Az uniós jogban nagyon sok nemzetközi jogi eredetű normát találunk: az Unió számos kiemelkedő jelentőségű nemzetközi bilaterális és multilaterális megállapodás részes fele.[1] A nemzetközi és az uniós jog közötti kölcsönhatás, valamint az Unió fáradozása, hogy a nemzetközi színtéren vezető szerepet játsszon, szükségessé teszik, hogy megvizsgáljuk, milyen helyet tölt be az Unió és annak jogrendje a nemzetközi jogban. Bár a Lisszaboni Szerződés formálisan elvetette a pillér-rendszert, és egységes jogalanyiságot teremtett, ennek ellenére nem szüntetette meg teljes mértékben a közös kül- és biztonságpolitika és a többi uniós politika különállását.[2] Jelen tanulmány ez utóbbi kategóriára koncentrálva azt vizsgálja, hogy az EU-jogban milyen hatásköri és eljárási normák szabályozzák az Unió nemzetközi szerződések megkötésével kapcsolatos képességét, különös tekintettel az ún. vegyes megállapodásokra. Következésképp a tanulmány csak érintőlegesen szól a közös kül- és biztonságpolitika keretei között elfogadott nemzetközi szerződésekről.
Az államok (nemzetközi) szerződéskötési[3] képessége axióma: a szuverenitásukból,[4] illetve államiságukból folyik.[5] Napjainkban azonban a szuverenitás már nem előfeltétele a szerződéskötési képességnek: más szereplők, tipikusan a nemzetközi szervezetek is rendelkezhetnek e képességgel.
Nemzetközi szervezetek esetében a nemzetközi szerződések kötésének képessége és a jogalanyiság kérdése szorosan összekapcsolódik: egyes megközelítések szerint e szervezetek szerződéskötési képessége jogalanyiságuk következménye, azaz jogalanyiságukból eredeztethető,[6] míg mások szerint pont fordítva, szerződéskötési képességük alapozza meg a nemzetközi jogalanyiságukat.[7]
Az államokat leszámítva, a nemzetközi jog alanyainak esetében a szerződéskötési képesség meglétének megállapítása két lépcsőben történik. Először arra kell választ adni, hogy az adott kategóriába tartozó szereplők (pl. nemzetközi szervezetek, transznacionális vállalatok, felszabadító mozgalmak, stb.) általában véve rendelkezhetnek-e szerződéskötési képességgel. Anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos mérföldkövek bemutatására és a doktrinális vitákra kitérnénk, leszögezhető: napjainkra általánosan elfogadottá vált, hogy a nemzetközi szervezetek szerződéskötési képességgel rendelkeznek.[8] A következő kérdés pedig az, hogy az adott kategórián belül található bizonyos entitás, pl. a nemzetközi szervezetek között az ENSZ, vagy éppen az Európai Unió rendelkezik-e ilyen képességgel. A nemzetközi szokásjog azt a vélelmet állítja fel, hogy a nemzetközi szervezetek rendelkeznek szerződéskötési képességgel, amelyet az adott nemzetközi szervezet belső szabályai és gyakorlata határoz meg és korlátoz.[9] Az adott szervezet szerződéskötési képességének terjedelme a tagállamok által a szervezet számára megállapított feladatoktól (funkcióktól) függ. A szerződéskötési képességet az alapító dokumentum explicite vagy implicite tartalmazza.[10]
Nemzetközi szervezet csak a ráruházott hatáskörök keretei között köthet nemzetközi szerződést, és csak abban az esetben, ha hatáskörrel rendelkezik tagjait kötelező határozatok elfogadására.[11] A szervezet szerződéskötési képessége (a kompetenciák belső megosztásának megfelelően) kizárólagos vagy a tagállamokkal megosztott lehet. A rendszer logikája szerint, ha egy nemzetközi szervezet egy bizonyos témakörben kizárólagos jogkörrel rendelkezik a belső szabályok megalkotására, akkor a tagállamoknak nincs hatáskörük adott területen nemzetközi szerződéseket kötni.
Míg a fent ismertetett kérdésekre a nemzetközi jog adja meg a választ, addig az adott entitás belső joga szabályozza, hogy mely szervek milyen módon vehetnek részt a szerződések megkötésére irányuló eljárásban és a kötelező hatály elismerésében. Ezeket a szabályokat az államok esetében tipikusan az alkotmány és/vagy törvény szabályozza,[12] míg nemzetközi szervezetek esetében az alapító szerződés (és további másodlagos aktusok).[13]
Míg az EGK létrehozásáról szóló 1957. évi Római Szerződés kifejezetten rendelkezett a Közösség jogalanyiságáról,[14] a Maastrichti Szerződés és a későbbi szerződésmódosítások sem tartalmaztak utalást arra nézve, hogy a tagállamok az Uniót fel kívánják-e ruházni jogalanyisággal. Ennek ellenére a gyakorlatban rövid idő alatt elfogadottá vált, hogy nemcsak a Közösségek, hanem az Unió is jogalanyisággal rendelkezik, vagy legalábbis nasciturus jogalanynak tekinthető. A Lisszaboni Szerződés viszont már egyértelműen rendezte a
- 85/86 -
kérdést: az EUSz 1. cikkének értelmében az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jogutódja. Az EUSz 47. cikke értelmében az Unió jogi személy. Más nemzetközi szervezethez hasonlóan jogalanyisága származékos és korlátozott. Származékos, mivel az alapító államok ruházták fel jogalanyisággal, és korlátozott (vagy funkcionális), mivel csak a tagállamok által ráruházott hatáskörök határain belül járhat el. Következésképp minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.[15]. A korlátozott felhatalmazás (uniós terminológiával: hatáskör-átruházás) elvének megfelelően jogalanyisága tehát csak azon jogokra és kötelezettségekre terjed ki, amelyeket az EUSz és az EUMSz rögzít.
Az Unió szerződéskötési képességének vizsgálata során három kérdést kell körbejárni. Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy az EU rendelkezik-e szerződéskötési hatáskörrel, és ha igen, akkor ez kizárólagos-e vagy a tagállamokkal megosztott. Másodikként a nemzetközi szerződések megkötésére irányuló eljárást kell röviden áttekinteni. Harmadikként arra is választ kell adni, hogy a nemzetközi szerződések hol helyezkednek el az uniós jog hierarchiájában, és hogy milyen joghatásokat képesek kiváltani. A fejezet annak bemutatásával zárul, hogy az uniós jog milyen lehetőségeket biztosít a nemzetközi szerződések és az uniós jog összeegyeztethetőségének vizsgálatára.
