A szellemi alkotás mindig nagyon személyes tevékenység, így a keletkező szerzői jogok is szorosan a szerző személyéhez kötöttek. Ezekről a jogokról az általános jogátruházási tilalom következtében csak igen szigorú törvényi korlátok között, kivételes jelleggel lehet rendelkezni.
Az alkotó által kötött házasság viszont nem csak az alkotó tevékenységét, a kreativitást tudja érdemben befolyásolni, de a házassági vagyonközösség keletkezése, fennállása és megszűnése, illetve a házasságban élő szerző halála, adott esetben végintézkedése a művein fennálló szerzői jogokra, és különösen azok gyakorlására jelentős hatással bírhat.
Több okból tartottam vizsgálatra érdemesnek a szerzői jog viszonylagos forgalomképtelenségének és a házassági vagyonjog, illetve az öröklési jog adta szabadságoknak az összemérését.
Először is a gazdasági rendszerváltást követően jogilag is megnyílt a lehetőség a jelentős családi vagyonok létrehozására, és ezekben a vagyonokban ma már a nem hagyományos vagyonelemek is nagy jelentőséggel bírnak.[1] Másodsorban az utóbbi időben mélyreható változások mennek végbe a családi viszonyokban is (igen magas az aránya a házasság nélküli együttélési formáknak, de a többszöri házasodásnak is), ami a házassági vagyonjogi kérdések jelentőségének növekedését hozza magával. Harmadsorban az elmúlt harminc évben a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogi és közgazdasági gondolkodásban teret nyert ezek üzleti jelentősége és vagyoni értéke.[2], [3]
Mindebből következően pedig erősödni látszik az a tendencia, hogy a szerzők a nagyobb vagyoni értékkel bíró műveiket, az azokon fennálló jogokat jóval tudatosabban kezelik: például elsősorban közteher optimalizálási és költségelszámolási okokból apportként viszik be őket valamely társaságba. Ugyanakkor akár másképp is növekedhetne a tudatosságuk: például indokolt lenne, hogy házassági vagyonjogi szerződésben, vagy akár végintézkedésben rendelkezzenek róluk. Bár ezek gyakorisága hasonlóan alacsony ahhoz, hogy egyébként a felek milyen arányban kötnek házassági vagyonjogi szerződést vagy tesznek végintézkedést.
A vizsgálat szükségességét indokolta az is, hogy a szerzői jog és a házassági vagyonjog, valamint az öröklési jog kapcsolatát igazán mélyrehatóan a '70-es években, vagyis egészen más társadalmi, gazdasági, és szociális viszonyrendszerben elemezték utoljára.[4]
A Csjt. régi és a Ptk. új házassági vagyonjogi rendelkezései egyaránt a szerzeményi közösségi elvet helyezik előtérbe,[5] a vagyon körébe pedig nem csak dolgok, hanem egyes vagyoni értékű jogok, jogosultságok (és kötelezettségek) is tartozhatnak.[6]
Az általános személyhez fűződő jogoknak a házassági vagyonjog szempontjából való értékelésénél a következőket kell megfontolni. A polgári jogi személyiségi jogok általában nem tekinthetők vagyoni értékű jogoknak, nem is a házasság alatt keletkeznek, hanem ezeket "hozza magával" a házastárs. Vagyis már csak ebből fakadóan is kivételesek, és különvagyoni jellegűnek kell őket tekinteni. Ugyanakkor nem kizárt, hogy némelyiknek egyes személyek esetében vagyoni értéke van, vagy az idők
- 1/2 -
során vagyoni értéke keletkezik (például egy ismertté váló színész képmásának).
A szerzői személyhez fűződő jogoknak sokkal nagyobb valószínűséggel van önálló vagyoni értéke, mint az általános polgári jogi személyiségi jogoknak, még ha ezek közül is inkább csak a névfeltüntetés joga, illetve a nyilvánosságra hozatal joga viselkedhet vagyoni értékű jogként. Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanilyen jellegű jogokkal részben az előadóművész is rendelkezik, akinek a védett teljesítménye tekintetében a kép- és hangfelvételhez való joga is különös jelentőséggel bír, sőt az ő esetükben igen gyakran e két területhez tartozó jog szinte elválaszthatatlanul fonódik össze egymással. Ez utóbbi jogosulti csoportnál ebből fakadóan ráadásul sosem lehet teljesen tisztán elkülöníteni, hogy a teljesítmény hasznosításához adott felhasználási engedély, vagy éppen a személyhez fűződő jogi hozzájárulás milyen arányban illeszkedik a fizetett ellenértékhez (ami így csak részben jogdíj).
