Még mielőtt bárki is sorra venné a saját szakmai ars poetica-ja szerinti tág értelemben vett közjegyzői tevékenységi köröket leszögezem, közjegyzői tevékenység kapcsán nem csupán a hazánkban általában közismert aláírás és másolat hitelesítésre, a már elkészített és a felek által aláírt szerződések közokiratba foglalására vagy a közjegyző által folytatott nemperes eljárásokra gondolok, hanem egy olyan közjegyzői közreműködésre is, amely az adott szerződéses vagy egyéb ügylet felvetésétől kezdve annak megtárgyalása során egészen a szerződéskötésig, okiratszerkesztésig nyomon követi az ügyleti folyamatokat és segítséget nyújt a szerződés valamennyi fél által elfogadható és számukra kölcsönösen kiegyensúlyozott előnyöket biztosító megkötésében, az eljárás lebonyolításában.
Ez utóbbi közjegyzői tevékenység kettős. Egyrészt a szerződésszegés esetét feltételezve a későbbi végrehajthatóság prizmáján átszűrve az ügyletet, tanácsadással segít a szerződés bizonyos elemeinek kialakításában, amely tanácsadás elsősorban a szerződésben foglalt kötelezettségek - fizetés teljesítése, dolgok birtokba adása, teljesítés elfogadása, valamely magatartás tanúsítása stb. - és feltételek szabályozását érinti. Másrészt tanácsot ad az ügylethez kapcsolható biztosítéki szerződések terén és e biztosítéki szerződéseket előkészíti, majd az alapügyletet tartalmazó szerződéssel együtt, esetenként a már aláírt alapszerződést megfelelő kötelezettségvállalásokkal kiegészítve közjegyzői okiratba foglalja, biztosítva ezzel szerződésszegés esetére a közvetlen, hosszadalmas pereskedést kikerülő végrehajtást.
E tevékenységek hatékonyságának alapja nem más, mint a közjegyző hatósági jellege, aktusainak közokirati erejű bizonyító ereje szigorú szabályokhoz kötött kinevezése, ellenőrzése és eljárása. Itt elsősorban a kötelező, pártatlan tanácsadásra, a közreműködés megtagadásának kötelezettségére gondolok jogszabályba ütköző, jogszabály megkerülésére irányuló, tiltott célú vagy tisztességtelen ügyletek esetén, vagy a szigorú összeférhetetlenségi szabályokra, a titoktartási kötelezettségre, a szigorú felügyeleti és okirat - szerkesztési előírásokra - amelyek egyébként a hiteles másolatok és hiteles kiadmányok elektronikus forgalmazását is megkönnyítik, tekintettel arra, hogy ezeken az iratokon csak a közjegyző eredeti aláírásának kell szerepelnie - de ide tartoznak a szigorú ügyfél - azonosítási szabályok is.
Vajon mindez a tevékenység, különösen az okiratba foglalás, vagy a tény - tanúsítás szakaszában elképzelhető volna a közjegyző közvetlen jelenléte nélkül, pusztán elektronikus eszközök közbeiktatásával? A kulcsszó a bizonyító erő.
Hogyan változik, változik-e egyáltalán ez a tevékenység a DIGITÁLIS KORBAN.
(Szeretném előrebocsátani, hogy amikor a jelen tanulmányban közjegyzői aláírás - hitelesítésről írok, ez alatt nem kizárólag az aláírás eredetiségének önálló záradékban történő tanúsítását értem, hanem az okiratszerkesztés elemeként megvalósuló "aláírás hitelesítést" is.)
A 2001. évi XXXV. törvény - az elektronikus aláírásról új fejezetet nyit az okiratszerkesztés történetében. A törvény rendelkezései, jóllehet a magánokirat szintjén szabályozzák az elektronikus aláírás és okirat intézményét, következtetni engednek arra, hogy a jövőben miként lesz elképzelhető és megvalósítható az elektronikus közokirat.
