Európában a közszolgáltatások nyújtásának kereteit az európai integráció kiteljesedésével egyre nagyobb mértékben befolyásolta a területileg és hatásköreiben is folyamatosan bővülő szupranacionális szervezet, az Európai Unió, valamint annak jogelődei. Bár az Európai Gazdasági Közösség alapításakor még fel sem merült egy egységes közösségi szociálpolitikai rendszer kialakítása, azonban az integráció előrehaladtával mégis körvonalazódott egy sajátos közösségi rezsim, amely egyre nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a tagállami szolgáltatásszervezésre.[2] A több lépcsőben kialakult uniós rendszer megértését jelentősen megkönnyíti, ha azt fejlődésének folyamatában vizsgáljuk meg. A történeti áttekintést megelőzően azonban elsőként azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk szociálpolitika alatt, s mennyiben tér el egymástól a tagállami és az uniós szociális jogi és szociálpolitikai megközelítés.
A területi szociális közszolgáltatások - számos speciális jellegük ellenére is - közszolgáltatások, így azok tekintetében is érvényesülnek bizonyos, a szolgáltatásokkal és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos uniós szabályok, ezért a tanulmányban ezeket a kapcsolódó területeket is át fogom tekinteni.
Az Európai Unió szociálpolitikai értelmezése tágabb a hagyományos értelemben vett szociális ellátásoknál[3], nemcsak a azokra a közszolgáltatásokra terjed ki, amelyek a valamilyen szempontból sajátos vagy hátrányos helyzetben levő emberekkel - így a társadalmi munkamegosztásban még (gyermekek) vagy már (idősek) résztvevők, munkanélküliek, alacsony jövedelműek - foglalkozik, hanem azon túlmutatóan, jelentős részben a munka világával kapcsolatos kérdéseket rendez[4].
A sajátos helyzetű egyénekkel és rétegekkel kapcsolatos területek is a szociálpolitika részét képezik, annak egy alrendszerét jelentik. Az uniós terminológiában ezeket az ellátásokat a szociális védelem (social protection) körébe vonják.[5] A szociális védelem területei tekintetében az Európai Unió ágazatpolitikája szűkebb a nemzeti szociálpolitikáknál,[6] és a szociális védelem területén a közösségi politikák mozgástere szűkebb, ugyanis ezeknek a szolgáltatásoknak a szabályozása jelentős részben a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szociális védelmi ellátások területén azonban mindezek mellett a szupanacionális szintnek is van egy fontos feladata: a szociális biztonsági rendszerek versenyének - amelyet a szakirodalom szociális dömpingnek (social dumping) nevez - a korlátozása, azaz, hogy az alacsonyabb jóléti költségekkel befolyásolják az Unión belül az egyes tagállamok gazdaságainak versenyképességét, amely verseny hosszabb távon a védelmi szint csökkenéséhez vezethet[7]. Az uniós szociálpolitika annyiban tágabb a nemzeti szociális rendszereknél, hogy a munka világával kapcsolatos kérdéseket, így a kollektív munkajog, a társadalmi párbeszéd, a munkavállalói jogok védelmének, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségnek az egyes kérdéseit is a közösségi szociálpolitika körébe vonhatjuk.[8]
A tanulmány célja, hogy a területi szinten szervezett szociális közszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos uniós hatásokat tekintse át. Figyelemmel arra, hogy ezek az ellátások alapvetően a szociális védelem körébe vonható szolgáltatások, ezért az Unió szociálpolitikájának az elemzése körében is nagyobb figyelmet szentel a szociális biztonsági juttatásokra a szociálpolitika egyéb, elsősorban a munka világához kapcsolódó területeihez képest. Mivel a közösségi szociálpolitika kialakulása több lépcsőben történt, s a folyamat történeti szempontból is értékelhető, ezért az ágazati szociálpolitikai hatásokat elsősorban a maguk történetiségében tekintem át.
Az Európai Unió szociálpolitikája jelentősen változott az integráció fejlődése során. Ezek a változások önmagukban is jelentős hatást gyakoroltak az egyes tagállamok területi szociális közszolgáltatásaira. Éppen ezért a hatás jobb áttekintése érdekében a következőkben a közösségi politika hatását történetiségében vizsgáljuk meg, amelynek körében az első jelentősebb kérdést a fejlődés szakaszainak meghatározása jelenti. Ebben a körben két jelentősebb megközelítéssel találkozhatunk. Az első, alkotmányjogias megközelítés alapján a közösségi szociálpolitikának két fő szakasza különíthető el. Az első szakaszt az Európai Gazdasági Közösség időszaka jelenti, így az az EGK 1957-es alapításától és 1958-as megalakulásától az Európai Uniót kialakító Maastrichti Szerződés elfogadásáig tart. A második szakasz pedig a Maastrichti Szerződéssel kezdődött, s jelenleg is ebben a fázisban vagyunk.[9]
Az alkotmányjogias szempontú osztályozáshoz képest egy bővebb, az uniós közjog keretein túlmutatóan a közösségi jogalkotás hatásait is figyelembe vevő megközelítést ad Gyulavári Tamás, aki munkáiban[10] az in-
- 35/36 -
tegráció szociálpolitikájának fejlődését több szakaszra tagolta. Elkülönítette egymástól az integráció kezdeti szakaszának szociálpolitikai kezdeményeit, az 1970-es és 1980-as évek időszakát, amikor körvonalazódtak a szociálpolitika keretei, valamint az 1990-es évek szociálpolitikáját. Ehhez hasonló megközelítést alkalmazott Fazekas Marianna is, aki az 1990-es évek szociálpolitikáját tagolta egy, a Maastrichti és az Amszterdami Szerződés közötti időszakra, valamint az Amszterdami Szerződést követő időszakra.[11] A következőkben a történeti fejlődés bemutatása során ezt a tagoltabb, a szociálpolitika részterületeire gyakorolt hatások alapján különbségeket felvázoló modellt fogom alkalmazni.
Az európai integráció első szervezetét, az 1952-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) alapító Párizsi Szerződés is tartalmazott a tágabb értelemben vett szociálpolitika körébe tartozó intézkedéseket, amikor is rendezte a szerkezetváltással kapcsolatban a csoportos létszámcsökkentéshez kapcsolódó kérdéseket. A fenti, szűk körű rendelkezések is jól jellemzik az első integrációs időszak megközelítését, amikor is az integrációt tisztán gazdasági jellegű együttműködésként fogták fel, amelyben a szociálpolitikának csak kiegészítő, a gazdasági célok megvalósulását elősegítő szerepe van és lehet.[12] Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Római Szerződés előkészítése során ezzel a megközelítéssel kapcsolatban éles vita alakult ki a két legnagyobb alapító tagállam, Németország és Franciaország között. A francia álláspont - amely részben az ESZAK megalakítását megelőzően készített Ohlin-jelentésre alapozott - a szociálpolitika tekintetében is harmonizációt írt volna elő. A franciák ugyanis attól tartottak, hogy harmonizáció nélkül az előzőekben már bemutatott szociális dömping miatt a francia gazdaság versenyképessége romlana a dél-európai államokkal szemben, figyelemmel arra, hogy a francia jóléti rendszer jóval kiterjedtebb volt. A német megközelítés - amelyre végül a Római Szerződést előkészítő Spaak-jelentés is támaszkodott - a szociálpolitikát alapvetően tagállami hatáskörként értelmezte, s úgy vélte, hogy a harmonizáció helyett a szubszidiaritás elvének kell érvényesülnie.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
