáját nemcsak az adja meg, hogy a kiskorúak személyiségének a teljesebb kibontakozását, tehát a személyiségi jogok érvényesülését veszélyeztetik, hanem figyelembe veendő az is, hogy az ilyen körülmények összefüggésben állanak a ma és holnap bűnözésével is."15
Az utóbbi évtizedek bírói gyakorlatának a vizsgálata azt mutatja, hogy az "ifjúság" elleni támadások értékelése jelentős változásokon ment át. Míg például 1952-ben Magyarországon mindössze 9 személyt ítéltek el kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmény miatt, és ez a szám 1958-ig csak 81-re emelkedett, 1959-től évi több százra rúg a "kiskorú veszélyeztetése" bűntette miatt elítéltek száma (1965-ben 552, 1987-ben 1060, 1991 -ben 578). Nem véletlen, hogy az elítélések száma 1958 után nőtt ilyen rohamosan. Ennek oka döntően abban van, hogy az ezekben az években ismét megindult kriminológiai vizsgálatok mutattak rá meggyőzően arra az összefüggésre, amely a kiskorúak nevelési helyzete és bűnözésük között áll fenn. E vizsgálatok erőteljesen hatottak az ítélkezési gyakorlat szigorúbbá válására, a veszélyeztetett helyzetben levő kiskorúak felkutatására, és ezen keresztül a kiskorúak veszélyeztetése miatt elítéltek számának a növekedésére is.16
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