A hivatkozott törvény rendelkezései szerint az írásba - foglalás követelményének - kivéve az ott meghatározott eseteket - eleget tesz az elektronikus iratba foglalás is, ha az elektronikus iratot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. Ha az elektronikus okiraton kívüli elektronikus dokumentumon (pl. digitálisan rögzített filmfelvétel, fotó stb.) minősített elektronikus aláírás szerepel és az aláírás ellenőrzésének eredményéből más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott.
Rögtön az elején szükséges tisztázni egy fontos tényezőt. Az Elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltató szerepét illetően ugyanis sok esetben a jogi pályák képviselői részéről is tapasztalható félreértésnek lehetünk tanúi. Ezt a félreértést az okozza, hogy ezt a tevékenységet is a "hitelesítés" szóval jelöli a jogalkotó és valójában nem is téved, azonban ez a hitelesítés nem az a hitelesítés amit a közjegyző végez.
Lássuk részletesebben. Az elektronikus aláírás alkalmazásánál minden egyes hagyományos értékű aláíráshoz tartozik egy hitelesítési eljárás, amire a saját kezűleg tett aláírásnál nem lenne szükség. A gyakorlatban sincsen szükség minden egyes aláírás közjegyzői hitelesítésére csupán azon ritka esetekben, amikor az aláírás megtörténtét közokirati erővel - a közjegyzői tanúsítási záradék közokirat - rendeli igazolni valamely törvény. Hogy ennek mi a különös előnye arról a későbbiekben lesz szó.
Az Elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltató az aláírás tanúsítása során lényegében - kissé leegyszerűsítve - azt tanúsítja: "a nálam nyilvántartott aláíró részére ezt és ezt az elektronikus aláírást adtam ki, ilyen és ilyen feltételekkel, amely aláírás jelenleg is érvényes, valamint ezt az aláírást felhasználták ebben az időpontban". Ezzel szemben a közjegyzői aláírás tanúsítás (hitelesítés) azt tanúsítja, hogy az aláírás a fél által közvetlenül a közjegyző előtt tétetett, vagy azt a fél személyesen elismerte sajátjának a közjegyző előtt ekkor és itt. Vagyis az aláírás megtörténtét a közjegyző közokirati bizonyító erővel egy konkrét személyhez rendeli.
Fontos utalni arra, hogy az elektronikus aláírás megtétele önmagában nem köthető helyhez, azaz nem állapítható meg belőle az aláírás, azaz az okirat kiállításának helye, ami magánokiratok tekintetében problémát okoz a szerződéskötés helyének megállapításában. Ez a körülmény a közjegyzői okiratok esetében nem vezet bizonytalansághoz, ugyanis a hagyományos közjegyzői eljárás mellett az elektronikusan felvett közjegyzői okiratban a közjegyző az aláírás helyét is "tanúsítja":
Az első esetben az aláírással szembeni bizalom az aláírás technikai feltételeinek biztonságából fakad és törvényi, megdönthető vélelem áll fenn a tekintetben, hogy az aláírás tulajdonosa tette az aláírást, míg a második esetben egy hatósági eljárásról van szó, amelynek biztonságát egy részletes szakmai előírásokat tartalmazó törvény - a Közjegyzőkről szóló törvény - határozza meg. Ebben az esetben azonban az aláírás eredetisége tekintetében nem vélelemről, hanem közokirati erővel tanúsított tényről beszélhetünk - és értelemszerűen ugyanez az állítás érvényes a közokirat valamennyi elemére a szerződéses nyilatkozatokat is beleértve -, amit nem a technikai biztosítottság, hanem a közvetlen tapasztalat, a hatósági jelleg és jogkör határoz meg az egyszerű aláírás - hitelesítés és az egyéb közjegyzői okiratokon történő aláírás tanúsítása eseteiben egyaránt.