A Maastrichti Szerződés életbe lépése után az Unió külső tevékenysége terén kétfajta kompetenciarezsim jött létre: az egyik az EKSz szupranacionális keretei között (első pillér, külkapcsolatok); a másik a kormányközi típusú második pillér keretei között (külpolitikai kapcsolatok).
Bár a Lisszaboni Szerződés formálisan elvetette a korábbi pillér-rendszert, az új rendelkezések értelmében továbbra is eltérő szabályok vonatkoznak a két rezsimre. Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános szabályokat az EUSz V. Címe tartalmazza.[16] Az Unió külső tevékenysége magában foglalja egyrészt a közös kül- és biztonságpolitikát,[17] másrészt az egyéb külkapcsolatokat.[18] Jelen tanulmány szempontjából ez utóbbi releváns, ezért a továbbiakban erre koncentrálunk.
Az EUMSz V. Részében[19] találhatók a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó legfontosabb szabályok. A 216. cikk (1) bekezdésének értelmében az Unió megállapodást köthet, ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő, ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges, ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja.
A fentiekben felsorolt helyzetek az alábbi két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba az az eset tartozik, amikor elsődleges vagy másodlagos jogforrások (tehát a Szerződések vagy más, kötelező erejű aktusok) erre felhatalmazzák az Uniót.[20] Ilyen rendelkezéseket találunk az EUMSz 186. cikkében (kutatás és technológiai fejlesztés);[21] 191. cikk (4) bekezdésében (környezetpolitika);[22] a 207. cikkben (közös kereskedelempolitika);[23] a 209. cikkben (fejlesztési együttműködés/i politika);[24] a 217. cikkben (társulási megállapodások);[25] a 219. cikk (1) bekezdésében (árfolyamrendszer);[26] vagy az EUSz 37. cikkében (a közös kül- és biztonságpolitikai tárgyú megállapodások).[27]
A második esetkörben a hangsúly a funkcionális szükségességen van: az Unió megállapodást köthet, ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges,[28] vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja.[29] Ez az ítélkezési gyakorlatban kialakított párhuzamossági elvet, a belső és külső hatáskörök párhuzamosságának elvét emeli be a Szerződésbe.[30]
Látható tehát, hogy az Unió szerződéskötési hatáskörét két csoportra lehet osztani: a kifejezett és implicit hatáskörökre. Az első kategóriába az alapító szerződésekben található rendelkezések tartoznak: ahogy az előző bekezdésből kiderült, az E(G)K Szerződésben szereplő eredeti két terület[31] a későbbi módosítások során sok más területtel kiegészült. Az Európai Unióról szóló Szerződés pedig a közös kül- és biztonságpolitika területén is lehetővé tette, hogy az Unió egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kössön.[32] Az implicit hatáskörök esetében érdemes felidézni, hogy míg az Euratom Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében szerepelt a lehetőség, az E(G)K Szerződés nem tartalmazott hasonló, a belső és külső hatáskörök párhuzamosságát tartalmazó rendelkezést.[33] Az elvet azonban a Bíróság esetjogában kiterjesztette az E(G)K-ra is.[34] E doktrínák Lisszabon után - némi változatással ugyan, de - bekerültek az 216. cikk (1) bekezdésébe.
A párhuzamos hatáskörök elmélete mögött a lojális együttműködés elve áll. Az EUSz 4. cikk (3) bekezdésének harmadik fordulata értelmében a tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.[35] Azt mondhatjuk, hogy minden belső hatáskör megléte feltételezi a tagállamok arra vonatkozó szándékát, hogy a belső hatáskör megadásával elérni kívánt célok a külső kapcsolatokban is megvalósíthatók legyenek.[36] Ellenkező esetben a
- 86/87 -
tagállamok különutas politikájukkal alááshatnák az Unió célkitűzéseit.[37]
A teljesség kedvéért itt kell még megjegyeznünk, hogy a nemzetközi szerződések megkötésére irányuló hatáskör megléte esetén is különbséget lehet tenni azon esetek között, amikor az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, és amikor e hatáskör a tagállamokkal megosztott. Ez utóbbi, az ún. vegyes megállapodások fontossága miatt azonban erről később, egy külön fejezetben lesz szó.
Az EUMSz 218. cikke tartalmazza a nemzetközi szerződések megkötésének eljárási szabályait. A tanulmány tárgyköréből kifolyólag ehelyütt főleg a külkapcsolatokra, tehát a korábbi első pillérbe tartozó területeken irányadó szabályokra koncentrálunk. A szerződéskötési eljárás az alábbi három szakaszra osztható.
Az első fázis a tárgyalások megkezdése. A kezdeményezési jog a Bizottságot illeti meg: a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el, amelyben a Tanács kijelöli az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét. A Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, és egy különbizottságot jelölhet ki.
A második fázis a tárgyalások folytatása. A Tanács felhatalmazást ad a tárgyalások megkezdésére és elfogadja a tárgyalási irányelveket. A tárgyalásokat a Bizottság folytatja - a tárgyalási irányelvekben foglaltaknak megfelelően, és a különbizottsággal egyeztetve. Ha a megállapodás olyan területet érint, amelyben az EU-nak megosztott hatásköre van, a tárgyalásokat a Bizottság és a nemzeti szakértők együtt folytatják.
Végül az utolsó fázis a szerződés megkötéséről szól. A Tanács felhatalmazást ad az aláírásra és megköti a megállapodásokat. A vegyes megállapodások esetében a megállapodás elfogadását minden egyes tagállam saját alkotmányos szabályainak megfelelő ratifikációs eljárása kíséri.
Az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell. A nemzetközi szerződés megkötésének szakaszában az EP kétféleképp vehet részt az eljárásban: az egyetértési vagy a konzultációs eljárás szabályai szerint. A szerződés megkötéséhez az EP egyetértésére van szükség az alábbi öt esetben:
- társulási megállapodások megkötése,
- az Uniónak az Európai Emberi Jogi Egyezményhez történő csatlakozása,
- külön intézményi keretet létrehozó megállapodások megkötése,
- az Unióra nézve jelentős költségvetési kihatásokkal járó megállapodások megkötése,
- a rendes jogalkotási eljárás, vagy a különleges, az Európai Parlament egyetértéséhez kötött jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területekre vonatkozó megállapodások megkötése.
