A sajtótükrök történetében most először fordul elő, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara hírlevelében, a PESTI ÜGYVÉD-ben megjelent írással foglalkozom. A márciusi számban dr. Telek Zoltán "Hogyan bővítsük az ügyvédek tevékenységi körét?" címmel publikált cikkében sajátos megközelítést alkalmazva azt vetette föl, hogy az ügyvédi kar számára lehetővé kellene tenni bizonyos közjegyzői feladatok elvégzését. A szerző az aláírási címpéldányok és a kölcsönszerződések készítését tekinti ilyen "átvállalható" tevékenységnek. Szembetűnő, hogy kizárólag prakticista és haszonelvű szempontból közelíti meg ezt a kérdést, és eszébe sem jut azt nagyobb összefüggésekbe elhelyezni. Számára nincs jelentősége a közjegyzői és ügyvédi hivatás közötti elvi különbségeknek, ha arról van szó, hogy növelni kell az ügyvédi tevékenység "anyagi eltartó képességét". Figyelemreméltó, hogy a korábban ügyvédként praktizáló igazságügyi minisztert nem felelős kormánytagnak tekinti, hanem az ügyvédi érdekek harcosának.
A lakásmaffia-jelenséggel kapcsolatos cikkek, tudósítások változatlanul nagy súlyt képviselnek a közjegyzőséget érintő sajtó-anyagok egészében. A MAGYAR NEMZET május 23-i száma "Amíg a lakásmaffia otthonosan érzi magát..." címmel összeállítást közölt erről az örökzöld témáról. A szerző, Szenvedi Zoltán nagy fába vágta a fejszéjét: jogi, szociológiai, kriminológiai szempontból is megpróbálja körbejárni ezt a kétségkívül igen összetett jelenségcsoportot. Érezhető, hogy valamelyest törekszik a tárgyilagosságra, de legfőbb hírforrása a Sors-Társak Egyesület elnöke, aki azzal állt elő, hogy mintegy harminc olyan közjegyzőről tud, akik vélhetően kapcsolatban állnak a lakásmaffiával. Szerinte "azóta vannak visszaélések, mióta az ügyvédek és a közjegyzők betették a lábukat az ingatlanpiacra". Valamennyien emlékszünk azokra az időkre, mikor ingatlanok tulajdonjogát érintő szerződések készítéséhez nem volt szükség ügyvédre vagy közjegyzőre. Korunk bonyolult életviszonyai között szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy maguk a szerződő felek képesek legyenek érdekeiket összehangolva, tartalmilag megfelelő szerződéseket készíteni. Az efféle sommás, indulatoktól vezérelt megjegyzésekről egyébként az a tapasztalat jut az ember eszébe, hogy hangulati érvekkel nem lehet értelmesen vitatkozni. Azt hiszem nem tekinthető álszent óhajnak a közjegyzői kar részéről, ha azt kérjük, hogy minden visszaélésre derüljön fény, minden jogellenes cselekményt vizsgáljanak ki, azonban ne lehessen szemrebbenés nélkül a közjegyzői kar több, mint egytizedét bűnözőnek nevezni, még jól vagy rosszul felfogott igazságérzettől vezéreltetve sem. Szenvedi Zoltán újságíró, pedig, ha egyszer majd valóban tárgyilagos cikket akar írni erről a kérdésről, vegye a fáradságot, és a közjegyzői kamara képviselőjét is kérdezze meg ezekről a kérdésekről.
A közjegyzőséget érintő kérdések között ugyancsak örökzöldnek tekinthető a közjegyzői díjak kérdése. A VILÁGGAZDASÁG június 10-i számából megtudhatjuk, hogy banki körökben túl magasnak tartják a közjegyzői díjakat. NB a közjegyzők szerepe a hitelügyletek terén döntően a hitelezők érdekeit szolgálja, díját pedig kivétel nélkül a bankok ügyfelei viselik. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hitelfelvételt messze nem csupán a közjegyzői költség drágítja, sőt nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ebben a körben nem a közjegyzői okirat díja a legjelentősebb. Elgondolkodtató, hogy a bankok csak akkor harcolnak oroszlánként ügyfeleikért, ha például közjegyzői közreműködésért fizetendő díjakról van szó, egyéb, a pénzintézetek által megszabott díjak, költségek, jutalékok és járulékok terén - amelyeknél esetenként igen nehéz felismerni a konkrét szolgáltatás mibenlétét - hasonló szemléletnek a jeleit sem lehet tapasztalni. Ha a kölcsön folyósítását kérő ügyfél mindvégig meg akarja őrizni lelki nyugalmát, jó, ha eszébe jut az a francia mondás, ami körülbelül így hangzik: "Ahhoz, hogy az ember kölcsönt kaphasson egy banktól, előbb be kell bizonyítania, hogy nincs rá szüksége."
A CÉGVEZETÉS szeptemberi száma "Mire jó a közjegyző?" címmel megjelent terjedelmes írása azt tekinti át, hogy a cégeknek milyen szolgáltatásokért érdemes igénybe venni a közjegyzőket, és mindez milyen költségekkel jár.
A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP június 24-i számában dr. Szabó László, a Pécsi Közjegyzői Kamara elnökhelyettese nagyon higgadt hangon és közérthetően tájékoztatja az olvasókat a közjegyzők létszámával, a közjegyzői díjakkal, a lakásmaffiával kapcsolatban feltett kérdésekről.
A magyar közjegyzőség történetébe fekete napként vonul be 2003. június tizedike. Egy Vámház körúti irodában tartott hagyatéki tárgyaláson fellángoló vita során egy férfi nem tudott uralkodni az indulatain, és végzetes lépésre szánta el magát: lelőtte néhai fia élettársát, majd magával is végzett. Kollégánk és munkatársai nem sebesültek meg, de a szörnyű élmény feldolgozása bizonyára nagyon nehéz lehet. Noha az európai államok, így Magyarország is csak szigorú feltételek mellett engedi meg magánszemélyek részére fegyver tartását, mégis, a NÉPSZAVA által közölt adat szerint megdöbbentően sok (192 598 darab) lőfegyver van a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők birtokában. Talán nincs is jelentősége, de a közjegyzői irodában elkövetett cselekmény során olyan fegyvert használtak, ami nem szerepelt a nyilvántartásban. A férfi pedig nem rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. Csak reménykedhetünk abban, hogy egyedi esetről van szó, amelyhez hasonlóra soha többé nem kerül sor egyetlen magyar közjegyzői irodában sem. ■
Visszaugrás
