1. A nekem adott feladat a jogfejlesztés vizsgálandó korszakának csak a kezdőpontját határozta meg. Ha azonban az előadásra biztosított idő alatt érdemlegeset kívántam mondani, nem lehetett célom a kiegyezést követő teljes magyar jogfejlődést átfogni. Még a polgári rend korszakának teljes áttekintésére sem volt mód. Határul magamnak az első világháborúval lezárult korszak áttekintését szabtam, a dualista Magyarország, ezen belül az első magyar polgári jogállam és piacgazdaság jogfejlődésében a Tudományos Akadémia jogász tag'arnak szerepét felvázolandó. Talán maga az sem hiábavaló, ha tudatosítjuk, e korszak kétségtelen gazdag, ha nem is mindig sikeres, jogalkotói tevékenységében részt vállaló magyar jogászok közül hányat tisztelt meg a tudományos testület azzal, hogy tagjai sorába emelje.
Nem voltak sokan. Azon jogászok közül, akik a Tudományos Akadémia tagjaivá még a reformkorban váltak[1], tizenketten vállaltak aktív részt a kiegyezés utáni magyar jogéletben, jogalkotásban[2]. A szabadságharc után 1861-ig új levelező jogász tag alig került az Akadémián felvételre (csak négy, közülük csak a kánonjogász Udvardy Ignác érte meg a kiegyezést), de a provizórium alatt hét új olyan jogász tag került az Akadémiára, akik működésükkel még a kiegyezés után is közrehatottak a jogfejlesztésben[3]. A kiegyezés után, 1868-80 között hét új taggal bővül a jogász akadémikusok sora[4]. A következő évtizedben tíz[5], a század utolsó évtizedében tizenhárom új jogász tagot választ az Akadémia[6]. Végül a világháború előtti és alatti korszakban további tizenegy nevet[7] számolok ahhoz a tudós csoporthoz, amelynek munkásságát érzékeltetni szeretném[8]. Összesen hatvan személyt érint áttekintésünk.
Mikor a magyar magánjog és szakjogágai kodifikációjáról, egyedi törvényeiről, tudomány- és bírói gyakorlat 19. századi fejlődéséről a főbb vonulatokat az újkori európai magánjogfejlődést tárgyaló nemzetközi kézikönyv számára kidolgoztam[9] , megállapíthattam, hogy a reformkori magyar jogfejlődés indítását és eredményeit nem elsősorban a jogtudomány, hanem inkább a gyakorló jogászok és a politikusok, államférfiak adták[10] .
Tóth Lőrinc, kúriai bíró, az Akadémiának 1836-tól levelező, 1858-tól pedig a századfordulóig rendes tagja, ezzel kapcsolatban joggal állapíthatta meg: "az akadémiai jogászok (tevékenységük) csekély eredmény(e) mellett, mely a jogászgyűlések s egyletek nagymérvű tevékenységéhez hasonlítva, elenyészik, alig tudnának számot adni, miért ülnek az akadémiában?"[11] Ha ez a megállapítás a belülről érintett ajkáról hordoz is bizonyos szerény túlzást, lényegét tekintve igaz. Az Akadémiának a 19. században nem volt oly jogászi tagsága, mely testületi súlya által az első világháború előtt a jogalkotás munkáját jelentősen befolyásolta volna[12]. Minthogy azonban az Akadémia alapításától a nemzeti kultúra, jelesül a nyelvi kultúra ápolására hivatottnak tekintette és tudta magát, s e nemzeti kultúra jelentős részét alkotta (és alkotja!?) az önálló magyar nemzeti jogalkotás, indokolt és szükséges is volt, hogy a nemzeti kultúra egyetemét szolgáló tudós testület a nemzeti jogalkotás kiválóságainak helyet biztosítson. Egyrészt pályázatokkal iparkodott hát az 1870-es évektől a jogtudomány kiválóbb képviselőit, nemcsak az akadémikusokat, aktuális törvényhozási feladatok megoldására serkenteni. E pályázatok győztesei közül sokan be is kerültek az Akadémia tagjai közé. Másrészt olyanokat választott be soraiba, akik a jogalkotásban, bármely vonalon, arra érdemesnek tűntek. Annak megállapítása, hogy kiket tartott egy-egy korszak az akadémiai tagságra méltónak, érdekes tudománytörténeti kérdés. Megérdemli, hogy ne csak a most vizsgált korra s vázlatosan, hanem az előtte s az azóta eltelt korszakokra is beható vizsgálat tárgyává tegye a jog- és tudománytörténet.
Valóban, a magyar jog múlt századi nagy fellendülése a gyakorlat indításaiból, s a politikus törvényhozók munkáiból indult ki inkább, mintsem a tudomány berkeiből. Nem véletlen, hogy a jogász akadémikusok sorába a jogbölcselet és jogtörténet művelői közül aránylag többen kerültek be, mint más tudományterületekről, hiszen elméleti munkásságuk és nemzetközi elismertségük foghatóbb volt, mint a pozitív jogágak művelőié. Az Akadémia pedig tudós testület volt. Mégis számottevő az a hatás, amellyel az akadémia jogász tagjai a jogrend építésének munkájához hozzájárultak - vagy éppen egyesek jogfejlesztés terén elért eredményeit ismerte el az Akadémia azzal, hogy tagjai sorába emelte őket.
