Szabadfalvi József: Kilencven éve jelent meg Somló Bódog Juristische Grundlehre című műve (ÁJT, 2007/4., 615-621. o.)[1]

A XIX-XX. század fordulója jelentős változást hozott az európai, illetve a magyar jogbölcseleti gondolkodásban. A kontinensen ekkoriban formálódó neokantiánus jogfilozófia végleg háttérbe szorította a hagyományos természetjogi, jogpozitivista, illetve történeti szemléletmódot. A jogtudomány korábban nem járt utakat keresve ismeretelméleti, módszertani és modern értéktani szempontok előtérbe helyezésével kereste a jog új megközelítési lehetőségét. A magyar jogbölcseleti gondolkodásban Somló Bódog (1873-1920) életműve révén vált lehetővé a korábbi fejlődésbeli fáziskésés felszámolása és az akkoriban élenjáró neokantiánus jogfilozófiai gondolkodás hazai megalapozása. Tudományos pályája a naturalista (természettudományos) pozitivizmus és az evolucionizmus gondolatiságának jegyében indult és a XX. század első évtizedének közepétől, főképpen Rudolf Stammler hatására a neokantiánus szemléletmód akceptálásával megalapozta a magyar jogbölcseleti gondolkodás eddigi legprosperálóbb korszakát. Ennek az időszaknak az eredményei alapozták meg Somló tudományos hírnevét idehaza és főleg német nyelvterületen. A magyar jogtudomány joggal lehet büszke arra, hogy Rudolf Stammler, Gustav Radbruch, Hans Kelsen és Alfred Verdross mellett Somlót az európai neokantiánus jogfilozófia nagyjai sorában tartják számon.

- 615/616 -

Somló jogbölcseleti életművének csúcsát jelentő - a hazai jogelméleti gondolkodás számára mindmáig egyedülálló nemzetközi sikert hozó - Juristische Grundlehre[1] című monográfiája első megjelenésének kilencvenedik évfordulójára emlékezünk e cikkünkkel.

Somló a Juristische Grundlehre megírásához - egykori naplóbejegyzéséből tudjuk - 1912-ben látott hozzá. A monográfia elkészítése minden idejét lefoglalta. A kézirat elkészülte alatt - mely bő négy évet vett igénybe - csupán A szokásjog[2] címen egy terjedelmesebb tanulmánya és két - Hans Kelsen és Julius Binder egy-egy művéről írt - recenziója jelent meg.[3] A közzétett publikációk jogi alaptana előkészületeinek, illetve fölhasznált olvasmányélmények ismertetésének tekinthetők. Elsősorban a szokásjogról írt tanulmányában a jog fogalmi definiálásakor megfogalmazott gondolataira kell utalni, mely szerint a jogi szabályok "olyan hatalomtól származnak, amely a maga szabályait rendszerint és minden hatalomnál eredményesebben tudja keresztülvinni."[4] Somló már itt ízelítőt ad fogalmi analíziséből, amikor e terminus egyes részelemeit, illetve azok további alkotóelemeit veszi górcső alá.

Szintén a naplóbejegyzéseiből tudjuk, hogy a több mint öt és félszáz oldalas mű 1916 őszére készült el. Megfelelő kiadó keresésében Kelsen személyesen segédkezett. Ennek is köszönhetően jelent meg 1917-ben a nagy opusz, mely Somlót sokáig kötelezően hivatkozott szerzővé tette a

- 616/617 -

nemzetközi jogfilozófiai irodalomban.[5] Bizonyára nem ok nélkül nevezte Felix Kaufmann, a neves pályatárs, egy 1924-es írásában a modern jogfilozófia sztenderd alapművének.[6] Az itt lefektetett nézetein később már változást nem eszközölt. A magyar jogfilozófiai irodalom mindmáig kivételes jelentőségű művében a korabeli kontinentális - főleg német - és angolszász jogelmélet egyaránt számottevő hatása fedezhető fel. Monográfiája mindmáig a jogdogmatikai fogalomelemzés nemzetközi mércével mérhető jelentős alkotásának számít.

