Az új parlament május 16-i alakuló ülésén az Országos Választási Bizottság (OVB) és a belügyminiszter a házszabály és a választási eljárási törvény előírásainak megfelelően beszámolt az Országgyűlésnek a képviselőválasztás tapasztalatairól, illetve az azzal kapcsolatos állami feladatok megszervezéséről és technikai lebonyolításáról. Mindkét beszámoló azzal a következtetéssel zárult, hogy a 2006. évi országgyűlési választások az egész országban a törvényes előírásoknak megfelelően, rendben zajlottak le, a választás eredményét érdemben befolyásoló jogsértés nem történt.
Az eddigi gyakorlathoz képest példátlan módon a jelentéseket két ellenzéki párt nem fogadta el, csak a kormánytöbbség és az MDF-frakció tagjai. A beszámolók vitájában felszólaló két ellenzéki képviselő, Balsai István (Fidesz) és Rubovszky György (KDNP) egyaránt hangsúlyozta, hogy a jelentések leszavazása nem a választások eredményének megkérdőjelezését, annak el nem fogadását jelenti. De akkor mit?
Balsai képviselő négy okot említett a kormánybeszámoló elutasításának magyarázataként. Az első szerint "a kormány nem tett eleget a választások előkészítése során azon kötelezettségének, amely a választójog alkotmányban és törvényben írt alapelveinek érvényesülését, nevezetesen a választójog egyenlőségét követeli meg". Az érvelés lényege, hogy a 60/2005. (XII. 21.) BM rendelet nem zárja ki a kettős szavazás lehetőségét, vagyis azt, hogy ugyanaz a választópolgár, aki az első fordulóban lakóhelyén eredményes választáson vett részt, igazolás birtokában lakóhelyétől távol egy másik mandátum sorsáról is dönthessen, ha abban a választókerületben sor kerül második fordulóra.
Az igazolással való szavazást a belügyminiszter rendelete csak törvénysértés árán tilthatta volna meg. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 66. §-ának (2) bekezdése ugyanis egyértelműen fogalmazza meg a szavazatszámláló bizottságok kötelezettségét: fel kell venniük a névjegyzékbe azt a választópolgárt, aki - mellesleg kizárólag az első fordulót megelőzően igényelhető - igazolással rendelkezik. Vagyis ha a belügyminiszter rendeletében előírta volna a bizottságok számára annak vizsgálatát, hogy az igazolás birtokosa hol szavazott az első fordulóban és ott eredményes volt-e a választás, akkor rendeletben korlátozta volna a jogszerű igazolással rendelkező polgárok törvényben biztosított jogát. Az lett volna csak igazán a törvénysértés, ami miatt nem is lett volna elegendő "büntetés" a belügyminiszter beszámolójának elutasítása. Sőt, egy ilyen tartalmú miniszteri rendelet minden bizonnyal közjogilag érvénytelen lett volna, mivel a Ve. 153. § (1) bekezdése alapján a belügyminiszter (többek között) a választási irodák feladatainak megállapítására kapott felhatalmazást, de arra nem, hogy kötelezettségeket írjon elő a szavazatszámláló bizottságok részére, amelyek a Ve. 21. § (2) bekezdése szerint választási bizottságnak minősülnek, és mint ilyenek, "a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei", tehát a választási irodáktól - és a belügyminiszteri rendelettől - is függetlenek. Ha a belügyminiszter rendeletében megkísérelte volna szabályozni a szavazatszámláló bizottságok tevékenységét, akkor túllépte volna a törvényi felhatalmazás korét, és ez önmagában is alkotmányellenes helyzetet hozott volna létre. Ettől persze az igazolással való szavazás szabályozása még nincs rendben, hiszen az valóban lehetőséget teremt akár tömeges vándorszavazásra is, bár a választás során egyetlen ilyen esetet sem lehetett bebizonyítani. A visszaélés lehetőségét azonban - ahogy arra mind az OVB, mind a belügyminiszter kitért jelentésében - kizárólag a törvényhozó tudja orvosolni.[1]
A képviselő másik kifogása szerint az "egyik párt megtévesztő, úgynevezett minta szavazólapját a második fordulót közvetlenül megelőzően együtt terjesztették, illetve kézbesítették a hivatalos választási felhívással, sok esetben oly módon, hogy a küldemény ugyanabban a borítékban került kézbesítésre". Azonban hogy ez valóban így történt, az egyetlen választási testület, illetve bíróság előtti eljárásban sem bizonyosodott be, sőt éppen ellenkezőleg: a Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy az - Országos Választási Iroda és a Magyar Posta által határozottan visszautasított - "vád" nem bizonyítható. Az a körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ellenzéki képviselők választási csalást emlegető nyilatkoza-
- 115/116 -
tait a véleményszabadság megnyilvánulásának minősítette, nem igazolja azok igazságát, Vagyis megállapíthatjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése nem támasztja alá az ellenzéki pártnak ezt a kritikáját.
A felszólalásban említett következő két kifogás nem érinti a kormány tevékenységét, hiszen azok egy-egy választókerületi bizottság, illetve bíróság döntésével kapcsolatosak, Az első szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 8. számú választókerületben a bíróság a második forduló eredményében mutatkozó kis szavazat különbség ellenére indokolás nélkül úgy döntött, hogy nem vizsgáltatja meg az összes érvénytelen szavazatot. A választási eljárás 2005-ben módosított szabályai értelmében azonban a szavazatok újraszámlálásához a kis szavazatkülönbség önmagában nem elegendő, a kérvényezőnek valószínűsítenie kell valamilyen jogsértést. A szavazatok érvénytelen volta ugyanis önmagában nem jogsértő.
Az utolsóként felhozott esetben a képviselő azt kifogásolta, hogy a győri 3. számú választókerületben "a külföldön leadott, drága pénzen beszerzett szavazatokat tartalmazó urna felbontva érkezett meg a választási bizottsághoz, ennek ellenére figyelembe vették a sérült urna tartalmát és elutasították a jogorvoslati kérelmeket". Csakhogy a Ve. értelmében és a gyakorlatban is a külképviseleteken leadott szavazatokat tartalmazó urnák az Országos Választási Irodához érkeznek be, azokat az Országos Választási Bizottság tagjai bontják fel. majd adják át - személyesen, tehát nem urnában - az abban lévő szavazási iratokat az illetékes választási bizottság megbízottjának.[2]
Rubovszky képviselő mindössze egy konkrét esettel foglalkozott felszólalásában, mégpedig a Zala megyei 4. választókerületben történt üggyel: Bartók Tivadar, a Kereszténydemokrata Párt - Keresztényszociális Centrum Szövetség nevű új párt elnöke által leadott ajánlószelvények hamisnak bizonyultak, és ezért a jelölt bejelentette visszalépését. A KDNP képviselői erre alapozták azt a kérésüket, hogy az illetékes választási bizottságok vizsgálják meg a másik kereszténydemokrata párt mind a huszonhét jelöltjének összes ajánlószelvényét. Természetesen ilyen vizsgálatra csak az adott jelölt ajánlószelvényei kapcsán felmerült gyanú szolgáltathat alapot, E nélkül a kollektív felelősség végeláthatatlan lavinája indult volna el, és mondjuk a vetélytársát bizonyítottan megfenyegető és emiatt visszalépő képviselő minden párttársáról feltételezni lehetett volna a törvénysértő magatartást. A KDNP-s képviselő azonban úgy ítélte meg, hogy "az adott területi választási bizottságok kellő odafigyeléssel kiküszöbölhették volna [...] azokat a zavarórepüléseket, amelyek történtek [...], és mivel ezt nem tették meg, ezért mi sem tudjuk elfogadni az előterjesztéseket". Tudniillik a belügyminiszterét, illetve az Országos Választási Bizottságét. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a konkrét esetben valóban jogsértés történt, annak kifejtésével adós maradt a felszólaló, hogy a belügyminiszter és az OVB hogyan tudta volna orvosolni azt.
