"Különösen a hiányzó koordináció vezet a különböző állami testületek egymást részben átfedő mandátumához, ezáltal egyes területek elhanyagolásához. Ez komoly akadálya az emberi jogok hatékony védelmének."
Tizenegy EU-tagállamban (Bulgária, Csehország, Észtország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Finnország és Svédország) nincs olyan emberi jogi szervezet, amely a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények (National Human Rights Institution, NEJI) Nemzetközi Koordinációs Bizottságának (International Coordinating Committee of NHRIs, NKB) akkreditációs státuszával rendelkezik. Ugyan ezekben a tagállamokban is létezhetnek olyan független közintézmények, amelyek az emberi jogokkal foglalkoznak, de különböző okoknál fogva nem akarták akkreditáltatni magukat vagy már nincs akkreditációjuk. További öt EU-tagállam (Ausztria, Belgium, Hollandia, Szlovákia, Szlovénia) csak B-státuszú nemzeti emberi jogi intézménnyel rendelkezik, míg a román NEJI-nek C-státusza van. A keretes írás felsorolja az akkreditált NEJI-vel rendelkező tagállamokat, valamint azokat, amelyekben egyéb szervezetek működnek, amelyek közül egyik sem akkreditált NEJI. Az alábbiakban áttekintést adunk arról, milyen területeket fednek le a működő testületek azokban az EU-tagországokban, amelyek nem rendelkeznek A-státuszú NEJI-vel, és felvázoljuk az e testületek közötti koordinációt is. Ezt követően az A-státuszú NEJI nélküli országokban fennálló helyzetet fogjuk összevetni azon országokéval, amelyek nem rendelkeznek ilyen intézménnyel.
Ausztriában az emberi jogi szervezetek széles választéka működik. Ezek különböző mértékben függetlenek és az emberi jogok szerteágazó területeit fedik le (például a jó közigazgatáshoz, a diszkriminációmentességhez, a magánélet tiszteletben tartásához való jog és az adatvédelem), illetve konkrét rászoruló csoportokkal (például rokkant vagy fogvatartott személyek) foglalkoznak. Az Emberi Jogi Tanácsadói Testületnek (Menschenrechtsbeirat) például - amelyet 1999-ben hoztak létre a rendőrségi létesítmények fogdáiban fennálló körülmények, valamint annak vizsgálatára, hogy a bűnüldözési hatóságok tiszteletben tartják-e az emberi jogokat - nincs felhatalmazása arra, hogy a belügyminisztérium hatáskörén kívül eső fogvatartási intézményeket megfigyelje. A más (igazságügyi, honvédelmi, egészségügyi) minisztériumok felügyelete alá tartozó létesítményekben fogvatartottak jogai biztosításán való őrködés egyetlen független közintézmény feladatkörébe sem tartozik, ahogy a bevándorlók és menekültek gazdasági és kulturális jogainak felügyelete sem. Abban az esetben viszont, ha a bevándorlók és a menekültek idegenrendészeti őrizetben vannak, az Emberi Jogi Tanácsadó Testület hatáskörébe tartoznak.
Belgiumban kevesebb független szervezet van, amelyek hatásköre konkrét emberi jogi területekre korlátozódik (például a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem és az egyenlőséghez való jog különböző rászoruló csoportok tekintetében, ideértve a fogyatékkal élőket, valamint a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt; az idegenek jogai, a bevándorlók integrációja, emberkereskedelem; a gyermekek jogai; a magánélet védelme). Ezek a testületek különböző szinteken működnek (szövetségi szinten, a flamand közösségi és a flamand régió szintjén, a francia közösség és a vallon régió szintjén). Hiányosság mutatkozik a fogyatékkal élő személyek jogainak felügyelete terén, bár az egyenlő bánásmód testület, az Esélyegyenlőségi és Rasszizmusellenes Központ (NKB B-státusz) a diszkriminációtilalom
- 110/111 -
szempontjából lefedi ezt a csoportot. Nincs specializált testület annak ellenőrzésére, hogy tiszteletben tartják-e a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, illetve a fogvatartottak jogait.
