A korlátolt felelősségű társaságokra (a továbbiakban: kft.) vonatkozó szabályozás a korábbi Gt.-ben alapvetően bevált. A legnépszerűbb és leggyakrabban alkalmazott társasági forma, a bejegyzett kft.-k száma jelenleg 180 000 körül van. Az új szabályozás jellegében és karakterében nem változtatja meg e társasági formára vonatkozó rendelkezéseket. Alapvetően megőrzi a kft.-re jellemző sajátosságokat (felelősség, mellékszolgáltatás, pótbefizetés, üzletrész stb.) A kodifikáció során sikerült elhárítani azokat a törekvéseket, amelyek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályozás közelebb hozására, és így egybe-mosásukra irányultak, így továbbra is markánsan elkülönül a kft. a betéti társaságtól és a zártkörű részvénytársaságtól. Ugyanakkor az általános szabályok több közös rendelkezést tartalmaznak valamennyi társasági formára (ld. az apport-szabályozás egységesítése stb.).
Az új szabályozás kialakítása során alapvető követelmény volt, hogy a már bevált formákon csak a feltétlenül szükséges módosítások kerüljenek végrehajtásra. Ennek során több javítás történt a törvényszövegben, amely érthetőbbé, egyszerűbben alkalmazhatóvá és egyértelművé tette a szabályozást. Így például jobban "helyükre kerültek" egyes intézmények, egyértelművé vált például, hogy a társaság döntéseit a taggyűlés hozza, így az új törvény szövegében mindenhol a taggyűlés szerepel. Új intézménnyel került felváltásra pl. a "magához vonás" és jobban elhatárolásra került a "bevonástól".
A Kodifikációs Bizottság osztotta azt az álláspontot, hogy a kft.-kre is ki kell terjeszteni az EU 2. sz. társasági jogi irányelvének (77/91/EGK) alapvető rendelkezéseit annak ellenére, hogy az említett irányelv a részvénytársaságok tőkéjének védelmére irányult. A törvényjavaslatban bevezetésre kerülő új szabályok (pl. a saját tőkéből történő kifizetés feltételei, az osztalékra és az osztalék előlegre, valamint a fizetőképességi nyilatkozatra vonatkozó rendelkezések) fontos jogalkotói lépést jelentenek egy hatékonyabb - a jelenlegi rendelkezésekben fellelhető felesleges törvényi kötelezettségeket a hitelezők számára valódi biztosítékokkal felváltó - szabályozás kialakítása felé. A szabályozás kialakítása természetesen a kft.-kre jellemző sajátosságok figyelembevételével történt.
Fontos követelmény volt a kft.-k esetében a tagok szabad rendelkezési jogának minél szélesebb körű biztosítása. Bár a szabályozás kógens jellege nem változott, mégis az új Gt. minden lehető helyen biztosítja, hogy a felek a társasági szerződésben a törvény rendelkezéseitől szabadon eltérhessenek. Az imperatív jellegű rendelkezések (felelősség, törzstőke mértéke, törzsbetét összege, szervezet-vezetés stb.) azonban lényegében változatlanok maradtak.
A jelenleg hatályos törvény a kft. definíciójánál kimondja, hogy a társaság kötelezettségeiért - "e törvényben meghatározott kivétellel" - a tag nem felel. Az új törvényből elhagyásra került az "e" betű, amiből arra a következtetésre lehet jutni, hogy más törvény is megállapíthat olyan eseteket, amikor a kft. tagjának felelőssége átfordulhat korlátlanná. A változtatásra azért volt szükség, mert más törvények is tartalmazhatnak hasonló jellegű rendelkezéseket [jelenleg a Csődtörvény 63. §-ának (2) bekezdése tartalmaz a Gt.-re visszautaló szabályt]. Ezek a törvények azonban csak visszautalhatnak a Gt.-re, de önálló jogcímeket nem állapíthatnak meg, tehát a kft. alapvető jellege - a tagok korlátolt felelőssége - továbbra is megmarad.