A Ve. 54. §-a ugyanis világosan meghatározza, hogy a választás tisztaságának megóvása és a választási csalás megakadályozása érdekében az illetékes választási bizottságnak a következőket kell megvizsgálnia az ajánló szelvények ellenőrzésekor: megvan-e a jelöltállításhoz előírt számú ajánlószelvény; az ajánlások olyan választópolgároktól származnak-e, akiknek lakóhelye a választókerületben van: az ajánlásokat a hivatalos ajánlószelvényen adták-e le; az ajánlószelvény szabályosan van-e kitöltve: szerepel-e rajta az ajánló választópolgár családi és utóneve, lakcíme, személyi azonosítója, az ajánlott személy családi és utóneve, a jelölő szervezet neve, illetőleg a független jelölés ténye, a választópolgár saját kezű aláírása; nem ajánlott-e egy választópolgár több jelöltet is vagy ugyanazt a jelöltet többször (ez esetben az adott választópolgár minden ajánlása érvénytelen). Mindezen túl az illetékes választási bizottság azonosítja az ajánlószelvényt átadó választópolgárokat.
A választási bizottságnak nyilvánvalóan nem feladata, hogy a formai szempontból megalapozottan érvényesnek elfogadott ajánló szelvények esetében a választópolgárokkal való kapcsolatfelvétel útján megbizonyosodjon arról, hogy valóban annak a jelöltnek a támogatására adták-e le az ajánlószelvényüket. E hivatalból i ellenőrzésnél többet csak kifogás esetén kell tennie. A Ve. 59. § (2) szerint "a jelöléssel kapcsolatos kifogás esetén az ajánlószelvény adatait, valamint a technikai nyilvántartást az illetékes választási bizottság, a választási iroda és a bíróság ellenőrizheti". A kifogásnak azonban tartalmaznia kell a jogsértés bizonyítékait is, ennek hiányában a választási bizottságnak el kell utasítania azt [Ve. 77. § (2) bekezdés b) pont; (4) bekezdés]. Mindezekből következik, hogy a jogsértés feltételezése nem alapozza meg a választási bizottság további eljárását. Vagyis az illetékes választási bizottságok teljesen törvényesen jártak el a képviselő által említett "probléma" kezelésekor.
Balsa i István a belügyminiszternek címzett vádak mellett igyekezett megindokolni az OVB beszámoló-
- 116/117 -
jának elutasítását is; "Sajnos nem tért ki az Országos Választási Bizottság jelentése [arra], hogy milyen jobbító szándékú javaslatokat fog tenni. Ha ezt megtette volna, azt el tudtuk volna fogadni, de így azt sem tudjuk elfogadni." Ennek ellenkezőjéről bárki meggyőződhet, ha ellátogat az Országgyűlés honlapjára (www.mkogy.hu): ott megtalálhatja mind a képviselőknek előzetesen kiosztott írásos beszámoló, mind az ahhoz fűzött szóbeli elnöki kiegészítés szövegét. Mindkettő hosszasan sorolja a testület "jobbító szándékú javaslatait". (Persze a képviselő érvelhetett volna úgy is, hogy ezek a javaslatok az ő megítélése szerint nem "jobbítók" de ezt nem tette.) Valóban csak ízelítőül említek közülük néhányat.
Az ajánlószelvényekkel való - Rubovszky György által is említett - visszaélések elszaporodása felveti azok ajánló ívekkel vagy pedig valamilyen kauciós megoldással való felváltását. A beszámoló az 1990 óta bevezetett külképviseleti szavazás hosszú, nehézkes és pazarlóan drága szabályozását is javasolta felváltani a gyors, megbízható és olcsó levélben és/vagy elektronikusan történő voksolás máshol bevált módszereivel. Ugyancsak elejét venné az indokolatlan időhúzásnak, mondta a testület, ha módosulna a törvénynek a jogorvoslati lehetőségeket ésszerűtlenül újra és újra megnyitó szabályozása. A kampánycsend intézményének az új kommunikációs eszközök (internet, e-mail, SMS, automatizált telefonhívások) körülményei között anakronisztikusan elavultnak és hatástalannak bizonyult szabályozása alternatívájaként a beszámoló két megoldást is kínál: a mérsékeltebb az elektronikus és az írott sajtóra korlátozná azt, az e sorok szerzője által képviselt radikálisabb pedig teljesen eltörölné, mert az a véleménynyilvánítás szabadságinak aránytalan korlátozását jelenti.
Az OVB beszámolója kitér a választási harcban az ellenzék részéről legtöbbet emlegetett - bár valójában sohasem igazolt - és a választási szerveknek is feleslegesen sok munkát adó két probléma jogalkotási megoldására is. Az egyik az üres szavazólapok ki-csempészésének és ezzel az úgynevezett láncszavazásnak a megakadályozása, amire bizonyosan kitalálhatok törvényhozói technikák, mint például a szavazólapok mindkét oldalának lepecsételése vagy a boríték használatának elhagyása, bár ezekkel óvatosan kell bánni, nehogy a szavazás titkosságának alkotmányos elve sérüljön egy feltételezett, de soha nem bizonyított jogsértés elkerülése érdekében. A másik, mindenképpen megoldandó problémája a jelenlegi szabályozásnak az igazolással történő szavazással való visszaélés lehetősége, ami kétségkívül veszélyezteti a választójog egyenlőségét.[3]
Mint látható, az ellenzéknek a 2006-os parlamenti választásokról szóló jelentések elutasításával kapcsolatos érvei nem győzték meg e sorok nyilván nem elfogulatlan szerzőjét. Éppen az esetleges elfogultság okán nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a valódi okokat illetően. Mindenesetre kétségtelen, hogy az 1990 óta eddig lebonyolított öt demokratikus országgyűlési választás során most először fordult elő, hogy ugyanazok a pártok kaptak bizalmat a választóktól, akik az előző ciklusban is kormányoztak. Vagyis most a régi-új ellenzék a régi-új kormány jelentéséről mondott véleményt, míg korábban az új ellenzéknek mindig a saját korábbi kormánya beszámolójáról kellett ugyanezt tennie, amely esetben, ugyebár, a kritikai hangütés érthetően korlátozott. Így történt ez 2002-ben, mikor az ellenzékbe szorult Fidesz elfogadta saját belügyminisztere jelentését, miközben folyamatosan választási csalásról beszélt. Ez alól persze kivétel volt az első demokratikus választás, amikor új kormány került ugyan hatalomra, de az új ellenzék csak részben egyezett meg a korábbi hatalom birtokosaival, másik két pártja, az SZDSZ és a Fidesz éppenséggel (demokratikus) ellenzéke volt az egész korábbi rendszernek. Ez a kér párt akkor mégis elfogadta a Németh-kormány belügyminiszterének beszámolóját a választások lebonyolításáról.
