A KÖFOP-2.1.2-VEKOP-16-2016-00001 projektszámon futó "A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés" című projekt 6. alprojektének keretében - a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának Önkormányzati Kutatóintézetével együttműködésben - az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke - Prof. Dr. Nagy Marianna tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével - vizsgálatokat folytatott a helyi önkormányzatok fakultatív feladatellátásának körében. A vizsgálat - a jogtudományi és összehasonlító jogi elemzések mellett - egy pilot kutatás keretében empirikus részt is magában foglalt, amelynek során egy nagyvárosi, egy kisvárosi és egy községi önkormányzatnál végeztük el a fakultatív feladatellátás gyakorlati működését. Az empirikus kutatásban és az eredmények feldolgozásában a Közigazgatási Jogi Tanszék mellett működő tudományos diákkör hallgatói (TDK) is közreműködtek. Az empirikus kutatást 2018 márciusában kezdte meg a Tanszék és a mellette működő TDK. Elsőként egy nagyvárosi önkormányzat, Budapest Főváros XIV. Kerülete (Zugló) Önkormányzata által ellátott fakultatív feladatokat vizsgáltuk meg, majd ezt követően 2018 májusában a hazai, turisztikai szempontból kiemelt jelentőségű önkormányzatnál, Balatonlelle Városában folytatta a csoport a kutatómunkát. Az empirikus vizsgálat első eredményeit a Jegyző és Közigazgatás 2018. évi 2. és 3. számaiban megjelent cikkekben tettük közzé.[1]
- 14/15 -
Kutatásunk során az volt az előzetes hipotézisünk, hogy a fakultatív feladatok egyrészt a nagyobb gazdasági erejű és méretű településeken jelennek meg, különösen abban az esetben, ha a település sajátosságainak kifejeződése valamilyen speciális cél, például turisztikai desztináció jelleg miatt kiemelt jelentőségű. Kiemelhetjük, hogy a fakultatív feladatellátás egyfajta innovációs szerepet is betölt az önkormányzati rendszerben, azaz egy olyan folyamatot is megfigyelhetünk, hogy a korábban fakultatív önkormányzati feladatokból kötelező feladatok válhatnak. Külön elemezzük e körben a központi és a területi államigazgatás szerepét, egyrészt a finanszírozási rendszerben, másrészt a szakmai segítségnyújtás körében. Az elmúlt évek változásaira figyelemmel az is a kiegészítő hipotézisünk, hogy a kötelező feladatok visszaszorulása a fakultatív feladatvállalás előtérbe helyeződését hozta el, így megvizsgáljuk az elmúlt évek ilyen irányú változásait. A fenti elméleti áttekintés nyomán az empirikus kutatást megalapozó kérdőívet készítettünk el, amely a pilot vizsgálatok kiindulópontja. A fentiek alapján - egyfajta kísérletként és egy szélesebb vizsgálat megalapozásaként - három önkormányzatnál végeztük el a fakultatív feladatok részletes, empirikus vizsgálatát az előzőekben bemutatott módszertan és kérdőív alapján.