A kiegyezés után szerephez jutott jogász akadémikusok első csoportja még a szabadságharc előtt került a tudós testületbe. Szerepük a szabadságharc után a magyar jogi gondolkodás ébren tartása s átmentése volt, részben az osztrák jog hazai viszonyok szerinti kommentálása útján is[13], majd részt vettek az országbírói értekezlet döntéseinek s a kiegyezés feltételeinek megfogalmazásában[14] .
Kimagasló e téren Deák Ferenc érdeme, mind az
- 151/152 -
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, mind a kiegyezés alapját magyar oldalról képező történeti magyar alkotmány és a kiegyezés részleteinek kidolgozásában. A gyakorlat embere volt ő is[15] , nagyszabású államférfi, hatalmas jogi s politikai műveltséggel s a hazai viszonyok részletes és mély ismeretével, amellett a jogászi etika megtestesítője. Törvényalkotói szerepe a kiegyezés után is jelentős, amíg a képviselőház munkájában részt vett. Állásfoglalása több jelentős javaslat sorsát eldöntötte[16] .
Karácson Mihály[17] az ipari oktatás kérdésének volt szakembere és élharcosa, a kiegyezés után két évvel meghalt. Kacskovics Lajos[18] az első bányatörvényjavaslatok kidolgozásában szerzett érdemeket. Bertha Sándor ügyvéd, főleg gazdasági szervezési téren tűnt ki munkásságával. Zsoldos Ignác kúriai bíró munkássága a megyei közigazgatás átszervezéséhez járult hozzá. Balla Károly volt Pest megyei rendőrkapitány, rendészeti és büntetésvégrehajtási kérdésekben járult hozzá a jogfejlesztéshez, a jogalkotásban szerepe nem jelentős. Ugyanezt állapíthatjuk meg Botka Tivadarról, aki vármegyei főjegyzőből lett a kiegyezés után képviselő, s mint ilyen, részese a jogalkotás folyamatának. Tóth Lőrinc kúriai bíró, az akadémiai közéletnek neves s folyamatos szereplője, a hazai Corpus Iuris milleniumi kiadásának egyik társszerkesztője, az új bírósági rendszer kidolgozásában és a kúria irányító gyakorlatának kifejlesztésében szerzett folyamatos érdemeket[19]. Csatskó Imre kúriai bíró a kiegyezés után Horvát Boldizsár igazságügyi törvényelőkészítő bizottságának tevékeny részese, elsősorban a büntető törvények vonalán[20] .
Pauler Tivadar a jogbölcselet és jogi encyklopédika jelentős művelője, előbb jogakadémiai, majd budapesti egyetemi tanár, utóbb az aktív jogalkotói munkából is hatalmas részt vállalt. 1871-86 között volt képviselő, 1871-72-ben közoktatásügyi, majd 1872-75 és 1878-86 között igazságügyi miniszter. Képviselőként a Csemegi Kódex parlamenti előadója, miniszterként a Polgári Törvénykönyv és a Büntető Perrendtartás kodifikálási munkáinak beindítója, a Büntető törvénykönyvet életbe léptető törvény javaslatának kibocsátója. A kereskedelmi és váltótörvény, az ügyvédi, a közjegyzői rendtartás, a szerzői jogi tv és más számos törvény javaslata készült az ő minisztersége alatt.
Wenzel Gusztáv a hazai jogtörténet és az európai egyetemes jogtörténet kiváló művelője volt. Jelentős forráskiadó tevékenysége és a rendi magyar jogra vonatkozó kutató munkássága. Az ausztriai polgári törvénykönyv egyik első magyar kommentálásával (1854), valamint az abszolutizmus alatt a magyar és az erdélyi magánjog rendszeres feldolgozásával (1864) sokban előmunkálatokat nyújtott a magyar polgári kodifikációhoz[21] .
Az országbírói értekezlet által részben helyreállított hazai jogélet megindultával kerültek, éppen az értekezleten is érdemet szerzettek sorából, az Akadémiába a második csoport tagjai. Főleg a telekkönyv bevezetése, az úrbéri rendezés s az ennek során adódó jogi problémák voltak már a provizórium alatt is időszerűek. Egyúttal a kiegyezés előkészítése terén s az utána megindult jogalkotásban is hallathatták hangjukat.
Legnevesebb közülük Horvát Boldizsár, szombathelyi ügyvéd, 1848-ban e város képviselője, az Országbírói értekezlet tagja. 1865-től ismét képviselő és a kiegyezés után 1871-ig igazságügyminiszter. Nevéhez fűződik a Polgári perrendtartás első törvénye 1868-ban (1868: LXIV a Polgári törvénykezés tárgyában).