Az OVB és a belügyminiszter korlátozott terjedelmű és mélységű jelentései is utaltak számos olyan kérdésre, amelyek új kihívások elé áll kották a választási szerveket, illetve a döntéseiket felülvizsgáló bíróságokat. A konfliktusok egy részét az OVB és a döntéseit felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróság eltérően ítélte meg. Ezek az eltérések alapvetően abból eredtek, hogy a két intézmény különbözőképpen értelmezte a választási eljárás alapelveit, amelyek - azzal, hogy a törvényhozó a 2005-ös módosítás során a tételes rendelkezések mellett ezeket a generálklauzulákat is a jogviták eldöntésének alapjává tette - még sohasem játszottak olyan nagy szerepet a választási jogalkalmazásban, mint most. Persze volt számos olyan helyzet is, amelynek megfelelő kezeléséhez kevés volt a jogalkalmazói kompetencia, a jogalkotó beavatkozására lett volna szükség, amire persze a választási kampány viszonylag rövid időszakában nincs mód. Ez a magyarázata annak, hogy az OVB beszámolója ezúttal rendhagyó módon külön teret szentelt a jogalkotási javaslatok megfogalmazásának is.
Az itt következő személyes beszámoló megkísérli értékelni a 2006-os parlamenti választások eljárási tapasztalatait, alapvetően az OVB állásfoglalásai,
- 117/118 -
közleményei, és mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság által felülbírált OVB határozatok tükrében. A szerző OVB-tagsága eleve kizárja az értékelések objektivitását, a szubjektív jelleget még fokozza, hogy adott esetekben jelzem a testület többségétől eltérő véleményemet is.
Kezdjük a számokkal. Némileg csökkent ugyan a jogszabályok értelmezésére kiadott - 2005 óta már nem kötelező, csak iránymutató jellegű - állásfoglalások száma (2002-ben tizenkilenc, 2006-ban tizenöt), de e néhány állásfoglalás érintette a választási eljárási szabályok 2005 nyarán történt módosítása után maradt valamennyi vitás kérdést: az ajánlás megismételhetetlenségét, a kifogás benyújtására nyitva álló határidők és a benyújtásra jogosultak körét, a szavazólapok szavazóhelyiségen kívülre vitelének, adatrögzítő eszközök használatának és a közvéleménykutatások készítésének tilalmát, a mozgóurnák kérelmezését, az igazolással szavazást és a kampánycsend-szabályozás különböző problémáit.
A kampányidőszakban az OVB által a közvélemény tájékoztatására kibocsátott öt közlemény szintén olyan nagy érdeklődésre számot tartó témákban született, mint az igazolások, a "láncszavazás", a jelöltek és jelölő szervezetek médiabeli esélyegyenlősége, a szórólapok sajtótermék jellege, illetve a választópolgárok adatainak pártok általi elektronikus kezelése, Éppen az utóbbi ügy kapcsán született közlemény volt a tárgya annak a kifogásnak, amely szerint a Ve. csak két esetben, a választás második fordulójáról történő tájékoztatás során [87. § (1) bekezdés] és az országos népszavazás eredményének közzétételekor (129. §) engedi meg az ÖVB-nek közlemény kiadását, ezért a testületi ülés keretében, többségi szavazással hozott tájékoztató jellegű közlemények hatáskörtúllépésként értékelhetők. Az OVB a kifogást azzal az indokolással utasította el, hogy a testület minden olyan, joghatást ki nem váltó - ezért jogsérelmet nem okozó - cselekményt megvalósíthat, amellyel a Ve.-ben meghatározott feladatai megvalósítását szolgálja.[4] A kifogást tevő által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nyomán a Legfelsőbb Bíróság - helybenhagyva az OVB határozatát - megállapította; a Ve.-nek nincs olyan rendelkezése, amely tiltaná, hogy az OVB a határozaton és az állásfoglaláson kívül más közlési módot is igénybe vegyen a választópolgárok tájékoztatására, a választással kapcsolatos jogaik és kötelezettségeik megismertetésére, a választás alapelveinek hatékony érvényre juttatása érdekében.[5] Kétségtelen, hogy a választási időszakban kibocsátott öt említett közlemény valóban betöltötte a bíróság által megfogalmazott funkciókat; ugyanakkor a törvény által nem szabályozott intézmény legitimálására szolgáló érvelés gyenge pontja, hogy a "mindent szabad, ami nem tilos" egyénekre használatos elvét kérdéses módon kiterjeszti egy állami szervre, amelynek törvényben rögzített hatáskörén belül kell működnie.