Hollandiában a nemzeti ombudsman széles körű mandátummal rendelkezik és felhatalmazással bír arra, hogy a közigazgatás tevékenységével és mulasztásaival foglalkozzon[1] (például a diszkrimináció tilalma, a kommunikáció titkossága, az otthon és a magánélet tisztelete, a jogellenes szabadságmegfosztás tilalma). Az Egyenlő Bánásmód Bizottság (NKB B-státusz) hatáskörébe tartozik a fogyatékosság vagy kor alapján történő diszkrimináció vizsgálata. Egyéb testületek olyan területekre összpontosítanak, mint a magánélet tiszteletben tartásához való jog vagy az adatvédelem (Adatvédelmi Hatóság), valamint az emberi jogok a külpolitika vonatkozásában (Külügyi Tanácsadói Testület). Nincs olyan szerv, amely lefedné a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, a diszkrimináció tilalmán kívül a fogyatékkal élő személyek jogait, valamint a gyermekek jogait, bár előkészületi fázisban van a "gyermekek ombudsmanja" elnevezésű intézmény. A fogyatékkal élő személyekkel ugyanakkor a Holland Tanács a Krónikus Betegekért és Fogyatékosokért (Chronisch Zieken en Gehandicaptenraad) foglalkozik, a fiatalok vonatkozásában pedig működik a Nemzeti Ifjúsági Monitor.
Szlovéniában az emberi jogi ombudsmantól (NKB B-státusz) eltekintve[2] csak a diszkrimináció tiltása/egyenlőség (az egyenlőség elvének védelmezője) és a személyi adatok védelmének (információs biztos) területe van lefedve. Nincs testület arra a célra, hogy (a diszkriminációtól való védelemtől eltekintve) kifejezetten a fogyatékkal élőket, a gazdasági, szociális és kulturális jogokat vagy a fogvatartottak jogait védje.
Szlovákiában a jó közigazgatáshoz való jogot felügyelő ombudsman mellett az Emberi Jogok Országos Központja (NKB B-státusz) a diszkriminációtilalom (a fogyatékkal élők vonatkozásában is) és az általános emberi jogok (beleértve a gyermekek, bevándorlók és menekültek jogait) területén bír kompetenciákkal.[3] Az intézményt létrehozó törvény azonban homályosan fogalmaz ("szolgáltatások nyújtása az emberi jogok területén"), anélkül, hogy a tevékenységi kör részleteit kifejtené. A Jogsegély Központ nem foglalkozik kifejezetten emberi jogokkal. Nincs más intézmény, amely egyéb fontos területekkel, például a fogvatartottak jogaival foglalkozna.
Romániában viszonylag korlátozott feladatkörrel rendelkeznek az olyan szervezetek, mint az ombudsman, a Diszkrimináció Elleni Küzdelem Országos Tanácsa vagy a Személyes Adatok Használatát Felügyelő Országos Hatóság. Az ombudsman megvédhet egyéni jogokat a hatóságokkal szemben (beleértve a fogvatartott személyek jogait). A Román Emberi Jogok Intézete (NKB C-státusz) viszonylag általános emberi jogi mandátummal rendelkezik, amely nincs leszűkítve meghatározott témakörökre.[4] Egyéb közintézmények konkrét emberi jogi területeken nyújtanak védelmet: diszkriminációtilalom, a fogyatékkal élők, a gyermekek, a kisebbségek (például romák), az emberkereskedelem áldozatainak jogai vagy a magánélethez való jog. Azonban csak az ombudsmanon kívül említett két szervezet rendelkezik viszonylag nagyfokú függetlenséggel, az egyéb testületek különböző minisztériumoknak vannak alárendelve.
Bulgáriának van ombudsmanja és egyenlő bánásmód testülete is (a Diszkrimináció Elleni Védelem Bizottsága). A gyakorlatban az ombudsman intézménye nem fedi le megfelelőképpen a kisebbségek (különösen a romák) védelmével kapcsolatos kérdéseket, de számos más konkrét emberi jogi területet sem. Ennek megfelelően proaktívabbnak és hatékonyabbnak ítélik a mindenféle diszkriminációs kérdéssel foglalkozó egyenlőségi testületet a kiszolgáltatott csoportok védelme terén, mint az ombudsmant. Nincs független szervezet, amely a bevándorlók vagy menekültek, illetve a fogyatékkal élő személyek jogaival foglalkozna vagy a gazdasági, szociális és kulturális jogok tiszteletben tartását felügyelné. A fogvatartott személyek és a gyermekek jogainak védelmére időnként kiterjed az ombudsman tevékenysége.
