A magyar munkajogi ítélkezés és irodalom az utóbbi időben számos jelentős jogdogmatikai kérdéssel foglalkozott. Ebbe a körbe tartozik olyan alapvető témák vizsgálata, mint a munkajogi megállapodások létrejötte, érvényessége és hatályossága. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja e dilemmákat is alapul véve állította össze az "Érvénytelenség a munkaviszonyban" című véleményét, melyben javarészt a munkajogi érvénytelenség kérdéskörét vizsgálta. Az érvénytelenséggel kapcsolatos megállapításokat ugyanakkor - nagyon is helyesen - meg kellett előznie a munkajogi megállapodások létesítése kérdéskörének. Így a megállapodások létezésével és nemlétezésével összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoport számos olyan megállapítást tett, amelyet önmagában is vizsgálni szükséges. Jelen tanulmány elsődleges célja a nemlétező munkajogi megállapodások problémakörének a hivatkozott kúriai vélemény tükrében való ismertetése, másodlagos célja pedig a vélemény főbb megállapításaival kapcsolatosan néhány kritikai gondolat felvázolása.
Hungarian labour law jurisprudence and legal literature has recently focused on numerous significant legal doctrinal issues. This includes the examination of such fundamental issues as the establishment, validity and effectiveness of labour law agreements. Taking these dilemmas as a starting point, the jurisprudence analysis group of the Curia (the Supreme Court of Hungary) drafted its opinion on "Invalidity in employment relationships", which mainly examined the issue of invalidity in labour law. However, the findings on invalidity had to be preceded by the question of the establishment of labour-law agreements. In this context, and thus in the context of the existence and non-existence of agreements, the jurisprudence analysis group made a number of findings which need to be examined in their own right. The primary purpose of the present study is thus to present the problem of non-existent labour law agreements in the light of the Curia's opinion, and the secondary purpose is to outline some critical reflections on the main findings of this opinion.
Tárgyszavak: munkajog, nemlétező szerződések, Kúria, joggyakorlat-elemző csoport véleménye
A nemlétező szerződések témakörének aktualitását az adja, hogy mind a magánjogban, mind a munkajogban elhanyagolható számú forrás foglalkozik e jogintézmény dilemmáival. Addig, amíg a polgári jogban a létre nem jött szerződések jogkövetkezményei egyértelműnek mondhatók, addig ez a munkajogban már nem állja meg helyét.
Ugyan a szakirodalom és a joggyakorlat időről időre nagyító alá veszi ezt a kérdéskört, csak kifejezetten szűk körben foglalkoznak vele. A jelen tanulmány írásakor a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja[1] elemezte a létre nem jött szerződés fogalmi aspektusait és jogkövetkezményeit, amely a munkajogi érvénytelenségtől való elhatárolással összefüggésben merült fel. Túl azon, hogy örvendetes, hogy a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálat alá vette ezt a jogintézményt, az összefoglaló vélemény (a továbbiakban: vélemény) e téren tett legfőbb megállapításaival nem értek egyet.
Hipotézisem az, hogy a nemlétező szerződések a munkajog szempontjából is relevánsak. Számuk közel sem olyan elhanyagolható, mint azt a csoport véleménye állítja - persze csak akkor, ha ugyanazt értjük a létre nem jött szerződések fogalma alatt. Meglátásom szerint a létre nem jött munkajogi megállapodásokat a továbbiakban leginkább már nem munkajogi, hanem polgári jogi nézőpontból kell vizsgálni. Ennek oka, hogy a munkajog "kontraktuális" jogág, így, ha a munkaviszonyt létrehozó kontraktuális jogügylet nem jön létre, akkor a munkajog sem releváns. Nem mellékes ugyanakkor, hogy a munkajog nem csak a munkaszerződést nevesíti, így a munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodások
- 197/198 -
létre nem jötte esetlegesen mégis elhelyezhető a munkajogon belül is, különösen akkor, ha példádul munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodásokat vesszük górcső alá.
A következőkben ismertetem a vélemény nemlétező szerződésekkel összefüggő következtetéseit, és azt, hogy melyekkel értek egyet, és melyekkel nem. Az egyet nem értő álláspontomat több hazai - magán- és munkajogi - szakirodalmi forrással támasztom alá, kitérve a szerződések, illetve megállapodások létrehozására, különös tekintettel a lényeges tartalmi elemek kérdésére az egyes kontraktuális jogügyletekkel összefüggésben. Ezzel kapcsolatban a lényeges tartalmi elemekben történő megállapodás hiánya különös hangsúlyt fog kapni. Végül foglalkozom a létre nem jött megállapodások jogkövetkezményeivel és az ehhez kapcsolódó egyéb konzekvenciákkal.
A vélemény kritikus megközelítése nem vonatkozik a véleményhez fűzött önálló tanulmányokra. Ehhez kapcsolódóan már előre kiemelem Cséffán tanulmányát.[2] Bár írása ezt kifejezetten nem tartalmazza, a nemlétező megállapodásokat illetően értelmezésem szerint teljesen eltérő álláspontra helyezkedett, mint a vélemény. Cséffán megállapításaival messzemenőkig egyetértek, és ennek fényében a megállapításaira is támaszkodni fogok a jelen tanulmányban.
Tanulmányom elsődlegesen a dogmatikai megközelítésen[3] alapul, így írásomban főként a jogintézményeket, azok fogalmi hátterét és a kapcsolódó bírói gyakorlatot veszem számba analitikus metodikával. Miután a nemlétező szerződések témaköre számos helyen keresztezi az érvénytelenség kérdéskörét, az elhatárolások esetén javarészt összehasonlító módszer keretében veszem górcső alá a két jogintézményt. Az összehasonlításnak emellett a másik szerepe az, hogy a munkajog és a klasszikus magánjog, illetve polgári jog közötti kollíziót vizsgáljam.
Nemlétező megállapodásokkal kapcsolatos megállapításokat csak úgy lehet megtenni, ha megnézzük a megállapodás létrehozásának szabályait. Ebben az értelemben helytálló kiindulópontja volt a véleménynek, hogy a megállapodások, sőt általános a jognyilatkozatok létrehozásának kérdéskörét vizsgálta elsődlegesen. Ebben a körben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 31. §-a folytán alkalmazható Ptk.-beli (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, a továbbiakban: Ptk.) szabályok bírnak relevanciával. A Ptk. 6:4. §-a értelmében a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat, amely szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető meg. Ezzel szemben az Mt. 14. §-ában szabályozott megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. Habár a fenti megállapodás terminológiája eltér a polgári jogi szerződéses terminológiától, ennek indokát a jogalkotó abban látja, hogy a "szerződés" kifejezést a Ptk. kifejezetten a vagyoni viszonyok jogi terminusának tekinti, ezért itt az eltérő szóhasználat a munkaviszonnyal kapcsolatos jogügyletek ettől eltérő tartalmára utal.[4] Emellett a vélemény helyesen rögzíti, hogy a Ptk. szabályai sem mellékesek, ugyanis a Ptk. 6:63. § (1)-(3) bekezdései az Mt. 31. §-a nyomán alkalmazhatók munkaviszony terén is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
