Rég nem volt már sajtótükör, tekintsünk el a bevezetéstől, tegyük lábunkat az "in média s(ajtó)résbe"...
Az A1 Magazinban (a Napi Gazdaság melléklete) találtam egy érdekes összeállítást "A lakásvásárlás költségei hitelfelvétel esetén" címmel. A közjegyzői díjra vonatkozó részt érdemes szó szerint idézni: "Magyarországon valamennyi hitelszerződést közjegyzői okiratba kell foglalni. Ennek díjáról a közjegyző fog dönteni, a hitelügylet szereplőinek számától, a hitelösszeg nagyságától és az ügylet "bonyolultságától" fog függeni a fizetendő összeg nagysága. Létezik egy rendelet és egy táblázat a díjszabásról [a közjegyző díjszabásról szóló 146/1991. (XI. 26.) rendelet], ám ettől a közjegyző a rendeletben meghatározott szempontokat figyelembe véve eltérhet, vagyis előfordulhat, hogy az egyik közjegyző ugyanazt a munkát olcsóbban vagy drágábban végzi el, mint a másik. Jó hír, hogy szabad közjegyző választás van, tehát a banki hitelszerződéssel bármelyik közjegyzőt felkereshetjük (ugyanakkor a bank is fog ajánlani számunkra). A tízmilliós hitelszerződés közjegyzői díjára kb. 63 000 forintot kalkulálhatunk." Ez a rövid idézet világosan és érzékletesen foglalja össze a díjszabás alkalmazásával kapcsolatban a közjegyzők fejére olvasható problémákat. Az ügyfelek - amennyiben a bank által ajánlott közjegyzőt nem fogadják el, vagy az nem tud megfelelő időpontot biztosítani nekik - bizony körbetelefonálják a közjegyzőket, és szívósan megkeresik azt, aki a legjobb "ajánlatot" teszi. (Mert nyugodtak lehetünk, ahány közjegyző, annyi díj.) Ez a jelenség kiirthatatlanul létezik, és ebből következően maguk a közjegyzők okai annak, hogy egy nem túl rokonszenves kép kezd kialakulni róluk. Nem szeretnék elhamarkodott javaslatot tenni, de ezen az áldatlan helyzeten csak az segítene, ha rögzített díjakat kellene alkalmaznunk. Óriási különbségek vannak a közjegyzői irodák "gazdasági erejében", ami lehetővé teszi egyre alacsonyabb közjegyzői díjak alkalmazását, figyelmen kívül hagyva ennek az egész karra, de főleg az - egyébként nem létező - versenyt kevésbé bíró, kisebb irodákra gyakorolt hatását. Ennek a kérdéskörnek a higgadt körüljárása, és minden érintett számára megnyugtató rendezése még várat magára.
Ide kapcsolódik, hogy a sajtóban számtalan tudósításban találkozhattunk azzal a hírrel, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter egy, a MOKK által szervezett konferencián akként nyilatkozott, hogy a kilencvenes évek elején meghatározott közjegyzői díjak ma már túl magasak, mivel időközben az ügyértékek megnövekedtek. A lakáshitel szerződéseket pedig abban az összefüggésben említette, hogy ezeknél a közjegyző csak a személyi adatokat cseréli ki, így kevesebb a munkája, mint ha egyedi szerződést készítene. Ezt követően a MOKK elnöke helyreigazítást kért, mivel szerinte a miniszter nem állította mindazt, ami az írott és elektronikus sajtóban megjelent. Az MTI-nek arról is beszélt Tóth Ádám, hogy Szlovákiában 200 közjegyzői hely betöltetlenül maradt, mivel ezekben a közjegyző nem tudott volna megélni. Magyarországon is van olyan közjegyző, akinek az iroda fenntartása, a közterhek és az alkalmazotti bérek kifizetése után gyakorlatilag minimálbér marad. Mindeközben a közvélekedésben olyan sztereotípia alakult ki, hogy a közjegyzők kevés és könnyű munkával nagyon sokat keresnek.