A továbbiak közül Hoffman Pál a római jog professzora volt[22] . A provizórium alatt síkra szállt az Optk. recepciója mellett, majd a Pauler Tivadar által megbízott első kodifikációs bizottságban a Ptk. Általános rész fejezetéhez készített tervezetet. (Lehet, hogy ennek elrettentő hatására vonakodik a magyar jogalkotás mindmáig általános részt fogalmazni a Ptk.-ba?).
Baintner János a magánjog és perjog professzora, majd a hétszemélyes tábla bírája. A bírósági szervezetről és a magánjog általános tanairól írott munkáival járult hozzá az új jogalkotás elméleti alapvetéséhez[23] . Suhayda János előbb bíró, majd egyetemi tanár, élete végén ismét kúriai bíró, jeles magánjogász. Kallós Lajos magánjogász, jogakadémiai tanár. Kallós és Suhayda a magyar hatályos magánjog összefoglalásával, főleg a dologi jogok és a telekkönyv összehangolása terén hatottak a szokásjog alakulására, és a polgári jogban a pandektatudomány jogalkotási (konstrukciós) iskolájának elterjedésére. Mindketten dolgoztak az igazságügyben is, elsősorban a Horvát féle perrendtartás kialakításában volt részük[24] .
Tanárky Gedeon vallás- és közoktatásügyi államtitkár mint Eötvös és Trefort munkatársa, a közoktatási törvény előkészítésében vállalt jelentős részt. Schvarz Gyula jogtörténész, a politikatudomány művelője. Munkásságában az összehasonlító alkotmányjog kapott jelentős szerepet, de a kiegyezés utáni alkotmányjogi jogalkotás reménytelen zsákutcája miatt a jogalkotásra nem lehetett hatással.
2. A kiegyezés utáni első évtizedben hét jogász tagot vett fel a testület. A perrendtartás, a kereskedelmi törvény, a bírói, ügyvédi és közjegyzői szervezeti szabályok évtizede ez, a hagyományok és a modern gondolatok pengeváltásának első évei.
A hét közül Apáthy István, Ökröss Bálint és Gyárfás István ügyvédként indultak pályájukon, Nagy Imre, Hegedűs Lajos Candid és Zlinszky Imre bíróként, Haj-
- 152/153 -
nik Imre jogakadémiai, majd budapesti egyetemi ta-nár[25]. Hajnik és Nagy a jogtörténet területén munkálkodtak, a törvényhozásra hatásuk nem jelentős. Gyárfás is, elsősorban mint a jászkún territoriális jog ismerője és feldolgozója, a jogtörténet számára volt jelentős.
Kiemelkedő viszont Apáthy István hatása a jogalkotásban. Ö ügyvédből a pesti egyetem tanára lett, kereskedelmi s váltójog széken. Kiváló tudományos munkássága alapján kérte fel Pauler 1871-ben a Kereskedelmi törvény és a Váltótörvény javaslatának elkészítésére, mely, ugyan erős német alapokon, de egészében Apáthy munkája s mint 1875:XXXVII. és 1876:XXVII. tc. nyert kihirdetést. Követte a csődtörvény, 1881:XIV. Midőn Pauler először kísérelte meg a magánjog kodifikálását, Apáthy kapta a megbízást a kötelmi jogi rész megszövegezésére, ami el is készült és meg is jelent. Tagja volt a képviselőház igazságügyi bizottságának, dolgozott az alapítványok jogi helyzetén, Bosznia-Hercegovina számára hiteltörvényeket dolgozott ki. Jelentős a nemzetközi jogi munkássága. "Kereskedelmi jog" c. könyve akadémiai nagydíjban részesült.
Ökröss Bálint 1867-75 között az Igazságügyi minisztériumban dolgozott. Jelentős közreműködése az első polgári törvénykezési rendtartás szövegének új elveinél. Dolgozott a kodifikációs tevékenység elvi módszereinek megállapításán, valamint az Osztrák polgári törvénykönyv hatásának elemzésén a magyar magánjogi gyakorlatra[26] .
Hegedüs Lajos Candid 1867-től a vallás- és közoktatási minisztérium osztálytanácsosaként a műemléki és múzeumi ügyek előadója és sok része van e kérdéskör rendeleti szabályozásában, a nagy országos múzeumok alapításában, és szervezetük meghatározásában. Voltak az időszerű jogalkotás más kérdéseihez, polgári per, közjegyzői rendtartás, váltóeljárás, bányajog terén ugyancsak értékes adalékai.
