A választottbírói út kérdése a nemzeti vagyonnal összefüggésben a magyar jogi életben 2011-ben élénk vitákat váltott ki. Ez a téma felkorbácsolta mind a magánjogi, mind az alkotmányjogi szakirodalom egyes rétegeit. Napjainkban úgy tűnik, hogy ez a kérdés kör ismét aktuálissá vált. A paksi új atomerőművi beruházás tervével kapcsolatos jogalkotási folyamatok új rendszert hoztak létre a választottbírói út kiköthetőségének lehetőségéről. A változások ígéretes módon bővítő jellegűek.[1]
A választottbíráskodást és a nemzeti vagyont összekapcsoló jogalkotási folyamat első "állomása" maga a nemzeti vagyonról szól, 2012. január 1-jén hatályba lépett 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.), ami negatív irányba hatott az alternatív vita-rendezési formák e típusával kapcsolatban.[2] Ennek oka, hogy a legutóbbi jogalkotói aktus törvényerőre emelte az Nvt. 17. § (3) bekezdésében a választottbíráskodás lehetőségének kizárását a nemzeti vagyonnal kapcsolatban.
A választottbíráskodás kizárására irányulóan azonban "két lépcsőben" került sor, ugyanis a T/5161/13. irományszám alatt két országgyűlési képviselő által benyújtott módosító javaslat eltérően fogalmazott.[3] E változat csak az indokolásban[4] zárja ki expressis verbis a választottbíróság kikötését, ugyanis a javaslat "ide nem értve a választottbíróságot" kitétele nyelvtanilag éppen kivételt képezett volna a kizárólagosságot megszabó főszabály alól.[5]
Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének végső formája azonban a T/5161/74. számú előterjesztés következtében jött létre, amit a Kormány nyújtott be, zárószavazás előtti módosító javaslatként. Így a jelenleg is hatályos törvényszöveg az alábbit tartalmazza:
"Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki."
Ezzel azonban a törvényhozó több tekintetben is alaptörvény-ellenes állapotot hozott létre, amelynek elemeit az alábbiakban részletezem.
A rendelkezés alkotmányossági szempontú vizsgálata több aspektusban is alaptörvény-ellenes eredményre vezet, így az átlátható és logikailag tiszta érvelés igénye végett az egyes szálakat külön-külön kívánom bemutatni.
1. A nemzetközi szerződések betartása, végrehajtása olyan kötelezettség, sőt kifejezett parancs, amelynek figyelmen kívül hagyása ellentétes az Alaptörvény előírásaival.[7] A nemzetközi szerződésekhez való csatlakozás, illetve a kétoldalú egyezmények megkötésének szükségszerű velejárója, hogy az állam köteles a vállalt nemzetközi kötelességek és a belső jog összhangját megteremteni. Ez kettős kötelezettséget ró Magyarországra: egyrészt a belső jogszabályok nem állhatnak ellentétben a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel; másrészt az arra illetékes jogalkotó szervnek kell kibocsátania a nemzetközi kötelesség belső végrehajtását szolgáló jogszabályt.[8] Az Nvt. idézett rendelkezése azonban sérti a Genfi, a Washingtoni és a New York-i Egyezményeket, valamint számos kétoldalú megállapodást,[9] így az az Alaptörvény Q) cikk (1) és (2) bekezdésével ellentétes.
2. Már az Nvt. 17. § (3) bekezdése keletkezésének körülményei is számos olyan problémát vetnek fel, amelyek nem egyeztethetőek össze a jogállamiság alaptörvényi követelményével.[10] A hatalmi ágak szétválasztása, a privát szféra védelme az állami beavatkozástól, a törvényes keretek között végbemenő jogalkotási folyamat mind-mind olyan jelenségek, amelyek elengedhetetlen feltételei a demokrácia és a jogállam működésének.[11]
Az alkotmánybírósági gyakorlatban található ezzel kapcsolatos példa, amikor is jogi szabályozást azért semmisített meg a testület, mert abban az állam a közjogi és magánjogi jogosítványait összemosta: magánjogi jellegű viszonyaiban a közhatalmi eszközeinek alkalmazásával kívánt erőfölényt biztosítani maga számára, összemosva magánjogi és közhatalmi jogosultságait. Erre vonatkozóan érdemes kiemelni az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatot, amely szerint: "a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét". Az állam tehát pusztán gazdasági szereplőként jelenik meg ezekben a viszonyokban, így az államhatalomhoz köthető jogosítványok nem illethetik meg.
- 30/31 -
3. Emellett kérdésként merül fel a jogalkotói joggal való visszaélés problémája, amellyel az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott, alapvetően a jogállamiság és a jogbiztonság elvére vetítve az ebből eredő visszásságokat.[12]
Így az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy mivel a joggal való visszaélés forrása az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése - tehát az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése -, alkotmányellenes az olyan rendelkezés is, ami amiatt ütközik az említett tilalomba, mert a jogalkotó valamely jogintézményt nem annak jogrendszeren belüli rendeltetése szerinti célra használt fel.[13]
Mindezekre tekintettel sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelménye, mert az állam saját magát közhatalmi eszközökkel a szerződő partnereivel szemben, a nemzeti vagyon vonatkozásában, megfelelő alkotmányos ok hiányában kedvezőbb helyzetbe hozta.[14]
4. Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése rögzíti hazánk demokratikus jogállami berendezkedését, és annak követelményeit, így felvetődik az Nvt. 17. § (3) bekezdésének közjogi érvénytelensége is.[15]
Miként már szó volt róla, az Nvt. aggályos rendelkezése két "lépcsőben" alakult ki: az országgyűlési képviselők által benyújtott javaslat még nem tartalmazta a "nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki" kitételt. A végleges szöveg utolsó mondata a Kormány előterjesztésének következtében került bele a törvénybe. Erre azonban az Országgyűlés Házszabálya értelmében nem lett volna lehetőség, mivel a fenti jelzett mondat teljesen megváltoztatta a javaslat tartalmát.[16]
Az Nvt. eredeti javaslatában azonban semmiféle olyan koherenciazavar nem állt fenn, amely indokolttá tette volna a módosítást.[17 Ezt szögezte le az Alkotmánybíróság is a 164/2011. (XII. 20.) AB határozatában, amennyiben a formailag hibás törvényhozási eljárás megalapozza a jogszabály megsemmisítését.
Ennek fényében a zárószavazás előtti módosító javaslat alapján elfogadott törvény Alaptörvénybe ütköző jogalkotói aktus volt.
5. Végül utolsó érvként hangsúlyozni kell, hogy az Nvt. 17. § (3) bekezdésének hatályba lépésével sérült a következő Alaptörvény T) cikkének (3) bekezdése is: "Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel." Jelen esetben elmondható, hogy e rendelkezést a törvény hivatkozott bekezdése generálisan sérti, a többi felsorakoztatott aggály hiányában is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
