"Másrészről az sem szenvedhet kétséget, hogy a magyar büntető törvénykönyveknek tizenhét évi hatályban léte után is még mindig akad egy-egy olyan szakasza, mondhatnók rejtekhelye, mely mostanig nem is sejtett eltérő felfogásokra szolgáltat okot és szükséges megvitatásokra nyujt olykor hálás, de nem egyszer hálátlan anyagot. E téren a szakirodalom feladata jelentőségteljes és szolgálata csaknem megbecsülhetetlen."[1] Ez a gondolat számos büntető törvénykönyvbeli tényállásra igaz lehet, de éppen egy, a hűtlen kezelés tényállásával foglalkozó monográfia előszavában olvashatjuk. A szerző Soós Kálmán Budapesti Kir. Büntető Törvényszéki bíró, akinek munkája 1900-ban jelent meg, azonban a tényállás még napjainkban is ilyen "rejtekhelyet" jelent, melyet jól mutat az is, hogy a Kúrián a 2016-os év első büntető jogegységi határozata a hűtlen kezelésről született.
Kijelenthető, hogy egy ügy megoldása során elsődleges a tételes jog alkalmazása, azonban célszerű a jogtudomány álláspontját is tekintetbe venni, hiszen "a jogtudomány a dogmatikai rendszer létrehozásán túl segíthet a jogszabályok valódi értelmének feltárásában is".[2] A jogirodalom által közvetített dogmatikai megoldások eltérőek lehetnek, amelyek között a bírói gyakorlat választhat, azonban egységes jogértelmezést a Kúria jogegységi határozatai teremtenek,[3] ahogyan ez a hűtlen kezelés tényállása esetén is történt.
Jelen tanulmány is a témával foglalkozó szakirodalmi anyaggyűjtemény része kíván lenni, s ennek keretében a tényállás idők során változó dogmatikai problémáit igyekszik feltárni.
Az 1878. évi V. törvény (továbbiakban: Csemegi-kódex) előtti törvényeink önálló bűncselekményként nem említik a hűtlen kezelést,[4] így azt mondhatjuk, hogy a Csemegi-kódex e tényállás tekintetében (is) cezúra a magyar büntetőjog fejlődésében.
A tényállás "logikája" azonban fellelhető a Csemegi-kódex előtti jogunkban, még ha nem is önálló bűncselekményként, vagy más tényállás minősített eseteként.[5]
Ilyen volt például az úgynevezett "kártétel", melynek első említése az 1435. évi (I.) IX. törvénycikkben található meg. E cikk a katonák okozta károk helyreállításáról szól, így a preambulum szerint: "Ha pedig az előrebocsátott rendelet ellenére, az emlitett módon tilalom alá vetett falukban vagy más helyeken szállnának meg és a meghatározott ár megfizetése nélkül bárminemü élelmiszereket mernének elvenni: akkor a káros emberek, legyenek azok akár nemesek, akár nem nemesek, menjenek annak a vármegyének ispánja és szolgabirája eleibe, a melyben az efféle megszállás vagy kártétel előfordult és a nekik okozott s panaszképen előadott károk mennyiségére nézve, ha nemesek, egymagukban, ha pedig nem nemesek, falusi birájukkal és a házukhoz mindkét oldalról legközelebb lakó két szomszédjukkal esküt tegyenek."[6] A kártétel tehát a károkozás jellegében mutat hasonlóságot a hűtlen kezeléssel, hiszen a kártétel "az idegen vagyonnak tetemesebb, kiválólag közveszélylyel vagy erőszakkal járó jogtalan és szándékos rongálása vagy sértése volt".[7]
E bűncselekmény "hűtlen kezeléshez legközelebb fekvő esete az ugynevezett magánvárak feladása vagy elfoglalása volt, melyet a várnép, a tiszt vagy a szolga tulajdon urának megkárositásával követett el oly módon, hogy a várat ura magánellenségének kötelességellenesen feladta, illetve utóbbi a várat erőszakkal, vagy csellel jogtalanul elfoglalta."[8]
A Tripartitum első részének 14. címe alatt a hűtlenség vétkének egyik esetét valósítják meg azok, akik saját uruk várait elárulják,[9] ennek szankciója pedig az, hogy nemcsak kiváltságát, hanem fejét és minden javait elveszti.[10] A Tripartitumban ezen említett eseten túlmenően további bűncselekmények is a hűtlenség fogalomkörébe tartoznak, azonban lényegi különbség a "hűtlen" szó értelme, ugyanis az idetartozó bűncselekmények az állam és a közbiztonság ellen irányultak és közbüntettek képeztek, míg a Csemegi-kódextől datálható hűtlen kezelés tartalma "egyesek vagyonbiztonságának megsértése... ez pedig magánbüntettet képez".[11]