A régi Gt. 2002 óta indokolatlan különbséget tett a kft.-kre és a zártkörű részvénytársaságokra vonatkozó apport-szabályok között. Az a nehezen megmagyarázható helyzet állt elő, hogy a hatályos törvényben az rt.-re vonatkozó apportszabály liberálisabb, mint a kft.-kre vonatkozó, így például nem követeli meg a törvény az apport végrehajthatóságát és lehetőséget ad a követelések apportálására is. Az új Gt.-ben foglalt új szabályozás egységes lesz és megegyezik a részvénytársaságokra vonatkozó kedvezőbb rendelkezésekkel. Erre tekintettel a szabályozás átkerült az Általános Részbe. Az új Gt. szerint a nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő, vagy egyéb vagyoni értékű jog - ide értve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. A tag munkavégzésre, vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet. Az új Gt.-nek a kft.-kre vonatkozó speciális rendelkezései azonban továbbra is a Kft. Fejezetben találhatók, ezek a következők:
a) A nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem kötelező könyvvizsgáló igénybevétele. Ebben az esetben azonban a tagoknak külön nyilatkozatban meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezt a nyilatkozatot az ügyvezető rendelkezésre bocsátást tanúsító nyilatkozatával együtt be kell nyújtani a cégbíróságnak.
b) A nem pénzbeli betéteket nem kell már alapításkor teljes egészében szolgáltatni, ennek időpontját a társasági szerződésben kell szabályozni, de a hozzájárulásokat a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül legkésőbb rendelkezésre kell bocsátani.
c) Az új törvény nem ír elő kötelező készpénz-apport arányt. Ebből az következik, hogy kizárólag apporttal is lehet a jövőben kft.-t alapítani. Ha azonban a nem pénzbeli betétek értéke eléri a törzstőke felét - vagy annál több - akkor ezeket a betéteket már alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
A nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának feltételét az új Gt. annyiban változtatja meg, hogy eltörli a készpénz-apport kötelező arányát, amiből az következik, hogy kizárólag nem pénzbeli hozzájárulással is lehet társaságot alapítani. Új szabály azonban az, hogy ha ennek értéke eléri a törzstőke felét, akkor azt teljes egészében már az alapításkor szolgáltatni kell. Egyebekben a nem pénzbeli hozzájárulást a társasági szerződésben megjelölt módon és időben kell a társaság rendelkezésére bocsátani. A határidő nem lehet több, mint a cégbejegyzéstől számított három év.
Az üzletrészre vonatkozó szabályok alapjaiban nem változtak. Az új törvény azonban a korábbinál lényegesen szélesebb körben biztosít a tagoknak eltérést a törvény kógens rendelkezéseitől. Így pl. a tagok elővásárlási jogot egymásnak is biztosíthatnak, illetőleg az átruházást egymás közt és egyébként is korlátozhatják vagy feltételhez, illetőleg a társaság beleegyezéséhez köthetik. A kívülálló részére történő átruházást ki lehet zárni, illetőleg ugyancsak korlátozni lehet. Az elővásárlási jog szabályai egyébként érdemben változatlanok maradtak.
Az üzletrész jogutódlással történő megszerzésének rendelkezései (tag halála vagy megszűnése) kiegészültek a házassági vagyonközösség megszüntetésének jogcímével. Jogutód nélküli megszűnés esetén a társaság köteles lesz három hónapon belül elidegeníteni az üzletrészt, ennek sikertelensége esetén azt haladéktalanul bevonni. Az így "megszüntetett" üzletrész ellenértékét az igazolt jogosultaknak - a költségek levonása után - ki kell adni. A jogosultak ez irányú igénye egy év alatt évül el.
Az üzletrész felosztására vonatkozó jelenlegi rendelkezések is kiegészülnek a házassági vagyonközösség megszüntetése esetével. A új törvény enyhítette a korábbi szigorú szabályozást és lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok akként rendelkezzenek, hogy a felosztáshoz nem kell a taggyűlés hozzájárulása.
Az új törvény már nem fogja tartalmazni a dolgozói üzletrész intézményét, mert az intézményes privatizáció lezárultát követően külön szabályozásra nincs szükség, ugyanakkor a törvény lehetőséget ad továbbra is eltérő tagsági jogokat tartalmazó üzletrész kialakítására, így a tagoknak lehetőségük lesz a dolgozók számára kedvezményes tulajdonrészt juttatni és az azzal való rendelkezést tetszésük szerint szabályozhatják a társasági szerződésben.
A saját üzletrész megszerzésének rendelkezései az új tőkevédelmi szabályokra tekintettel szigorodtak. Nem szerezheti meg a társaság saját üzletrészét, ha olyan pénzügyi helyzetben van, amelynek alapján - az általános szabályok szerint - egyébként osztalékot sem fizethetne. Ezzel szemben könnyítést tartalmaz a szabályozás, amikor lehetővé teszi, hogy az éves beszámolót hat hónapig lehet figyelembe venni és csak ezt követően kell közbenső mérleget készíteni. A saját üzletrész továbbra sem rendelkezik szavazati joggal és új szabályként egyértelműsíti a törvény, hogy az a határozatképesség számításánál sem vehető figyelembe. A saját üzletrészre eső osztalékot - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - az osztalékra jogosult tagokat egyébként megillető részesedésként kell - törzsbetéteik arányában - számításba venni. Az új törvény feloldotta azt a szigorú szabályt, hogy egy éven belül a saját üzletrészt el kell idegeníteni. A tagok a társasági szerződésben bármilyen más időpontot is meghatározhatnak.
