A bírósági jogkörben okozott kár felelősségrendszerét a magam részéről négy csoportra osztanám. Az első felelősségi rendszer a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése által szabályozott, a második felelősségi rendszert a Ptk. 75. §-ától - a 85. §-áig terjedő jogszabályok tartalmazzák, a harmadik felelősségi rendszert a Pp. 2. § (1), (2), (3) és (4) bekezdései alapozzák meg és a negyedik felelősségi rendszer a Be. 580. § - 584. §-ában szabályozott kártalanításhoz kapcsolódik.
A jelenleg hatályos Ptk. 349. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A (3) bekezdés szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
A fentiek szerint szabályozott bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősség egyaránt vonatkozik a polgári és büntetőügyekben eljáró bíróságokra. Nincs jelentősége annak sem, hogy a kárt peres, vagy nem peres, rendes, vagy rendkívüli eljárás során okozták.
A bírósági jogkörben okozott kárfelelősség körében szólni kell a végrehajtói kárfelelősségről, illetőleg a közjegyző kárfelelősségéről is. A végrehajtók vonatkozásában az 1994. évi LIII. törvény új jogi helyzetet teremtett, amennyiben döntően az önálló bírósági végrehajtó jár el végrehajtási ügyekben, illetőleg a bíróság szervezetén belül a megyei bírósági szinteken továbbra is működik az állami végrehajtó. A közjegyzők vonatkozásában az 1991. évi XLI. törvény hozott változást, amennyiben megteremtette a magánközjegyzők intézményét, a rá vonatkozó szabályrendszert. Ezért mind az önálló bírósági végrehajtók, mind a magánközjegyzők esetében fontos volt az egységes eljárás érdekében a bírói gyakorlat kialakítása.
A Legfelsőbb Bíróság a Pf.V.22.698/1997/1. számú határozatával eloszlatta a végrehajtók esetében az e téren fennálló bizonytalanságot, - kifejtette ugyanis, hogy a végrehajtás a bírósági eljárás része, közhatalmi tevékenység. Az önálló bírósági végrehajtó a helyi bíróságon, a megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságon a bíróság szerveként működik. Az önálló- és a megyei bírósági végrehajtó eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos, - a Ptk. 349. § (1) bekezdésében írt rendes jogorvoslatnak pedig az önálló bírósági végrehajtó esetében a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogás minősül. Mindebből pedig okszerűen következik, hogy mind az önálló bírósági végrehajtó, mind pedig a megyei bírósági végrehajtó károkozására a Ptk. 349. §-a alkalmazható. Eljárásjogilag nyilvánvalóan különbség van az önálló bírósági végrehajtó és a megyei bírósági végrehajtó által okozott kár tekintetében, - annyiban, hogy az önálló bírósági végrehajtó személyét tekintve önállóan perelhető, míg a megyei bírósági végrehajtó károkozása esetén a megyei bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság, mint munkáltató rendelkezik a végrehajtó károkozása esetén helytállási kötelezettséggel. Tehát ez utóbbi esetben a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság az a jogi személy, aki ellen a per megindítható.
A magánközjegyzők vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság a BH 1999/25. szám alatti határozatában arra mutatott rá, hogy a PK 42. szám alatti állásfoglalás szerint nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adott esetben államigazgatási tevékenységről van-e szó. A közjegyző a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárásokat és egyéb nemperes eljárásokat folytatja le, közokiratokat állít ki és ezen túlmenően jogi tanácsot ad. Határozatai a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályúak és eljárására külön jogszabályok hiányában vonatkoznak a Polgári perrendtartás szabályai is. A jogszabály utal arra, hogy a közjegyző működésében okozott kárért a Ptk. szabályai szerint felel. A közjegyző nemperes eljárásban végzett tevékenysége a bírósági eljárás része és az ezzel összefüggésben keletkezett károk esetében közigazgatási, közhatalmi tevékenység gyakorlásával történt szerződésen kívüli károkozásról van szó.
Mindebből következik és e tekintetben helyesen alakult ki a bíróságok hatáskör szempontjából történt megítélése és gyakorlata, hogy úgy végrehajtói károkozás esetén, mint közjegyzői károkozás esetén a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei bíróságnak és a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre az ügyek elbírálására az értékhatártól függetlenül.
A Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdéseire alapított bírósági jogkörben okozott kárfelelősség esetében vissza kell utalni a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írtakra is. Tehát a károkozás feltételei a jogellenesség, a kár, a kettő közötti okozati összefüggés, a jogellenesség körében a szándékosság és súlyos gondatlanság bír jelentőséggel, továbbá feltétel még a felróhatóság, valamint az, hogy a jogorvoslat igénybevétele megtörtént, illetőleg a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható.
A bírósági jogkörben okozott kárfelelősség megítélésénél egyértelműen kialakult az a bírói gyakorlat, hogy miután a bíró feladata az ítélkezés, amely túlnyomó részt jogszabály-értelmezésen alapul, - önmagában a téves jogértelmezés felróhatóság hiányában nem alapozza meg a kártérítési felelősséget. Úgyszintén nem alapozza meg a felróhatóságot a bizonyítékok mérlegelése során elkövetett tévedés. A fél saját ügyében hozott jogerős ítélet tartalmára nem hivatkozhat egy bírósági jogkörben okozott kárfelelősség megállapíthatóságára nézve, mert a jogerő nem bírálható felül, az a kártérítési perben eljáró bíróságot is köti. A jogértelmezési és a jogalkalmazási tévedések azonban csak abban az esetben esnek a felróhatóság körén kívül, ha nem feltűnően súlyosak és nyilvánvalóan tévesek. Ha a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, - úgy menthető jogalkalmazási tévedésről nem lehet szó. Ugyancsak a bírói gyakorlat munkálta ki azt, hogy a rendes jogorvoslat elmulasztásáról csak abban az esetben lehet szó, ha a jogorvoslati lehetőségről a fél tájékoztatást kapott. (Legfelsőbb Bíróság 2003/154. számú eseti döntése.) A Legfelsőbb Bíróság a BH 2003/152. számú eseti döntésében mutatott rá arra, hogy jogellenes és felróható mulasztást jelent az, ha az előzetes bizonyítás keretében az eljáró bíró csak másfél év múlva határoz a szakértő kirendeléséről.
Természetesen szükséges, hogy a bírósági jogkörben okozott kártérítés általános és különös feltételei együttesen álljanak fenn. Az általános feltételek közül az eljárt bíró jogellenes magatartását, a kárt és az e kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. Ennek sikere esetén a károkozó a felelősség alól akkor mentesülhet, ha felróható magatartásának a hiányát bizonyítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