Az első három esetben lényegében "politikai szerződésekről" van szó: az ilyen típusú szerződések megkötése komoly politikai elköteleződést takar. A negyedik kategória a költségvetési eljárásban a Parlamentnek biztosított speciális hatáskört védi. Az ötödik eset az eljárási párhuzamosság logikus megnyilvánulása: ha az adott területen az uniós szabályokat a nevezett módon kell elfogadni, akkor ugyanezen kereteket kell(ene) biztosítani a hatáskör "külső" gyakorlása során is. Ez a párhuzamosság azonban csorbát szenved: a Parlament a külső hatáskörök gyakorlása során nem vehet részt olyan mértékben a megállapodások megkötésében, mint a rendes jogalkotási eljárásban, hanem pusztán egyetértési joga van. A konzultáció maradványkategória: akkor alkalmazandó, ha a Szerződés nem írja elő az EP egyetértését.
A megállapodás módosítására és felfüggesztésére is sor kerülhet; ezekre a Tanács adhat felhatalmazást.[38] Az EUSz nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a nemzetközi szerződések felmondására: egyes álláspontok szerint a felmondásra ugyanazon eljárási szabályok irányadóak, mint a megkötésre, míg mások szerint a döntés joga a Tanács kezében van, tehát lényegében a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.[39]
Az Unió által kötött nemzetközi szerződések az uniós jogi hierarchiában az alapító szerződések alatt, de a másodlagos jogforrások (rendelet, irányelv, stb.) felett helyezkednek el. Másképp megfogalmazva: a nemzetközi szerződések elsőbbséget élveznek a tagállami és az uniós másodlagos joggal szemben. Az 1/91. sz. véleményben azonban a Bíróság azt is leszögezte, hogy a nemzetközi megállapodás és a hasonlóan szövegezett uniós jogszabály nem feltétlenül jelenti ugyanazt: a nemzetközi megállapodást ui. annak célját figyelembe véve kell értelmezni.[40]
A nemzetközi megállapodások uniós jogrendbe való beillesztését illetően az uniós jogrend monista megoldást alkalmaz: a nemzetközi szerződéseket nem kell az uniós jogrendbe átültetni; azok a Tanács sui generis határozata által az uniós jog szerves részévé válnak, és mint uniós jog (közvetlenül) alkalmazandók.
- 87/88 -
Habár az EUMSz 216. cikk (2) bekezdése értelmében a nemzetközi megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira, nem biztos, hogy egy nemzetközi szerződés, avagy annak minden egyes rendelkezése közvetlen hatállyal bír.[41] A Bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel annak eldöntésére, hogy az uniós jogrenden belül a nemzetközi szerződések milyen hatást képesek kifejteni. Ennek eldöntése során a Bíróság először ellenőrzi, hogy a nemzetközi szerződésben található-e erre vonatkozó rendelkezés.[42] A közvetlen hatályra vonatkozó kifejezett rendelkezés híján azt kell megvizsgálni, hogy az adott megállapodás mint egész képes-e közvetlenül hatályosuló rendelkezéseket tartalmazni,[43] és ha igen, akkor a kérdéses rendelkezés megfelel-e a közvetlen hatály feltételeinek.[44] A Bíróság megközelítése azonban nem teljesen következetes. Így pl. az uniós jog autonómiájának megőrzése végett megtagadta a közvetlen hatályt a GATT-tól és a WTO megállapodástól is.[45] Nem rendelkezik közvetlen hatállyal az ENSZ tengerjogi egyezménye,[46] és valószínűleg a közös kül-és biztonságpolitika keretei között kötött egyezmények sem.[47] A Bíróság ítéletei alapján az is megállapítható, hogy a nemzetközi megállapodások nemcsak vertikális, de horizontális közvetlen hatállyal is rendelkezhetnek.[48]
Annak ellenére, hogy egy nemzetközi megállapodás vagy annak valamely szabálya nem hatályosul közvetlenül, azok mégiscsak hatással lehetnek az uniós jogra, méghozzá kétféle módon: egyrészt az értelmezési, másrészt a végrehajtási elv révén. Az előbbi értelmében a másodlagos jogot, amennyiben ez lehetséges, a nemzetközi szerződésekkel összhangban kell értelmezni;[49] az utóbbi szerint pedig a Bíróság megvizsgálja a végrehajtó jogszabály nemzetközi kötelezettséggel való összeegyeztethetőségét abban az esetben, ha a másodlagos uniós jog egy nemzetközi megállapodást kíván végrehajtani.[50]
Az EUMSz 218. cikk (11) bekezdése tartalmazza a tervezett nemzetközi szerződések és az (elsődleges) uniós jog összeegyeztethetőségének előzetes kontrolljával kapcsolatos szabályokat. Ennek értelmében bármely tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket felülvizsgálják. A gyakorlatban Bíróság véleménye néha tartalmi összeegyeztethetetlenséget állapított meg,[51] ám az esetek többségében a Közösség / Unió hatáskörének hiánya jelentett problémát.[52]
Az alapító szerződések nem tartalmaznak semmilyen kifejezett rendelkezést az utólagos kontrollra. Az biztos, hogy a 218. cikk (11) bekezdése erre a célra nem alkalmazható.[53] Kérdés, hogy a Bíróság hatáskörének megalapozására igénybe vehető-e a megsemmisítési eljárásról, vagy az előzetes döntéshozatali eljárásról szóló szerződéses cikk. A fenti kérdésre adott választól függetlenül látni kell, hogy ez a két eljárás kizárólag az uniós belső jogi aktusra, tehát a Tanács határozatára vonatkozhat; a megkötött nemzetközi szerződésből folyó kötelezettségeket nem érinti.[54]
A nemzetközi szerződéskötési hatáskörök bemutatása során annak vizsgálatára is ki kell térni, hogy mi történik abban az esetben ha az Unió, vagy a tagállamok ultra vires járnak el. Előzetesen le kell szögezni, hogy - amint ez a korábbi esetjog alapján nyilvánvalóvá vált - az E(G)K két területen rendelkezett kizárólagos szerződéskötési hatáskörrel: a közös kereskedelempolitika és a társulási megállapodások területén. Ezenkívül az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.[55]
A többi területen azonban a hatáskörök megoszlanak az Unió és a tagállamok között. Így például az EUMSz értelmében a környezeti politika területén "[a]z Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik."[56]
A kompetenciák közötti határvonalak azonban nem mindig egyértelműek, és időben is változhatnak. A hatáskörök delimitálásával kapcsolatos problémák álltak pl. a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv ügy középpontjában.[57] A jegyzőkönyv megkötése előtt az EUMSz 218. cikk (11) bekezdése alapján a Bizottság a Bíróságot vélemény iránti kérelemmel kereste meg. A Bizottság kérdése arra irányult, hogy a Szerződés mely rendelkezése tekinthető jogalapnak, azaz mi a jegyzőkönyv megkötésének megfelelő jogalapja: a környezetpolitika vagy a kereskedelempolitika. Jelen tanulmány terjedelmi keretei nem teszik lehetővé a
