https://doi.org/10.59851/psz.10.1.6
2024 októberében három és fél év alatt immáron a hetedik parlamenti választást tartották Bulgáriában, ami az extrém kormányozhatatlanság állapotát mutatja. Hasonló jelenség volt tapasztalható Izraelben, ahol 2019 áprilisa és 2022 novembere között összesen 5 parlamenti választásra került sor. A kormányzati instabilitás ilyen szélsőséges megnyilvánulása, ami a két ország esetében tapasztalható, egyértelműen negatív hatással van az országok általános politikai stabilitására is. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja, milyen okok vezettek e két országban a kormányozhatatlanság ilyen szélsőséges esetéhez. Jóllehet mindkét vizsgált ország eleve az instabil rendszerek közé tartozott már a megelőző időszakokban is, a destabilizálódás vizsgált időszakban megfigyelhető mértéke minőségi változást hozott Bulgáriában és Izraelben egyaránt. Az extrém destabilizálódáshoz többféle tényező járult hozzá. Az alkotmányos intézményrendszer és a választási rendszer mindkét országban már eleve olyan környezetet teremtett, amelyben instabilabb kormányok működhettek csak. A destabilizálódás vizsgált időszakban megfigyelhető folyamatában mindazonáltal a pártrendszerek változása, azok változékonyabbá válása és a pártpolitikát meghatározó konfliktusok intenzitásának megnövekedése játszott kulcsszerepet. Mind Bulgáriában, mind Izraelben felbomlott a pártok közötti versengés korábban megszokott struktúrája, amit egy kiszámíthatatlanabb pártverseny követett. Mindkét országban jellemző volt már korábban is, hogy a pártrendszert több, egymás mellett létező, illetve egymást keresztbe metsző törésvonal strukturálta. Ezek kölcsönhatása a vizsgált időszakokban olyan szituációkat generált egymás után mindkét országban, ami lehetetlenné tette a stabil többség képzését a törvényhozásokban. A destabilizálódásban fontos szerepet játszott továbbá a korrupciós tematika önálló konfliktusgeneráló tényezővé válása, továbbá a pártok perszonalizációja, a személyi természetű kérdések törésvonal-generáló szerepe, amely a pártstruktúra korábbiakhoz képest is növekvő mértékű fragmentálódását és destabilizálódását eredményezte.
In October 2024, Bulgaria held its seventh parliamentary election in three and a half years, demonstrating a state of extreme ungovernability. A similar phenomenon was observed in Israel, where a total of 5 parliamentary elections were held between April 2019 and November 2022. Such extreme manifestations of government instability, which are experienced in the case of the two countries, clearly have a negative impact on the general political stability of the countries. The aim of the study is to examine the reasons that led to such extreme cases of ungovernability in these two countries. Although both countries under study were already unstable regimes in previous periods, the degree of destabilization observed during the period under study brought about a qualitative change in both Bulgaria and Israel. Several factors contributed to the extreme destabilization. The institutional system and the electoral system in both countries already created an environment in which only more unstable governments could operate. However, the change in party systems, their becoming more volatile and the increase in the intensity of conflicts determining party politics played a key role in the process of destabilization observed during the period under review. In both Bulgaria and Israel, the previously familiar structure of party competition broke down, which was followed by a more unpredictable party competition. In both countries, it was already typical that the party system was structured by several cleavages existing side by side and intersecting each other. The interaction of these generated situations in both countries one after another during the periods under study, which made it impossible to form a stable majority in the legislatures. The corruption issue becoming an independent conflict-generating factor, as well as the personalization of parties and the cleavage-generating role of personal issues, which resulted in an increasing fragmentation and destabilization of the party structure compared to the previous period, also played an important role in the destabilization.
Keywords: instability; inconclusive elections; Bulgaria; Israel; fragmentation of party systems
Hét általános törvényhozási választásra került sor Bulgáriában 2021 áprilisa és jelen kézirat lezárása (2025. november) között, ami az extrém kormányzati instabilitás, a kormányozhatatlanság állapotát mutatja. Hasonló folyamat volt megfigyelhető Izraelben, ahol 2019 tavasza és 2022 novembere között öt alkalommal járulhattak az urnák elé a választópolgárok. Jóllehet egyik ország sem rendelkezett stabil kormányzatokkal a vizsgált időszak előtt sem, a választások folytonos megis-
- 87/88 -
métlése a korábbi időszakokhoz képest is jelentős eltérésnek tekinthető. Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálja, milyen okok vezettek e két országban a kormányozhatatlanság ilyen szélsőséges esetének megvalósulásához. A tanulmány a kormányzati stabilitás vizsgálatának elméleti keretrendszerét alkalmazza.[1] Ennek keretei között először röviden bemutatja a vonatkozó elméleti keretrendszert és a tanulmány során alkalmazott módszertant, majd vázolja a stabilitásra általánosságban hatással levő változók hatásainak érvényesülését a két országban. Az országok politikai rendszereinek általános jellegzetességei közül kiemelt figyelmet érdemelnek a hasonlóságok és különbségek, mert ezek alapján beazonosíthatók azok a hatások, amelyek ezt az extrém mértékű destabilizálódást előidézték. A tanulmány második felében a konkrét destabilizálódási folyamatok rövid bemutatása történik meg, amelyek segítségével feltárhatók a korábbi időszakhoz képest megtörténő elmozdulás mögött rejlő konkrét okok.
A kormányzati stabilitás a kormányok képességét jelenti, hogy kitöltsék az alkotmány és a törvények által meghatározott mandátumukat. Instabil kormányokról akkor beszélhetünk, ha ez az elv sérül és vagy ciklus közbeni kormányváltásokra kerül sor, vagy a törvényhozás mandátumát rövidítik meg.[2] A kormányzati stabilitásnak mindazonáltal más dimenziói is léteznek, így idetartozik a kormányalakítás folyamata is, az, hogy milyen módon, milyen gyorsasággal tud új kormány alakulni és hivatalba lépni egy törvényhozási választás (vagy ciklus közbeni kormányváltás) után. Inkonkluzív választásnak nevezzük azokat a választásokat, amelyeket követően a megszokott mintázatok[3] alapján nem tud működőképes kormánytöbbség létrejönni az adott törvényhozásban. Utóbbiak szélsőséges esete, amikor egyáltalán nem tud (még kényszerkoalíció[4] formájában sem) kormány létrejönni, így a parlament feloszlatása és új választás kiírása válik szükségessé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