Utalni kell arra is, hogy amennyiben a hagyományos aláírás eredetisége vitatott az ezzel kapcsolatos bizonyítás során a bíróságnak bizonyító eszközként rendelkezésére áll az ügyletben közreműködő személyek vallomásán kívül az írásszakértő véleménye, aki az adott aláírás és egyéb aláírás-minták alapján az aláíró személyét azonosíthatja. Az elektronikus aláírás alkalmazása esetén az írásszakértő szerepét egy informatikai szakértő veszi át, akitől csupán a Hitelesítő szolgáltató elektronikai rendszere tekintetében várható el szakvélemény, a tekintetben nem, hogy az aláíró személyét azonosítsa. A törvény rendezi az elektronikus aláírás tulajdonosának Polgári törvénykönyv szerinti felelősségét, azonban ezen kívül más felelősségi alakzatok is felmerülhetnek, pl. büntetőjogi felelősség, amelynek bizonyítása további problémákat okoz. Az aláíró személyének azonosítása tekintetében elektronikus aláírást érintő vita esetén a bírói mérlegelésé lesz a döntő szerep.
Ki-ki eldöntheti, vajon az aláírás eredetiségével kapcsolatos feltételezett vita eldöntése során melyik megoldás a biztonságosabb. Elegendő garanciát nyújt-e a megdönthető törvényi vélelem vagy pedig, közokirati erővel tanúsított tényekre akarják alapítani a bizonyítást egy esetleges szerződésszegés alkalmával a felek.
A fent írottakból az következik, hogy a közjegyzői aláírás - hitelesítés vagy az aláírás közjegyzői tanúsítása elektronikus aláírás alkalmazása esetén nem csupán ugyanazokkal az előnyökkel jár mint az eddig szokásos esetekben, hanem az aláírás tényének konkrét személyhez történő kapcsolása révén áthidalja a fenti bizonyítási problémákat.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az elektronikus aláírás minden egyes alkalmazásakor közjegyzőt kellene igénybe venni, hanem csupán azt, hogy amennyiben a felek, vagy akár a jogalkotó az aláírás tényének kiemelt, közokirati erejű bizonyítását igénylik, továbbra is élhetnek az aláírás közjegyzői hitelesítésének intézményével - adott esetben akár elektronikusan is - ugyanúgy mint eddig, mivel a közjegyzői aláírás - hitelesítés a legbiztonságosabb technikai rendszer mellett is további, más rendszerű, a fent vázolt elvek szerint működő biztosítékot nyújt.
Az elektronikus közjegyzői közokirat meghatározása ugyancsak az idézett törvény rendelkezései figyelembevételével történhet. E szerint Elektronikus irat az olyan elektronikus dokumentum, melynek funkciója szöveg betűkkel való közlése, és a szövegen kívül az olvasó számára érzékelhetően kizárólag olyan egyéb adatokat foglal magában, melyek a szöveggel szorosan összefüggenek, annak azonosítását (pl. fejléc), illetve könnyebb megértését (pl. ábra) szolgálják. Ugyanakkor Elektronikus okirat az olyan elektronikus irat, mely nyilatkozattételt, illetőleg nyilatkozat elfogadását, vagy nyilatkozat kötelezőnek elismerését foglalja magában. E fogalmakból kiindulva, tekintettel arra is, hogy a hatósági eljárásokban alkalmazott elektronikus aláírásokat külön jogszabályok fogják meghatározni, nincs akadálya annak, hogy kimondjuk, Elektronikus közjegyzői okiratnak minősüljön a közokirat, ha azt közjegyző vagy közjegyző-helyettes hatáskörében eljárva a Közjegyzői törvény rendelkezéseinek betartásával szerkesztette, elektronikusan aláírta és elektronikus hivatali bélyegzővel ellátta.
További kérdés, hogy a törvény alapján mely aláírás-típus lesz alkalmazható a közjegyzői eljárásokban. Fokozott biztonságú elektronikus aláírás a törvény szerint az elektronikus aláírás, ha megfelel a következő követelményeknek: a) alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzá köthető, b) olyan eszközzel hozták létre, mely kizárólag az aláíró befolyása alatt áll, c) a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően az iraton, illetve dokumentumon tett - módosítás érzékelhető. Ehhez képest Minősített elektronikus aláírás az olyan - fokozott biztonságú - elektronikus aláírás, amely biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készült, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki. A fenti kérdésre ez a Minősített, fokozott biztonságú elektronikus aláírás a válasz. Ez az az aláírás-forma, amely a közjegyzői és egyéb hatósági eljárásokban szóba kerülhet. Ehhez az aláíráshoz ugyanakkor szükség lesz egy közjegyzői elektronikus bélyegzőre is.