- 88/89 -
jogalappal, illetve az esetleges kettős jogalappal kapcsolatos fejtegetések bemutatását,[58] ezért a Bíróság következtetésének megnevezésére szorítkozunk: a Bíróság szerint a jegyzőkönyvnek a Közösség nevében történő megkötését egyetlen, konkrétan a környezetpolitikára vonatkozó jogalapra kell alapítani.[59] Ezt követően a Bíróság azt vizsgálta, hogy az EKSz környezetpolitikai rendelkezései, és az ezek alapján a biológiai biztonság témakörében elfogadott másodlagos jogi aktusok megalapozzák-e a Közösség kizárólagos hatáskörét. A Bíróság meglátása szerint a cartagenai jegyzőkönyv alkalmazási területén közösségi szinten megvalósult harmonizáció mindenképpen csak kis részben fedi le e területet. Következésképpen a Közösség és tagállamai a jegyzőkönyv megkötésére megosztott hatáskörrel rendelkeznek.[60] A véleményben foglaltaknak megfelelően a cartagenai jegyzőkönyvet vegyes megállapodásként kötötték meg.
Az olyan uniós szerződéskötési hatásköröknél, amelyek a belső és külső hatáskörök párhuzamosságának elvén alapulnak, az Unió szerződéskötési hatásköre kizárólagossá válik, ha teljes belső harmonizációra került sor, hiszen ezt alááshatná, ha a tagállamok e területeken szabadon szerződéseket köthetnének harmadik államokkal. Másképp megfogalmazva, adott területen a tagállamok nemzetközi szerződéseket köthetnek, mindaddig, amíg az Unió nem fogadott el szabályokat, vagy azok az adott területet nem fedik le a teljesen. Erre lehet példa a TRIPS és GATS megállapodás: mivel a szellemi tulajdonjogok és szolgáltatások terén az Unióban eddig csak részleges harmonizációra került sor, a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól szóló Megállapodás,[61] valamint az Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről[62] vegyes megállapodásként került elfogadásra.[63]
Mivel a nemzetközi szervezetek szerződéskötési képessége a korlátozott felhatalmazás elvén alapul, ezért a nemzetközi szervezetek csak a hatáskörük keretei között járhatnak el, és köthetnek nemzetközi szerződést. Következésképp a szerződéskötési hatáskörnek az adott nemzetközi szerződés megkötése előtt léteznie kell. Így például a Parlament kérelmére a Bíróság megsemmisítette a Tanács azon határozatát, amely az EU és az USA közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, valamint Vámügyi és Határvédelmi Irodája részére történő továbbításáról szóló egyezmény megkötésére irányult. Döntését a Bíróság arra alapozta, hogy az EKSz és a releváns irányelv[64] sem tartalmazott erre irányuló felhatalmazást.[65]
Az ellenkező eset is előfordulhat, tehát amikor egy tagállam nemzetközi szerződést köt egy olyan területen, amelynek vonatkozásában a hatáskört explicite vagy implicite az Unióra ruházták. Ilyenkor a nemzetközi szerződés érvényes, de a tagállam nincs abban a helyzetben, hogy végrehajthassa, hiszen az ilyen tárgyú hatáskört csakis az Unió gyakorolhatja. Az Unió hatáskörének ilyen módon történő megsértése kétféle hatással jár. Egyrészt az érintett tagállamot harmadik államokkal szemben nemzetközi felelősség terheli a szerződéses kötelezettségek nemteljesítése miatt. Másrészt a belső (az uniós jogrenden belüli) következményekkel is szembe kell nézni: eljárásával a tagállam megsérti a lojális együttműködés elvét, és kötelezettségszegési eljárás is fenyegeti.[66]
Vegyes megállapodásoknak nevezzük az olyan nemzetközi szerződéseket, amelyekben egyrészt az Európai Unió és egy vagy több tagállam, másrészről pedig a nemzetközi jog többi alanya közül egy vagy több vesz részt. Ilyen megállapodások a társulási megállapodások, vagy a gazdasági partnerségi megállapodások, mint a Loméi / Cotonou-i Megállapodás.[67]
A vegyes megállapodások növekedése több tényezőnek tudható be. Mivel az alapító szerződések értelmében a hatáskörök jelentős része megoszlik az Unió és a tagállamok között, ezért sok nemzetközi szerződésben csak közösen tudnak szerződő féllé válni, hiszen a kilátásba helyezett nemzetközi szerződés olyan kérdésköröket fed le, amelyik némelyikében az Unió, másikában a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel. További probléma az Uniós és a tagállami hatáskörök határainak bizonytalansága, ami miatt harmadik felek gyakorta ragaszkodnak a tagállamok részvételéhez, hogy ezáltal valamiféle garanciát kapjanak a szerződésből folyó kötelezettségek végrehajtására. Az előző két megfontolás az uniós hatáskörök bővülésével és a párhuzamossági doktrína bevezetésével egyre kevésbé releváns, és sokkal inkább domináns egy harmadik, politikai megfontolás: a tagállamok saját nemzetközi jelenlétük erősítése végett szeretnek szerződő félként szerepelni.[68]
A vegyes megállapodások néha külön rendelkezést tartalmaznak arról, hogy a megállapodás tárgykörei közül melyik tartozik az Unió hatáskörébe.[69] Olykor ún. elválasztó záradékot is beletesznek a vegyes megállapodás rendelkezései közé, amelynek értelmében egy multilaterális szerződés részes felei közül egyesek, jelen esetben az uniós tagállamok egymás közötti viszonyaikban nem a megkötött nemzetközi szerződés rendelkezéseit, hanem az általuk speciálisan megállapított szabályokat, azaz a releváns uniós jogszabályt fogják alkalmazni. E záradék hatása az, hogy a tervezett megállapodás egyéb rendelkezéseitől korlátozott tárgykört "különít el", és ezzel megalapozza az Unió kizárólagos hatáskörét.[70]
- 89/90 -
A vegyes megállapodások eltérő megoldást tartalmaznak a szavazati jogok megosztására, de ezek közül a legelterjedtebb az a szabály, mint amelyet pl. a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény 27. cikkének (3) bekezdése tartalmaz:
"A szervezet és a tagállamok nem gyakorolhatják egyidejűleg a jelen Egyezményből eredő jogaikat. Továbbá a regionális gazdasági integrációs szervezetek, a hatáskörükbe tartozó ügyekben, szavazati joguk gyakorlásakor annyi szavazattal rendelkeznek, ahány tagállamuk Részese a jelen Egyezménynek. Az ilyen szervezet nem gyakorolhatja szavazati jogát, ha bármely tagállama él saját szavazati jogával, és fordítva ...".[71]
A vegyes megállapodások - lévén nemzetközi szerződések - az uniós jog szerves részét képezik. Ekként a tagállamokra kettős kötelezettséget telepítenek: egyrészt a tagállamok a saját kompetenciájukba tartozó megállapodás-szabályok vonatkozásában kötelezettséget vállalnak harmadik felekkel szemben, másrészt az EU kompetenciájába tartozó területeken pedig az Unióval szemben.
