Az UNIDROIT jogegységesítő műhelyében közel 20 éve született meg a szándék a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokra vonatkozó joganyag egységesítésére, melynek eredményeképpen 2009. október 9-én került elfogadásra a Genfi Értékpapíregyezmény (Unidroit Convention on Substantive Rules for Intermediated Securities). Az itthon nagyon kevés visszhangot kapott Egyezmény értékelése és annak szabályai mentén a magyar tőkepiaci szabályozás átgondolása több mint esedékes.
Tárgyszavak: értékpapír, közvetítői letét, jogközelítés, UNIDROIT
Az értékpapírokra vonatkozó jogi szabályozás hosszú utat tett meg az első váltók, vagy a mai értelemben vett részvények megjelenésének mérföldköveként számontartott Angol Kelet-indiai Társaság megalapítása óta.[1] A modern tőkepiacok kialakulását az értékpapírok tették lehetővé azáltal, hogy az okiratba foglalás, a mobilizáció egyben megteremtette az értékpapírokkal történő kereskedés kialakulását, és önálló piacuk, az értéktőzsde létrejöttét. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a tőkepiaci értékpapírok a kapitalizmus jogtechnikai bázisát képezik, hiszen lehetővé tették a gazdaság finanszírozását és ezáltal a termelőeszközök magántulajdonba kerülését. A modern jogfejlődés a klasszikus értelemben vett értékpapírok mutálódását hozta magával. Az immobilizáció és dematerializáció következményeként a korábban egyedi dologként létező értékpapírok mára digitális könyvelési tételekké: értékjoggá váltak, melyeket nemzeti vagy határokon átnyúló vertikális vagy piramisszerű struktúrában tartanak nyilván; a piramis alján a befektetők és házi letétkezelőjük, azok felett a közvetítő letétkezelők állnak, míg a piramis csúcsán a központi letétkezelő (értéktár, Central Securities Depository - CSD) áll.[2] A közvetítőkön keresztül történő gyűjteményes értékpapírletéti rendszerek, a globál okiratok kialakulása, majd a dematerializáció[3] jelensége hatalmas kihívás elé állította a nemzeti jogalkotókat, akik a tőkepiaci tömegpapírokkal kapcsolatos szabályozási igényekre az adott jogrendnek az értékpapírokra (értékjogokra) vonatkozó jogi koncepciójától függően különböző válaszokat adtak.
Igaz ez az Európai Unió tagállamaira is.[4] Az egységes belső piac kialakítása azonban feltételezi a tagállamok tőkepiaci rendszereinek összehangolását, hiszen a nemzeti jogok eltérő megoldásai különösen a nemzetközi értékpapír-forgalom számára jelentenek nehezen kalkulálható hátrányokat.[5] Ráadásul a nemzetközi értékpapírügyletek volumene az utóbbi 50 évben a tőkepiacok globalizációja (nemzetközi tőkeáramlás liberalizációja, a pénzügyi szolgáltatások deregulációja, technológiai fejlődés) következtében meghatványozódott. Németországban, míg 1975-ben a nemzetközi kötvény és részvényforgalom értéke a GDP 5,1%-ának felelt meg, addig ez az érték 1998-ban 331% volt. Hasonló növekedés volt tapasztalható más országokban (USA: 4,1% - 230,3%, Japán: 1,8% - 91%).[6]
Az Európai Unió ezért már több mint 15 éve nekilátott ezen hátrányok felszámolásának,[7] de az azóta kiadott sza-
- 171/172 -
bályozás (gondolunk itt elsősorban az értékpapír-elszámolások véglegességéről szóló 1998-as irányelvre[8] és a pénzügyi biztosítékokról szóló 2002/47/EK irányelvre[9]) messze nem mondható átütő erejűnek. Igazán találó Keller szóhasználata, aki "pointillista" jogalkotásként írja le a hézagos törekvéseket.[10] Sőt a hivatkozott irányelvek eltérő átültetése a nemzeti jogrendekbe csak fokozta a joganyag szétaprózottságát.
