https://doi.org/10.59851/jk.79.07-08.8
Haraszti Margit Katalinnak A kínzás és a rossz bánásmód fogalmának értelmezése a nemzetközi jogban - a tilalom egyes alkotmányos garanciái címmel 2023-ben a Gondolat Kiadónál megjelent kötete hiánypótló a hazai jogirodalomban.
A kínzás szó a legtöbb ember képzeletében a hadifogoly-bántalmazást jeleníti meg. A kínzást, és az ezzel egy sorban említendő kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot megvalósító cselekmények elszenvedői a leggyakrabban fogva tartott személyek. A II. világháborút követően a nemzetközi közösség elfogadta a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát. Nemzetközi szerződések, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Genfi Egyezmények (köztük a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló III. Genfi Egyezmény), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya deklarálta. Az ENSZ Közgyűlése azonban csak 1984-ben fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezményt, amely a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód fogalmát is definiálta. Független ellenőrző testület útján is kötelezte a részes államokat az ilyen cselekmények üldözésére. Ennek az egyezménynek a 2002-ben elfogadott fakultatív jegyzőkönyve az egyezmény szintje mellett a jegyzőkönyvhöz csatlakozó államokban is olyan mechanizmusokat vezetett be, amelyek a fogvatartási helyek folyamatos monitorozása útján a kínzási cselekmények megelőzésére hivatottak.[1] Az államok a korábban vállalt nemzetközi kötelezettség alapján is kötelesek voltak mindent megtenni a kínzási cselekmények megelőzésére, de a fakultatív jegyzőkönyv elfogadásával a nemzetközi szint mellett az államokon belüli, a kínzás és a rossz bánásmód megelőzésének feladatával felruházott mechanizmusok felállítása történt meg. Magyarországon 2015. január 1-je óta az alapvető jogok biztosa látja el ennek a mechanizmusnak a feladatait.[2]
A kínzás és a "rossz" (kegyetlen, embertelen vagy megalázó) bánásmód vagy büntetés fogalmának nemzetközi hátterét összefoglalóan közreadó mű a magyar szakirodalomban eddig hiányzott. Haraszti Margit Katalin könyve a kínzási cselekmények fogalmának elemzése során segít eligazodni a nemzetközi egyezmények útvesztőjében is, és rávilágít arra, hogy az egyezmények betartását ellenőrző testületek által megalkotott soft law rendszere, helyes értelmezése miként ad iránymutatást az egyezményben részes államok számára.
A fogalomelemzést előtérbe helyező fejezetek nemzetközi kitekintéssel, a nemzetközi egyezmények ellenőrző testületei (beleértve az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságát, az Emberi Jogok Amerika-közi Bíróságát, az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottságát és az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bíróságát is) releváns esetjogának felidézésével munkálják ki a legkisebb közös többszörösként elfogadható kínzás definíciót, és adnak támpontokat a rossz bánásmód értelmezéséhez. A törvényes szankció fogalmát a szerző külön fejezetben elemzi, az ezt követő fejezetek pedig a védelem és a garanciális intézményrendszer működését mutatják be. A mű végén a szerző de lege ferenda tett javaslatait összegzi.
Rendszerint minden kutatás kiindulópontja a kutatásban használt fogalmak pontos meghatározása, más jogi kategóriáktól történő elhatárolása. Jelen könyv olyan összefoglaló mű, amely a teljes kutatást egyetlen fogalom, a kínzás (és a szorosan mellé tehető rossz bánásmód) kategóriája kidolgozásának szentelte.