Cipruson a jó közigazgatáshoz, a diszkriminációtól való védelemhez, valamint a magánélethez való (adatvédelmi) jogok és a gyermekek jogai védelmét különböző testületek fedik le. Az emberi jogok védelmét korlátozza, hogy az egyenlő bánásmód testületet integrálták a közigazgatási biztos (ombudsman) intézményébe, így nem rendelkezik saját költségvetéssel és munkatársakkal. Egyes területeket, például a fogyatékkal élő személyek, a fogvatartottak és a menekültek jogainak érvényesítését, egyetlen illetékes testület sem felügyeli. Bár az Emberi Jogok Védelmének Nemzeti Intézete megbízása szerint az emberi jogok védelmét kezdeményezően hivatott elősegíteni, függ a kormánytól, nincs törvényes keret
- 111/112 -
a működésére, munkáját korlátozza az erőforrások hiánya. Az emberi jogok védelmére hivatott intézményrendszer egyik hiányossága, hogy nincs szisztematikus egyeztetés a civiltársadalommal.
Csehországban a közösségi jogvédő (ombudsman) eredeti mandátuma a hivatali visszásságok területére korlátozódik. 2006 óta azonban lehetőség van az egyéni panaszok felülvizsgálatára, és a tevékenység része lett a büntetés-végrehajtási intézetek rendszeres preventív jellegű meglátogatása (ez a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésről szóló 1984. évi egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének [Optional Protocol to the Convention Against Torture, OP-CAT] értelmében létrehozott Nemzeti Megelőző Mechanizmus (National Prevention Mechanism, NPM)]. Az ombudsman egyenlőségi testületi kapacitása révén új hatásköröket is kap,[5] részben lefedve a fogyatékkal élők, a bevándorlók és a gyermekek jogait. Mindazonáltal hiányoznak az olyan testületek, amelyek kezdeményező jellegű emberi jogi megközelítést tanúsítanak a rászoruló csoportok védelme terén.
Észtországban független közintézmények foglalkoznak a hivatali visszásságokkal (igazságügyi kancellár), a diszkrimináció-ellenességgel (a nemi egyenlőség és egyenlő bánásmód biztosa) és az adatvédelemmel (Észt Adatvédelmi Felügyelőség). Az ezen intézmények közti hivatalos koordinációs mechanizmus hiányának ellenére sor kerül nem hivatalos információcserére, és egyenlőségi, valamint az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdésekben az igazságügyi kancellár köteles együttműködni más intézményekkel. Az igazságügyi kancellár emellett az OP-CAT nemzeti megelőző mechanizmusért is felel, és előre be nem jelentett helyszíni látogatásokat tesz börtönökben, fogvatartási létesítményekben, pszichiátriai és egyéb gyógyintézetekben, katonai egységeknél stb. Nincs azonban közintézmény, amelynek a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók, a menekültek vagy a gyermekek jogainak érvényre juttatása lenne a feladata.