Könyvének tudományrendszertani bevezetőjében - alapvető módszertani problémákat érintve - megkülönbözteti egymástól a jog tartalmával foglalkozó juriszprudenciát (tételes jogtudományok) és a jog formájával foglalkozó jogtudományt. Somló művének legfőbb célja, hogy ez utóbbi tudományterülettel - mely a jog tartalmától független a priori fogalmának és fogalmi elemeinek analitikus elemzését végezi el - foglalkozzon. A jog formájával foglalkozó jogtudomány - minden jogszabály jogi mivoltának szükségképpeni formális előfeltételeit vizsgálva - mint "léttudomány" (Seinswissenschaft) tölti be hivatását. Ez az apriorisztikus léttudomány olyan fogalmakat dolgoz ki, amelyek nélkül a jog nem képzelhető el, s mint egyben "normaleíró" (nomographische Wissenschaft), vagyis nem nor-

- 617/618 -

matív tudomány, normatartalmak helyett a jogról, mint normafajtáról jelent ki érvényes igazságokat. Míg Stammler a kanti módszert követve kizárólag formális, a priori fogalmak segítségével kísérelte meg definiálni a jogot, addig Somló - korábbi jogszociológiai érdeklődéséből adódóan - nem törekedett a neokantiánus jogfilozófia, főképpen marburgi iskolájára jellemző, "tiszta" fogalomalkotásra. Számára a jog nem gondolkodási forma a tapasztalat kanti a priorija mintájára, hanem csupán a változó jogi tartalmak a prioriját, a változó jogi jelenségek változatlan és maradandó elemeit jelenti.

Megítélése szerint a jogi alaptannak nem tárgya a jogi alapfogalmak eredetével foglalkozni, mégis, Kelsennel szemben hangsúlyozza, hogy alapfogalmainkat végső soron a tapasztalatból nyerjük. Úgy véli, hogy a tételes jogtudományoknak feltétlenül szükségük van a "jog fogalmában rejlő valamennyi elem pontos kidolgozására", mert ezek nélkül nem képesek kielégítően elvégezni saját feladatukat, a jogszabályok tartalmának rendszerbe foglalását. A jog lényegét tehát nem tudjuk feltárni a tételes jogtudományok "anyagából", vagyis a jogszabályok tartalmából. Azokat az igazságokat, amelyeket a jogra nézve megállapíthatunk a "jogtudomány alaptanainak" (Grundlehren der Rechtswissenschaft), az ezekben adott alapvető fogalmakat "jogi alapfogalmaknak" (Juristische Grundbegriffe), illetve a tanok rendszerét "jogi alaptannak" (juristische Grundlehre) nevezi.[7] Somló éppen olyan élesen megkülönbözteti a "jogi alapfogalmakat" a "tételes jogi fogalmaktól", miként Kant elhatárolja egymástól az "a priori"-t az "a posteriori"-tól. Nem véletlen, hogy könyvét - miként írja - "Prolegomena minden jövendő jurisprudentia számára" címmel is közzé lehetett volna tenni, melyből a kanti szellemiség egyértelműen felismerhető.[8]

Művében a módszertani kiindulópont tisztázását követően rendkívül mértéktartóan fog hozzá vállalt feladatához. A jogfilozófiai gondolkodás eddigi története Somlót arról győzte meg, hogy a jogtudomány számára nem is annyira a jog "lényegét" illető megállapítások hiányoznak, hanem inkább az "alapul vett jogfogalom részletes kidolgozása". Vagyis nem új jogfogalom megalkotása a cél, hanem a már eddig "meglévő", "alapul vett" meghatározások "gondos" elemzése és magyarázata. Korát meghazudtoló éles elméjűségről árulkodik az a kijelentése, hogy a jogtudományoknak e feladat teljesítése során felül kell emelkednie a mindennapi nyelvhaszná-

- 618/619 -

lat határozatlanságának a szintjén, hiszen csak így lehet pontos, tudományos definíció-alkotásra jutni.

