A családi kapcsolatok létesítésével visszaélés tényállásához fűzött indokolásból kitűnik, hogy az egyedül a magyar állampolgárok, továbbá a harmadik országbeli személyek vonatkozó magatartásaiban hordozott veszélyeket, egyúttal Magyarország és az Európai Unió irreguláris migráció általi fenyegetettségének növekedését emeli ki a büntetendővé nyilvánítás melletti érvként. Ez az irányvonal a vonatkozó szakirodalomban is dominál, holott nem hagyható figyelmen kívül, hogy az érdekházasságok, valamint a deliktumban megjelenő további érdekkapcsolatok nyilvánvalóan ellentmondanak az Alaptörvényben foglalt, a házasság és a család védelmét képviselő értékrendnek is, miközben a tényállás kapcsán olyan szakirodalmi álláspont is megjelenik, hogy az büntetőjogi értelemben nem is veszélyes a társadalomra. Mindezen megfontolások - tekintettel arra is, hogy az utóbbi értelmezés szerint egyenesen egy jogi tárgy nélküli bűncselekményről van szó - érthetően irányítják a figyelmet a családi kapcsolatok létesítésével visszaélés jogi tárgyára.
Tárgyszavak: családi kapcsolatok, harmadik országbeli állampolgárok, kriminalizáció, tartózkodási jog
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 355. §-a által bevezetett, a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények között elhelyezkedő családi kapcsolatok létesítésével visszaélés elnevezésű deliktum értelmében az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki anyagi haszonszerzés céljából, kizárólag tartózkodási jogosultságot igazoló okmány kiadása érdekében létesít családi kapcsolatot, vagy hozzájárul az apaságot megállapító teljes hatályú elismerő nyilatkozathoz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő.
A családi kapcsolatok létesítésével visszaélés a migrációnak a fennálló szabályokkal ellentétes (irreguláris[1]/illegális/dokumentálatlan[2]) formáját illetően kialakult széles körű, hármas tagozódású hazai büntetőjogi eszköztárban a jelenséggel hagyományosan, közvetlenül összefüggő cselekményeket magukban foglaló tényállások - mint az embercsempészés, és az emberkereskedelem - adekvát módon bővített formái, valamint a sajátosan a jelenség kezelése - nevezetesen a határzár védelme - okán megalkotott egyes tényállások mellett megjelent, az illegális tartózkodást segítő cselekményeket és ezekkel együtt a közreműködő harmadik személyeket szankcionáló deliktumok kategóriájába tartozik.[3] Az érdekházasságok, valamint azokkal együtt egyéb, valótlan családi kapcsolatok létrehozását a hazai jogban elsőként kriminalizáló tényállás jogi tárgya által kijelölt ösvényen haladva jelen tanulmány a deliktum által felvetett egyes kérdéseknek részben más jogágak vizeire kalauzoló vizsgálatára vállalkozik, új megközelítésből törekedve arra, hogy bővítse a vizsgált tényállásról a szakirodalomban formálódó képet.