Finnországban a legtöbb tematikus terület le van fedve, bár nincs független NEJI, és a jelenlegi struktúra töredezett volta gátolja az emberi jogok védelmét. A parlamenti ombudsman mellett négy szakosodott ombudsman van, akik a nemek közötti egyenlőségre, a gyermekekre, az etnikai diszkriminációra és az adatvédelemre fókuszálnak. Ezen túlmenően egyes minisztériumokban működnek szakosodott tanácsadói testületek, például az Emberi Jogok Tanácsadó Testülete (a külügyminisztériumon belül), a Romaügyek Tanácsadó Testülete és az Egyenlőségi Tanács a Nemek Közötti Egyenlőségért. Az Országos Diszkriminációs Törvényszék pedig független bíróság, amely etnikai alapú diszkriminációs eseteket vizsgál ki (kivéve a foglalkoztatással kapcsolatos diszkriminációt). Az emberi jogokkal foglalkozó tudományos intézetek is ellátnak bizonyos feladatokat,
Ausztria (B-státusz) Ombudsman Tanács
Belgium (B-státusz) Esélyegyenlőségi és Rasszizmusellenes Központ
Dánia (A-státusz) Dán Intézet az Emberi Jogokért
Nagy-Britannia (Egyesült Királyság) (A-státusz) Egyenlőség és Emberi Jogi Bizottság
Észak-Írország (Egyesült Királyság) (A-státusz) Észak-Írországi Emberi Jogi Bizottság
Skócia (Egyesült Királyság) (A-státuszra felterjesztve) Skót Emberi Jogi Bizottság
Franciaország (A-státusz) Nemzeti Konzultációs Emberi Jogi Bizottság
Görögország (A-státusz) Nemzeti Bizottság az Emberi Jogokért
Hollandia (B-státusz) Egyenlő Bánásmód Bizottság
Írország (A-státusz) Ír Emberi Jogi Bizottság
Luxemburg (A-státusz) Konzultatív Emberi Jogi Bizottság
Lengyelország (A-státusz) a polgárjogok védelmének biztosa
Németország (A-státusz) Német Emberi Jogi Intézet
Portugália (A-státusz) Ombudsmani Hivatal
Románia (C-státusz) Román Intézet az Emberi Jogokért
Szlovákia (B-státusz) Szlovák Nemzeti Központ az Emberi Jogokért
Szlovénia (B-státusz) emberi jogi ombudsman
Spanyolország (A-státusz) ombudsman
- 112/113 -
amelyek jellemzően az NEJI-khez tartoznak, például a kormányzati hivatalok által megrendelt emberi jogi kutatásokat végeznek és szakértői véleményeket készítenek a törvénytervezetek kapcsán.
Olaszországban a faji és etnikai hovatartozás alapján történő diszkrimináció (ideértve a roma, a szinti és a nomád közösségek jogait)[6] és a magánélethez való jog (személyes adatok védelme) területeit független közintézmények kezelik. A fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók és a gyermekek jogaival nem foglalkozik közvetlenül olyan intézmény, amelynek megbízatása a kezdeményező megközelítésre is kiterjed; ezekkel részben az egyenlőségi testületre tartoznak.
Lettországban az ombudsman intézménye fontos emberi jogi szervezet. A hivatal négy osztályból áll: emberi jogok (polgári és politikai jogok, szociális és gazdasági jogok, büntetőjog); a diszkrimináció megelőzése (mint a faji egyenlőség irányelv követelményeinek eleget tevő egyenlőségi testület);[7] a gyermekek jogai; a jó kormányzás.[8] Az ombudsman zárt intézményeket is meglátogathat. Az emberi jogi osztály egyéni panaszokra összpontosít, különösen a tisztességes eljáráshoz és a magánélethez való jogra, valamint a szociális biztonsággal kapcsolatos és lakhatási ügyekre. Bár munkája elvileg kiterjed a rászoruló csoportok védelmére, például a fogyatékkal élők, a bevándorlók, a menekültek és a gyermekek jogaira, az ombudsman nem folytat kezdeményező tevékenységet az ő jogaik védelmének érdekében.
Litvániában a jó közigazgatás (seimas ombudsmanok), az egyenlőséghez való jogok (esélyegyenlőségi ombudsman) és a gyermekek jogai (gyermekek ombudsmanja) területe van lefedve. A seimas ombudsmanjai inkább reaktívak, mint kezdeményezők (és megelőzők) az emberi jogok megközelítése terén. Hasonlóképp nincsenek olyan testületek, amelyek kezdeményezően közelítenék meg a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók és a menekültek jogainak védelmét. Az egyéb intézmények közé tartozik az Állami Adatvédelmi Felügyelet és a Jogi Intézet (az emberi jogi kérdések kutatása és monitoringja).
