I. Az új Polgári Törvénykönyv elkészítésének nevesített céljai között ugyan nem szerepel, de az újraszabályozással szembeni követelmény volt az is, hogy a jogalkotó az új Ptk. kodifikációs munkálatai során vegye számba azokat a legfelsőbb bírósági elvi iránymutatásokat, amelyek tartalmának normatív szintre emelése - figyelemmel a konkrét iránymutatással kapcsolatban kialakult egységes bírói gyakorlatra is - mindenképpen indokoltnak tűnik, továbbá adjon választ azokra az ismételten felvetődő kérdésekre, amelyek kapcsán a bírói gyakorlat hosszabb idő távlatában sem vált egységessé. Szintén követelményként jelentkezett az elavult jogintézmények korszerűsítése vagy a rendszerváltozás folytán a modern polgári jogba nem illeszkedő intézmények felülvizsgálata, szükség esetén a kódexből történő kiiktatása.
Úgy tűnik, hogy ezek az elvárások csak részben valósultak meg a szerződések érvénytelenségét érintő szabályozás körében. Miközben az időközben közzétett tervezetekben megfogalmazásra került az érvénytelenség joghatása, lehetővé válik a szerződés érvénytelenségének a bíróság általi megállapítása akkor is, ha ezzel egyidejűleg a fél nem kéri a felek közötti jogviszony rendezését az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonásával, rögzítésre került, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítására visszamenő hatállyal kerül sor, és az érvénytelenség jogkövetkezményei közül eltűnik a szerződés hatályossá nyilvánításának az intézménye, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által elkészített legújabb tervezet (2008. március) változatlanul nem ad választ arra, hogy milyen jogi alapon történjen az eredeti állapot helyreállításához kapcsolódó járulékos igények rendezése.
A Ptk., szakítva az érvénytelen szerződés alapján előállott vagyonmozgásokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint rendező korábbi magyar magánjoggal, az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek a szabályozására önálló jogintézményt hozott létre. A törvény azonban csak az önálló jogintézmény alaptételeit rögzítette, emellett azonban - különösen az eredeti állapot helyreállítása körében - számos olyan járulékos kérdés is felmerül, amelyet csak a polgári jog egyéb területeire kidolgozott szabályok segítségül hívásával lehet megfelelően rendezni. Ahogyan Weiss Emilia rámutatott, az érvénytelen szerződés teljesítése és az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatásoknak az érvénytelenség okából történő visszaítélése között hosszabb-rövidebb idő telik el, amely alatt a szolgáltatásokból, azok használat, hasznosítása folytán hasznok származhatnak, illetve a dologszolgáltatás fenntartása beruházást igényel, és mindezek mellett a szolgáltatások tárgyában változások is bekövetkezhetnek (Weiss Emilia: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1969., 454. old.). Ezen, ún. többlettényállásokból eredő igények rendezése azonban mind a jogtudomány mind, pedig a bírói gyakorlat körében a mai napig - a Ptk. hatálybalépését követő közel 50 évvel is! - problematikus, ami alapvetően abból ered, hogy a Ptk. nem rendezi azt a kérdést, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei mennyiben önállóak, illetve mennyiben támaszkodnak a polgári jog más intézményire, így elsősorban a jogalap nélküli birtoklásra és a jogalap nélküli gazdagodásra.