Ami a határozatokat illeti: a választási kampány kezdetétől a választások befejezéséig az OVB kétszázhárom, kifogás, illetve fellebbezés formájában elé került jogvitát döntött el, kb. kétszer annyit, mint amennyit a 2002-es választási időszakban.[6] Az ügyszám látványos növekedésének egyik oka bizonyára az, hogy a pártok és támogatóik a Ve. kínálta jogi lehetőségeket maximálisan igyekezték kihasználni, hogy minél jelentősebb választási visszaélés elkövetésével vagy legalább előkészítésével próbálják megvádolni ellenfeleiket, így remélve több szavazatot.[7] Amikor a választási bíráskodás maga is a kampány részévé válik, nincsenek könnyű helyzetben a zömmel egyébként is a pártok delegáltjaiból álló választási bizottságok, beleértve az OVR-t is, hisz a legpártatlanabb döntés is politikailag értékelődik. Pedig a politikailag kárhoztatott döntések mögött sok esetben csak a törvény hiányosságai húzódnak meg, s ez lehet a másik fő oka a sok beadványnak,
A jogvitákat eldöntő határozatok száma még magasabb lett volna, ha az OVB nem alakítja ki azt a gyakorlatot, hogy a hatáskörébe nem tartozó, a választási eljárással Össze nem függő, ezért kifogásnak nem minősíthető beadványokat nem határozattal, hanem az elnök által írt informális levéllel válaszolja meg. Ezt a gyakorlatot egyébként több indítványozó is sérelmezte, mondván: azzal, hogy az OVB nem hoz határozatot, egyszersmind elzárja döntése bírói felülvizsgálatának lehetőségét. Az egyik kérelmező például beadványában a Ve. egyes rendelkezéseit kifogásolta, és arra hívta fel az OVB-t, hogy tekintsen el a törvény alkalmazásától és függessze fel a választási eljárást. Az OVB elnöki levélben reagált, mivel álláspontja szerint a beadvány, amely nem a jogszabály megsértését, hanem annak hibáját tette szóvá, nem minősül kifogásnak. A kérelmező ezt követően több beadványában megismételte álláspontját, és kérte, hogy ügyében az OVB hozzon alakszerű határozatot. Végül amikor a beadványozó az OVB-t vádolta meg a Ve. megsértésével határozathozatali kötelezettségének elmulasztása miatt, a testület határozatban utasította el a kifogást, mondván, a Ve. hatálya alá nem tartozó, tartalmilag kifogásnak nem minősíthető ügyekben benyújtott beadványokról nem kell határozatot hozni.[8] A határozat ellen a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a kérelmet nem találta alaposnak, és hely-
- 118/119 -
benhagyta az OVB határozatát. Az indokolás szerint a Ve. 77. § (1) bekezdése alapján kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelvei megsértésére hivatkozással lehet benyújtani. Minthogy a kérelmező beadványában választási jogszabály vagy alapelv konkrét megsértésére nem hivatkozott, az nem tekinthető kifogásnak, amelyről a Ve. 29/B. § (1) bekezdése értelmében határozattal kellett volna dönteni.[9]
Egy másik indítványozó "kifogást" nyújtott be az OVB-hez, melyben a Budapest 16. számú országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság eredményt megállapító határozata ellen benyújtott fellebbezést elutasító, a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) áItal hozott határozatot támadta meg. Az OVB a "kifogást" ezúttal határozattal utasította el, melyben megállapította hatáskörének hiányát, tekintettel arra, hogy az FVB másodfokú döntése ellen csak bírósági felülvizsgálati kérelmet lehetett volna benyújtani.[10] Az OVB határozata ellen a kérelmező ez esetben is a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, azzal az indokolással, hogy az konkrét jogszabálysértésre utalást nem tartalmazott.[11]
Mint láthatjuk, az OVB gyakorlata annyiban nem mondható következetesnek, hogy az első esetben azon az alapon tagadta meg a határozathozatalt, hogy a beadvány jogszabálysértés megjelölése hiányában nem tekinthető kifogásnak, a második esetben pedig minden további nélkül kifogásnak minősített és határozattal bírált el egy valójában jogszabályellenesen benyújtott fellebbezést. Különvéleményként is megfogalmazott álláspontom szerint a határozathozatal még a nyilvánvalóan nem kifogásnak tűnő beadványok esetében is jobb megoldás, mert ebben az esetben a kérelmezőnek módja van az OVB esetleges tévedésének felülvizsgálatát kérni a bíróságról,
Összesen hatvanhárom OVB határozat felülvizsgálatát kezdeményezték a Legfelsőbb Bíróságnál, és tizennégy esetben a bíróság megváltoztatta az OVB döntését. Ezek közül egy volt területi lista elleni fellebbezés, a többi pedig kifogás tárgyában hozott döntés. Az egyötödös megváltoztatási arány önmagában ugyan nem magas, de mint látni fogjuk, általában a közvélemény által nagyobb érdeklődéssel kísért ügyekben fordultak meg a döntések, és politikailag zömmel egy irányba: a legfőbb bírói fórum általában a régi-új ellenzék javára változtatott. A tizenhárom megváltoztatott kifogás közül nyolcban a döntés alapja - legalább részben - a választási eljárás valamelyik alapelve volt, amely nyilván nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosít a döntéshozóknak, Két kivétellel valamennyi megváltoztatott határozat alapja - az alapelvsértések mellett - a Ve. két leginkább "gumi jellegű" tényállásának egyike volt. Három esetben a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslat (44/A. §), nyolc alkalommal pedig a kampánycsend megsértése (41. §) volt a kifogás tárgya. Az előbbi tényállásban explicit módon szerepel a választási eljárás alapelveinek megsértése mint elkövetési magatartás, az utóbbiban pedig a választói akarat befolyásolásának meglehetősen szubjektív módon megítélhető tényállási eleme. Hét ügyben kapott szerepet az érvelésben e paragrafusok mellett a választási eljárás valamelyik alapelve: a választás tisztaságának megóvása, a választási csalás megakadályozása [Ve. 3. § a) pont], az önkéntes részvétel a szavazásban [b) pont], az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között [c) pont], vagy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás tilalma [d) pont]. Abban a két esetben pedig, amelyben nem a két törvényhely valamelyike szerepelt a jogsértés alapjaként, kizárólag valamely alapelv volt a hivatkozási alap. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság által megváltoztatott határozatokat elemzem a leggyakrabban alkalmazott, említett négy alapelv szerinti bontásban, hogy fény derüljön a két testületnek a Ve. alapelveivel és az említett két rendelkezésével kapcsolatos eltérő értelmezésére.
A választások tisztaságának megóvása és a választási csalás megakadályozásának alapelve két olyan - a Legfelsőbb Bíróság által megváltoztatott - OVB határozatban merült fel, amelyben a tételes jogsértés a Ve. 41. §-ában foglalt kampánycsendsértés volt.