Máltán szakosodott testületek foglalkoznak olyan területekkel, mint a gyermekek jogai, az egyenlőség, a nemi, faji vagy etnikai alapon történő diszkrimináció felszámolása, a fogyatékkal élők jogai, a diszkrimináció tiltása a foglalkoztatás területén és a véleménynyilvánítás szabadsága. Nincs intézmény, amely a bevándorlók vagy menekültek jogaival külön foglalkozna, és nincs illetékes szervezet a gazdasági, szociális és kulturális jogok területén sem. Az egyetlen intézmény, amely széleskörűen értelmezett emberi jogi testületként működik, az ombudsman, amely többek között a hivatalos visszásságokra vonatkozó panaszokat vizsgálja. Egyéb intézmények: a gyermekek biztosa, a Nemzeti Bizottság a Fogyatékkal Élő Személyekért és a Nemzeti Bizottság a Férfiak és a Nők Közti Egyenlőség Elősegítéséért.[9] Magyarországon külön-külön ombudsman felelős az állampolgári jogokért, a nemzeti és etnikai ki-
Bulgária parlamentáris ombudsman (közösségi védnök); Diszkrimináció Elleni Védelem Bizottsága
Ciprus közigazgatási biztos (ombudsman); Emberi Jogok Védelmének Nemzeti Intézete (ETHNOPAD); Bizottság a Gyermekek Jogaiért; adatvédelmi biztos
Csehország közösségi jogvédő / ombudsman; Személyi Adatok Védelmének Hivatala
Észtország Észt Emberi Jogi Intézet; igazságügyi kancellár; nemi egyenlőség biztos; Adatvédelmi Felügyelőség
Finnország parlamenti ombudsman; egyenlőségi ombudsman; kisebbségi ombudsman; gyermekek ombudsmanja; adatvédelmi ombudsman; Emberi Jogok Tanácsadó Testülete
Lettország Ombudsmani Hivatal; Adatvédelmi Felügyelőség
Litvánia seimas ombudsmanok; esélyegyenlőségi ombudsman; gyermekek ombudsmanja; Állami Adatvédelmi Felügyelet
Magyarország adatvédelmi biztos; jövő nemzedékek országgyűlési biztosa; nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa; állampolgári jogok országgyűlési biztosa; Egyenlő Bánásmód Hatóság
Málta Nemzeti Bizottság a Férfiak és a Nők Közti Egyenlőség Elősegítéséért; Ombudsmani Hivatal; Gyermekek Biztosának Hivatala; Nemzeti Bizottság a Fogyatékkal Élő Személyekért; Adatvédelmi Biztos Hivatala
Olaszország Faji Diszkrimináció Ellenes Nemzeti Hivatal; Adatvédelmi Hatóság
Svédország egyenlőségi ombudsman; parlamentáris ombudsmanok / igazságügyi ombudsmanok; a gyermekek ombudsmanja; Svéd Adatfelügyeleti Tanács
- 113/114 -
sebbségek jogaiért, az adatvédelemért és a környezetvédelmi, illetve a jövő nemzedékeket megillető jogokért. A diszkrimináció tilalmával az Egyenlő Bánásmód Hatóság foglalkozik, amely a kisebbségi ombudsmannal is együttműködik. A Független Rendészeti Panasztestület a rendőrség és a határőrség által elkövetett jogsértéseket és mulasztásokat vizsgálja, ha azok a rendőrségről szóló törvényben foglalt alapvető jogokat érintik, például személyazonosság ellenőrzése, fogvatartási intézkedések, fizikai erő, megbilincselés, lőfegyver használata. A vizsgálat alapján a panasztestület javaslatot tesz az országos rendőrfőkapitánynak, aki döntést hoz az egyéni panaszról, ám a panasztestület javaslatától csakis részletes indoklással térhet el. Vannak egymást átfedő kompetenciák (különösen az általános ombudsmannal, de a kisebbségi és az adatvédelmi ombudsmannal is), de a törvény nem kínál feloldást a kompetenciák ütközésére. Míg az általános és a kisebbségi ombudsman csak a közhivatalok által elkövetett jogsértéseket vizsgálhatja, az adatvédelmi és a zöld ombudsman magánentitások vonatkozásában is felléphet. A fogyatékkal élők és a gyermekek jogainak érvényesülését ugyan nem felügyeli külön testület, de e feladatkört részben fedi az általános ombudsman és az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenysége.
Az A-státuszú NEJI-vel nem rendelkező EU-tagállamok általában különféle, jelentősen eltérő mandátumú testületekkel rendelkeznek. E testületek munkájukat egy konkrét témára, konkrét jogra, konkrét célcsoportra vagy egy konkrét funkcióra összpontosítják. Majdnem minden országban létezik az ombudsman intézménye, amely általában a hivatali visszásságokat vizsgálja és rendszerint inkább reaktívan közelíti meg az emberi jogok védelmét és elősegítését.
