Írásunkban röviden bemutatjuk hatályos európai elektronikus hírközlés-szabályozás alapját képező 2009-es reformcsomag legfontosabb újdonságait, és kitérünk a hírközlés-szabályozás időközben jelentkező fejleményeire, valamint a hírközlést érintő néhány közelmúltbeli jogesetre.[1]
A hírközlés-szabályozása történetileg az állami monopóliumok szabályozástól e monopóliumok lebontását célzó liberalizációs szabályozáson keresztül a piaci versenyt támogató, erősítő szabályozásig halad. A 2009 decemberében elfogadott európai jogszabály-csomag a 2002-ben elfogadott, bizonyos fokú piaci versenyt már adottnak tekintő, versenytámogató "új keretszabályozás" felülvizsgálatára irányult, az eredetileg tervezett menetrendhez képest némi csúszással. A felülvizsgált szabályozás röviden "evolúciónak" minősíthető "revolúció" helyett, vagyis a cél nem új szabályozási elvek behozatala, hanem a meglévő eszközrendszer finomhangolása, terminológiai és technológiai korszerűsítése volt. Vagyis, a lényeg nem változott: A szabályozás nem az egyes hírközlési eszközök, infrastruktúrák különbségeire koncentrál, hanem technológia-semleges megközelítést alkalmazva a versenyjogból ismert elvekre támaszkodik, de az érintett piacok vizsgálatát a jövőre nézve végzi el, és a várható piaci kudarcok előzetes kötelezettségszabással történő kezelésével operál. A szabályozásnak végső soron az európai polgárok érdekét, jólétét kell szolgálnia, de ezt olyan eszközökkel kell elérni, amelyek megfelelő egyensúlyt valósítanak meg a verseny ösztönzése és a beruházások védelme között. Mindeközben olyan szabályozási kereteket kell alkotni, amelyek minél inkább a hírközlési szolgáltatások egységes belső piaca létrejöttét szolgálják. A 2009-es reformcsomag hazai jogba történő átültetésére (némi csúszással) 2011 augusztusában sor került.
A reformcsomag három logikai egységből áll: szervezeti reform, piacszabályozási reform (benne a nemzeti hatóságok működése, a nemzeti hatóságok és az Európai Bizottság együttműködésének fejlesztése, a nagykereskedelmi piacszabályozási intézkedések finomítása, valamint spektrum reform), valamint a fogyasztókat érintő szabályozás (egyetemes szolgáltatások, kiskereskedelmi viszonyok szabályai, adatvédelmi szabályok) reformja. Az alábbiakban ezek közül a leglényegesebb újításokat villantjuk fel.
Az egyik legjelentősebb változás az uniós elektronikus hírközlési szabályozás szervezeti kereteit érintette. Az Európai Bizottság eredetileg egy erőteljesen központosított, alapvetően az Európai Bizottság szabályozó hatalmát közvetítő és kiszolgáló, az Európai Bizottság fiókszerveként működő, meglehetősen centralizált európai szabályozóhatóság létrehozását javasolta. A célja ezzel alapvetően az európai hírközlési jogalkalmazás egységességének, konzisztenciájának biztosítása lett volna, de a szervezeti felépítést, a hatásköri szabályokat és a működés részletszabályait az Európai Tanács és az Európai Parlament túlzónak, az arányosság és a szubszidiaritás elvét sértőnek ítélte. (Az eredeti javaslat szerinti hatóság például a nemzeti spektrumversenyeztetési eljárásokat is magához vonhatta volna, amit a tagállamok a szuverenitásukba való súlyos beavatkozásként értékeltek.)