A multidiszciplináris megközelítés a szakirodalom szerint egyébként is meghatározza a migrációval összefüggő jogellenes cselekmények jogi eszközökkel történő, eredményes kezelését,[4] a rendkívül összetett probléma ugyanis egyszerre bír gazdasági, társadalmi, szociális, etnikai és
- 524/525 -
vallási vetületekkel, miközben nemzeti, regionális biztonságot fenyegető tényezőként és nem utolsósorban több tudományág képviselőit foglalkoztató kérdéskörként is jelentkezik.[5] Mindez megmutatkozik abban is, hogy az irreguláris migráció kezelésével összefüggő jogalkalmazás tekintetében az egyes európai uniós példák rendkívül színes képet festenek le.[6] A harmadik országbeli állampolgárok jogellenes foglalkoztatásával összefüggő uniós kötelezettségeken kívül nem lehet azt állítani, hogy egységes szabályai lennének a jelenség szankcionálásának, amelyet már az is alátámaszt, hogy miközben egyre több tagállam fűz büntetőjogi következményeket az illegális bevándorlás vagy tartózkodás egyes megvalósulási formáihoz, arra is van példa, hogy a tagállam kifejezetten mellőzi az ilyen jellegű kriminalizálást.[7]
Az elemzés a tanulmány címében is hangsúlyos jogi tárgy kapcsolódásainak feltárásával indul, különös jelentőségének tárgyalását a vizsgált tényállás kriminalizálásának indokai, jogi tárgyainak a kategorizálása követi, a kialakult képet pedig tovább árnyalja a releváns polgári jogi és idegenrendészeti következmények, a vonatkozó szabályozás és gyakorlat ismertetése. Az érvelést segíti továbbá a probléma európai uniós kitekintésben történt vizsgálata is, ugyanis az ennek keretében elemzett fogalmak, valamint az egész eszközrendszer esszenciális jelentőséggel bírnak a családi kapcsolatok létesítésével visszaélés mögötti jelenség, nevezetesen a migrációs vonatkozású érdekkapcsolatok megismerésének folyamatában.[8] Mindezen érvek - természetesen a teljesség igénye nélkül, a büntetőjogi kérdés megválaszolásához szükséges mértékben felsorakoztatva - közelebb visznek a "kalandozás" lezárultával egy megalapozott állásfoglalás megtételéhez a kiindulópontot jelentő jogi tárgy jelen tényállás kapcsán felmerült kérdéseit illetően.
A jelenkor jogirodalma alapján uralkodó tételnek tekinthető, hogy a védett jogtárgy az az érdek vagy érték, amely a büntetőjog oltalmazására szorul, tekintettel arra, hogy az ellene irányuló támadások súlyosan sértik, illetve veszélyeztetik a társadalom érdek-érték rendszerét,[9] ennek törvényi definíciója pedig a bűncselekmény egyik fogalmi ismérvében, a társadalomra veszélyességben jelenik meg.[10] Vita tárgyát legfeljebb az képezheti, hogy ennek fogalma megegyezik-e tartalmilag a materiális jogellenességgel.[11]
A jogértelmezés vezérfonalaként[12] is szolgáló jogi tárgy vizsgálata azért is bír kiemelt jelentőséggel, mivel különösen lényeges a jogtárgyharmonikus (teleologikus) értelmezés kapcsán,[13] amelynek legfőbb elve szerint egy rendel-
- 525/526 -
kezést úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg alkalmas eszköz legyen a szabályozással kitűzött törvényi cél elérésére.[14] A hazai jogirodalomban és joggyakorlatban kétségtelenül nem elterjedt,[15] a német büntetőjogban azonban általánosan elfogadott módszer szerint a tényállás értelmezését annak célján, tehát egy meghatározott jogi tárgy védelmén keresztül kell orientálni, ilyen módon az értelmezési módoknak egyenesen a koronájaként[16] aposztrofált formájában a jogi tárgy - különösen, ha az megfelelő, a kriminalizált jelenséghez igazodóan meghatározott - esszenciális gyakorlati jelentőséggel bírhat.[17]
Kiemelésre érdemes továbbá, hogy a jogi tárgynak nem csak ezen - egyébként a rendszerimmanens jelzővel ellátott - funkciója ismert, amely alapvetően a bírói jogértelmezésre van hatással, hanem az ún. rendszerkritikus funkciója is,[18] amely szemlélettel tartalmilag is kérdésessé lehet tenni a jogalkotó azon döntését, hogy mely jogi tárgyakat védi és melyeket nem, és ilyen módon állást lehet foglalni a kriminalizáció és dekriminalizáció kérdésében. Természetesen ebből fakad az is, hogy ezen módszer alapvetően a tudomány, a kriminálpolitika - és semmiképpen sem a jogalkalmazás - területén bírhat relevanciával.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
