Mindenekelőtt az előadás program szerinti címéből eredő, már az Alkotmánybíróság eljárását meghatározó jogszabályok születésekor - szakmai jellegű - sajtópolémiát is kiváltó félreértést szeretném tisztázni. "Szűrés vagy válogatás" történik az Alkotmánybíróságon az indítványok befogadása kapcsán?
Kétségtelen, hogy már évekkel ezelőtt, de az Abtv. "kihordási időszakában" is megjelentek az amerikai gyakorlat követését támogató (sőt annak "további oldására" irányuló) az indítványok közötti "fontossági alapon" történő szabad válogatás lehetőségének megteremtésére irányuló törekvések, ám ezek soha nem váltak igazán hangsúlyossá. A végeredmény pedig megítélésem szerint egyértelműen ennek ellenkezőjét igazolja vissza.
Az Abtv., illetve az Ügyrend világossá teszi, hogy az Alkotmánybíróság nem jogosult az indítványok közötti "válogatásra", amely az Amerikai Legfelsőbb Bíróság - erős mérlegelési jogon alapuló, s ezért korlátozottan kiszámítható - gyakorlatának felel meg. Az indítványok befogadásának feltételei ugyanis részben a törvény, részben az eljárást közvetlenül alakító, (a korábbiakkal szemben legitim felhatalmazáson alapuló) szervezetszabályozási eszköznek minősülő jogi dokumentumban ténylegesen meghatározottak. Ez a fixáció ugyanakkor nem egyszerűen az indítványok vizsgálatára irányuló "igazodási pontok" kijelölését jelenti, hanem - ahogyan a későbbiekben néhány ponton majd rámutatok - meglehetősen konkrét, tettenérhető, ellenőrizhető tartalmi és formai követelményeket takar.
A kialakult szabályozás sokkal inkább a német kottát követi - amelytől egyébként szirénhangok éppen úgy óvták a jogalkotót, mint az imént említett másik típusú megoldástól. Hangsúlyozandó azonban, hogy bár a kotta hasonló, de nem azonos azzal. Nem is lehet, mert alapjogi szempontból a két jogrendszer között rendkívül lényeges különbségek vannak a rendes bíróságok működését meghatározó szervezeti jogi és a gyakorlatukat alakító szakjogági szabályozás között.
Magyarországon a rendes bíróságok továbbra sem látnak el
- intézményesített,
- konkrét jogi eljárások szerint formalizált,
- vagy jogintézményekben materializált alapjogvédelmet.
A büntető eljárásjogot például tipikusan olyan jogterületként tartja számon a szakmai közvélemény, ahol dogmatikai szinten és a konkrét eljárási megoldásokat illetően is rendkívüli hasonlóság van a német és magyar jogrend között. Ám ha az alapjogi védelem oldaláról közelítünk, messze nem elhanyagolható különbségeket fedezhetünk fel.
Csupán három példát említve: Németországban
- a klasszikus tárgyalás előkészítési teendőket mintegy "megelőzi" a vád "befogadhatóságának" vizsgálata, amely azt célozza, hogy a nyilvános bírósági eljárásnak alkalmatlan vád alapján senki ne legyen kitéve;
- a felülvizsgálati eljárásban - amelynek valójában alig van köze a mi felülvizsgálati eljárásunkhoz (az sokkal inkább perújrafelvétel) - kimondottan alapjogi sérelmek is orvosolhatók;
- az eljárás során az EJEB döntéseit a bíróságoknak és a hatóságoknak közvetlenül, kell alkalmaznia.
Az ilyen és a hasonló különbségeket nyilván ki kell egyenlíteni, amire nagyobbrészt alkalmas lehet a többlet lehetőségeket biztosító alkotmányjogi panasz intézménye, vagy a bírói kezdeményezés terén a szélesebb jogkör biztosítása, esetleg ezek kombinációja, kiegészítve az alapjogi biztos speciális jogosítványaival. Az "alapjogi védelemhez való jutás" azonban nem lehet ilyen vagy olyan szempontok szerint kiváltságos szerencsések privilégiuma, ennek a biztosítéknak valamennyi eljárás érintettjét azonos feltételekkel kell megilletnie. Ez a követelmény már eleve kizárja az ügyek közötti "szabad válogatást", sőt kimondottan megkívánja, hogy az ügyek szűrése csak a befogadásra való alkalmasságról szóljon, és azonos szempontokon alapuljon.