Zlinszky Imre járásbíró, majd táblabíró, táblai tanácselnök jogi irodalmi munkássága jelentős, sok gyakorlati kézikönyvet készített, közjegyzők, végrehajtók számára telekkönyvi és peres ügyekről[27]. Szerkesztője és szorgalmas szerzője a Jogtudományi Közlönynek és a Bírósági Döntvénytáraknak. A Jogászegylet közgyűlésein az aktuális törvénykezési kérdések rendszeres hozzászólója vagy előadója. Az Akadémiának a jogfejlődés terén gyakorlandó hatás céljából 1870-80 között kitűzött díjaiból kettőt nyert meg[28], egy harmadik munkája dicséretet és a levelező tagságot hozta neki. Jelentős része volt a hatályos perjog elvi alapjainak alakításában, a telekkönyvi gyakorlat kialakításában. A magánjogi törvényjavaslat örökjogi részével kapcsolatban határozottan harcolt a hagyományos magyar intézmények, így az ági örökség megtartásáért, e miatt a szocialista korszak anyagi jogászai maradinak sorolták be (szemben a perjogászokkal, akik újítóként tartották számon). Legjelentősebb, huszonöt éven és nyolc kiadáson át ható műve a "Magyar magánjog mai érvényében". Főleg a magánjog rendszerére hatott a továbbiakban. Irodalmi tevékenységének jutalmául lett akadémikus - fiatalon, de csak négy évre. Életútja és működése példája annak, hogy a Tudományos Akadémia díjaival, valamint a jogéletben való részvétel elismerésével mint igyekezett a jogfejlődés élénkítésére hatni[29].
A 80-as évek jogász akadémikusai jellemzőn politikai tudományos és gyakorlati tevékenységük révén kerültek az Akadémiára. Jó részül még a következő század jogfejlődésére is nagy hatással volt.
Vécsey Tamás, az ELTE római jogi szemináriumának alapítója, kifejezetten a római jog történeti irányát művelte[30]. Mindazonáltal számos tanulmánya jelent meg, részint az Akadémia értesítőjében, részint a jogi szaklapokban, aktuális magánjogi kérdésekről, s élénk figyelemmel kísérte a Polgári törvénykönyv szövegezésével kapcsolatos szakmai vitákat, azokban gyakorta s súllyal megnyilatkozott.
Plósz Sándor a kolozsvári jogakadémia, majd a budapesti egyetem kereskedelmi és perjogi professzora. 1894-től dolgozott az Igazságügyi minisztériumban, 1899-1905-ig igazságügyi miniszter. Neki köszönhetjük döntő mértékben a dualista szakasz legsikeresebb magyar jogalkotásaként számon tartott Polgári perrendtartást, az 1911: I. tc.-t. Törvényelőkészítő és törvényjavaslattevő munkássága számos tudományos cikkben kapott nyilvánosságot, mind a polgári perjog és a peren kívüli eljárások, mind az anyagi magánjog, továbbá a kereskedelmi és váltójog, a büntetőeljárás, és a nemzetközi jog körében.
Kováts Gyula a pesti egyetemen a közgazdaságtan, majd az egyházi jog professzora, Hegedűs Sándor képviselő, közíró, pénzügyi szakember, 1899-1902 kereskedelemügyi miniszter. Mindketten a gazdasági tárgyú jogalkotásban szerepeltek. Kováts Gyula munkássága a Házassági törvény vonatkozásában is jelentős[31].
Wlassich Gyula bíró, majd a közigazgatás szakembere, neves kultúrpolitikus. Az igazságügyi minisztérium kodifikációs osztályán részt vett a bűnvádi eljárás, a fellebbezési bíróságok szervezete törvényeinek előkészítésében. 1891-ben egyetemi tanár, 1892-től képviselő. Előadója a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatnak. 1895-től nyolc éven át kultuszminiszter, mint ilyen viszi keresztül az egyházpolitikai törvényeket. Hosszú sor oktatási és művelődéspolitikai reformjogszabály fűződik minisztersége korszakához, így a népiskolai rendtartás, a gazdasági iskolák, az egyetemek megnyitása mindkét nem számára, a középiskolai tantervre-
- 153/154 -
form, a jogi oktatás reformja, az orvos-szigorlati rendszer, a műegyetemi doktorátus, a keleti kereskedelmi akadémia alapítása. 1906-tól a közigazgatási bíróság elnöke. Mint ilyen egy évtizeden keresztül a felsőházban a közjogi és törvénykezési bizottság elnöke. Az első világháború után a hágai nemzetközi bíróság bírája lett. Két munkája nyert az Akadémián Sztrókay-díjat, majd az Akadémia nagydíját is elnyerte 1921-ben.
Concha Győző politikaprofesszor, neves közjogász. A közigazgatási bíráskodás elveinek és törvényjavaslatának kidolgozásában volt jelentős szerepe[32]. Pulszky Ágost a jogbölcselet professzora, kultuszminiszteri államtitkár[33], Grünwald Béla közigazgatástörténész és közigazgatási szakíró, 1878-90 között képviselő[34]. Ballagi Géza 1901-5 között képviselő, tudományos munkássága inkább politikatörténeti irányultságú. Vajkay Károly ítélőtáblai bíró, perjogtörténeti munkásságáról nevezetes. Valamennyien a kiegyezés utáni korszak politikai közéletének is résztvevői.