Az elektronikus aláírás alkalmazása bármely közjegyzői tevékenységi körben lehetséges lesz, amennyiben a szükséges jogszabály-módosítások megtörténnek. A törvény csupán egy esetben tesz megszorítást, amennyiben kimondja "A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének 598-684. §-aiban - öröklés - szereplő, illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény szerinti jogviszonyokban nem lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikus aláírást felhasználni, illetve elektronikus iratot vagy dokumentumot készíteni." Ezekben az esetekben tehát kötelező lesz az eredeti okiratot hagyományos módon elkészíteni, annak azonban nincsen akadálya, hogy a hiteles kiadmányok és másolatok elektronikus formában kerüljenek kiadásra, ami jelentősen megkönnyíti ezen iratok forgalmazását.
A legtöbb tanúsítvány esetében (a fordítás helyességéről, az aláírás és kézjegy valódiságáról, az okirat felmutatásának időpontjáról, a nyilatkozat vagy értesítés közléséről, a tanácskozásról és határozatról, egyéb jogi jelentőségű tényről, váltó, csekk és más értékpapír óvásáról, a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról) az elektronikus aláírás alkalmazása, az elektronikus formában kiállított okirat nem okoz eljárási problémákat, hiszen ezekben az esetekben csupán arról lesz szó, hogy az eljárás végeredményeképpen születő okiratot a közjegyző elektronikusan állítja ki.
Ugyancsak nem okoz majd gondot megfelelő technikai felszereltség mellett a hagyományos alapú okiratok elektronikus formában történő hiteles másolása. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az elektronikus dokumentum hiteles másolatát a közjegyző csak akkor lesz képes elkészíteni, ha az eredeti okirat elkészítésénél használt, vagy azzal teljes mértékben megegyező eszközzel (kulcsokkal, azonosító eszközökkel stb.) rendelkezik.
Az elektronikus közjegyzői okirat eredeti példánya - kivéve az öröklési illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény szerinti jogviszonyok eseteit, ahol az eredeti okiratnak hagyományos alapúnak kell lennie - elektronikusan létezik. Gondoskodni kell tehát az elektronikus okiratok biztonságos tárolásáról. Ez a fajta irattározás megoldható az egyes irodákon belül, a legegyszerűbb megoldásként CD-lemezre történő mentéssel, illetve megoldható - és ez volna a kívánatos megoldás - az Országos közjegyzői kamaránál felépített elektronikus közjegyzői irattárral, amely irattárba - hasonlóan az Ausztriában kifejlesztett eljáráshoz - elhelyezhetők volnának a hagyományos alapú közjegyzői okiratok elektronikus másolatai is.
Az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó szolgáltatásokat, azaz az elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltatást (a továbbiakban: hitelesítés-szolgáltatás), időbélyegzést, aláírás-létrehozó eszközön az aláírás-létrehozó adat elhelyezését egyenként vagy azok közül többet együttesen is lehet nyújtani.
E tevékenységek közül elsősorban a harmadik tevékenységi kör, tehát aláírás-létrehozó eszközön az aláírás-létrehozó adat elhelyezése kerülhet szóba, a közjegyzői kamara választásától és megfelelő partner ajánlatától függően. Ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy az egyes közjegyzők elektronikus aláírást kibocsátó helyként, valamely hitelesítő szolgáltatóval együttműködve kiadhatnának elektronikus aláírásokat az ügyfeleiknek. Ez a fajta közjegyzői tevékenység különös előnyt jelentene, pl. a közjegyzői irodákban készült elektronikus okiratok tekintetében, hiszen ebben az esetben az okiratot szerkesztő közjegyző maga láthatná el a megfelelő szintű elektronikus aláírással az ügyfelét, elkerülve ezzel egy esetleg a közjegyző számára ismeretlen, vagy a közjegyző technikai eszközeivel nem alkalmazható elektronikus aláírások miatt jelentkező problémákat.