A bírói gyakorlat egységének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság már három évvel a Ptk. hatálybalépését követően megkísérelt iránymutatást adni az eredeti állapot helyreállításának egyes kérdéseire. A PK 32. - eredetileg 836. - számú állásfoglalás kimondta, hogy: "A szerződéskötés előtt fennállott helyzetnek a Ptk.237. §-a (1) bekezdésén alapuló visszaállítása során nincs jelentősége az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszemű magatartásának. A rendezés során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik." Az állásfoglalás indokolása rögzíti, hogy a pénzszolgáltatást teljesítő félnek az általa szolgáltatott összeget a kifizetéstől számított kamatával együtt kell visszakapnia. A kamat ugyanis azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése már a teljesítés időpontjától esedékessé válik, tehát a visszaadásra kötelezett fél ettől kezdve késedelemben van. Másrészről az a fél, aki az ingatlan visszaadására köteles, általában a szokásos bérnek - haszonbérnek - megfelelő összeget tartozik megfizetni a birtoklás időtartamára. Egyéb vagyontárgy birtoklásáért az eset körülményeinek megfelelő használati díjat kell elszámolni. Az indokolás utal arra is, hogy az érvénytelen szerződéshez többlettényállások is kapcsolódhatnak, amelyek rendezésére a Ptk. megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az állásfoglalás a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltak értelmezése során ily módon az eredeti állapot helyreállításának a fogalmi körébe vonta mind a kamatfizetési kötelezettséget, mind pedig az átadott dolognak a birtoklás időtartamára eső használatáért járó díjat. Ezáltal a használati díj iránti igény és a kamatfizetési kötelezettség nem minősül többlettényállási elemnek, így az eredeti állapot visszaállítása során a használati díjról és a kamatfizetésről külön erre irányuló kereseti kérelem hiányában is hivatalból kell dönteni. Az eredeti állapot helyreállításához kapcsolódó járulékos igények, mint pl. a kártérítés, vagy a beruházások tekintetében az állásfoglalás azonban csak egy meglehetősen sommás utalást tartalmaz, és a károkozáson kívül nem határozza meg közelebbről, hogy mely többlettényállásra a Ptk. mely "megfelelő" rendelkezését kell alkalmazni.
Nem meglepő ezért, hogy az állásfoglalást a szakirodalom már a megjelenését követően is több vonatkozásban kritika tárgyává tette. Weiss vitatta, hogy elvi alapja lenne annak, hogy az eredeti állapot helyreállítása együtt jár a kamatfizetési kötelezettség és a használati díj megállapításával, de a dologra fordított költségek, beruházások stb. elszámolása már nem vehető figyelembe. (Weiss Emilia: i. m. 456. old.). Utóbb Vékás is elvetette, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében lenne eldönthető valamely járulékos tényállási elem. "Utaltunk már rá, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésekben is szereti az eredeti állapot helyreállítása keretében eldönteni a dolog hasznainak, kárainak viselését és az egyéb hasonló járulékos tényállásokat. Ezt már csak azért sem tartjuk helyesnek, mert a dolog visszaadása el nem évülő vindikációs igény formájában történik, a kapcsolódó tényállások viszont egyértelműen kötelmi jogi jellegűek és elévülnek." (Vékás Lajos: Érvénytelen szerződés és jogalap nélküli gazdagodás. In: Magyar Jog 2003. évi 7. szám, 387. old.) Harmathy Attila elsősorban a "késedelmi alapon" történő rendezést kifogásolta, tekintettel arra, hogy a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése a késedelmi kamatfizetési kötelezettségre megfelelő elvi alapul szolgálhat, de dolog átadásánál - más jogviszonyokban - használati díj fizetésére való kötelezettség többnyire csak felróható késedelem esetén állapítható meg. Kifogásolta azt is, hogy a felek által nyújtott szolgáltatások eltérő elbírálása furcsa eredményre vezethet, ha a késedelmi kamat mértéke és a használati díj összege jelentősen eltérhet egymástól. Az azonos értékű szolgáltatásoknál aligha célszerű ilyen módon különbséget teremteni a felek helyzete között. Felveti azt is, hogy a késedelmi kamat helyett egyenértékű kamat alkalmazására is lehetőség lenne. "Egyenértékű kamat, mint átmeneti gazdagodás pl. megítélhető lenne akkor, ha valamelyik fél - visszterhes szerződésnél - mind a saját, mind a másik fél szolgáltatásának (egészben vagy részben) birtokában van." (A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 2001., 804. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