Ha az Unió rendelkezett a kompetenciák megoszlásáról, akkor az Unió és a tagállamok ennek megfelelően tekinthetők kötelezettnek, és külön felelnek az esetleges jogsértésért. Ilyen záradék híján az Unió és a tagállamok harmadik államok irányában közösen felelnek, ami nem zárja ki, hogy az uniós jogrenden belül utólag eldöntsék a felelősség határait.[72]
A nemzetközi jog alanyai évszázadokon keresztül kizárólag az államok voltak, ám napjainkra rendkívüli módon megnőtt a nemzetközi szervezetek száma, és nemzetközi jogalanyiságuk is általánosan elfogadottá vált. Habár továbbra is fennáll az a kettősség, hogy míg az államok jogalanyisága és szerződéskötési képessége korlátlan, addig a nemzetközi szervezeteké korlátozott, ez utóbbiak egyre fontosabb szerephez jutnak a nemzetközi élet szereplői között. Az Unió ilyen irányú aktivitását többek között az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások nagy száma is bizonyítja. Az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegoszlás, illetve e megoszlás határainak állandó változása alapján joggal feltételezhető, hogy az ezzel kapcsolatos problémák (pl. ultra vires aktusok, a vegyes megállapodások, az elválasztó klauzulák) a jövőben is jelentkezni fognak és megoldást igényelnek a tagállamok, az Unió ill. az Unió szervei részéről. ■
JEGYZETEK
[1] A teljes lista megtalálható a http://eurlex.europa.eu/browse/directories/inter-agree.html weboldalon. Csak néhány példa: Cotonoui Megállapodás (egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között 2000-ben aláírt partnerségi megállapodás), az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye (1982, Montego Bay), ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC, New York 1992) és a Kiotói Jegyzőkönyv (Kiotó, 1997), Környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról (Aarhus 1998) és az ahhoz fűzött Jegyzőkönyv a szennyezőanyag kibocsátás és átadás nyilvántartási rendszerről (Kijev, 2009), Egyezmény az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról (Espoo 1991), Egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról (Helsinki 1992), a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó megállapodás (Marrakesh, 1994).
[2] L. pl. A. Dashwood and M. Maresceau (eds.): Law and Practice of EU External Relations: Salient Features of a Changing Landscape (Cambridge, 2008); J. Wouters, D. Coppens and B. De Meester: External Relations after the Lisbon Treaty, in S. Griller and J. Ziller (eds): The Lisbon Treaty - EU Constitutionalism without a Constitutional Treaty? (Springer, 2008) pp. 143-203; P. Eeckhout: The EU's Common Foreign and Security Policy after Lisbon: From Pillar Talk to Constitutionalism, in: A. Biondi, P. Eeckhout and S. Ripley (eds.): EU Law after Lisbon (Oxford 2012), pp. 265291.
[3] Bár az uniós terminológiában inkább a (nemzetközi) megállapodás (agreement) kifejezést használják, a nemzetközi jog diszciplínájában a szerződés (treaty) fogalom tekinthető generikusnak. A nemzetközi szerződéseknek számos elnevezése lehet, így pl. egyezmény, megállapodás, jegyzőkönyv, stb. Bővebben l. pl. Bruhács János: Nemzetközi jog I (Általános Rész) (2008) 89-91.o.; Kovács Péter: Nemzetközi közjog (2011) 179. pont.
[4] "... the right of entering into international engagements is an attribute of State sovereignty." The SS 'Wimbledon', United Kingdom and others v Germany, Judgment, (1923) PCIJ Series A no 1, p. 25.
[5] 1969. évi bécsi egyezmény a szerződések jogáról (1987. évi 12. törvényerejű rendelet), 6. Cikk (Az államok szerződéskötési képessége): Minden állam rendelkezik szerződéskötési képességgel.
[6] A szerződéskötési képesség előfeltétele, hogy az érintett entitás nemzetközi jogalanyisággal rendelkezzen: ILC Special Rapporteur H Waldock 'First Report on the Law of Treaties' (26 March 1962) UN Doc A/CN.4/144 36. L. még I. Brownlie: Principles of Public International Law (7th ed OUP Oxford 2008), pp. 57-58; M.N. Shaw: International Law (6th ed., Cambridge 2008) 1205.
[7] S. Rosenne: The Perplexities of Modern International Law. General Course on Public International Law (2001) 291 RdC 9-471 261; J Klabbers: [I can't get no] Recognition: Subjects Doctrine and the Emergence of Non-State Actors, in J. Petman and J. Klabbers (eds): Nordic Cosmopolitanism: Essays in International Law for Martti Koskenniemi (Brill Leiden 2003) pp. 351-69, 363.