A 90-es évek, az egyházpolitikai törvények, a millennium és a közjogi küzdelmek kiélesedésének, évtizedében a testület 13 akadémikussal bővült. Jó részük egyetemi katedráról került oda.
Kolosváry Sándor és Óváry Kelemen jogtörténeti, forráskiadó tevékenységükkel érdemelték ki a tisztességet: a magyar Corpus Iuris millenniumi kiadása az ő munkájuk. Farkas Lajos kolozsvári professzor a római jog jeles magyar művelője volt. Wertheimer Ede a közigazgatás és a diplomácia történetével foglakozik.
Edvi Illés Károly előbb ügyész, majd ügyvéd, jeles büntető- és büntetőperjogász, Fayer Lászlóval a bűnvádi per és a büntető igazságszolgáltatás modernizációjának elméleti előharcosai[35].
Nagy Ferenc, a kereskedelmi jog budapesti egyetemi tanára és Pólya Jakab ügyvéd Apáthy vonalának folytatói: Nagy a tengerjogi törvényjavaslatok szerzője, amelyek azonban az osztrák-magyar közös jogalkotás nehézségeinek zátonyán elakadtak, valamint az 1898:XXIII. tc. "a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" megfogalmazója[36]. Pólya a biztosítási jog hazai fejlesztésében hatott közre.
Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök, bíboros az egyházpolitikai törvényhozással kapcsolatos parlamenti harcokban tűnt ki, a következetes katolikus álláspont megalkuvás nélküli képviseletével és közírói munkásságával, valamint felsőházi szereplésével. A Néppárt megalakításával kapcsolatban is volt érdemi szerepe.
A közjogászok soraiban tartjuk számon a statisztikus Ráth Zoltánt, a perjogász Kuncz Ignácot, Nagy Ernő kolozsvári professzort és a legkiemelkedőbbet, Szilágyi Dezsőt, aki a jogállam elméletének és gyakorlatának nagy harcosa. 1867 után az Igazságügyi minisztérium kodifikációs osztályán működött, 1871-től képviselő, 1889-95 között igazságügyi miniszter, utána a parlament elnöke. Egy sor törvényt terjesztett elő az igazságszolgáltatás modernizálása tárgyában, valamint utoljára a házassági törvényt, az 1894:XXXI tc.-t. A parlamenti közélet mestere, jó tollú író és nagy erejű szónok. A közjogi küzdelmek még el nem durvult részében vezető szereppel a kor magyar jogászpolitikusai közül az egyik legjellegzetesebb egyéniség volt.
3. Végül a világháború előtti korszak, az Általános Polgári Törvénykönyv első és második javaslata, a szociális törvények konceptusa, a közigazgatás modernizálása és megkoronázásul a Polgári perrendtartás új kódexe korában az Akadémia tizenegy új jogász taggal bővült.
A századforduló kétségkívül legjelentősebb, noha törvényerőre nem emelkedett jogalkotása az Általános Polgári Törvénykönyv első tervezete 1901-ben, majd annak második fogalmazványa Polgári Törvénykönyv címen 1913-ban. Ennek a munkának mesterei közül a törvényjavaslat születésével együtt lett akadémikus Grosschmid Béni, a budapesti egyetem professzora, a kötelmi jog és a jogszabálytan, a telekkönyvi jog és az örökjog hatalmas és eredeti erejű művelője, iskolateremtő egyénisége. A világháború végén jutott ki ez a tisztesség a korszak másik magánjogi lángelméjének, a kodifikációs folyamat primus motorának, Szászy-Schwarz Gusztávnak[37]. Ök ketten - amint láttuk és tudjuk, nem előzmények nélkül - emelték fel a magánjog művelését arra a magaslatra, ahol aztán az európai élvonalban megállapodott, s még a szocialista látszatjog korszakának sem sikerült onnét teljesen lesüllyesztenie.
A magánjogászok sorából került a testületbe Reiner János szorgalmas és termékeny, de középszerű jogi író és egyetemi tanár. A polgári perjog művelője, a két világháború közötti legjobb kommentár társszerzője volt Magyary Géza.
Ezzel szemben az elmés és eredeti Finkey Ferenc a büntetőjogi elmélet és gyakorlat mestervonalát folytatta. Ugyancsak a büntetőjog terén jelentős Balogh Jenő, a budapesti egyetem tanárának munkássága is, de ő 1913-17 között igazságügyi miniszterként egyrészt a Ptk. második javaslatának parlament elé vitelével, másrészt a háborús kivételes jogszabályokkal a jogalkotásnak is jelentős tényezője. Angyal Pál pécsi, majd budapesti professzor, szintén a kodifikált magyar büntetőjog reformjának és részleges modernizációjának előharcosa, jogalkotásban és joggyakorlatban egyaránt.
