A környezeti változások alkalmazkodásra kényszerítenek. A 18. század második felében megindult ipari forradalom óta a technológia1 megítélése az európai társadalmakban nem mentes a szélsőségektől. Laikus szemmel nézve az információs társadalom2 legszembetűnőbb jellemzője a mindent és mindenkit körülvevő technikai eszközök számának, sokféleségének, komplexitásának növekedése, valamint ezek folyamatos és szinte követhetetlen tempójú változása.3 Az új technológia befogadásával kölcsönhatásban - eszközeinek megismerésével, alkalmazásával, a fogyasztói igények szerinti fejlesztésével - a befogadó közeg, a társadalom is megváltozik. Wallace, Patricia "Az internet pszichológiája" című művében a Hughes, Thomas által megalkotott technológiai lendület fogalmára hivatkozik, amikor az internet felhasználóira gyakorolt hatásairól értekezik. Eszerint életciklusuk egy bizonyos pontján egyes technológiák hatalmas erejűek a társadalmi változások működtetésében. Amint nagyobbá és bonyolultabbá válnak, a rendszerek egyre inkább alakítják a társadalmat, míg az nem tudja alakítani a technológiát.4 Számunkra mellékes most annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a technológiát társadalmi folyamatok határozzák-e meg, avagy fordítva - a technológia determinálja-e a társadalmat - tény az, hogy a társadalom változott, változik, és ebben az új technológiának szerepe van.
Kincsei Attilá-val egyetértve a technológiai elem jellemzője ebben a kölcsönhatásban a következő pontokba foglalható össze: az innovációk által életre hívott új technológiai rendszerek megjelenése között eltelő idő továbbra is rövidül, az eszközök teljesítménye növekedik, valamint a számítástechnika, telekommunikáció, média konvergenciája.5 A technológiai elem biztosítja a társadalom számára az intenzívebb információáramlást, az információk tömegéhez való hozzáférést. A társadalom oldaláról nézve: "a hagyományos, való világbeli" tevékenységek IKT6-rendszerekkel történő kiegészülése, támogatottsága, mediatizáltsága magának a tevékenységnek a virtuális dimenziójába való kiterjesztését eredményezi."7
Az a változás, ahogy az új eszközök és az azokra épülő szolgáltatások soha nem látott mértékben telepednek rá az állampolgárok mindennapjaira, a társadalom főképp idősebb generációi és a szociálisan hátrányosabb helyzetűek számára gyakran érthetetlen. Ilyen körülmények között a társadalmi erkölcs változásával is számolnunk kell, szélesedik a deviánsnak tekintett magatartások skálája az új technológiát elfogadók, befogadók és a tartózkodók, elutasítók közötti feszültségek miatt. Ebbe a "behálózott" környezetbe születő fiatalok aktív felhasználóvá válása pedig azt jelenti, hogy az új társadalmi és technológiai kapcsolatrendszernek, hálózatnak a normáit már ők maguk alakítják, mivel egyre inkább a folyamatosan gyarapodó felhasználók többségét alkotják.
E röviden vázolt változásban azonban a jog szerepe változatlan: szabályoznia kell a társadalmi viszonyokat úgy, hogy biztosítsa a társadalmi együttműködést, megakadályozza, megbüntesse az ellene támadókat. A jogrendszer számos jogágának különböző szerep jut e komplex rendszerben, amelynek szankciós záróköveként, ultima ratioként a büntetőjog áll őrt. Ahhoz azonban, hogy a büntetőjog szerepét megértsük, határait megszabjuk, fel kell tárni szabályozandó környezetét, meg kell érteni a deviáns magatartásformák ösztönzőit a változásban.
"…az emberek a megszokott életviszonyokból hirtelen újabb, ismeretlen helyzetbe kerültek, olyan helyzetbe, amely törvényeihez hirtelen alkalmazkodniuk kellett."