[8] Az államok és nemzetközi szervezetek, valamint a nemzetközi szervezetek egymás közötti szerződéseiről szóló 1986. évi bécsi egyezmény 2. cikke értelmében: "For the purposes of the present Convention: (a) "treaty" means an international agreement governed by international law and concluded in written form: (i) between one or more States and one or more international organizations; or (ii) between
- 90/91 -
international organizations, ..." L. még pl. M.N. Shaw: International Law (6th ed., Cambridge 2008) 903; Bruhács János: Nemzetközi jog I. Általános Rész. (2008) 87. o.
[9] A. Peters: Treaty Making Power. MPEPIL (2009) 37. pont
[10] P. Sands and P. Klein: Bowett's Law of International Institutions (5th ed, London 2001) 15-024-15-026, 15031. pont. L. még a Nemzetközi Bíróság Bernadotte-ügyben adott tanácsadó véleményét: Reparation for Injuries Suffered in the Services of the United Nations, Advisory Opinion, 1949 IQJ Rep. 174, 182.
[11] Peters: i.m. 43. pont. - Kovács Péter ezeket heteronormativ határozatoknak nevezi, amelyek irányulhatnak a tagállamokra, de igen szűk körben nem tagállamokra is. "Nincs elméleti akadálya annak, hogy a heteronormativ határozatok jogforrási jellegűek legyenek, azonban az a tapasztalat, hogy az államok ritkán hatalmazzák fel a nemzetközi szervezeteket a közvetlen jogalkotásra." Kovács Péter: Nemzetközi közjog (Osiris, '2011), 337. pont.
[12] Pl. Magyarországon a 2005. évi L. törvény a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról.
[13] Az Európai Unió esetében az EUMSz 228. cikke.
[14] Az eredeti verzióban a 210. cikk.
[15] EUSz 5. cikk (2) bek.
[16] Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések. Az általános rendelkezéseket az EUSz 21-22. cikke tartalmazza.
[17] Az erre vonatkozó különös rendelkezéseket az EUSz 2346. cikke tartalmazza
[18] A további szabályok az EUMSz V. Részében találhatók, amely négy szupranacionális politikával foglalkozik (közös kereskedelempolitika; fejlesztési együttműködés; harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés; humanitárius segítségnyújtás).
[19] Az Unió külső tevékenysége
[20] D. Chalmers, G. Davies, G. Monti: European Union Law. Cases and Materials (2nd ed., Cambridge 2010) 643. o.
[21] "A többéves keretprogram végrehajtása során az Unió harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel történő együttműködést irányozhat elő az uniós kutatás, technológiai fejlesztés és demonstrációs programok területén. Az ilyen együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik." EUMSz 185. cikk
[22] "Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik." EUMSz 191. cikk (4) bek.
[23] "Ha egy vagy több országgal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kell megtárgyalni, illetve megkötni, az e cikk különös rendelkezéseire is figyelemmel, a 218. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni." EUMSz 207. cikk (3) bek.
[24] "Az Unió a harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel megköthet minden olyan megállapodást, amely segíti az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében és e szerződés 208. cikkében említett célkitűzések megvalósítását." EUMSz 209. cikk (2) bek.
[25] "Az Unió egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet." EUMSz 217. cikk
[26] "... a Tanács az Európai Központi Bank ajánlása alapján vagy az Európai Központi Bankkal az árstabilitási célkitűzéssel összhangban álló konszenzus elérése céljából folytatott konzultációt követően, a Bizottság ajánlása alapján hivatalos megállapodásokat köthet az euro és harmadik államok valutái közötti árfolyamrendszerről."
[27] "Az Unió az e fejezet által szabályozott területeken egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat köthet."
[28] Az 1/75. sz. véleményben megfogalmazott doktrínát tükrözi, ám annál jóval tágabb. A fordulat megfogalmazása nagyon hasonlít az EUMSz 352. cikkében szereplő általános felhatalmazásra.
[29] Az ERTA-doktrínához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az ERTA-doktrína eredetileg a tagállamok által kötendő olyan szerződésekre vonatkozott, amelyek az uniós (közösségi) szabályokat érinthették, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatták. R. Schütze: European Community and Union, Party to International Agreements, MPEPIL (2011) 8. pont. - L. pl. az 1/03. sz. véleményt (az új Luganói Egyezmény), 122-133. pont. 113. pont: "... átfogó és konkrét elemzést kell végezni annak megállapítása érdekében, hogy a Közösség rendelkezik-e hatáskörrel valamely nemzetközi megállapodás megkötésére, és hogy ez a hatáskör kizárólagos-e. Tehát az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a megállapodás nem sérti a közösségi szabályok egységes és koherens alkalmazását és az általuk létesített rendszer megfelelő működését, nemcsak a közösségi szabályok és a tervezett megállapodás rendelkezéseinek hatálya alá tartozó tárgykört kell figyelembe venni - már amennyiben e rendelkezések ismertek -, hanem e szabályok és rendelkezések jellegét és tartalmát is." (Kiemelés a szerzőtől.)
[30] In foro interno, in foro externo.
[31] Közös kereskedelempolitika, társulási megállapodások.
[32] EUSz 37. cikk (korábbi 24. cikk)
[33] Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 101. cikke értelmében "[a] Közösség a hatáskörének keretein belül harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötött megállapodások vagy szerződések révén kötelezettségeket vállalhat." (Kiemelés a szerzőtől.)
[34] Ld. pl. az ERTA ügyet (22/70. sz. ügy, Commission v Council (European Agreement on Road Transport); az 1/75. sz. véleményt (Draft Agreement establishing a European Laying-up Fund for Inland Waterway Vessels), és az 1/94. sz. véleményt (a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény, nevezetesen a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános megállapodás (GATS), valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, és a hamisított áruk kereskedelmére is kiterjedő megállapodás (TRIPs).
[35] Ld. pl. 2/91. sz. vélemény (Convention N° 170 of the International Labour Organization concerning safety in the use of chemicals at work.) "In all the areas corresponding to the objectives of the Treaty, Article 5 requires Member States to facilitate the achievement of the Community's tasks and to abstain from any measure which could jeopardize the attainment of the objectives of the Treaty. The Community's tasks and the objectives of the Treaty would also be compromised if Member States were able to enter into international commitments containing rules capable of affecting rules already adopted in areas falling outside common policies or of altering their scope." 10-11. pont
[36] Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar EU kapcsolatok fejlődése. Budapest 2003. p. 50.