Réz Mihállyal, a kolozsvári egyetem tanárával, az első valódi nemzetközi jogász jelent meg az Akadémián, akinek különböző nemzetközi megállapo-
- 154/155 -
dások és szakértések terén a jogalkotás is sokat köszönhet. Kuncz Jenő ügyvéd a hazai jogszociológia megteremtői közé tartozik, hatása a Szterényi féle szociális törvényjavaslat-csomag kidolgozására nyilván csak közvetett.
Polner Ödön szegedi egyetemi tanár, majd az igazságügyi minisztériumba berendelt bíró, közjogi munkásságáról nevezetes, Ferdinandy Gejzával együtt, aki a magyar történelmi alkotmány tárgyában fejtett ki jelentős munkásságot. A közjogi jogalkotás tárgyában azonban, noha annak vitái az egész korszak jogéletére meghatározók voltak, éppen az azok alapját képező kiegyezés a modernizálás akadályát is képezte, így a közjogászok tevékenységének gyümölcse a két világháború közötti jogalkotásban érett be. ■
JEGYZETEK
[1] Összesen 45 jogász akadémikust találtam 1830-1848 között, 1850-60 között négy újat.
[2] Ide tartoznak - /az évszám akadémiai tagságuk idejét adja meg/ - Karácson Imre (1832-1869), Zsivora György (1833-1883), Tóth Lőrinc (1836-1903), Kacskovics Lajos (18371897), Zsoldos Ignác (1837-1885), Deák Ferenc (1839-1876), Balla Károly (1839-1873), Bertha Sándor (1839-1877), Csatskó Imre (1839-1874), Pauler Tivadar (1845-1886), Wenzel Gusztáv (1846-1891), Botka Tivadar (1847-1885). Nem számítom közéjük az 1838-1878 között akadémikus Fogarasi Jánost, aki ugyan jogvégzett, de működése döntő részben a nyelvtudományok körébe esik (noha Czuczorral együtt szerkesztett nagy szótára / megjelent 1862-74 között/ a jogi műnyelv szempontjából sem elhanyagolható).
[3] Udvardy Ignác (1858-1874), Horvát Boldizsár (18611898), Hoffman Pál (1863-1907), Kallós Lajos (1863-1881), Schvarz Gyula (1864-1900), Suhayda János 1864-1881), Baintner János (1865-1881), Tanárky Gedeon (1867-1887). Dósa Elek (1861-67) és Szinovácz György (1861-67) még a kiegyezés előtt meghaltak.
[4] Ökröss Bálint (1868-1889), Nagy Imre 1870-1894), Hajnik Imre (1871-1902), Apáthy István (1873-1889), Hegedüs Lajos Candid (1874-1883), Zlinszky Imre (1876-1880), Gyárfás István (1878-1883).
[5] Vécsey Tamás (1881-1912), Plósz Sándor (1884-1925), Kováts Gyula (1894-1935), Hegedüs Sándor (1885-1906), Concha Győző (1886-1933), Wlassich Gyula (1886-1937), Pulszky Ágost (1887-1901), Grünwald Béla (1888-1891), Ballagi Géza (1888-1907), Vajkay Károly (1889-1893).
[6] Óváry Kelemen (1892-1925), Kolosváry Sándor (18921922), Nagy Ferenc (1893-1927), Farkas Lajos (1893-1921), Fayer László (1894-1906), Pólya Jakab (1894-1897), Ráth Zoltán (1894-1902), Edvi Illés Károly (1895-1919), Nagy Ernő (18951921), Kuncz Ignác (1896-1903), Szilágyi Dezső (1897-1901), Wertheimer Ede 1900-1930), Schlauch Lőrinc (1901-1902).
[7] Grosschmid Béni (1901-1938), Balogh Jenő (1901-1953), Reiner János (1902-1938), Kuncz Jenő (1903-1926), Ferdinandy Gejza (1905-1924) , Magyary Géza (1905-1928), Finkey Ferenc (1908-1949), Polner Ödön (1908-1961), Angyal Pál (1909-1949), Réz Mihály (1909-1921), és csak a korszak után, de annak törvényhozásában oroszlánrésszel Szászy-Schwarz Gusztáv (1918-1920).
[8] Illés Józsefet (1915-1944) és Eckhart Ferencet (19191949) lehetne még belül venni a korhatáron, de munkásságuk a két világháború közötti korszak fontos része. Szászy-Schwarz Gusztáv viszont, aki élete utolsó két évében volt akadémikus, a vizsgált kor jogalkotásának kiemelkedő munkása, így őt bevettem e sorba. Törvényhozói munkássága alapján még Szászy Béla lenne felemlíthető az első világháború előtt, de ő csak 1931-ben lett akadémikus.
[9] Handbuch für Quellen und Literatur der neueren europäischen Privatrechtsgeschichte, Bd II/ 2-3 München 1982. Gesetzgebung. 14. Abschnitt, Ungarn, - Wissenschaft und Gerichtsbarkeit, Ius Commune Sonderband n. 91. Frankfurt/M 1997
[10] Gönczi Katalin ezt az álláspontomat újabban megkérdőjelezte, de azóta folytatott kutatásaim, a jelen tanulmány tárgyában is, azt mindenben alátámasztják.