Mi több, e testületek a párizsi alapelvek[10] által megkövetelt funkciók csak egy részét látják el, és nem rendelkeznek az ott előírt széles körű emberi jogi mandátummal, így például hiányosság, hogy az egyéni panaszeljárások kizárólag a jó közigazgatáshoz való jog, illetve a diszkriminációmentességhez/egyenlőséghez való jog tekintetében biztosítanak jogorvoslatot; monitoring és a nemzetközi szerződések elősegítése és ismertségének növelése pedig kizárólag a gyermek jogainak vonatkozásában valósul meg. Sok esetben az emberi jogok oktatása és a tudatosság növelése, az emberi jogi szerződések népszerűsítése vagy a civiltársadalommal történő együttműködés - amelyek mind az NEJI alaptevékenységei közé tartoznak - vagy nincsenek egyértelműen előírva az alapító dokumentumukban, vagy forráshiány miatt nem valósulnak meg. Különösen a hiányzó koordináció vezet a különböző állami testületek egymást részben átfedő mandátumához, ezáltal egyes területek elhanyagolásához. Ez komoly akadálya az emberi jogok hatékony védelmének.
A föderális struktúrájú tagállamokat további koordinációs problémák is terhelik. Jelenleg csak azokat a területeket kezeli hasonló mandátummal és funkcióval bíró intézmény az összes tagállamban, amelyeket EU-s jogalkotással Európa-szerte összhangba hoztak. Ennek következményeként azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek A-státuszú NEJI-vel, az emberi jogi védelmi rendszerek általában töredezettek, hiszen a legtöbb létező intézménynek csak szűkre szabott mandátuma van. Egyes létező testületek megbízatása elvileg lehetővé tenné a tevékenységek szélesebb skáláját, de a valóságban ezek a legalapvetőbb komponensekre korlátozódnak egyrészt az erőforrások hiánya, másrészt hatáskörük és funkcióik túlzottan szűkre szabott volta miatt. Emellett általában nincs rendszerszintű és átfogó mechanizmus, amelynek az lenne a célja, hogy garantálja a szükséges és megfelelő szintű koordinációt a különböző emberi jogi tevékenységek között. Továbbá a fenti, röviden bemutatott testületek közül sok nem rendelkezik a szükséges mértékű függetlenséggel és pluralizmussal. Emiatt nyilvánvalóan átfogóbb megközelítésre volna szükség a nemzeti szinten működő alapjogi mechanizmusokhoz.
Ezzel szemben az A-státuszú NEJI-ket a parlament által elfogadott törvény alapján hozzák létre, hivatalos mandátummal és konkrét feladatokkal bírnak, amelyek ellátására megfelelő erőforrásokat kapnak az államtól. Az ilyen NEJI-k mandátuma jellemzően meglehetősen tág. Még akkor is, ha nem kezelnek minden tárgykört, együttműködnek más testületekkel az emberi jogok teljes körű védelme érdekében. Azért, hogy a lehető leghatékonyabban használják fel erőforrásaikat, a NEJI-k gyakran stratégiai terveket alkotnak, amelyek mentén az emberi jogok olyan területére összpontosíthatják munkájukat, amelyeket addig nem kellő mértékben vettek figyelembe vagy nem megfelelően jutattak érvényre. Ezen túlmenően a teljes mértékben akkreditált NEJI-k rendszerint szoros kapcsolatot ápolnak a civiltársadalom különböző szereplőivel (ez szintén az A-státuszú besoroláshoz szükséges követelmény).
- 114/115 -
Egyes NEJI-k több különböző szereplőt képviselnek a saját struktúrájukban, ezáltal is erősítve a szervezetek közötti eszmecserét.