A 223/2006. (IV. 21.) OVB határozat megállapította, hogy Orbán Viktor a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke a TV2 2006. április 20-i Mokka című műsorában azt az egyértelmű instrukciót adta a párt választókerületi aktivistáinak, hogy a választások második fordulójának napján az állampolgárokat bírják rá a szavazáson való részvételre. Az OVB megítélése szerint ez a kijelentés a kampánycsend, illetve a szavazás önkéntessége elvének megsértésére alkalmas magatartásokra hívott fel, és ezzel anélkül is megsértette a Ve. 3. § a) pontjában megfogalmazott alapelvet, hogy a felhívásban szereplő jogsértések ténylegesen megvalósultak volna. A Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint a határozat megváltoztatásának oka éppen az volt, hogy a bíróság szerint a Ve. megsértésére felhívó nyilatkozat nem sértheti meg a Ve. 3. § a) pontjában megfogalmazott alapelvet, mert a jogsérelem nem független attól, hogy a jogsértések ténylegesen megvalósultak-e.[12] Eszerint az sem valósítaná meg a választás tisztaságának sérelmét, ha az egyik jelölő szervezet vezetője a rivális jelö-
- 119/120 -
lő szervezet képviselőjelöltjeinek megölésére szólítana fel, mindaddig, amíg legalább egy jelölt megölése be nem következik. Emellett a bíróság indokolásában hivatkozik a 14/2006. (IV. 18.) OVB állásfoglalásra, melynek értelmében az állampolgárok mint magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, tartalmáról és formájától (például levél SMS, e-mail, internetes blog) függetlenül nem valósít meg kampánycsendsértést. Csakhogy itt nem az egyik választópolgárnak a másik választópolgár irányába, a választási részvétet érdekében kifejtett agitációját kellett megítélni, hanem egy jelölő szervezet vezetőjének alapelvsértésre felszólító magatartását. Márpedig az OVB abból indult ki állásfoglalásában, hogy a választási alapelvek nem a választópolgárokat, hanem a jelölő szervezeteket és a jelölteket kötik.[13]
A 235/2006. (IV. 21.) OVB határozatban a testület a választások tisztaságával kapcsolatos alapelv megsértése mellett a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmét állapította meg azoknak a fid eszes képviselőjelölteknek a részéről, akik választási visszaéléssel és tömeges választási csalással vádolták meg az MSZP-t. Deutsch-Für Tamás, Balsai István és Kupper András azt állította, hogy "a választási iroda második fordulóról szóló értesítését az MSZP szavazólap-mintát is tartalmazó szórólapjába hajtották bele, és az egész csomag egy borítékba kerülve jutott el a postaládákba". Miután a képviselőjelöltek nem tudták állításaikat igazolni, az OVB megállapította, hogy ellentétes a Ve, említett alapelveivel, ha a választási kampányban részt vevő másik jelölő szervezetet kellő alap nélkül bűncselekmény elkövetésével vádolják. A Legfelsőbb Bíróság azzal az indokolással változtatta meg az OVB döntését, hogy a képviselőjelöltek vádjai a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelmi körébe tartoznak.[14] Az érvelés furcsasága, hogy eltér az Alkotmánybíróságnak a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban kifejtett, a véleményszabadságot kiemelt jogként kezelő gyakorlatától, amely a rágalmazást a véleménynyilvánítás alkotmányosan elfogadható korlátjának ismeri el. még a közügyek vitathatósága miatt többet elviselni kénytelen közszereplők esetében is. Márpedig nehezen érthető, miért ne sértené a választások alapelveit egy olyan hamis tényállítás, amely minden bizonnyal kimeríti a rágalmazás büntetőjogi tényállását.
A 238/2006. (IV. 23.) OVB határozat részlegesen helyt adott annak a kifogásnak, amely szerint Orbán Viktor a TV2 Mokka című műsorához hasonlóan az MTV Napkelte című programjában az aktivistákat a fid eszes szavazók voksolásra történő "elvitelére" buzdító kijelentést tett. Az OVB a televíziós műsorok megtekintése alapján megállapította, hogy az azokban elhangzott felhívó nyilatkozat sérti a szavazásban való önkéntes részvételnek a Ve. 3. § b) pontjában megfogalmazott alapelvét, függetlenül attól, hogy a felhívásban szereplő jogsértések ténylegesen megvalósulnak-e. Ugyanakkor a testület a választás tisztasága alapelvének sérelmét, továbbá - tekintettel a nyilatkozatok időpontjára - a kampánycsendsértést nem állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság végzésével megváltoztatta a döntést, és a korábbi döntéshez hasonló érveléssel megállapította, hogy a kifogásolt kijelentések nem valósítanak meg jogsértést, mert azok nem jogsértő tevékenységre, hanem állampolgárok mint magánszemélyek közötti jogszerű személyes kommunikációra hívnak fel.[15]
A 239/2006. (IV. 23.) OVB határozatban a testület Orbán Viktornak egy zártkörű pártrendezvényen tartott beszéde hasonló tartalmú buzdító szavait ítélte a szavazásban való önkéntes részvétel alapelvet sértőnek. A rendezvényről a sportcsarnokból "remekül kihallatszó" beszéd alapján tudósított a megyei napilap, majd annak nyomán az MTI is. A tudósítások szerint Orbán "arra kérte az aktivistákat, hogy vasárnap keressenek fel minden »rájuk bízott« fideszes szavazót, és győződjenek meg róla, hogy el ment-e szavazni. Ha nem, akkor vigyék el voksolni." Miután az OVB megállapította, hogy a korábban elbírált televíziós műsorokban maga Orbán Viktor erősítette meg a felhívás tartalmát, azt bizonyítottnak tekintve megállapította: az a szavazás önkéntessége elvének megsértésére alkalmas magatartásokra hív fel választópolgárokat, ezért elmarasztaló döntést hozott. A döntés újdonsága, hogy a kifogást tevő ezúttal a Ve. 3. § d) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét állította, az OVB viszont - eltekintve az indítványhoz kötöttségtől - ismét az önkéntesség sérelmét mondta ki. A Legfelsőbb Bíróság - a korábbi ügyben hozott végzéséhez hasonlóan - megváltoztatta az OVB határozatát, és elutasította a kifogást.[16]
Amikor a törvényhozó 2005-ben kiegészítette a Ve.-t a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó rendelkezésekkel (Ve. 44/A. §), ráadásul e speciális kifogás előterjesztésének fő jogalapjává a választási eljárás alapelveinek megsértését tette, kódolva volt az alapelvi jogalkalmazás szubjektivizmusa. Értelemszerűen a leginkább alkalmazandó elv az esélyegyenlőségé, melyet a jogalkalmazóknak - a Ve. 44. § (2) bekezdése alapján - együtt kell értelmezniük a médiatörvény kiegyensúlyozott sági követel-
- 120/121 -
ményével mint mögöttes törvényi szabállyal. A Legfelsőbb Bíróság által megváltoztatott két, egyaránt az esélyegyenlőség elvére és a 44/A. §-ára alapozott OVB határozat ügye jól illusztrálja a két jogalkalmazó testület eltérő jogértelmezési lehetőségeit. Mindkét ügyben a MIÉP - Jobbik a Harmadik Út által benyújtott kifogás volt a határozat alapja. Az egyik esetben a Magyar Rádió, a másikban a Magyar Televízio műsorait panaszolták be.