Somló a klasszikusnak mondható módszert követve a jog "genus proximuná"-t igyekszik először körbejárni.[9] E fogalmi distinkció keretében a jogot empirikus-akarati jellegű normatív szabályként mutatja be, amely így a "Sollen" világába tartozik, ugyanakkor a megvalósulás, a tényleges érvényesülés bizonyos fokát a jogi norma konstitutív elemei közé sorolja. Ezt követően kerül sor - a Stammler által már alkalmazott és a neokantiánus jogfilozófiában később is általánosan követett gyakorlat szerint - a jog meghatározásának második elemeként a többi normafajtától (erkölcs, konvenció, vallási norma, szokás, hagyomány, divat stb.) való elhatárolásra, mely révén meghatározhatók a jog "differentia specificá"-i.[10] Ennek kapcsán használja a "nomológia" (Nomologie),[11] vagy másképpen jogszabálytan elnevezést, mely keretében lehet és érdemes a jogot megkülönbözető ismertetőjegyeket elemezni. Somló megállapítása szerint a jog végső differentia specificája a jog eredőjeként meghatározott "legmagasabb rendű hatalom", mely képes "az emberek egy meghatározott körében rendszerint és más hatalmaknál eredményesebben érvényre juttatni a maga parancsait."[12] A jogalkotó hatalmat azonban "nem szabad a fizikai hatalommal, a jogi hatalmat általában a hatalommal, még kevésbé a jogot a hatalommal, sem pedig a hatalmi rendszert a kizsákmányoló rendszerrel összetéveszteni."[13] A jogi norma sajátossága különleges kibocsátójában keresendő, s ezt a hatalmat kell jogi (jogalkotói) hatalomnak (Rechtsmacht) tekinteni.

Ezt követően Somló részletes fogalmi analízis alá vonja a jogalkotó hatalom előbb említett ismertető jegyeit, majd ennek végeztével a jog fogalmának meghatározására vállalkozik. E szerint: "Jog alatt egy rendszerint engedelmességgel találkozó, széles körre kiterjedő és állandó jellegű legmagasabb rendű hatalom szabályait értjük."[14] Mindazonáltal tisztában

- 619/620 -

volt a fogalomalkotásában rejlő nehézségekkel. Nem véletlenül mondja, hogy e meghatározás egyes elemeinek részletes elemzése sem feledteti azt, hogy "a jogfogalom bizonyos mérvű képlékenysége, széleinek csipkézettsége" hozzátartozik a fogalomalkotás sajátosságaihoz.[15]

Somló jogkoncepciójának különlegességét, a neokantiánus paradigmán belüli eredetiségét az adja, hogy felfogása bár alapvetően normativista, ugyanakkor határozott szociológiai jellegzetességet is mutat. A jog ugyanis egyszerre normatív tételezés eredményeképpen létrejött szabály (Sollen) és egy empirikusan létező jogalkotó hatalom akarat-megnyilvánulása. A jogfogalom ennyiben tehát tapasztalati fogalom.[16] A "kései" jogfilozófus Somló ennyiben megőrzi a "korai" szociológus szemléletének egyes elemeit, ekképp alkot egységes egészet az életmű.

E helyütt nem áll módunkban bemutatni a Juristische Grundlehre nagyszabású fogalmi analízisét, melyet a "jog fogalmának elemei és következményei" címen Somló - mintegy alátámasztandó a jog fogalmáról alkotott téziseit - több mint háromszázötven nyomtatott oldalon keresztül elvégzett. Itt részletesen szól a jogszabály típusairól, a társadalom és állam fogalmáról, a jog forrásairól, a jogértelmezésről, jogalkalmazásról, a jogi kötelezettségről és a jogszabályok címzettjeiről és ezeken belül még számos más jelenségről. Minden olyan kérdésről, mely alaptanának megértéséhez feltétlenül szükséges, amik nélkül megítélése szerint jogrendszer nem gondolható el.[17]