- 277/278 -
Werbőczy Tripartitumában ezenkívül részben a hűtlen kezelés előképének tekinthető az I. rész 123. címe, melyben azt tárgyalja, hogy a gyámok tiszte és kötelessége, hogy a gyámgyermek gyámságát hűen és becsületesen viseljék. "Mert különben, ha kitűnik, hogy gyanusak és a gyámságot hűtlenül és gonoszul viselték, nemcsak a gyámság tisztétől és kezelésétől kell őket elmozdítani, hanem ezenfelül, ha a gyámgyermekek vagyonára és anyagi javaira nézve találják és tudják gyanusaknak, a gyámgyermekek javára kétannyinak visszatérítésében kell őket elmarasztalni. Ha pedig az világlik ki, hogy a gyámgyerek személyére nézve vagy a birtokjogai iránt inditott per dolgában jártak el helytelenül és hűtlenül: ebből örökké tartó becstelenségnek kell következnie. Ezenfelül az ezáltal okozott kár kétszeresének (mint említém) megtérítésére kell őket szorítani."[12] Ezt követően sorolja fel, hogy milyen okok vezethetnek a gyámok hűtlenségéhez, így "ha saját fekvő jószágaikat esztelenül elharácsolják; ha a gyámgyermeknek a megélhetésükre szükséges dolgokat, tudniillik az élelmet és ruházatot annak rendje szerint ki nem szolgáltatják; ha a gyámgyerekekkel minden igaz ok nélkül rosszul bánnak; ha azokat nem nevelik jó erkölcsökben vagy maguk a gyámok rossz erkölcsűek; ha felette szegények; ha a gyámgyermekek atyjának halálos ellenségei voltak, vagy annak holta után maguknak a gyámgyermekeknek már is nyilvánvaló ellenségei, vagy ilyenek akarnak lenni; továbbá ha félő, hogy az árvák fekvő jószágainak eltulajdonítására sóvárognak és azokat a maguk részére bitorolni törekszenek".[13]
Az 1843-ik évi büntető törvénykönyv javaslat első szövegtervezetében azon foglalkozásúakra nézve találunk hűtlen kezeléssel kapcsolatos szabályokat, akik hatósági megbízás, vagy hatósági felügyelet alatt kezelik mások vagyonát (így gyámok, gondnokok, zár-, és tömeggondnokok, valamint az első szövegtervezet szerint a mérnökök is ide tartoztak volna, akik végül kimaradtak a szabályanyagból). Esetükben közkeresetnek volt helye, azaz a bűnvádi eljárást hivatalból kellett megindítani. A gyámok és gondnokok esetén a törvényes kort elért megkárosított árvák visszavonhatták a vádat, s amennyiben "ezen kivánságukat nyilván s önkényt kijelentik, a büntető közkereset elmellőztetik, vagy ha már megindittatott, azonnal megszünik. De a már kimondott elmarasztaló itéletnek erejét az árváknak ily kijelentése sem szüntetheti meg."[14] Kiemelendő tehát, hogy az első szövegtervezet szerint csupán a zár- és tömeggondnokok hűtlen kezelése üldözendő hivatalból, míg a gyámok és gondnokok esetében "indítványi jellegü".[15] Fontos továbbá, hogy olyan magánszemély, aki nem hatósági megbízás vagy felügyelet keretében kezeli más vagyonát, nem lehetett e bűncselekmény tettese.
A javaslat második szövegtervezete (azaz az I. miniszteri büntető törvényjavaslat) egyetlen szakaszban foglalkozik a hűtlen kezeléssel, de alapvetően a javaslat álláspontjára támaszkodik azzal, hogy a közmegbízással rendelkezők hűtlen kezelését szankcionálja, azonban a korábbiakhoz képest kitágítja ezt a kört (alapítványi gondnok, végrendeleti végrehajtó, jószág-, vagyonfelügyelő, kezelő, ügynök, bizományos, hites alkusz, mérnök) és minden esetben hivatalból üldözendő bűntettnek nyilvánítja, valamint a hivatalvesztés mellékbüntetésének kimondását is elrendeli.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