A 151/2006. (IV. 6.) OVB határozat helyt adott annak a kifogásnak, mely szerint a Magyar Rádió Kossuth Krónika című műsorának reggeli, déli és esti kiadásai a kampányidőszak harminckilenc adásában összesen három alkalommal tudósítottak az országos listát állító párt rendezvényeiről, annak ellenére, hogy a rendezvényekről a rádió tudott, azokra meghívást kapott. Az OVB - áttekintve a műsorszolgáltatónak a beadványban szereplő időszakra vonatkozó műsorrendjét - megállapította, hogy a Magyar Rádió a párt kampány rendezvényeiről nem tudósított olyan terjedelemben, mint más, országos listát állító jelölő szervezetek hasonló eseményeiről, és így nem biztosította az esélyegyenlőség alapelvének érvényesülését. A döntést megelőző mérlegelésben szerepet játszott a médiakiegyensúlyozottság megítélése kapcsán használatos belső pluralitásfelfogásnak az az értelmezése, amely szerint egy műsorszolgáltatónak nem egyetlen vagy néhány műsorában, hanem bizonyos műsortípusának egy jót körülhatárolható időszakban (a választási kampányban) sugárzott összes műsorában kell biztosítania a nagyjából azonos szereplési lehetőséget. A Kossuth Krónika harminckilenc adása erre az összevetésre elegendőnek tűnt az OVB számára. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróságnak a határozatot megváltoztató és a kifogást elutasító végzése úgy érvel, hogy a médiatörvénynek a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét megfogalmazó rendelkezése [4. § (1) bekezdés] nem azonosítható a matematikai arányossággal, mert az egyes országos listát állító pártok arányos szereplése attól is függ, hogy mennyi és milyen jellegű hírértékű rendezvényt tartottak, nyilatkozatot vagy bejelentést tettek.[17]
Az előbbivel sok tekintetben hasonló érvekkel alátámasztott 150/2006. (IV. 6.) OVB határozatban a testület megállapította, hogy a Magyar Televízió érti Híradójának Választás 2006 című műsorblokkja és Az Este, valamint a Kedd 21 című műsorának 2006. március 20. és április 2. közötti - vagyis a választási kampány kezdetétől az első fordulóig sugárzott - adásaiban megsértette a választási eljárásnak az egyik alapelvét, s ez az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között. A Híradó tizenhárom adása háromszor tudósított a párt rendezvényeiről. Az Este műsoraiba pedig egyetlen alkalommal sem hívták meg a párt képviselőjét, jóllehet ott parlamenti és parlamenten kívüli pártok egyaránt szerepeltek, a Kedd 21 című műsorban viszont kizárólag parlamenti pártok kaptak megszólalási lehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság ezt az OVB határozatot is megváltoztatta, az előzőhöz hasonló érvelését kiegészítve a médiatörvény 3. § (1) bekezdésében foglalt szerkesztési szabadságra történő utalással.[18] Ennek a döntésnek az indokolása kitér a Legfelsőbb Bíróságnak az ORTT panaszbizottsági eljárásainak felülvizsgálata során hozott, a kiegyensúlyozottság értelmezésével kapcsolatos, közelebbről meg nem nevezett eseti döntéseire, amelyek értelmében "a Ve.-ben szabályozott esélyegyenlőség a médiatörvény rendszerében a sokoldalúság, de különösen a kiegyensúlyozottság követelményének feleltethető meg". Eszerint a médiatörvény alapelvi szabályainak a műsorszámok összességét illetően kell érvényesülniük. Azt nem tudhatjuk meg az indokolásból, vajon ennek a követelménynek miért nem felel meg az adott műsorszolgáltatónak az egész választási időszakban sugárzott valamennyi választási típusú műsora.
Ugyancsak a Ve. médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó új rendelkezését alkalmazta eltérő módon a két jogalkalmazó testület, de ezúttal a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével összekapcsolva abban az ügyben, amelynek a nemzeti hírügynökségnek a választással kapcsolatos egyik közleménye volt a tárgya. A 144/2006. (IV. 4.) OVB határozat helyt adott a Munkáspárt 2006 azon kifogásának, mely szerint a Magyar Távirati Iroda (MTI) elmulasztotta a párt nevében, annak egyik e-mail címét illegálisan felhasználva feladott, hamis tartalmú közlemény valódiságának ellenőrzését. A közlemény szerint a Munkáspárt 2006 visszalépteti minden egyéni jelöltjét és területi listáját. Az OVB megállapította, hogy az MTI - amely mint nemzeti hírügynökség kiemelkedő szerepet tölt be a választópolgárok tájékoztatásában - a sérelmezett közlemény valódisága ellenőrzésének elmulasztásával jelentős jogsérelmet okozott a pártnak, és ez összeegyeztethetetlen a Ve. 3. § d) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének alapelvével. A Legfelsőbb Bíróság szerint viszont az OVB tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az MTI, amely a vitatott közleményt ugyanarról az e-mail címről kapta, mint a párt korábban és az esetet követően küldött küldeményeit, megsértette volna a közlemény valódiságának ellenőrzésére vonatkozó szakmai szabályokat.[19] A bíró-
- 121/122 -
ság nem osztotta az OVB álláspontját a vitatott közlemény tartalmát illetően sem, hisz a párt korábban is tett hasonló nyilatkozatokat, amelyekhez mérten az MSZP javára történő visszalépésről tudósító hír nem volt kirívó tartalmú. Mindezek alapján a bíróság úgy változtatta meg az OVB határozatát, hogy a kifogást elutasította.
Kizárólag a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve volt annak a kifogásnak az alapja, amely szerint Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője sajtótájékoztatón bejelentette, hogy pártja valódinak látszó behívóparancsot küld az elkövetkező napokban azoknak a fiataloknak, akiket érintene a sorkötelezettség, amelyet - ahogyan az a tervezett szórólap másik oldalán szerepel - az SZDSZ határozott fellépésének köszönhetően törölt el a kormány. A beadványtevő szerint "az SZDSZ ezzel a magatartásával rosszhiszeműen félrevezeti a fiatalok tízezreit, hiszen levelével azt a hamis látszatot kelti, mintha pusztán a liberálisok szándékán és lehetőségén múlott volna a sorkatonaság eltörlése. [...] Említést sem tesznek ugyanakkor arról, hogy ehhez a jogi aktushoz teljes politikai konszenzus kellett az Országgyűlésben, továbbá arról sem, hogy törvényeket, kiváltképpen az alkotmányt a kormány nem tudja módosítani, erre kizárólag az Országgyűlésnek van hatásköre," Az OVB a 126/2006. (III. 25.) OVB határozatban megállapította, hogy a kifogások kampányanyag terjesztését még nem kezdték meg, ezért a választópolgárok megtévesztésére ezzel az eszközzel nem kerülhetett sor. A testület más ügyben is kifejtett álláspontja szerint jövőbeli, vélelmezett jogsértések megállapítását a Ve. nem teszi lehetővé, ezért a kifogást - időelőttisége miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az OVB-nek ezzel az érvelésével, ugyanakkor megállapította, hogy a kifogást tevő nemcsak a szórólapot, hanem az SZDSZ sajtótájékoztatóján elhangzottakat is sérelmezte, ezért tévedett az OVB abban, hogy a kifogásnak ezt a részét nem vizsgálta, Ezzel kapcsolatban a bíróság úgy találta; az alkotmány, illetve a honvédelmi törvény módosításához az összes, illetőleg a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára volt szükség, vagyis az ellenzéki képviselők legalább egy részének szavazata nélkül a sorkötelezettség megszüntetésére nem kerülhetett volna sor.[20] Miközben ez az érvelés formáljogi értelemben természetesen helytálló, ugyanakkor a szavak mindennapi értelmében - ahogy azt a választópolgárok értik - az "ez a kormány szüntette meg a sorkötelezettséget" kijelentés nyilvánvalóan nem arra utal hogy a kérdésről kormánydöntés született, hanem arra, hogy a hivatalban lévő kormány- és annak is különösen egyik pártja - kezdeményezte a döntést, és e kezdeményezés hiányában esetleg még mindig lenne sorköteles katonaság Magyarországon.
