A Jogkimerülés a szerzői jogban[1] című kötet Mezei Péter[2] harmadik monográfiája. A kötet kitűnően illeszkedik abba a sorba, amelyet a Digitális sampling és fájlcsere,[3] valamint a A fájlcsere dilemma - a perek lassúak, az internet gyors[4] című munkákban a szerző megkezdett.
Mindhárom mű azon kérdésekre keresi a választ, hogy az újabb és újabb technikai eszközök (rádió, televízió, videomagnó, walkman, számítógépes játékok, CD-k, mp3 formátum), az internet, vagyis maga a digitális kor milyen kihívások elé állították a szerzői jogot nemzetközi, uniós és honi szinten.
A mű nem csak kimerítően taglal egy hazánkban kevéssé ismert jogintézményt, hanem felettébb hiánypótló, hiszen jelen sorok írója eddigi olvasmányai során csak kevés a témában megjelent magyar nyelvű tanulmányt lelt fel. Ezek közül három Mezei Péter tollából származik. Pedig a témakörön keresztül kiválóan szemléltethető, hogy egy, alapvetően az analóg világra kreált szerzői jogi intézményt milyen kihívások érnek a digitális világban. Ezt a problémakört járja körül a tőle megszokott kimerítő alapossággal Mezei Péter.
A bevezetőben a szerző rögtön meghatározza a jogkimerülés (exhaustion, Erschöpfung, first sale doctrine) fogalmát:
"a szerzői jogosult köteles tűrni az általa, illetve az ő engedélyével más személy által jogszerűen, adásvétel vagy a tulajdonjog bármely más átruházása útján forgalomba hozott szerzői művek adott műpéldányainak utólagos - akár haszonszerzési célú - terjesztését, amennyiben a műpéldány eredeti forgalomba hozatalához adott engedély fejében megfelelő díjazásban részesült."[5]
A fogalommeghatározásból is kitűnik az a szellemiség, amely az egész kötetet áthatja. Nevezetesen annak felismerése, hogy végső soron a jogkimerülés nem más, mint a szerzői jogi jogosultak védett jogai, valamint a műpéldányok tulajdonosainak tulajdonjogból fakadó jogos érdekei közötti alapjogi balanszírozás egyik eszköze.
Ezt követően a bemutatott monográfia négy nagy fejezetre bomlik. Az első fejezetben a jogkimerülés dogmatikai alapjait járja körül a szerző, kitérve a jogkimerülés fogalmi elemeire, jogpolitikai indokaira. E helyütt esik szó a jogintézmény nemzetközi szintű forrásaiban - TRIPS Egyezmény, WIPO Internetszerződések - fellelhető normaszöveg sajátosságairól, illetve arról, hogy a jogkimerülés által korlátozott terjesztéshez való jog milyen értelmezési dimenziókat nyert a különböző nemzetközi egyezményekben. E helyütt kerül bemutatásra a jogkimerülés "másik oldala", vagyis a párhuzamos (parallel) import kérdése. A kérdésre, miszerint egy állam nemzeti, regionális, vagy nemzetközi jogkimerülést követ, az adja meg a választ, hogy milyen mértékben engedik a párhuzamos importot. A parallel import lényegét Mezei a következőképpen foglalja össze:
"E kifejezés arra a helyzetre vonatkozik, amikor a jogosult, illetve az ő engedélyével más által - eredetileg akár belföldön, akár külföldön - jogszerűen forgalomba hozott termékek a jogosult kifejezett engedélye nélkül lépnek be az első forgalomba hozatal államának területére."
Az Európai Gazdasági Térségben a közös piac, az áruk szabad áramlása megkívánja, hogy a tagállamok ne éljenek olyan saját belső joggal, amely ennek az alapvető princípiumnak gátat szab. Ezért az Európai Unió a regionális jogkimerülés politikájának követésére helyezkedett.