- 620/621 -

Somló jelentősége a hazai jogbölcseleti gondolkodásban elvitathatatlan. Ő volt az első magyar jogfilozófus, aki a XIX. század utolsó harmadában uralkodó - Pulszky Ágost, Pikler Gyula által fémjelzett - szociológiai, majd naturalista pozitivizmust képes volt meghaladni. Munkássága révén az addig szűk, leginkább hazai körben ismert magyar jogfilozófiát az ország határain túl is ismertté tette. Neokantiánus indíttatású életművével - melyben sajátos szintézisét valósította meg a német jogtudományban az 1870-es évektől meghatározó Begriffsjurisprudenz-ből kialakult "általános jogtan" (allgemeine Rechtslehre) és a XIX. század közepétől Angliában a jogi modernizációt lehetővé tevő analitikai pozitivizmus jogfelfogásoknak - Európa szerte közismertté vált. Az 1910-es évek elejétől ő lett - az ifjú pályatárs, Horváth Barna meghatározása szerint - a magyar jogfilozófia "reprezentativ man"-je, akinek elméletével a külföldi szakirodalom kiemelten foglalkozott.[18] Kortársai közül Rudolf Stammler, Rudolf Merkl, Hans Kelsen, Joseph Kohler, Felix Kaufmann, Alfred Verdross egyenrangú partnerként nagyrabecsülésüket fejezték ki a sokszor eredeti felfogást valló magyar jogtudósnak. Erről számos levél, hivatkozás és Somló naplóbejegyzései is árulkodnak.[19] Somló jelentőségét a nemzetközi jogirodalomban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fő művének számító Juristische Grundlehre-t az 1917-es megjelenést követően tíz évvel később újból, majd 1973-ban harmadszor is megjelenésre érdemesnek találták, sőt a már említett kortársak rendszeres hivatkozásain túl Herbert Hart, Karl Larenz vagy éppen Helmut Coing, Jerzy Wróblewski is számos helyen és alkalommal hivatkozott rá.■

- 621 -

JEGYZETEK

[1] SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre. Verlag von Felix Meiner, Leipzig, 1917. (Második kiadás: 1927., újranyomva: Scientia Verlag, Aalen, 1973.) A szerző saját maga által készített kivonata: Jogbölcsészet. Somló Bódog egyetemi ny. r. tanár Jogi Alaptan című műve nyomán. Grill Károly Könyvkiadója, Budapest, 1920. (Újabb kiadás: Jogbölcsészet. A Juristische Grundlehre kivonata. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995.)

[2] SOMLÓ B.: A szokásjog. In: Emlékkönyv Farkas Lajos tanárságának negyvenötödik éve alkalmából. Stein János Egyetemi Könyvkereskedése, Kolozsvár, 1914. 339-369.

[3] SOMLÓ, F.: Kelsen [Hans]: Grenzen zwischen juristischer und soziologischer Methode. Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie, 5 (1911-1912) 644-645.; Rechtsbegriff und Rechtsidee. Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie, 8 (1914-1915) 525-28.

[4] SOMLÓ B.: A szokásjog... i.m. 342. Érdemes itt hivatkozni Somló egy korábbi, pozitivista korszaka legjelentősebb jogfilozófiai tárgyú művére. A kolozsvári egyetemen tartott Jogbölcseleti előadásiban (Sonnenfeld, Kolozsvár, 1906.) már egy sor kérdésben, a későbbi neokantiánus korszakát idéző terminusok használatával találkozunk. Erre nagyon jó példa a jog fogalmának meghatározása, melyet a Juristische Grundlehreben lényegében megismétel: "Mi jog alatt azokat a szabályokat fogjuk érteni, amelyeket valamely társadalom legmagasabb rendű hatalma állít fel." (i. m. 31.)

[5] A kortárs hazai és nemzetközi reflexiókból kiemelésre érdemesek: KOHLER, J: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie, 11 (1917-1918) 284-288.; BÁRD J.: Somló Bódog jogászati alapvetése. Huszadik Század, 19 (1918) 346-354.; BOLGÁR E: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Athenaeum, 4 (1918/2) 116-122.; PITAMIC, L: Eine Juristische Grundlehre. sterreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, 3 (1918/6) 734-757.; HEINRICH, W.: Eine ungarische Rechtsphilosophie. Juristische Blätter, 47 (1918) 73-76.; REDSLOB, [Robert]: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Archiv des öffentlichen Rechtes, 37 (1918) 4, 485-488.; VERDROSS, A.: Eine ungarische Rechtstheorie. Pester Lloyd, 1918. [kivágásként Somló Bódog Naplójában. OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 3038/1-4.]; MALLACHOW, R.: Zur Metajurisprudenz und Rechtsphilosophie. Kritische Besprechungen über Somló, Nelson und Sturm. Annalen der Philosophie, 1 (1919) 665-668.; SAUER, W.: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 40 (1919) 249-253.; SALAMON, M.: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Kant-Studien, 25 (1920) 243-245.; WEYR, F.: Zur Frage einer juristischen Grundlehre. Philosphie und Recht. Zeitschrift für Philosophie und Rechtswissenschaft, philosophische Parteienlehre, juristiche Erkenntnistheorie (Rechtsfindung) und Pädagogik, 1 (1920/22) 45-49., 112-118.; FRIEDRICHS, K.: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Zeitschrift für Rechtsphilosophie in Lehre und Praxis, 3 (1921) 70-81.; ARMBRUSTER: Felix Somló: Juristische Grundlehre. Kritische Vierteljahresschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft, 3. F., 21 (1925) 40-49.

