A 2006. évi XIX. törvény megteremtette a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményét és beiktatta az erre vonatkozó szabályokat a büntetőeljárásról szóló törvény, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései közé. Már a kifogás szabályozására vonatkozó törvénytervezetek is élénk érdeklődést és vitát váltottak ki szakmai körökben, majd a 2006. április 1. napjától hatályba lépett törvény rendelkezéseinek értelmezése és mikénti alkalmazása rövid időn belül több bíróság kollégiumi ülésének napirendjére került.
Jelen cikk a jogintézmény bevezetése óta eltelt több mint 7 hónap tapasztalatait összegzi, az eddig elbírált kifogások elintézése során felmerült jogértelmezési kérdésekre kísérel meg választ adni, elsősorban a Fővárosi Ítélőtáblához felterjesztett ügyek tapasztalatai alapján.
A törvény a kifogás előterjesztését meghatározott feltételek esetén teszi lehetővé. E feltételek között szabályozza egyrészt a személyi kört, a kifogás előterjesztésére jogosultak felsorolásával, másrészt a tárgyi kört, a kifogást megalapozó mulasztások definiálásával. Végül mintegy negatív feltételként meghatározza azt a kizáró okot is, amikor kifogás előterjesztésének nincs helye.
A személyi kört illetően a Pp. 114/A. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint a fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban résztvevő ügyész nyújthat be kifogást. E meghatározás egyben kizárja azt, hogy az eljárás résztvevői közül más személy - tanú, szakértő, tolmács stb. - kifogással élhessen. Mivel tehát a kifogás előterjesztésére jogosultak körét a törvény egzakt módon taxációval határozza meg, így e tekintetben vita fel sem merülhet.
A tárgyi kört illetően ugyancsak a Pp. 114/A. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a kifogás alapja az ügyben eljárt bíróságnak - a (2) bekezdésben meghatározott - mulasztása lehet. A Pp. 114/A. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjai tartalmazzák a bíróság részéről megvalósítható azon mulasztásokat, amelyek a kifogás előterjesztését megalapozhatják.
A kizáró okot a Pp. 114/A. § (3) bekezdése tartalmazza: törvényi tilalmat fogalmaz meg annak kimondásával, hogy nincs helye kifogás előterjesztésének bizonyítási cselekmény elrendelése, valamint olyan határozat ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye. E két, törvény által nevesített eset negatív feltétele a kifogás előterjeszthetőségének.
A személyi és tárgyi kör fenti szabályozásából az a következtetés adódik, hogy tágabb értelemben ugyan a kifogás előterjesztésének törvényi előfeltételeit a Pp. l14/A. § (1)-(3) bekezdése tartalmazza, szűkebb értelemben azonban csak az (1) bekezdésnek a személyi körre vonatkozó valamint a 3 bekezdésnek a kifogás előterjesztésének kizártságára vonatkozó rendelkezése tekinthető olyan a kifogás előterjesztésének törvényi előfeltételeit tartalmazó szabálynak, amely az érdemi elbírálásra való alkalmasság előfeltétele. A Pp. 114/A. § (2) bekezdés a), b), c) pontjaiban foglaltak - a kifogást megalapozó mulasztások lehetséges tényállásai - nem a kifogás törvényi előfeltételei körében, hanem az érdemi elbírálás keretében vizsgálandók.
Ez azt jelenti, hogy a kifogás előterjesztésekor a törvényi előfeltételek fennállása körében a bíróság csak azt köteles és jogosult vizsgálni, hogy a Pp. 114/A. § (1) bekezdésében felsorolt személytől származik-e a kifogás, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti kizáró ok nem áll-e fenn. Míg annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a kifogás alapjául megjelölt bírósági mulasztás a törvény 114/A. § (2) bekezdés a), b), c) pontjai által meghatározott mulasztásnak minősül-e az érdemi elbírálás körébe tartozik.
Abban a kérdésben, hogy a szűkebb értelemben vett törvényi előfeltételek hiányában benyújtott eljárás elhúzódása miatti kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítására melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel kétféle álláspont körvonalazódott.
Az egyik álláspont szerint, mivel a Pp. 114/B. § (6) bekezdése szerint a kifogás elintézésére a végzés elleni fellebbezés felterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, a Pp. 259. §-ában foglalt utaló szabályra tekintettel - amennyiben a Pp. 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek - az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok irányadók. Ezen belül a Pp. 237. §-a értelmében az elsőfokú bíróság hivatalból elutasítja a fellebbezést, ha a törvényi feltételeknek nem felel meg. E szabály megfelelő alkalmazásával az a bíróság, amelynek eljárásában a kifogást előterjesztik, megvizsgálja, hogy a Pp. 114/A. § szerinti törvényi feltételek fennállnak-e: arra jogosult személy terjesztette elő, törvény nem zárja-e ki a kifogás előterjesztését [Pp. 114/A. § (1) és (3) bekezdés]. A törvényi feltételek hiánya esetében érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a kifogást, ahogyan a végzés (ítélet) elleni fellebbezést a Pp. 237. § alapján hivatalból elutasítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