Mindez akkor garantált, ha
- az alkotmánybírósági eljárás megindulásának feltételeit és követelményeit a törvényalkotó előzetesen és kellő konkrétsággal meghatározza;
- ám ezt csak abból a szempontból teszi, hogy meghatározza azokat a kellékeket, amelyek az indítvány érdemi elbírálásra való alkalmasságát tekintve a kellően egzakt előzetes és folyamatos vizsgálatot támogatják.
Megítélésem szerint ezeket a követelményeket az Abtv. és az Ügyrend tételes jogi rendelkezési jelenleg legalább három dimenzióban támogatják.
1. Az Abtv. - törvényi szinten - (a három eltérő típusú alkotmányjogi panasz kritériumainak rögzítése mellett) meghatározza, az Ügyrend pedig tovább részletezi az elbírálásra alkalmas ügyek befogadásáról szóló erősen tételes jogi szemléletű szabályokat; és korrekt módon elrendezi a visszautasítás, megszüntetés lehetséges esetköreit. Megemlítendő még az is, hogy az utóbbi körben a jogalkotó előzetesen törekedett a res iudicata helyzetek megfelelő kezelésére.
2. Önmagában az a körülmény, hogy a szűrés szempontjai között mérlegelést igénylő elemek is szerepelnek, még nem jelent az ügyek közötti önkényes válogatást. Ez két különböző fogalom. A kritériumok sokrétű meghatározása, a mérlegelés során követendő igazodási szempontok kijelölése ugyanis eleve objektivizálja valamennyi indítvány/beadvány azonos mérce szerinti értékelését. Ebben az esetben is - mint minden más eljárásban - igaz, hogy a mérlegelés teljes kizárása sokkal inkább az egyenlőtlenségek kezelését lehetetlenítené el. Ám egy funkcionálisan alapjogvédelem orientált eljárásban ez egyúttal azt is jelentené, hogy az emberi méltóság legfontosabb dimenziójában, a végső jogvédelem szintje szűkülne be. Az alapjogi bíráskodás egyik legfontosabb ismérve ellenben éppen az, hogy ezt, amennyire lehet tágítani kell.
3. Az Abtv., illetve az Ügyrend alapján az Alkotmánybírósághoz érkezett beadványok több szakaszos befogadási eljárásnak alávetetettek. Nem önmagában véve a több szint a garancia, hanem a rendszer felépítése. A kezdeti szakaszban meglehetősen szűkre szabott jogértelmezési lehetőség mellett, erősen tételes jogi típusú szabályok mentén van csupán lehetőség a beadvány alkalmasságának megkérdőjelezésére. Ez a megoldás biztosítja, hogy az indítványok tartalmi jellegű szűrése minden esetben közel kerülhessen akár egyfajta "érdemi elbíráláshoz" is, amikor annak alapjogi szempontból valódi jelentősége lehet. Valójában az indítványok - befogadhatóság szempontjából történő vizsgálata - különböző eljárásjogi intézmények keretében szinte az eljárás egésze során lehetséges[2], ám úgy, hogy a hatékony eljárás szempontjai szerint a későbbi szakaszokban
a) egyrészt lehetőség nyílik a korábbi szakaszok tévedéseinek korrigálásra,
b) egyre erőteljesebbé váló indokolási kötelezettség mellett újabb szempontok is értékelésre kerülhetnek.
Alapvetően ez tehát egy olyan komplex szisztéma, amelyben jogbiztonsági szempontból is az egyre inkább a megtöbbszörözött kollektív bölcsesség jelenti annak garanciáját, hogy nem lehet szó az ügyek közötti válogatásról, hanem - amennyire csak lehet - közelítően egységes mérce szerinti "érdemi elbírálásra való alkalmasság" szempontjából való szűrés történjen. Végső soron ez a biztosíték arra, hogy az Alkotmánybíróság elsősorban érdemi választ adjon a panaszban foglalt kérdésekre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