Az új törvény megszüntette, illetőleg egyszerűbb szabályozással váltotta fel a "magához vonás" intézményét. Az új szabályozás szerint a törvényben meghatározott esetekben (tagsági jogviszony megszűnése, kizárás, jogutód nélküli megszűnés stb.) a társaság "rendelkezik" az üzletrésszel. Ennek során továbbra is csak ideiglenesen birtokolhatja az üzletrészt, a társaság feladata az, hogy lehetőség szerint értékesítse azt, ennek sikertelensége esetén az üzletrészt be kell vonnia. A bevonás a jövőben is az üzletrésznek - tőkeleszállítás útján történő - megszűnését eredményezi.
A korlátolt felelősségű társaság fogalmi elemeinél már említettük, hogy a tagok a társaság fennállása alatti betéteiket a társaságtól már nem követelhetik vissza. Ez azt jelenti, hogy a tag csak úgy juthat hozzá vagyoni befektetéséhez, ha üzletrészét értékesíteni tudja. A törzsbetét kivételének megengedése alapvető hitelezővédelmi érdekeket sértene, hiszen ebben az esetben a társaságok tartozásainak fedezésére szolgáló vagyon a hitelezők elől elvonható lenne. A tagot csak a törzsbetéte erejéig terheli felelősség a társaság tartozásaiért, ezért a hitelezők - mögöttes felelősség hiányában - nem találnának a követelésük kielégítéséhez elegendő vagyont.
Az előzőekkel összefüggésben szabályozza a törvény a társaság tagjainak egyéb vagyoni igényeit. A társaság fennállása alatt ugyanis a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást az előzőek szerint a társaságtól nem követelheti vissza, így csak a társaság számviteli jogszabályok szerint adózott eredményének a taggyűlés által felosztani rendelt részére (osztalékra) tarthat igényt. Erre is csak akkor, ha a tag már teljesítette vagyoni hozzájárulását, illetőleg ennek hiányában csak vagyoni hozzájárulásának arányában igényelhet osztalékot.
A korlátolt felelősségű társaság egyik lényegi eleme az, hogy a tagok a társaság fennállása alatt az általuk teljesített vagyoni hozzájárulást többé nem követelhetik vissza. Gyakorlatilag ez a korlátolt felelősség "ára", ami azt jelenti, hogy a tag a társaságból "kilépni" csak üzletrésze átruházása útján tud, amely átruházásból vagy sikerül bevételre szert tennie, vagy sem, az a lényeg, hogy vagyoni betétje ez esetben is a társaságnál marad. A tag vagyoni hozzájárulásáért cserébe gyakorlatilag csak osztalékra (osztalékelőlegre) tarthat igényt, erre is azonban csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában.
A hitelezők védelmét megerősítendő - az EU 2. sz. társasági jogi irányelve alapján kialakított - rendelkezéseket a jövőben a részvénytársaságok mellett a kft.-kre is alkalmazni kell. A két szervezeti forma ezirányú szabályozása tartalmilag lényegében egyező.
A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy a társaság saját tőkéjéből a tagok javára - azok tagsági jogviszonyára figyelemmel - kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az új Gt.-ben meghatározott esetekben és csak a számviteli törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén eszközölhet. Itt jegyezzük meg, hogy az új Gt. sem bővítette a lehetséges jogcímek körét, tagsági jogviszony alapján csak az osztalék, illetve az osztalékelőleg fizethető ki továbbra is a saját tőke terhére. Kifizetés csak a tárgyév adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthető. Nem kerülhet sor kifizetésre azonban, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, avagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. Az új Gt. kifizetésnek minősíti a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatást egyaránt. A fenti szabályok alól azonban továbbra is kivétel a törzstőke-leszállítás utáni kifizetés, ezek az összegek akkor is teljesíthetőek a jövőben is, ha az előzőekben említett feltételek nem állnak fenn.
Szigorító követelményként rendeli el az új Gt., hogy az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell a taggyűlésnek (tagoknak) arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetőleg a társasági hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetőleg valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezető az általános szabályok szerint felel.
A fentebb említett tőkevédelmi szabályokban meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet csak a jövőben osztalékot fizetni a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékból. Az új Gt. megengedi, hogy a tagokat megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű (természetbeni) juttatásként kerüljön teljesítésre. ■
Visszaugrás