[37] Így pl a Bizottság kontra Svédország ügyben a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy a Svédország -mivel egyoldalúan javasolta egy meghatározott anyagnak a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény mellékletébe történő felvételét, mielőtt a Közösség döntött volna ebben a kérdésben, megsértette a lojális együttműködés elvét, valamint az EKSz 300. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
[38] EUMSz 218. cikk (7) és (9) bek.
- 91/92 -
[39] Schütze: i.m. 27. pont; C. Tomuschat: Artikel 300 EG, in H. von der Groeben and J. Schwarze (eds.): Kommentar zum Vertrag Über die Europäische Union und zur Gründung der Europäischen Gemeinschaft, vol. 4, Art. 189-314 EGV (Nomos Baden-Baden 2004) pp. 1571-607.
[40] Ld. 1/91. sz. vélemény (Megállapodás-tervezet az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról egyrészről a Közösség, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai között), 14. pont: "The fact that the provisions of the agreement relating to the creation of the European Economic Area and the corresponding Community provisions are identically worded does not mean that they must necessarily be interpreted identically. An international treaty is to be interpreted not only on the basis of its wording, but also in the light of its objectives."
[41] Ld. pl. F. Martines: Direct Effect of International Agreements of the European Union, European Journal of International Law (2014) Vol. 25 no. 1, pp. 129-147.
[42] 104/81. sz. ügy, Hauptzollamt Mainz kontra Kupferberg, 17. pont: "In conformity with the principles of public international law Community institutions which have power to negotiate and conclude an agreement with a non-member country are free to agree with that country what effect the provisions of the agreement are to have in the internal legal order of the contracting parties. Only if that question has not been settled by the agreement does it fall for decision by the courts having jurisdiction in the matter, and in particular by the Court of Justice within the framework of its jurisdiction under the Treaty, in the same manner as any question of interpretation relating to the application of the agreement in the Community." (Kiemelés a szerzőtől)
[43] 21-24/72. sz. egyesített ügyek, International Fruit Company NV és társai kontra Produktschap voor Groenten en Fruit, 1920. pont: "It is also necessary to examine whether the provisions of the general agreement confer rights on citizens of the Community on which they can rely before the courts in contesting the validity of a Community measure. For this purpose, the spirit, the general scheme and the terms of the general agreement must be considered." (Kiemelés a szerzőtől)
[44] 12/86. sz. ügy, Meryem Demirel kontra Schwäbisch Gmünd, 14. pont: "A Közösség által harmadik országokkal kötött megállapodás adott rendelkezése akkor tekinthető közvetlenül alkalmazandónak, ha a megfogalmazását, valamint a megállapodás célját és jellegét tekintve egyértelmű és pontos kötelezettséget foglal magában, amelynek a végrehajtása vagy hatásai nem függnek további jogi aktus meghozatalától."- L. pl. P. Eeckhout: External Relations of the European Union: Legal Constitutional Foundations (Oxford, 2004) 9.fejezet; D. Chalmers, G. Davies, G. Monti: European Union Law. Cases and Materials (2nd ed., Cambridge 2010) p. 285.
[45] C-149/96. sz. ügy, Portugál Köztársaság kontra az Európai Unió Tanácsa, 47. pont: "... the WTO agreements are not in principle among the rules in the light of which the Court is to review the legality of measures adopted by the Community institutions." D. Chalmers, G. Davies, G. Monti: European Union Law. Cases and Materials (2nd ed., Cambridge 2010) pp. 653-655. L. még M. Krajewski: The Reform of the Common Commercial Policy, in: Andrea Biondi, Piet Eeckhout, and Stefanie Ripley (eds.): EU Law after Lisbon (Oxford 2012), pp. 292-311.
[46] C-308/06. sz. ügy, International Association of Independent Tanker Owners (Intertanko) és társai kontra Secretary of State for Transport. Az ítélet 53. és 64-65. pontja értelmében az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-én Montego Bay-ben aláírt tengerjogi egyezményét a Közösség aláírta és a 98/392 határozattal jóváhagyta, aminek következtében az kötelező a Közösségre, mivel ezen egyezmény rendelkezései ennélfogva a közösségi jogrend szerves részét képezik. A tengerjogi egyezmény azonban nem fektet le a magánszemélyekre közvetlenül és azonnal alkalmazandó, és az utóbbiak által a tagállamokkal szemben a hajó lobogója szerinti állam fellépésétől függetlenül felhívható jogokat és szabadságokat biztosító szabályokat. Ebből következik, hogy a tengerjogi egyezmény természetével és rendszerével ellentétes, hogy a Bíróság ez utóbbi alapján vizsgálhassa valamely közösségi jogi aktus érvényességét.
[47] Ld. R. Schütze: i.m. 38. pont.
[48] 270/80. sz. ügy, Polydor Limited és RSO Records Inc. kontra Harlequin Records Shops Limited és Simons Records Limited; C-192/89. sz. ügy, S. Z. Sevince kontra Staatssecretaris van Justitie, 15. pont. A C-438/00. sz. ügyben (Deutscher Handballbund eV kontra Maros Kolpak) a Bíróság először is leszögezi: "... the first indent of Article 38(1) of the Association Agreement with Slovakia must be recognised as having direct effect, with the result that Slovak nationals who invoke it are entitled to rely on it before national courts of the host Member State" (30. pont), majd megvizsgálja, hogy a szlovák társulási megállapodás hatálya kiterjed-e egy sportszövetség által lefektetett szabályra is: "The question whether the first indent of Article 38(1) of the Association Agreement with Slovakia applies to a rule laid down by a sports federation. . there is no ground for giving to the first indent of Article 37(1) of that Association Agreement a scope different from that which the Court has recognised Article 48(2) of the Treaty as having." 34. pont. L. még C-265/03. sz. ügy, Igor Simutenkov kontra Ministerio de Educación y Cultura és Real Federación Espaňola de Fútbol. Ebben az ügyben a Bíróság leszögezte, hogy "az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségek által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését közvetlenül alkalmazandónak kell tekinteni, amikor - a megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel - világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktus elfogadásának nincs alárendelve" (21. pont) A Bíróság arra következtetésre jutott, hogy a Közösségek és az Oroszország közötti partnerségi megállapodás vizsgált rendelkezése közvetlen hatállyal bír, így azok a jogalanyok, akikre alkalmazandó, hivatkozhatnak rá a tagállamok bíróságai előtt (29. pont).