A második, uniós normákat bemutató fejezetben a szerző elmélyült kutatásának eredményeit foglalja össze. Ezekből világosan kitűnik a jogkimerülés jogtörténeti fejlődése, amelyet esetről esetre (Deutsche Grammophon, Coditel, Cinétèque, Basset, Membran, Patricia, Corbusier, Blumquist), irányelvről irányelvre (Szoftver-irányelv, Bérlet-irányelv, Adatbázis-irányelv, Infosoc-irányelv) szemléltet. A világos levezetésből végül kitűnik, hogy európai jogkimerülésről regionális szinten beszélhetünk, és csak is fizikai műpéldányok esetében. E megállapítás helytálló, hiszen a dolog fogalma alá a fizikai léttel bíró, tárgyiasult műpéldányok szubszumálhatók, míg a fizikai léttel nem bíró alkotások (pl. szoftver) szolgáltatásként terjeszthetők. Ez természetesen nem jelenti, hogy hordozóra írás után ne tárgyiasulhatnának. A terjesztéshez fűződő vagyoni jog korlátja pedig csak az "adásvétel-típusú" terjesztés esetén merül ki, vagyis olyan tulajdonátruházással járó aktusok megkötése révén, mint az adásvétel, csere, illetve az ajándékozás. Mindez kizárt a "szolgáltatás-típusú" terjesztési formák esetében, mint amilyen a bérlet, a haszonkölcsön, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés, a tovább közvetítés, a lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel.
A jogkimerülés azon jogintézmények egyike, amelyek párhuzamosan fejlődtek ki Európában és a tengerentúlon. A harmadik fejezetben Mezei az amerikai first sale doctrine jogi természetét, az 1976-os United States Copyright Act (USCA) vonatkozó rendelkezéseit, a terminológiai bizonytalanságokat taglalja. Tanúságos alfejezetek szólnak arról, hogy a first sale doctrine miként került korlátozásra a hangfelvételek és szoftverek esetében, és miként maradt ez el a filmek bérbeadása kapcsán. Ahogyan az uniós jogban, úgy itt is kifejtésre került a követő jog, illetve alapos jogesetelemzések során azt is megérthetjük, hogy milyen ellentmondások jellemzik az amerikai bírói gyakorlatot a párhuzamos import megítélését illetően. A szerző az idevágó eseteket három esetkörbe csoportosítja. Az elsőben azokat említi, ahol a műpéldányok külföldön kerültek előállításra e piacokon történő értékesítés céljából, majd onnan exportálták az Egyesült Államokba (Scorpio, Starks, Harms, Red Baron, BMG v. Perez, Omega v. Costco és Kirstsaeng ügyek). A másodikba azok tartoznak, ahol a műpéldányokat a jogosult az Egyesült Államok területén állította elő és értékesítette, majd az exportált műpéldányok vissza a származási országba (Cosmair, Neutrogena ügyek). A harmadik esetben az USA területén előállított, kifejezetten külföldi piacokra szánt termékeket juttatják vissza (Sebastia, Quality King v. L'anza esetek).[6]
A negyedik fejezetben elsőként ismét a jogesetek kerülnek terítékre. A UsedSoft-ügyben a az Európai Unió Bírósága előtt a legfőbb eldöntendő kérdés az volt, hogy az Oracle terjesztéshez fűződő joga kimerül-e, ha a programalkotást nem fizikai hordozón, hanem letöltés útján tette a felhasználók számára elérhetővé, illetve, hogy a szoftver licence-kulcsának megszerzése kimeríti-e a terjesztéshez való jogot. Az Egyesült Államokból hozott ReDigi-ügyben a hangfelvételek digitális viszonteladásának megítélése volt a tét. Ezt követően ismét Európába kalauzol minket a szerző, hogy bepillantást nyújtson a hangos- és e-könyvek viszonteladásának német és holland bírósági gyakorlatába.
- 83/84 -
A jogesetek ismertetését követően Mezei kritikai elemzésben taglalja a licencia és adásvétel eltéréseit, a terjesztés és lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel különbségeit, illetve a migráció és a forward-and-delete technológiák sajátosságait. A műtípusok eltéréseinek vizsgálata során megállapítja:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