A három önkormányzat kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a különféle települési típusokat és azok jellemzőit is áttekinthessük, így az egyes kutatási hipotéziseinket megfelelően ellenőrizhessük. Így a három önkormányzat egyike hátrányos helyzetű térségben elhelyezkedő, gyengébb gazdasági erővel rendelkező község. Ez a települési önkormányzat a Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tiszaújvárosi járásában levő - nagyságrendileg 2000 főnél valamivel kisebb népességű - Kesznyéten Község Önkormányzata, ahol előzetesen megkezdtük a feladatok felmérését. A második önkormányzat egy turisztikai jelentőséggel rendelkező, jobb gazdasági helyzetű kisváros, a Somogy megye Fonyódi járásában fekvő - nagyjából 5000 fős népességű - Balatonlelle Város Önkormányzata. A harmadik pedig egy nagyobb, 100 000 főnél népesebb önkormányzat, amely Budapest Főváros XIV. kerület (Zugló) Önkormányzata.[2]
A fenti vizsgálat egyfajta ellenőrzéseként, az összehasonlító megközelítésre építve hasonló vizsgálatot folytattunk egy Magyarországhoz hasonló, de mégis attól eltérő, szomszédos országban. Ezt a vizsgálatot 2018 nyarán Szlovéniában végeztük el, ahol a hasonló gazdasági erő, a rendkívül tagolt és jelentős regionális különbségekkel terhelt önkormányzati rendszer jó összehasonlítási alapot jelent. Szlovéniában a magyarországihoz hasonló méretű és helyzetű (hátrányos helyzetű kistelepülés, turisztikai jelentőségű kisváros, nagyváros) településeken végeztük el - azonos módszertan mellett - az összehasonlító vizsgálatot. Az empirikus vizsgálatot Hodoš (Őrihodos) önkormányzatánál - hátrányos helyzetű, 400 főnél valamivel kisebb lakosú kistelepülés (Szlovénia legkisebb önkormányzata) -, Bled önkormányzatánál (a város önmagában nagyjából 5000 fős, a hozzá csatolt településekkel együtt közel 9000 fős lakosságú) - turisztikai desztináció szerepet betöltő kisváros - és Maribor város önkormányzatánál - 100 000 főnél népesebb nagyváros - folytattuk[3].
Ez a cikk az összehasonlító kutatás legfontosabb eredményeit foglalja össze, amelyben bemutatjuk a hazai és a szlovéniai fakultatív feladatellátás azonosságait és különbözőségeit. Elsőként azonban röviden bemutatnánk a kiinduló helyzetet, a szlovéniai és a magyar önkormányzati rendszer rövid összehasonlítását. Ezt követően a fontosabb ágazatok tekintetében vizsgáljuk meg a fakultatív feladatellátást a különféle magyar és szlovéniai önkormányzatoknál.
Az összehasonlító elemzések körében minidig figyelemmel kell lenni az egyes rendszerek közötti eltérésekre, és ez különösen igaz a szabadon választott (fakultatív) önkormányzati feladatok tekintetében. Egyrészt kérdéses, hogy az adott önkormányzati modell az önkormányzati feladatok törvényi enumerációján alapul-e vagy pedig az önkormányzatiság generálklauzuláját veszi-e alapul. Szlovénia vitathatatlanul a kontinentális önkormányzati modellbe sorolható, az önkormányzatok hatásköreit általános jelleggel határozza meg az alkotmány, valamint az önkormányzatokat szabályozó joganyag. A feladatok tekintetében a szlovén és a magyar rendszerben is egyértelműen elkülönül a kötelező feladatok köre, amelyet törvény határoz meg, valamint a szabadon választott - azaz a fakultatív - feladatok köre. Az önkormányzati feladatok mellett a szlovén rendszer - hasonlóan a magyarországihoz - ismeri az átruházott államigazgatási feladat- és hatáskörök kategóriáját is, azaz az önkormányzatok tisztviselői - elsősorban a polgármester és a községi igazgató (aki a jegyzőhöz hasonló szerepet betöltve vezeti a szlovén önkormányzatok hivatalait) - magas szintű jogszabályban meghatározott államigazgatási feladat- és hatásköröket is ellát.[4] A kötelező feladat- és hatáskörök tekintetében a szlovén rendszerben is érvényesül a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés, amelynek körében ki kell emelni a sajátos helyzetű városi önkormányzatokat (mestna občina), amelyek többletfeladatokkal rendelkeznek.[5] A magyarországihoz hasonló felépítésű a szlovén helyi önkormányzatok igazgatási rendszere: a községi tanács a legfőbb döntéshozó szerv, az operatív politikusi irányításért a polgármester (župan) felel, aki kinevezi a helyi önkormányzat igazgatási szervezetének vezetőjét, az igazgatót (direktor). A városi önkormányzatok igazgatási szervezete osztályokra tagolódik, az osztályok vezetői bizonyos körben önálló hatáskörrel is rendelkezhetnek, mintegy a korábbi, szovjet mintájú szakigazgatási szervi igazgatás egyfajta maradványaként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