[11] Emlékezés Zlinszky Imre lev. tagra, 1881. ápr. 25.
[12] A helyzet ma is hasonló, csak a két világháború közötti szakasz mutat eltérő képet.
[13] Vö. Csatskó Imre: Büntetőjog elemei, Pest 1850, Az 1852 május 29-i ausztriai birodalmi büntető törvény magyarázata, Pest 1853., Ausztriai császárság számára 1853. július 29-én kihirdetett perrendtartásnak magyarázata, Pest 1854., Kallós Lajos, A magyar polgári jog alapelvei vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása Debrecen 1862. Tóth Lőrinc: Az ősiségi és egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. nov. 28-i pátens ismertetése s magyarázata, Pest 1854, - Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben, Pest 1857., Pauler Tivadar, Jog- és Államtudomány encyklopadiája, Pest 1857., Wenzel Gusztáv, Ideiglenes polgári perrendtartás, Pest 1853, Az ausztriai általános polgári törvénykönyv magyarázata, Pest 1854., Handbuch des allgemeinen österreichischen Bergrechtes 1855., Suhayda János, Az ideiglenes törvényszéki szervezet és polgári törvényszéki rendtartás kommentárja, Pest 1850., A váltójogtan kézikönyve, 1850., Baintner János: Magyar régi és új törvényszéki rendezet és törvénykezési eljárás, 1851, Ökröss Bálint: Az általános magyar polgári magánjog az 1848. évi törvényhozás s az országbírói tanácskozás módosítása nyomán, 1861., Általános magyar törvénykezési eljárás 1863., Hegedüs Lajos Candid: Értekezés a föld alatti tulajdon viszonyairól, Pest 1853. - Ökröss Bálint: Általános magyar törvénykezési eljárás a legújabb törvényhozás szerint, Pest 1863
[14] Az Országbírói értekezleten részt vett akadémikusok Zsivora György és Zsoldos Ignác hétszemélynökök, Horvát Boldizsár és Tóth Lőrinc ügyvédek, Deák Ferenc, Wenzel Gusztáv egyetemi tanár. A meghívás indokaként az akadémiai tagság egyszer sem szerepelt. A kiegyezés szöveges megfogalmazásában jelentős része volt Deák Ferencnek és Horvát Boldizsárnak.
[15] Neves ügyvéd volt, több megye táblabírája. Reformkori törvényelőkészítő munkásságából kiemelkedik a kereskedelmi és váltótörvények megszövegezése, s több országgyűlési reform-előterjesztés, valamint az 1848. áprilisi törvények. Az országbírói értekezlet során nagyban hozzájárult a 48-as reformok abszolutizmus által megvalósított részének megtartásához. Vö. Mádl Ferenc: Magyarország első polgári törvénykönyve a polgári jogi kodifikáció története tükrében, Bp. 1961. A munkásságáról szóló irodalom idézése meghaladná ennek az áttekintésnek kereteit.
[16] Gratz Gusztáv, A dualizmus kora, Bp. 1934. I. 44. o.
[17] Az egyes nevekkel kapcsolatban mindig forrás a róluk szóló akadémiai megemlékezés, továbbá A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. I-III. főszerk. Glatz Ferenc Bp. 2003., valamint a kétkötetes Magyar Életrajzi Lexikon, ezeket külön nem idézem. Sokakról nyújt tájékoztatást a Magyar jogi lexikon, valamint az 1999-ben megjelent Jogi lexikon, a Pallas és a Révai Lexikon. A legkorábbi személyekre hasznosítottam a Heckenast által kiadott Pest 1858-1863-ban megjelent Ismerettár adatait.
[18] A magyar ércmívelésről, Tudományos Gyűjtemény 1831-32.
[19] 1 869-70-ben az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya által kiadott, hetente kétszer megjelenő jogi szaklap szerkesztője.
[20] A büntetési rendszerről általában, különösen a halálbüntetésről Poroszországban, Pest 1870
- 155/156 -
[21] Wenzel az Egyetemes jogtörténet oktatása keretében tanította az abszolutizmus éveiben a magyar jogfejlődés történetét, fenntartva annak tudatát. Szerepe hasonlatos a jogtörténeti tárgyak szerepéhez a szocialista oktatás periódusában. Botka Tivadar jogtörténeti munkássága hozzá képest kevésbé jelentős.
[22] Életrajzát ld. Hamza Gábor: Magyar jogtudósok I. Bp. 1999. 51-60. o., kodifikációs tevékenységét 9. j.-ben id. munkámban.
[23] Baintner János, Az ausztriai általános magánjog alaptanai, tekintettel a római jogra s a francia és szászországi polgári törvénykönyvre. Függelékül az elveknek a magyar jogéletre való alkalmazásáról, Pest 1868.