Ha viszont a szerző a házassága idején alkot, akkor a szerzői személyhez fűződő joga is ekkor keletkezik, aminek szinte minden esetben van önálló vagyoni értéke is.
Ez a korlátozott forgalomképesség egyes szerzői személyhez fűződő jogok esetében kifejezett törvényi rendelkezés alapján is fennáll: a munkaviszonyban alkotott művek tekintetében, a felhasználónak adott fellépési lehetőség esetében, a ghostwriter-szerződések esetében a névfeltüntetés vonatkozásában, az álnéven és anonim módon megjelent művek esetében és a felhasználási engedély visszavonása tekintetében.[7]
Ugyanakkor álláspontom szerint a szerzői személyhez fűződő jogok még ezen, az általános személyiségi jogokétól részben eltérő sajátosságaik ellenére sem kerülhetnek a közös vagyonba, bármennyire hiányzik az erre vonatkozó kivételi rendelkezés a Ptk.-ból.
A Ptk. alapján kifejezetten nem kerülnek a közös vagyonba egyes, a személyiséghez, a személyiségi jogokhoz szorosan kötődő vagyonelemek (szokásos értékű személyes használati tárgy, személyiségsérelemért kapott juttatás), továbbá ebbe a különvagyoni körbe tartoznak a szellemi tulajdonjogok, köztük a szerzői jog vagyoni jogi elemei is. Ebből akár az a helytelen következtetés is adódhatna, hogy mindezekkel szemben a személyhez fűződő jogok közös vagyoni körbe tartoznak.[8]
Ugyanakkor ha azt tekintjük, hogy a személyt ért sérelemért kapott juttatást is már eleve a különvagyonba tartozónak tekinti a Ptk., akkor aligha lehet vitás, hogy a de minimis a maiore elv alkalmazásával oda kell eljutni, hogy a különvagyoni körbe tartozónak kell tekinteni magukat a (szerzői) személyhez fűződő jogokat is.[9]
Talán nem túlzás arra a következtetésre jutni, hogy abszurd lenne eltérő következtetést levonni, és megosztani a házastársak vagyonával együtt a bontáskor az alkotói személyhez fűződő jogokat.
A Ptk. [10] a korábbi Csjt.-hez[11] hasonlóan a közös vagyonba tartozó jogok köréből csak azokat a szellemi tulajdoni (köztük szerzői) vagyoni jogokat veszi ki, amelyek olyan teljesítményen állnak fenn, amelynek létrehozója az egyik házastárs, feltételezhetően elsősorban ezek személyiséghez kötődése miatt.
Érdemes itt megjegyezni, hogy a szellemi tulajdonjogoknak egyébként - éppen a szerzői jogot kivéve - jórészt nincs semmi olyan szorosan személyhez tapadó sajátosságuk, amelynek alapján ne kerülhetnének közös vagyonba, ráadásul általában teljes mértékben forgalomképesek is. Egy szabadalom vagy egy védjegy rendszerint nem a feltaláló vagy a grafikus javára védett, egy földrajzi árujelző eleve nem is konkrét személyhez kapcsolt jog.
A szellemi tulajdonjogok különvagyoni jellegét azokban az esetekben, ahol a forgalomképesség egyébként fennáll, talán még indokolhatná az, hogy jellemzően közhiteles, konstitutív nyilvántartás alapján állnak fenn, amely a jogosult személyét is tanúsítja, ilyen módon pedig nem elfogadott általában, hogy ezt a közhitelességet a házasság derogálja. Mindenesetre ez sem lenne példa nélküli még ha ez - igen ritka kivételként - éppen a házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzése körében elfogadott is a magyar jogban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