A "deviancia" kifejezés valamely normák által szabályozott közösség együttélésének alapvető szabályait sértő attitűdöt jelöl. Természetesen a szociológusok és kriminológusok sem mindig értenek egyet a kifejezés pontos jelentésében, ezért idézem Douglas, Jack D. és Waksler, Frances C. megközelítését, akik a deviancia jelentésrétegeit egy tölcsérhez hasonlítják. Legtágabb értelemben a deviancia olyan "érzés, hogy valami talán rossz, furcsa, különös", míg legszűkebb értelemben: "ítélet, hogy valami a legteljesebb mértékben rossz".8 "Valahol e két szélsőség között a deviáns viselkedés bűncselekményt megvalósító magatartássá válik."9 A jellemző deviáns viselkedésformák: bűnözés, drogfogyasztás és alkoholizmus, öngyilkosság, lelki betegségek. A társadalom válasza a deviáns viselkedésre egyes esetekben rosszallás, elkülönülés, kirekesztés, büntetés - a deviancia intenzitásától függően.10
Az információs társadalom új, eddig nem ismert devianciáinak megértéséhez a társadalmi struktúrával összefüggő elméletek fogalmai közül először az "anómia" fogalmát hívom segítségül. Az anómia a szó szoros értelmében normahiányos állapotot jelent. Kicsit tágabban olyan állapot, amikor bizonyos (általában új, ismeretlen) élethelyzetekre nincs régi, eligazító norma, vagy egy kialakult társadalmi gyakorlat eltér a társadalom által vallott normáktól.11 Megint másként az anómia a társadalmi rend felbomlása az értékek és a normák elvesztése következtében.12 Durkheim, Émile az "anómia" fogalmát az öngyilkosságok számának korszakonkénti változásával illusztrálja, okát kutatásai során több jelenségre vezette vissza. Az öngyilkossági ráta többek között a nagyobb szabású és gyors gazdasági változások idején nőtt jelentősen, azon oknál fogva, hogy az emberek a megszokott életviszonyokból hirtelen újabb, ismeretlen helyzetbe kerültek, olyan helyzetbe, amely törvényeihez hirtelen alkalmazkodniuk kellett.13 A XIX. század ipari forradalmát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a "felszabadult társadalmi erők még nem kerülhettek egyensúlyba, egymáshoz viszonyítva értékük nincs meghatározva, és emiatt egy ideig nem működik a szabályozás. Az emberek már nem tudják, hogy mit lehet és mit nem, mi igazságos és mi igazságtalan, mi az, amit jogosan követelhetnek és remélhetnek, mi az, ami túllépi a mértéket. Ennek következtében nincs semmi, amire ne tarthatnának igényt."14 Az egyént a család, a politikai, vallási közösségek, a maga alakította és a közös érdeklődés alapján szerveződő társadalmi csoportok különböző módon integrálják a társadalomba, amelynek a példáit, életvezetési mintáit az egyén integrációja során elfogadja. Az integráló erők gyengülése következtében alakul ki az anómia állapota.
Merton, Robert szerint az anómia oka nem a társadalmi változás, hanem az olyan társadalmi szerkezet, amely minden tagja elé azonos célokat tűz, ám nem biztosít azok eléréséhez azonos eszközöket, azaz feszültség van kultúránk követelményei és társadalmi szerkezetünk között.15 E feszültség egyik eredménye a deviancia. Az "amerikai álomként" ismert kifejezésünk jól tükrözi társadalmunknak a francia forradalom egyenlőség-eszméjének megerősödése óta elfogadott szemléletét: célunk egyenlőként, egyenlő eséllyel törekedni a sikerre, a jólétre. Az alkalmazkodás a kor céljaihoz és eszközeihez ötféleképpen történhet: konformizmus esetén mindkettő elfogadása történik, újítás esetén a célokat elfogadjuk, de saját eszközökkel érjük el, a ritualizmusnál feladjuk céljainkat, de továbbra is megengedett eszközökkel élünk, visszahúzódás esetén mindkettőt feladjuk, lázadás esetén pedig mind a célokat, mind az eszközöket tagadva, azokat saját céljainkkal és eszközeinkkel helyettesítjük, új társadalmi szerkezetet alkotva.16 Deviancia tehát az újítás, visszahúzódás (kábítószer- és alkoholfogyasztás), lázadás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
