Phonecall meeting skype-on, intranet, webinar: mi jöhet még? Az internet és az azon keresztül elérhető applikációk, valamint a közösségi oldalak a napi munkavégzés részévé váltak, legalábbis egyes munkakörökben. De vajon el lehet-e választani az internet hivatali és magánjellegű használatát egy munkahelyen? Hogyan kezeljük a közösségi oldalak használatát? Ellenőrizheti-e a munkáltató, és ha igen, hogyan a munkavállalók által látogatott honlapokat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a közel egy éve hatályba lépett új Munka Törvénykönyve nyomán.
Napjainkban az internet és a közösségi háló elterjedése számos esetben a munkavégzés eszközeként is megjelenik, így annak használata "jogszerűvé" válik, vagy válhat a munkahelyen. Arany Tóth szerint az internet munkahelyi használatának egyik fajtája az, amikor a használat a munkaköri leírásban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez szükséges, a másik pedig, amikor a magánhasználat a munkaköri teljesítési kötelezettségek miatt elengedhetetlen és indokolt. Előbbire példa, amikor egy humánerőforrás-vezető vagy fejvadász munkaköréhez például hozzátartozhat az, hogy egy leendő munkavállalóknak a közösségi oldalon (Facebook-on, Iwiw-en) elérhető nyilvános profilját megnézze, vagy egy üzletkötő a munkavégzése során a LinkedInen keresztül tartsa a kapcsolatot a munkáltató (potenciális) ügyfeleivel. Az utóbbi tipikus este pedig, amikor egy elhúzódó tárgyalás miatt e-mailen értesíti a munkavállaló a közeli hozzátartozót.[1]
Az internet-használat szabályozása a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, vagyis eldöntheti, hogy engedélyezi-e, s ha igen milyen körülmények között a magánhasználatot.[2] A munkáltató joggal indulhatna ki abból a feltételezésből, hogy a munkavállaló a munkaideje alatt a munkáltató érdekében végez munkát, vagyis ha az internet a munkavégzés eszköze, akkor azt a munkavállaló nem használja magáncélra munkaidőben. A gyakorlat azonban közel sem ilyen egyszerű.
Magyarországon az elmúlt időszakra vonatkozóan két jelentős felmérés is készült az internethasználattal kapcsolatban: (i) az egyik a Központi Statisztikai Hivatal felmérése, amely a vállalkozások által előfizetett internethasználatra vonatkozik, valamint (ii) a "PAW - Privacy at Workplace" projekt[3] keretében 2012 februárjában végzett felmérés (továbbiakban: PAW-jelentés),[4] amely - az itthon és Németországban végzett közvélemény-kutatásra alapozva többek között részletesen foglalkozik a munkahelyi informatikai eszközök magáncélú használatával.
Az előbbi felmérései azt mutatják, hogy 2011-ben a hazai vállalkozások 92%-a használt számítógépet, és 89%-a vette igénybe az internetet üzleti ügyei intézéséhez.[5] A KSH tapasztalatai alapján a vállalkozás létszámának növekedésével emelkedik mind a számítógép-, mind az internet-használat aránya,[6] így a hivatal jelentése szerint a 250 fős és afeletti vállalkozások közel mindegyike rendelkezik számítógéppel és internettel. A fentiekből megállapítható, hogy mára a munkavégzés alapvető eszközévé nőtte ki magát az internet.
A PAW-jelentés azt támasztja alá, hogy a munkavállalók jelentős része elsősorban nem munkaeszközként tekint az internetre, hanem azt a munkahelyen, munkaidőben gyakran magáncélra is használják. Meg kell jegyezni, hogy manapság az internet-használat nem egyenlő a számítógép használatával, hiszen számos más technikai eszköz (okostelefon, tablet stb.) által is elérhetővé válik a net. A PAW-jelentés alapján megállapítható, hogy a munkáltatók méretétől függetlenül a magyar munkavállalók 60-70% használja magáncélra is munkaidőben az internetet, és több mint egyharmaduk aktív közösségi médiahasználó is egyben.
A két kutatási jelentés tehát egyértelműen alátámasztja az internet és közösségi használat magán- és hivatali célú összemosódását a gyakorlatban, amelyet kizárólag egy átlátható jogi szabályozás, illetve a munkáltató belső szabályozása tudna rendezni.[7]
A munkajog elsősorban munkaeszközként kezeli az internetet, amely a munkaszerződés teljesítéséhez szükséges. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében főszabály szerint munkáltató kötelessége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása,[8] azaz a munkáltató a tulajdonában lévő számítógépet, laptopot, tabletet vagy okostelefont - amelyekhez általában internet-előfizetés is tartozik - a munkavégzés érdekében adja át a munkavállalónak. Ettől a rendelkezéstől a felek eltérően is megállapodhatnak, azaz a számítógép, mint munkaeszköz a munkavállaló tulajdonát is képezheti. Vagyis nemcsak célszerűvé, hanem a munkáltató alapvető érdekévé vált az internet munkahelyen történő használatának szabályozása, annak érdekében, hogy a tételes jogi szabályozás hiányában önszabályozás keretein belül saját maga döntsön a használat feltételeiről és annak esetleges korlátairól. Mindez azért szükséges, hogy annak jogellenes használata esetén a megfelelő munkajogi szankcióval élhessen.
A gyakorlatban alapvetően három formáját különböztetjük meg az inter-
37/38
nethasználatnak: (i) abszolút tilalom, (ii) a magánhasználat tilalma, (iii) vegyes használat megengedése. (i) Az első csoport esetén a munkáltató úgy dönt, hogy egyáltalán nem engedi meg munkaidőben az internet használatát, sőt akár meg is tiltja az olyan technikai eszközök munkahelyre történő bevitelét, amelyről az elérhető. Kétségtelen, hogy ez a módszer a legbiztonságosabb, és a legjobban ellenőrizhető, viszont nem biztos, hogy a leghatékonyabb is, mivel így maga a munkáltató is eleshet számos olyan információtól, amely a világhálón elérhető. (ii) A második esetben a munkáltató csupán a magáncélú használatot tiltja a munkahelyen, azaz letiltja azoknak az oldalaknak a látogatását, amelyek nem segítik elő a munkavégzést, de a többi holnap, amely közvetlenül kapcsolódhat az adott munkakörhöz tartozó feladatok ellátásához, elérhetővé válik a munkavállaló számára. Így a munkavégzés hatékonysága elvileg nincs veszélyeztetve, és ellenőrizhetővé válik, hogy milyen kommunikációs csatornán milyen információt és kihez juttat el egy munkavállaló. Sőt a munkáltató diszkrecionális jogkörén belül meghatározhatja a használatra jogosult személyek körét, s a megadott engedélyt vissza is vonhatja.[9] (iii) Végül a munkáltató dönthet úgy is, hogy részben vagy egészben tolerálja a magánjellegű használatot. Ez történhet úgy, hogy egy időkorláthoz köti pl. a közösségi oldalak látogatását, vagy csupán meghatározott honlapok magánjellegű látogatását teszi lehetővé, vagy egyáltalán nem alkalmaz sem időbeli sem tartalmi korlátokat. Ez utóbbi számos pszichológiai előnnyel járhat.
A használat szabályozása függ attól, hogy kinek a tulajdonában áll az adott munkaeszköz (munkáltatóéban vagy a munkavállalóéban), illetve a tilt-tűr-támogat triumvirátusa közül melyik munkáltatói hozzáállás tükröződik a munkáltató által kialakított gyakorlatban vagy lefektetett belső szabályozásban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