[49] Ld. pl. C-61/94. sz. ügy, Bizottság kontra Németország, 52. pont: "the primacy of international agreements concluded by the Community over provisions of secondary Community legislation means that such provisions must, so far as is possible, be interpreted in a manner that is consistent with those agreements."
[50] P. Eeckhout: External Relations of the European Union (Oxford 2004), p. 316. L. pl. C-69/89. sz. ügy, Nakajima All Precision Co. Ltd kontra az Európai Közösségek Tanácsa, 31. pont: ".the . regulation, which the applicant has called in question, was adopted in order to comply with the international obligations of the Community, which, as the Court has consistently held, is therefore under an obligation to ensure compliance with the General Agreement and its implementing measures .".
[51] Ld. pl. 1/76. sz. vélemény (Draft Agreement establishing a European laying-up fund for inland waterway vessels); 1/91. sz. vélemény (Megállapodás-tervezet az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról egyrészről a Közösség, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai között); 1/92. sz. vélemény (Draft agreement between the Community, on the one hand, and the countries of the European Free Trade Association, on the other, relating to the creation of the European Economic Area); 2/13. sz. vélemény (Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása)
[52] Ld. pl. 1/75. sz. vélemény (OECD Understanding on a Local Cost Standard); 1/03. sz. vélemény (A Közösség hatásköre a polgári és
- 92/93 -
kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, új Luganói Egyezmény megkötésére); 1/08. sz. vélemény (A szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS)); 2/94. sz. vélemény (A Közösségnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez történő csatlakozása).
[53] 3/94. sz. vélemény (The compatibility with the Treaty of the Framework Agreement on Bananas between the European Community and Colombia, Costa Rica, Nicaragua and Venezuela); 3. pont: "It would therefore be contrary to the internal logic of Article 228(5) to accept that it is appropriate for the Court to rule on the compatibility with the Treaty of an agreement which has already been concluded, since a negative Opinion would not have the legal effect prescribed by that article."
[54] L. az 1959. évi bécsi egyezmény 27. cikkét (pacta sunt servanda elv).
[56] EUMSz 191. cikk (4) bek., kiemelés a szerzőtől.
[57] 2/00. sz. vélemény (A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv)
[58] "Amennyiben a közösségi jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy a jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntőként azonosítható, míg a másik csak járulékos jellegű, a jogi aktust egyetlen jogalapra, azaz a célkitűzés vagy az elsődleges, illetve döntő összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani" 2/00. sz. vélemény, 23. pont
[59] 2/00. sz. vélemény, 42. pont
[60] Ibid. 45-47. pont
[61] TRIPS-megállapodás (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights) (1994)
[62] GATS megállapodás (General Agreement on Trade in Services) (1994)
[63] Az 1/94. sz. vélemény (A Közösség hatásköre a szolgáltatásokról és a szellemi tulajdon oltalmáról szóló nemzetközi szerződések megkötésére). 89. pontja értelmében attól az esettől eltekintve, amikor a belső hatáskört csak a külső hatáskörrel egyidejűleg lehet hatékonyan gyakorolni (lásd az 1/75. sz. véleményt), a belső hatáskör csak akkor eredményezhet kizárólagos külső hatáskört, ha azzal éltek. - A GATS megkötésére vonatkozó hatáskör megoszlik a Közösség és a tagállamok között (98. és 105. pont).
[64] A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 95/45/EK irányelv
[65] Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa (C-317/04) és az Európai Közösségek Bizottsága (C-318/04) (Az Amerikai Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Irodája rendelkezésére bocsátott, a légiutasok utasnyilvántartási adatállományában tárolt személyes adatok), 54-51. pont
[66] C-475/98. sz. ügy, Bizottság kontra Németország (Open Skies). Egyébként az Európai Bizottság nyolc tagállam ellen indított eljárást az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú légi közlekedési megállapodásaikkal összefüggésben.
[67] További példák: WTO Megállapodás (1994), Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1947 és 1994), Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS, 1994), A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS, 1994), Az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS, 1982), A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény (2005), A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (2005)
[68] Shütze: i.m. 7. pont.
[69] Az ENSZ tengerjogi egyezményéhez a Közösség az alábbi nyilatkozatot fűzte (http://www.un.org/depts/los/convention_agreements/convention_declarations.htm): "Competence of the European Communities with regard to matters governed by the Convention on the Law of the Sea (Declaration made pursuant to article 2 of Annex IX to the Convention) Article 2 of Annex IX to the Convention on the Law of the Sea stipulates that the participation of an international organisation shall be subject to a declaration specifying the matters governed by the Convention in respect of which competence has been transferred to the organisation by its member states. [...] ... this declaration indicates the competence of the European Economic Community in matters governed by the Convention. The Community points out that its Member States have transferred competence to it with regard to the conservation and management of sea fishing resources. Hence, in the field of sea fishing it is for the Community to adopt the relevant rules and regulations (which are enforced by the Member States) and to enter into external undertakings with third states or competent international organisations.
Furthermore, with regard to rules and regulations for the protection and preservation of the marine environment, the Member States have transferred to the Community competences as formulated in provisions adopted by the Community and as reflected by its participation in certain international agreements [...]
The exercise of the competence that the Member States have transferred to the Community under the Treaties is, by its very nature, subject to continuous development. As a result the Community reserves the right to make new declarations at a later date."
[70] Más nyelveken pl. disconnection clause, Trennungsklausel, cláusula de desconexión. Ld. pl. 1/03. sz. vélemény (A Közösség hatásköre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, új Luganói Egyezmény megkötésére). E záradéknak - a Luganói Egyezményben megfogalmazott változata szerint - lényegében az a hatása, hogy a tagállamok egymás között nem az új Luganói Egyezményt, hanem a releváns uniós rendeletet fogják alkalmazni.
[71] 2008. évi VI. törvény a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről. http://netjogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0800005.TV
[72] M. Möldner: European Community and Union, Mixed Agreements, MPEPIL (2011) 35. pont
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék.
Visszaugrás