A kampánycsend megsértésének tényállása számos kifogás tárgya volt. Az ügyek aszerint is csoportosíthatók, hogy a Ve. tényállásában szereplő tiltott választói akaratbefolyásolás milyen közvetítő eszközön, médiumon keresztül valósul meg. Ebben a választási kampányban mindenesetre, legalábbis az OVB és a Legfelsőbb Bíróság egymásétól eltérő álláspontjára okot adó esetek, a hagyományos plakátügyek felől eltolódtak az elektronikus médiumokon keresztül, sőt még inkább a legújabb technikák (e-mail, SMS) útján történő kommunikáció irányába.
A televízión keresztül való befolyásgyakorlás példája a Magyar ATV csatornán sugárzott néhány másodperces reklám, amely a MIX című országos terjesztésű hetilapot népszerűsítette, címlapján Gyurcsány Ferenc, az MSZP miniszterelnök-jelöltje fényképével és alatta a "folyt. köv." felirattal. A 198/2006. (IV. 11.) OVB határozata bizonyítékok vizsgálatát követően leszögezte: a kifogásolt reklám nem politikai, hanem kereskedelmi célú hirdetés volt, melynek rendeltetése a hetilap, nem pedig a címlapján szereplő személlyel kapcsolatba hozható jelölő szervezet népszerűsítése. Ezért a testület megítélése szerint a hirdetés és az országgyűlési képviselőválasztás közötti összefüggés távoli és közvetett, így a választói akarat befolyásolására a reklám nem volt alkalmas. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság az OVB határozatát megváltoztató végzésében úgy vélte, a címlapnak a választás napján történt közzététele önmagában politikai töltetet sugallt a tévénézők felé, a "folyt. köv." felirat pedig egyenesen a kampány részének minősült.[21]
A választói akarat befolyásolásának sajátos, viszonylag új eszköze az elektronikus úton küldött hírlevél. A 171/2006. (IV. 9.) OVB határozat az MSZP honlapjáról a kampánycsend ideje alatt küldött hírlevelek miatti kifogás tárgyában döntött. A testület - a párt és a honlapjának üzemeltetésében részt vevő szakember meghallgatása alapján - megállapította, hogy a kifogásolt hírlevél olyan zártkörűen terjesztett elektronikus levél, melynek védett tartalmához való korlátozott hozzáférésre kizárólag személyesen igényelt felhasználónévvel és számkóddal van lehetőségük a felhasználóknak, akiknek tudomásuk van
- 122/123 -
arról, hogy a hírlevél egy jelölő szervezettől érkezik, és akik bejelentkezésükkel éppen e szervezetről akarnak információt szerezni. A választópolgárok e zárt köre választói akaratának befolyásolására a hírlevél alkalmas ugyan, de a megrendeléssel éppen ők igénylik ezt a befolyásolást. A zártkörűség miatt más választópolgárok - akik ezt a "befolyásolást" nem kezdeményezik - a hírlevélhez nem férnek hozzá. A Legfelsőbb Bíróság viszont arra alapozta a határozatot megváltoztató és a kifogásnak helyt adó döntését, hogy a Ve. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely differenciálna a választópolgárok között az információhoz való hozzájutás köre szerint.[22] Ha tehát egy elektronikus úton megküldött információ alkalmas a választói akarat befolyásolására - ahogyan azt az OVB is elismerte a kifogásolt hírlevél esetében -, akkor az a Ve. 41. §-a értelmében a kampánycsend megsértésének minősül.
A választási harc új eszközének tekinthető a telefonos üzenet (SMS) is. Az első választási forduló kampánycsendidőszakában kérés nélkül tömegesen küldött SMS üzenetekkel kapcsolatos egyik ügyben a kifogástevő a következő tartalmú üzenet miatt fordult az OVB-hez: "Szoros a verseny, a Te szavazatodon múlik a második Gyurcsány kormány. Szavazz az MSZP-re. Küldd tovább!" A 178/2006. (IV. 10.) OVB határozatban a testület azért utasította el a kifogást, mert megítélése szerint az abban előterjesztett bizonyítékok nem voltak alkalmasak annak az állításnak az igazolására, hogy az SMS-ek a kifogásban megjelölt Alapítvány a Modern Baloldalért elnevezésű szervezethez és ennek révén az MSZP-hez mint jelölő szervezethez kapcsolhatók. A Legfelsőbb Bíróság ezt a határozatot helybenhagyta.[23]
Az ugyanezekkel az SMS üzenetekkel kapcsolatban előterjesztett újabb kifogáshoz a beadványozó az üzenetről készített fotómásolatokat és fogadói nyilatkozatot csatolt, de nem igazolta, hogy a telefonszám az MSZP-hez köthető. A kifogást a 217/2006. (IV. 13.) OVB határozata elutasította, a Legfelsőbb Bíróságnak az előbbi ügyben eljáró tanácsa viszont ezúttal helyt adott a kifogásnak, és az elkövető kilétének megállapítása nélkül kimondta a kampánycsendsértést.[24]
Ez utóbbi álláspontjához már következetes maradt a bíróság a második forduló napján előforduló hasonló jogsértések esetében. A 252/2006. (IV. 25.) OVB határozattal az OVB ismét elutasította azt a kifogást, amely a következő szövegű, szintén azonosíthatatlan feladójú SMS üzenet ellen irányult; "Húzzunk bele! Szavazzunk ma az MSZP jelöltjére Magyarországért, a második Gyurcsány kormányért, Add tovább!" Az OVB azzal indokolta elutasító tartalmú döntését, hogy az ügyben előterjesztett bizonyítékokból nem tudta megítélni, az SMS üzenetet ki és milyen célból küldte. A testület döntésének indokolásában hivatkozott saját 14/2006. (IV, 18.) számú, a kampánycsendről szóló állásfoglalására, melynek értelmében a magánszemélyek egymás közötti kommunikációja nem, csak a jelöltek, jelölő szervezetek vagy az ő megbízásukból mások szervezett módon megvalósított kommunikációja sértheti a kampánycsend szabályait. E szerint az érvelés szerint mindaddig, amíg nem sikerül bizonyítani - mint a jelen ügyben is -, hogy az üzenet egy jelölttel vagy jelölő szervezettel kapcsolatba hozható, azt magánszemélyek egymás közötti kommunikációjának kell tekinteni, ami viszont nem valósíthat meg kampánycsendsértést. A Legfelsőbb Bíróság ezúttal is megváltoztatta a határozatot, és - anélkül, hogy kitért volna az állásfoglalásra való hivatkozásban szereplő okfejtésre - megállapította az ismeretlen elkövető általi jogsértést.[25]
Lényegében hasonló volt az OVB és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a második forduló előestéjén küldött, az alábbi szövegű automatikus hívásmódú telefonüzenetek kapcsán is: "Tisztelt választó! Holnap ismét választunk, kérem, hogy beszéljen szomszédaival, barátaival, hogy egy jobb, igazságosabb Magyarországra szavazzanak. Egy modernebb, jobb jövőt építsünk együtt, ehhez kell az Ön szavazata is. Egy igazságosabb Magyarországért választunk, válasszunk holnap. Köszönöm," Az OVB - hivatkozva a kampánycsendről kiadott állásfoglalására - 255/2006. (IV. 25.) OVB határozatában ismét elutasította a kifogást, a Legfelsőbb Bíróság pedig megváltoztatta az OVB határozatát.[26] A bírósági végzés indokolása csak annyiban változott, hogy a bírák a nyilatkozatokból megállapították: az üzenetet meghallgató választópolgárok felismerték Gyurcsány Ferenc hangját, aki az MSZP miniszterelnök-jelöltje, így neve, hangja egyértelműen egy meghatározott párthoz köthető. Ugyanakkor a végzés rendelkező része továbbra is csak a jogsértés tényét állapítja meg, és nem utal az elkövetőre.