[24] Suhayda János, Tanulmányok a polgári magyar kodifikáció terén, cikksorozat a Jogtudományi Közlönyben 1866., majd önálló kötetben, Pest 1867., Az irodalmi és művészeti jogok a törvényhozás terén, cikksorozat a Jogtudományi Közlöny 1866. évfolyamában, A kötelesrész, Akadémiai Értesítő V. 1965-66., Kallós Lajos, A kamatkérdésről, Akadémiai Értesítő VIII.
[25] Életrajza Mezey Barnától Magyar jogtudósok I. 75-96. o.
[26] Ökröss Bálint: Codificatió. (Törvényhozás, jogtörvények.), (Törvényhozási előkészületek)., A megtartási jog, Cholera és végrendelet, Ideiglenes törvényhozás. Cikksorozatok a Jogtudományi Közlöny 1866. és 1867. évfolyamaiban. A törvényhozás reformja a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján, javaslatul a polgári perrendtartáshoz, 1868
[27] A bírósági végrehajtók kézikönyve, Pest 1872, A telekkönyvi rendtartás, 1873, Kézikönyv királyi közjegyzők számára (Dárday Sándorral) Bp. 1875, A magyar váltó- és kereskedelmi eljárás, párhuzamosan tárgyalva, Bp. 1877, A kisebb polgári peres ügyekben való eljárás rendszere, tekintettel a községi bíráskodásra 1878
[28] A bizonyítás elmélete a polgári peres eljárásban. Bp. 1875., Magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés, Bp. 1877. Dicséretet kapott "A jogorvoslatok rendszere, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző törvényhozásokra" Bp. 1879 c. munkájáért.
[29] Életrajza Hamza Gábor szerk. Magyar jogtudósok II.Bp. 2001. 29-46. tőlem.
[30] Életrajza Hamza Gábor, Magyar jogtudósok,I. 61-74 o. Modern jogi művei: A fogyasztási egyletek, 1870, A gyülekezés szabadsága a mai alkotmányokban 1874, A döntvényjog, 1878, A távirat a szerződéskötés szempontjából 1878, Megbízás nélküli ügyvitel 1878, Egyetemlegesség 1879, Az örökség megnyílása és elfogadása 1879, A választott bíróság 1880, Actio Pauliana a magyar csődtörvényben 1880., A birtoktan újabb irodalma 1880, A magyar-osztrák consuláris bíráskodás 1880, Az általános magyar magánjogi törvénykönyv felett tanácskozó szakbizottságból, 1882, A kötelmi jog tervezete, 1886, A jog határvonalai, 1895, A jogok összeütközése 1895
[31] Kováts Gyula, A birtokelméletek, 1871., (és Katona Mór) Tekintettel a telekkönyvi intézményre, az ingatlanokra nézve a dologbani jogoknak minő szerzési módjai és mily hatállyal engedendők meg?. VI. M. Jogászgyűlés, 1876, Az írói és művészi tulajdonjog, Bp. 1879, (Zlinszky Imrével s Rupp Zsigmonddal) Elbirtoklás a telekkönyvi tulajdonos ellenében, V. M. Jogászgyűlés 1874, Polgári házasság, 1881, Törvénytervezet a polgári házasságról, 1881, Házasságkötés egyházi és polgári jog szerint, cikksor. a Jogtudományi Közlönyben 1882, Mi a jogunk s milyen legyen törvényünk az írói és művészi munka védelmében. Bp. 1882, A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint tekintettel törvényhozásunk feladatára, 1883., A házassági javaslat a törvényhozás előtt, 1884, A párbér jogi természete, 1886, A születések anyakönyvezése, 1886 Hegedűs Sándor: A baloldal törekvése, 1872, Az önkormányzat és pénzügy, 1878, A latin államok pénzszövetsége, 1886
[32] Kifejezetten jogalkotáshoz írott munkái: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformja az államhatalmak megoszlása szempontjából, 1880, A közigazgatási bíráskodás szabályozásánál mily elvek legyenek irányadók a bírói szervezet, a hatáskör és az eljárás tekintetében? Jogászgyűlés VIII. 1882, A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és egyéni joghoz való viszonyában, Bp. 1887., A közigazgatási javaslatról, Kolozsvár 1891, Szellemi haladásunk törvénye, 1893
[33] Életrajza Szabadfalvi Józseftől, Magyar jogtudósok II. 47-70.
[34] Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség, 1874, A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve I-V. 1880-84., A közigazgatás és a személyi élet, 1884, A közigazgatás és a gazdasági élet I-II. 1884
[35] Az ELTE kari lapja a Collega számában közölve Szüts Márton, Fayer László 7-11. o. részletes bibliográfiával, Edvi Illés Károly ide vágó munkái különösen: (Balogh Jenővel) A bűnvádi perrendtartás magyarázata, I-IV, 1898-1900, A
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.
Visszaugrás