E két jogalkotó szerv a Bizottság javaslatával szemben a politikai status quo fenntartására törekedett, és nem kívánt messzebb menni annál, mint hogy az Európai Szabályozók Testülete (European Regulators Group - ERG) továbbfejlesztésével biztosítsa a hírközlés-szabályozás konzisztenciájának javítását célzó megreformált szervezeti kereteket. Ennek megfelelően a hírközlési keretcsomag végül az Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (Angolul BEREC - Body of European Regulators for Electronic Communications) és annak Hivatalát hozta létre. A BEREC előképe tehát az Európai Szabályozók Testülete volt, amelyet eredetileg az Európai Bizottság hozott létre tanácsadó szervezetként, de amely önálló közösségi jogalanyisággal nem rendelkezett. Az ERG jogállásához, és működéséhez képest a BEREC több szempontból is jelentős előrelépés: a BEREC önálló európai közjogi státussal bíró, az uniós jogban nevesített és elismert szervezet. A BEREC véleményét az Európai Bizottság gyakorlatilag valamennyi hírközlés-szabályozási kérdésben köteles kikérni, és a véleményt messzemenőkig figyelembe venni. Különösen igaz ez a megreformált "7. cikk szerint notifikációs eljárásban", amelyben a BEREC és a Bizottság szorosan együttműködik a notifikált tagállami intézkedési javaslat értékelése során. A BEREC egyébként saját kezdeményezésére is napirendre tűzhet kérdéseket, és javaslatokat, ajánlásokat bocsáthat ki. A BEREC jelentőségét a norma szintjén definiált hatáskörökön túl az is erősíti, hogy a BEREC élő együttműködési fórumként szolgál a tagállami szabályozó hatóságok között, és nemcsak vezetői, de szakértői szinten is állandósuló rendszeres közös munka informális szinten is a tagállami jogalkalmazás egységesülése irányába hat.
A BEREC közösségi jogi szerv, jogi személyiséggel és hatósági hatáskörökkel azonban nincs felruházva. A BEREC döntéshozó szerve a Szabályozó Tanács, amely a tagállami szabályozó hatóságok vezetőiből (vagy magasabb rangú tisztviselőiből) áll. Ennek jelentősége kettős: egyrészt az Európai Bizottság támaszkodhat a szubszidiaritás elvéből következő előnyökre, vagyis arra, hogy a tagállami hatóságok bevonásával valódi, tényleges gyakorlaton alapuló szaktudás csatornázódik be a Bizottság döntéseibe.
A Tanács szakmai munkájának kereteit a Hivatal biztosítja, amely a BEREC-kel ellentétben közösségi jogi szerv, amelynek élén a BEREC Szabályozó tanácsával azonos összetételű Irányítóbizottság áll, a Hivatal vezetését azonban az irányítóbizottság által kinevezett Igazgatási vezető látja el.
A BEREC működési tapasztalatai alapvetően kedvezőek, a BEREC megalakulása óta folyamatosan bocsátja ki véleményeit, illetve több esetben önálló kezdeményezéssel is élt. (Apró technikai fennakadást csak a Hivatal székhelyének kissé szerencsétlen kiválasztása okozott - a székhely Rigába telepítése miatt sajnos nem tolonganak a megnyílt hivatali pozíciókra a jelentkezők.)
A 2002-es új keretszabályozás újítása volt, hogy a hírközlési piacok szabályozására technológiasemleges módon kerül sor, mégpedig úgy, hogy piacszabályozásra csak nem megfelelően versengő piacokra terjedjen ki, minden más esetben a klasszikus versenyjogra hagyva a fellépés lehetőségét. A szabályozás "ex ante" jellegű: a szabályozás félúton helyezkedik el a minden tekintetben normatív (ezért statikus), és a piaci kudarcot utólag észlelő és értékelő (rendszerint a versenyhatóságok által gyakorolt) ex post piacszabályozás között. Az ex-ante piacszabályozás letéteményese a "nemzeti szabályozó hatóság" (nálunk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), amely rendszeres időközönként, versenyjogi elvek alapján, de a jövőbeli piaci helyzetet előrevetítő piacelemzési eljárást folytat le, amelyet követően - ha az adott hírközlési részpiacon talált a megfelelő verseny kialakulását akadályozó jelentős piaci erejű (JPE) szolgáltatót - a jövőre vonatkozó magatartási szabályokat (kötelezettségeket) állapít meg a JPE szolgáltatóra. A piacelemzés során hozandó intézkedés tervezetét a tagállami hatóság köteles az Európai Bizottsághoz továbbítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