Nyakunkon a nyaralási szezon, s ehhez kapcsolódik a Magyar Nemzet április 17-i számában olvasható "Szigorúság várható a horvát határon" című cikk. Az új horvát idegenrendészeti törvény szerint a 18 év alatti személyek csak szülői kísérettel, vagy ennek hiányában, írásos, közjegyzőnél hitelesített és hivatalos angol vagy horvát nyelvre lefordíttatott szülői hozzájárulással utazhatnak be. Ha az egyik szülő kíséri a gyermeket, nem kell a másik szülő hozzájárulása. (Vannak olyan országok, amelyekben ilyen esetben kell a másik szülő hozzájárulása.) A cikk megemlíti, hogy a közjegyzői hitelesítés 1400 forintba kerül, a fordíttatás azonban ennél sokkal többe. És eloszlat egy sajtóhírek által okozott félreértést: az önkormányzati jegyző nem adhat ilyen hitelesítést.
A Magyar Demokrata április 23-i száma "Késleltetett robbanás" címmel, a 2004. augusztus 5-én Törökbálinton, egy pirotechnikai raktárban történt robbanással foglalkozik. Az ügyben büntetőeljárás van folyamatban, amelynek I. rendű vádlottja szerint nem lőpor-robbanás történt, hanem ismeretlenek TNT-t robbantottak a raktár területén. Álláspontjának alátámasztása céljából, saját költségére kísérleti robbantásokat végzett, akként, hogy a vádiratban leírt mennyiségű feketelőport ugyanolyan vastag betonalapzatra helyezett, mint a törökbálinti raktárban volt, és felrobbantotta. A robbanóanyag mennyiségét közjegyzővel hitelesíttette. Ez aztán ténytanúsítás a javából!
A Magyar Nemzet április 25-i számában találtam összeállítást arról, hogy a 2002-es kormányváltást követően egy magánnyomozó betéti társaság megbízást kapott a távozó kormányfő, a volt APEH elnök és a volt Magyar Posta elnök-vezérigazgató "levadászására". A megbízó és a megbízó mögött álló erők lassan körvonalazódnak, amelyhez fontos adalékot nyújtott a magánnyomozó cég képviselőjének 2005. február 9-én, közjegyző előtt aláírt nyilatkozata, amelyet "igazmondási kötelezettsége és büntetőjogi felelőssége tudatában" tett. És még mondja valaki, hogy a közjegyző foglalkozása unalmas. Lehet, hogy egy ügyet, elvégzésekor átlagosnak érzünk, aztán néhány év elteltével azon kapjuk magunkat, hogy belecsöppentünk egy ország érdeklődésének középpontjába.
Az egyik párt évek óta szorgalmazza, a közkeletű néven haláladónak nevezett illetékfajta eltörlését. A köztudatba mélyen beivódott ez a viszonylag jól kommunikálható ötlet, és már a parlamenti pártok is egyeztettek erről. Körvonalazódni látszik az egyetértés: 18 millió forintos értékhatárig a közeli hozzátartozóknak ne kelljen öröklési illetéket fizetniük. Sajátos helyzet, hogy miközben az örökösök jelentős tehertől szabadulnak, a költségvetés a számítások szerint "mindössze" 7 milliárd forint bevételtől esik el. Minderről a Zalai Megyei Hírlap számolt be részletesen.
A Magyar Hírlap érdekes cikket közölt a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetésével kapcsolatos aggályokról. Az Alkotmánybírósághoz három olyan beadvány érkezett, amely a törvény megsemmisítését kéri. Van olyan kormánypárti politikus, aki az állampolgári szabadság kiterjesztésének értékeli az új jogintézményt, mások viszont a házasság és a család intézményének további megrendülését féltik tőle, ugyanis a regisztrált élettársi kapcsolat, ki nem mondott lényege szerint az azonos nemű párok jogait terjeszti ki. Az új jogintézmény kialakításakor a jogalkotó az alkotmány által védett házasság jogintézményéből indult ki, és ahhoz nagyon hasonló intézményt hozott létre. A közjegyzői kart annyiban érinti az ügy, hogy az elfogadott törvény szerint a regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetése közjegyzői hatáskörbe tartozik.
A sajtótükrök szokott terjedelmét nem túllépve, csak utalok rá, hogy a sajtó foglalkozott még a közjegyzői hatáskörbe kerülő előzetes bizonyítással, az általános meghatalmazások közjegyzői nyilvántartásával, de ezekről a jövőben nyilván sokat fogunk még olvasni. ■
Visszaugrás