Az A-státuszú NEJI-k mandátuma arra kötelez továbbá - vagy oly módon értelmezik mandátumukat, hogy fel vannak hatalmazva erre -, hogy interakcióba lépjenek a nemzetközi emberi jogi rendszerrel, valamint támogassák azt a nemzeti és nemzetközi szintek összekapcsolásával, és segítséget nyújtsanak a nemzetközi követelmények nemzeti szinten történő implementációjához. Ráadásul a teljesen akkreditált NEJI-k olyan funkciókkal is rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy preventív szerepet töltsenek be az emberi jogok terén. A monitoring és a kutatás, valamint a civiltársadalommal ápolt szoros kapcsolatok lehetőséget adnak számukra áttekinteni az emberi jogi helyzetet. A probléma tudatosításának növelése és az emberi jogi ismeretek terjesztése azt célozza, hogy az emberek ismerjék jogaikat, valamint a rendelkezésükre álló jogorvoslatokat. Tanácsadói tevékenységük során az NEJI-k figyelmesebbé teszik az állami szereplőket az emberi jogi kérdések iránt. Az NEJI-k megelőző funkcióit tovább erősíti az a megbízatásuk, hogy együttműködjenek a nemzetközi emberi jogi rendszerrel.
Több olyan EU-tagállam, amely pillanatnyilag nem rendelkezik A-státuszú NEJI-vel, mérlegeli annak létrehozását. Így például Hollandia kötelezte magát arra, hogy kibővíti a már létező Egyenlő Bánásmód Bizottság mandátumát, amivel 2011-ig egy teljes körű NEJI-t létesíthet. Olaszországban a képviselőház 2007 áprilisában elfogadott egy törvénytervezetet, bár azt a szenátus még nem hagyta jóvá. Finnországban 2009-ben bizottságot hoztak létre a leendő NEJI részleteinek kidolgozására. Belgiumban is tervezik egy NEJI létrehozását.
Kétségtelen, hogy egy NEJI-nek nem a már létező emberi jogi testületek munkáját kellene másolnia, illetve nem cél az eleve szűkös költségvetési erőforrások elvonása egy újabb intézmény létrehozásával. Egy felállítandó NEJI-nek inkább támogatnia és összekötnie kellene a már létező emberi jogi munkát azáltal, hogy koherens, koordinált és átfogó megközelítést kínál az emberi jogok elősegítése és védelme céljából. Emellett más testületek tapasztalataiból is profitálnia kellene.
Ezt oly módon lehetne elérni, hogy képviseletet biztosítanak e szervezeteknek az NEJI-ben, illetve hogy az e testületek közötti koordinációt egy átfogó mandátummal bíró NEJI biztosítja.[11] ■
JEGYZETEK
* European Union Agency for Fundamental Rights: National Human Rights Institutions in the EU Member States. Strengthening the fundamental rights architecture in the EU I. 2010; http://fra.europa.eu/fraWebsite/attachments/NHRI_en.pdf.
Fordította: Győri Gábor
[1] A holland jelentés szerint a nemzeti ombudsmanról szóló törvény azt írja elő, hogy a hivatal felülvizsgálhatja a "végrehajtó hatalom, pontosabban a minisztériumok, a helyi önkormányzatok, a rendőrség és egyéb bestuursorganen [közigazgatási szerv] magatartását, ha ezek nem lettek kifejezetten kivéve" a vizsgálható szervezetek köréből.
[2] A szlovén jelentésben a következő olvasható: "az ombudsman feladatát tágan értelmezve úgy határozták meg, hogy kiterjed az összes alapvető emberi és szabadságjog védelmére minden olyan ügyben, amelynek részesei az állami vagy helyi hatóságok."
[3] A szlovák jelentés szerint "a központ eleget tesz minden kötelességnek az alapvető emberi és szabadságjogok területén, beleértve a gyermekek jogait. A központ misszióját 2004-ben jelentősen kibővítette az antidiszkriminációs törvény, amikor új definíciókat és konkrét feladatokat adtak a törvényhez. Azóta a központnak végre kell hajtania feladatait az általános ember jogok védelmének tekintetében, valamint a diszkrimináció elleni küzdelem egyes területein."
[4] Az intézmény alapító dokumentumaira utaló nemzeti jelentés szerint az intézmény fel van hatalmazva "az emberi jogok általános népszerűsítésére, az azzal kapcsolatos pontosabb ismeretek terjesztésére, valamint az emberi jogi kérdésekről, különösen azok európai országokban történő érvényre juttatásáról szóló ismeretek terjesztésére". Az intézetnek "nagyon általános és széles körű mandátuma van az emberi jogi kérdések tekintetében", de "korlátozva van [...] e mandátum gyakorlására vonatkozó eszközök tekintetében". (így például nem dolgozhat fel egyéni kérelmeket és nem "járhat közben aktívan az emberi jogok konkrét ügyekben történő érvényesítése érdekében").