A kínzás fogalmának elemzése kapcsán Haraszti rámutat annak régiónként és időben változó voltára. A kínzás és a rossz (kegyetlen, embertelen, megalázó) bánásmód
- 382/383 -
közötti vékony mezsgye, a két kategória egymáshoz nagyon közel állásának igazolását adja - az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára utalva - azzal a megállapítással, hogy az elhatárolásuk szempontja "az alapvető jogok védelme iránt növekvő igények fényében fejlődik", a korábban kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősült tényállás időben később kínzást is megvalósíthat.[3]
A kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód kategóriái között nemcsak az idő múlásával lehet átjárás, mivel a cselekmény minősítése a szubjektív körülmények fennállásán is múlhat. Haraszti az ENSZ Kínzás elleni Egyezménye[4] kínzásdefiníciója kapcsán mutat rá arra, hogy az áldozat sérülékenysége befolyásolja az elszenvedett sérelmet, "ugyanaz a cselekmény az egyes emberekre azok érzékenységétől vagy fájdalomküszöbétől függően eltérő hatással lehet". Nigel Rodley-t, az ENSZ egykori kínzás elleni különmegbízottját idézi, aki szerint a hasonló bánásmód más következményekkel jár a gyermekre nézve, mint a felnőttre. Ehhez hasonlóan Juan E. Mendez, az ENSZ későbbi kínzás elleni különmegbízottja is rámutatott, hogy a nemi hovatartozás, fogyatékosság, szexuális orientáció, életkor stb. fennállása a cselekmény megítélése során kínzást eredményezhet.[5] Hasonlóan foglalt állást az Emberi Jogok Európai Bírósága a Selmouni kontra Franciaország-ügyben.[6]
Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága[7] a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának a kínzás tilalmát megfogalmazó 7. cikke értelmezése kapcsán rámutatott arra, hogy a kínzás tilalma megítélése során a vitatott bánásmódnak nem kell feltétlenül testi vagy lelki károsodást okoznia, és az áldozat életkora, lelki egészsége vagy egyéb körülmények egyes bánásmódok hatását felerősíthetik.[8]
Az ENSZ Kínzás elleni Egyezménye 1. cikkében ad definíciót a kínzási cselekményre vonatkozóan,[9] Haraszti e definíció fogalmi elemeit elemzi-összegzi a soft law ismertetése útján. Az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága[10] álláspontja alapján a definícióban szereplő "cselekmény" kifejezést szélesen, legalább a szándékos mulasztásra is kiterjedően kell értelmezni, így a kínzás fogalomkörébe eshet az is, ha valakit az élelemtől, víztől, vagy az orvosi ellátástól szándékosan megfosztanak.[11] Az ENSZ Kínzás elleni Bizottságának jelentéseit vizsgálva megállapítható: azáltal, hogy a definíció a lelki fájdalomokozásra is kiterjed, a kínzással történő puszta fenyegetés is lelki kínzásnak minősül; a lelki fájdalmat vagy szenvedést okozó érzékszervi korlátozások, valamint a manipulációs technikák is megvalósíthatnak kínzást.[12] A "közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy" fogalmi elem tekintetében az ENSZ Kínzás elleni Bizottsága rámutatott, hogy "az állam nemcsak az állami tisztviselők, hanem más szereplők, beleértve a magánszemélyek, a magánvállalkozók, továbbá bármely hivatalos minőségben vagy az állam nevében, az állammal közösen, annak irányítása vagy ellenőrzése alatt, vagy egyébként a törvény nevében eljárók cselekményeiért és mulasztásaiért is nemzetközi felelősséggel tartozik."[13]
A rossz bánásmód definíciója tekintetében, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága 2. Általános Észrevételei szerint "definíciós különbség a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés és a kínzás között gyakran nem egyértelmű".[14] A szerző az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatából ad újabb példákat a kínzás és a rossz bánásmód közötti határvonal átjárhatóságára például az idős személyek fogvatartási körülményei, illetve kisgyermekek fenyítése során az áldozat életkora döntő mértékben befolyásolhatja az okozott szenvedés mértékének értékelését.[15] A fogalmi elemek elemző-értelmező áttekintését követően Haraszti a kínzás alábbi fogalmát adja: "olyan súlyos fájdalmat okozó szándékos cselekmény vagy mulasztás, amelyet közfeladatot ellátó vagy hivatalos minőségben eljáró más személy vagy annak hozzájárulásával valaki más, vallomás vagy értesülések megszerzése, megfélemlítés, nyomásgyakorlás vagy diszkrimináció céljából, avagy büntetésként követi el".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