A fent írottak következtetni engednek rá, hogy a közjegyzői munka elektronikus produktumai, az ezzel kapcsolatos normák a közjegyzői eljárás alappilléreit nem érintik. Éppen ellenkezőleg, az elektronikus aláírás alkalmazása felhívja a figyelmet ezen eljárási és egyéb normák jelentőségére és garanciális jellegére.
Az elektronikus aláírás és okirat intézményének elterjedése a közjegyzői munkát feltehetőleg leginkább technikai értelemben fogja érinteni, amelynek előnyei elsősorban a gyorsabb és olcsóbb okirat-forgalmazásban valamint a hely és költségtakarékosabb irattározásban fognak megmutatkozni. Rövid időn belül lehetségessé válik, hogy az önkormányzatok, bankok, földhivatalok, cégbíróságok elektronikus dokumentumok formájában juttassák el a közjegyzői irodákba a hagyatéki leltárt, a megkeresésekre adott válaszokat. Ez a tény néhány percre szűkíti az iratok kézbesítésének időtartamát, és a "postaköltségeket" minimálisra csökkenti. Ugyanakkor ezek a szervek az elektronikus iratok fogadására is képessé válnak, ennek megfelelően a közjegyzői iratok is kézbesíthetőek lesznek ilyen módon. Tekintettel a számítástechnikai rendszerek jelenlegi fejlettségére, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elektronikus iratok kézbesítését, fogadását, iktatását rábízhatjuk egy számítógépes programra, ami pl. a közjegyzői irodán belüli munkaerő-gazdálkodásra lesz jótékony hatással.
Az elektronikus magánokirat ma már valóság. Az elektronikus közokirattól alig egy lépés választ el minket. A közjegyzőség az intézmény alkalmazásához jó alapokkal rendelkezik, hiszen a Zálogjogok Országos Nyilvántartása tulajdonképpen egy elektronikus aláírásokkal és elektronikus űrlapokkal karbantartott tisztán elektronikus nyilvántartás, amely lényegét tekintve nagyon hasonló a fentiekben vázolt intézményrendszerhez.
A jó alapok azonban nem teszik szükségtelenné a további határozott ütemű felkészülést. Egyre több olyan megkeresés érkezik az Országos Közjegyzői Kamarához, amelynek tárgya a közjegyzői tevékenység elektronikus eszközökkel történő megvalósulásának lehetőségeit érinti. Ilyen például az elektronikus adatállományok másolat-hitelesítésének kérdése, vagy az elektronikus médiában megvalósult jogsértések közokirati erővel való, ténytanúsítás keretében történő tanúsítása, de ide tartozhat pl. egy hazai közjegyzői iroda és egy külföldi bíróság videokonferencia keretében történő összekapcsolása és ezen keretek közötti tanúkihallgatás lebonyolítása - ugyanis számos nyugat-európai ország eljárásjogi rendszere megengedi a bizonyítási cselekmény e módon való foganatosítását, ha a megfelelően biztonságos, hiteles környezet rendelkezésre áll. Ezek a közjegyzői produktumok vagy hiteles másolataik már elektronikus formában fognak elkészülni. Elektronikus aláírással ellátott elektronikus okiratok lesznek, amelyeket technikai értelemben már semmi sem választ el az elektronikusan felvett aláírás-hitelesítéstől, tartozás-elismeréstől, adásvételi vagy zálogszerződéstől.
E feladatok ellátására a közjegyzői irodák egy része már készen áll, széles körű és kielégítő közjegyzői közreműködést azonban csak egységes fellépés és minden egyes irodában tapasztalható azonos szintű szolgáltatás eredményezhet. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Parti Tamás közjegyző
Visszaugrás