[5] 2009. júniusában a cseh parlament képviselőháza leszavazta a cseh elnök vétóját a antidiszkriminációs törvény kapcsán. A törvény egyúttal létrehozza a közösségi jogvédőt mint új diszkriminációellenes testületet. A cseh jelentés arra is kitér, hogy a bíróságokra és bírákra vonatkozó törvény, amely 2008 októberében lépett életbe, az ombudsmannak felhatalmazást ad arra, hogy "fegyelmi eljárás elindítását indítványozza a bíróságok elnökei és elnökhelyettesei ellen".
[6] A Faji Diszkriminációellenes Nemzeti Hivatal feladata az olyan cselekmények megakadályozása és elítélése, amelyek "többszörös diszkriminációs hatást váltanak ki", a diszkriminatív helyzetek megszüntetése; pozitív megmozdulások, például a képzések népszerűsítése; valamint az egyenlő bánásmód elve hatékony alkalmazásának felügyelete. Döntései azonban nem bírnak kötelező erővel. Az olasz jelentés utal arra, hogy erőteljesebb jogosítványok kellenének a köz-
- 115/116 -
benjárás terén, valamint hatékonyabb vizsgálati felhatalmazásokra és megfelelő éves finanszírozásra lenne szükség. Továbbá a mandátum korlátozva van a faji és etnikai alapú diszkrimináció elleni harcra.
[7] A lett jelentés szerint ennek az osztálynak kellene betöltenie a "2000/43/EC számú faji egyenlőség irányelv által kijelölt intézmény szerepét. Ám [...] a gyakorlatban csak egy osztály az Ombudsmani Hivatalon belül, nem egy külön intézmény, és nem az osztály vezetője, hanem az ombudsman felel hivatalosan a munkájáért, az ombudsman mandátumának egyéb területeivel együtt. A Diszkrimináció Megelőzése osztály lefed bármilyen alapon történő diszkriminációt, és a beérkezett panaszok, valamint saját kezdeményezése alapján indít vizsgálatokat."
[8] A lett jelentésben foglaltak alapján ez az osztály "azáltal, hogy minden esetben megvizsgálja az arra vonatkozó panaszokat, hogy az állam, az önkormányzati intézmények vagy egyes tisztviselők állítólag nem látták el a feladataikat a törvény által meghatározott módon, egy olyan funkciót tölt be, amely ezelőtt nem tartozott sem a NEJI, sem egyéb intézmény hatáskörébe. Egy jó kormányzásért felelős osztály létrehozása némileg csökkenthetné a Közigazgatási Bíróság terhelését; az ombudsman javaslatai azonban nem bírnak kötelező erővel, ezért ezen osztály munkájának gyakorlati hatása egyes esetekben még mindig nem világos."
[9] A máltai jelentés a következőket írja: "Feladatuk, hogy biztosítsák az egyenlő bánásmód követelményének tiszteletben tartását a társadalom különböző szektoraiban. Bár rendelkeznek vizsgálati felhatalmazással (nemcsak a hatóságok, hanem magánszemélyek cselekményeit is felülvizsgálhatják), szerepük inkább ismeretterjesztő, abból a célból, hogy egyenlőséget teremtsenek a társadalmon belül. Vizsgálati funkcióik és jogorvoslati hatáskörük inkább korlátozott. [.] E bizottságok általában a rendőrség együttműködésére vannak utalva bármilyen, általuk szükségesnek vélt javító intézkedés végrehajtásában."
[10] UN Doc. A/Res/48/134 (1994. március 4.).
[11] Lásd UN General Assembly (2009) Report of the United Nations Secretary-General to the UN General Assembly [Jelentés az Egyesült Nemzetek főtitkárától az ENSZ Közgyűlésnek], A/64/320 (2009. augusztus 24.) 109. bekezdés, amely az ombudsmanokra vonatkozik és általánosan az NEJI-kre mint központi emberi jogi testületekre.
Visszaugrás