Nemzetközi téren a jogegységesítési törekvések két irányt céloztak meg: a) az értékpapírügyletekkel kapcsolatos kollíziós szabályok harmonizációját, illetve b) az értékpapírletét anyagi szabályainak egységesítését. Ami a kollíziós szabályok egységesítését illeti, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia[11] 2000 májusában kezdte meg egy olyan egyezmény kidolgozását, amely a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokra alkalmazandó jog szabályait kívánta harmonizálni. A Convention on the law applicable to certain rights in respect of securities held with an intermediary címet viselő egyezmény (Hágai Értékpapíregyezmény, a továbbiakban: HÉE) 2002. december 13-án került elfogadásra.[12]
A HÉE sikerétől inspirálva 2001 szeptemberében az UNIDROIT (Institut international pour l'unification du droit privé) Kormányzótanácsának Rómában tartott 80. ülésén született meg az a javaslat, hogy a közvetítőnél tartott értékpapírok szabályozását az intézet vegye fel a munkaprogramjába, amit a Közgyűlés még az év decemberében meg is tett.[13] A felállításra került Study Group 13 tagja megbízást kapott a projekt felmérésére és az első tervezet elkészítésére Harmonized Substantive Rules for the Use of Securities Held with Intermediaries címmel. A Study Group - több tanácskozást követően - 2003 nyarán tette közzé Harmonized Substantive Rules Regarding Indirectly Held Securities című elemzését,[14] amely a Genfi Értékpapíregyezmény (a továbbiakban: GÉE vagy Egyezmény) bázisának tekinthető. A tanulmány felvázolta a jogegységesítés szükségességének okait, felrajzolta a lehetséges szabályozás alapköveit és módszertani szempontból állást foglalt egy funkcionális szabályozási koncepció mellett.
Az UNIDROIT Titkársága 2004 decemberében bocsátotta a tagállamok rendelkezésére az Egyezmény ideiglenes tervezetét[15] magyarázatokkal[16] együtt. A tervezetet a Kormányközi Szakértők Bizottsága (CGE) 2005 és 2007 májusa között több ülésen vitatta meg. A módosított tervezet a CGE 2007 májusában Rómában megtartott 4. ülésén került elfogadásra.[17]
Az Egyezmény végleges megvitatása és elfogadása céljából összehívott Diplomáciai Konferencia 2008. szeptember 1. és 12. között Genfben került megtartásra, amelyen jelentős kérdésekben (jóhiszemű szerzés, a közvetítő felszámolása, a központi letétkezelő szerepe) sikerült kompromisszumos egyetértést létrehozni.[18] Mivel több delegáció is egy hivatalos kommentár kiadásának feltételéhez kötötte az egyezmény elfogadását, ezért annak elkészítésére a Konferencia megbízást adott és elnapolta az ülését.
- 172/173 -
A magyarázatokkal ellátott tervezet[19] 2009 júliusára készült el, azt a Diplomáciai Konferencia második ülése 2009. október 5. és 9. között vitatta meg. A Konferencián több mint 50 állam képviseltette magát, azon az Európai Unió is részt vett (mely regionális gazdasági integrációs szervezetként be is léphet az Egyezménybe a 41. cikk értelmében). A közvetítőknél őrzött értékpapírok anyagi jogi szabályait egységesítő Egyezményt a Diplomáciai Konferencia 2009. október 10-én fogadta el Unidroit Convention on Substantive Rules for Intermediated Securities elnevezéssel,[20] annak zárójegyzékét 37 UNIDROIT-tagállam és az EU írta alá. Az Egyezmény azóta Rómában, az UNIDROIT a Magánjog Egységesítéséért (alapított) Nemzetközi Intézetében érhető el aláírásra. Az Egyezményt egyelőre csak Banglades írta alá, a hatálybalépéshez legalább három ratifikációra van szükség.[21] A Hivatalos Kommentár végleges szövege 2012 óta áll rendelkezésre.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