*
Azt gondolom, a kampánycsendsértés itt tárgyalt esetei igazolják, hogy a törvényi tényállásnak az OVB, illetve a Legfelsőbb Bíróság általi, egymástól olykor homlokegyenest eltérő értelmezése - még akkor is, ha az elkövetés nem társul valamely választási alapelv amúgy is szubjektív megítélésű megsértésével - olyan jogalkalmazói bizonytalanságot eredményez, amely kiszámíthatatlanná teszi az "élő jogot", ami, mint tudjuk, sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét. A kampánycsend intézményével szembe-
- 123/124 -
ni - már említett - legkomolyabb alkotmányos aggály azonban az, hogy e jogintézmény szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, a köznyugalom feltételezett sérelmének elkerülése érdekében. Pontosan ez az, ami a 30/1992. (V. 26.) AB határozat óta következetesen folytatott alkotmánybírósági gyakorlat alapján alkotmányellenes. ■
JEGYZETEK
[1] Sajnálatos módon az Alkotmánybíróság a 47/2006. (X. 5.) AB határozatában teljesen félreértette a Ve. 66. §-ának (2) bekezdést, így fordulhatott elő, hogy a testület többsége alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a BM rendelet ominózus rendelkezését, és ezzel egyidejűleg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a Ve. 89. § (1) bekezdésében foglalt igazolás jogintézménye szabályozásával összefüggésben. Bragyova András a határozathoz fűzött különvéleményében - amelyhez Bihari Mihály és Kiss László is csatlakozott - világosan rámutat a Ve. 66. § (2) bekezdésének téves értelmezésére. A kisebbségben maradt alkotmánybírák álláspontja szerint az Alkotmánybíróság csak akkor nyilváníthatta volna alkotmányellenesnek a BM rendeletnek a második fordulóban a lakóhely szerinti választókerületbe történő visszatérést lehetővé tevő szabályát, ha a Ve. 66. § (2) bekezdésének ezt megalapozó rendelkezését is alkotmánysértőnek ítélte volna.
[2] E sorok szerzője az OVB elnökhelyetteseként mindkét fordulóban részt vett a sértetlen urnák felbontásában és az iratok hiánytalan átadásában.
[3] Mint látható, ezt az alkotmányos problémát a 47/2006. (X. 5.) AB határozat felismerte, így van remény arra, hogy a törvényhozó az alkotmánysértő helyzetet a határozatban előírt határidőig, 2007. június 30-ig rendezi.
[4] 57/2006. (II. 20.) OVB határozat. Az OVB határozatait és a felülvizsgálatuk ügyében született legfelsőbb bírósági végzéseket - csakúgy, mint az állásfoglalások és közlemények szövegét - lásd http://www.valasztas.hu/OVB.
[5] Kvk.IV.37.114/2006/2. szám.
[6] Értelemszerűen a testület által hozott határozatok száma ennél magasabb (kétszázhatvan), hiszen, határozathozatalra nemcsak jogvita eldöntése esetén, hanem például jelölő szervezetek nyilvántartásba vételekor vagy eredmény megállapításakor is sor kerül, de ez a szám is több mint duplája a négy évvel korábbinak.
[7] Például illegális adatgyűjtés és -lopás, valamint a szavazásra kényszerítés vádja az egyik, illetve a "láncszavazás", továbbá a "mintaszavazólappal", valamint az igazolásokkal való visszaélés sejtetése a másik oldalon.
[8] 302/2006. (V. 9.) OVB határozat.
[9] Kvk.III.37.303/2006/2. szám.
[10] 299/2006. (V. 3.) OVB határozat.
[11] Kvk.III.37.283/2006/2. szám.
[12] Kvk.III.37.247/2006/4. szám.
[13] Azt gondolom, hogy az OVB-nek az az értelmezése, mely szerint a választópolgárokat nem kötik a választási alapelvek, miközben a jelölteket és a jelölő szervezeteket igen, nem teljesen problémamentes. A Ve. 3. §-a az alapelveknél ugyanis a következőt mondja: "A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:..." Az eljárása szabályok alkalmazása elsősorban nyilván a hagyományos értelemben vett jogalkalmazók feladata, tehát a választási irodáké, választási bizottságoké, bíróságoké stb. Ehhez képest mind a választópolgárok, mind a jelöltek és jelölő szervezetek inkább a "jogkövetők" közé tartoznak - jó esetben. Ha pedig a jogalkalmazást tág értelemben fogjuk fel, és annak alanyi körébe beleértjük azokat is, akik "magukra alkalmazzák" a jogot, akkor mintha megint mindkét csoport besorolható lenne a "választásban érintett résztvevők" közé. Ezért indokolt volna a törvényben vagy legalább OVB állásfoglalásban meghatározni, hogy melyik alapelv milyen körre ró kötelezettséget: például a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása nyilván a szűk értelemben vett jogalkalmazókat köti, míg a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének követése esetleg közvetlenül a választópolgártól is elvárható. Ezúton is köszönöm Varsányi Benedek ezzel kapcsolatos észrevételét.
[14] BH 2006.230; Kvk.III.248/2006/2. szám; Kvk.III.249/2006/2. szám; Kvk.III.250/2006/2. szám; Kvk.III.257/2006/4. szám.
[15] Kvk.III.37.267/2006/3. szám.
[16] Kvk.III.37.268/2006/3. szám.
[17] Kvk.IV.37.212/2006/2. szám. 18. Kvk.lV.37.214/2006/2. szám.
[19] Kvk.IV.37.208/2006/4. szám.
[20] BH 2006.231: Kvk.III.37.183/2006/2. szám.
[21] Kvk.IV.37.226/2006/2. szám.
[22] Kvk.I.37.229/2006/2. szám.
[23] Kvk.III.37.227/2006/2. szám.
[24] Kvk.III.37.235/2006/5. szám.
[25] Kvk.I.37.275/2006/2. szám.
[26] Kvk.I.37.276/2006/2. szám.
Visszaugrás