[6] KAUFMANN, F.: Die Kriterien des Rechts. Eine Untersuchung über die Prinzipen der juristischen Methodenlehre, Mohr, Tübingen, 1924. 113-114.

[7] SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i. m. 6-8.

[8] Uo. 2.

[9] Uo. 55-65.

[10] Uo. 66-92.

[11] Somló a "Nomologie" fogalmat más értelemben használja, mint Thomas Holland, vagy Jeremy Bentham, akiktől egyébként ezt a terminust átvette. Vö. SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i. m. 66.

[12] SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i. m. 93.; SOMLÓ B.: Jogbölcsészet... i. m. [1995] 23.

[13] SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i. m. 111.

[14] "Recht bedeutet demnach die Normen einer gewöhnlich befolgten, umfassenden und beständigen höchsten Macht." (i. m. 105.), illetve vö. SOMLÓ B.: Jogbölcsészet... i.m. [1995] 28.

[15] SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i.m. 107.; SOMLÓ B.: Jogbölcsészet... i.m. [1995] 29.

[16] Vö. SOMLÓ, F.: Juristische Grundlehre... i.m. 127.

[17] Művének lelkes fogadtatása később Somlót arra ösztönözte, hogy hasonló alapossággal - túllépve korábbi kísérletén - jogi értéktanát még alaposabban kidolgozza. Érdemes itt utalni Somló egy 1916 nyarán írt levelére, melyet Lukács Györgyhöz, egykori tanítványához írt. (Somló Bódog 1916. augusztus 5-én kelt levele Lukács Györgyhöz. A levelet közli: VARGA CS.: A jog helye Lukács György világképében. Magvető Kiadó, Budapest, 1981. 35-36.) Ebben arról olvashatunk, hogy a Juristische Gundlehre-t követően, annak második kötete gyanánt tervezte néhány év múlva "Juristische Wertlehre" címen közzétenni annak folytatását. Valójában e mű elkészítésének előfeltételeként - miként erről egykori naplójegyzetében írta - látott hozzá önálló filozófiai ismeretelméleti alapvetése (Prima philosophia avagy a feltétlenségről szóló tan mint filozófiai alaptudomány) megírásához. Ennek elkészülte után lett volna értelme tudományosan megalapozott jogi értéktanát elkészíteni. Korai halála megakadályozta vállalt feladatának elvégzését. Súlyos vesztesége a magyar filozófiai irodalomnak, hogy Somló szerint az élete fő művének ígérkező ismeretelméleti alapvetése nem készült el. Hátramaradt kézirata Moór Gyula hathatós közreműködésével 1926-ban Gedanken zu einer Ersten Philosophie (Walter de Gruyter & Co., Berlin-Leipzig) címen, töredékes formában jelent meg.

[18] Vö. HORVÁTH B.: Az új magyar jogfilozófia. Keresztény Politika, 2 (1923) 3, 153.

[19] Vö. ZŐDI Z.: Erény és tudomány. Somló Bódog állam- és jogbölcseleti munkásság. In: LOSS S.-SZABADFALVI J.-SZABÓ M.-H. SZILÁGYI I.-ZŐDI ZS.: Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. [Prudentia Iuris 3.] Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995. 71. (21. lábjegyzet), 131. (116. lábjegyzet).