A tanulmány célja, hogy jogtörténeti, jogfejlődési, interdiszciplináris megközelítésben mutassa be a környezetvédelmi jog megjelenését a közösségi jogon belül, egészen addig, amíg a környezetvédelem nem vált az alapító szerződés rendelkezéseinek részévé az Egységes Európai Okmány hatálybalépésével. Az integrációs elméletek nem fordítanak elegendő figyelmet az uniós jog dinamikájára, az uniós jogot vizsgáló elméletek pedig sokszor túlzott hangsúlyt helyeznek az Európai Unió Bíróságának esetjogára, amivel egy-egy folyamatnak a jelentős része azonban rejtve marad. Ez a fejlődés mutat pedig rá arra, hogy milyen körülmények vezettek a környezetvédelem kérdéskörének az alapító szerződésekbe való bekerüléséhez.
The aim of the study is to present the emergence of environmental law within Community law from a legal-historical-legal-developmental, interdisciplinary perspective until the entry into force of the Single European Act, when environmental protection became part of the provisions of the founding treaty. The starting point of the study is that while theories of EU integration do not pay sufficient attention to the dynamics of EU law, theories on the nature of EU law often overemphasise the case law of the Court of Justice of the European Union, leaving other important parts of a process hidden. Accordingly, the paper first examines the relevant international trend in environmental protection. It then turns to an analysis of the positions of the relevant institutions, such as the Council, the European Commission and the European Parliament, highlighting some of the main features of their respective processes. The legal bases are also examined, with the case law of the Court of Justice of the European Union providing legitimacy for the trend. The process that emerges highlights the circumstances that led to the inclusion of environmental protection in the founding treaties.
Tárgyszavak: környezetvédelmi jog, közösségi jog, Egységes Európai Okmány
A tanulmány először a releváns nemzetközi trendet vizsgálja, ezt követően tér ki az egyes intézmények, így a Tanács, az Európai Bizottság, valamint az Európai Parlament álláspontjának elemzésére, rámutatva az azokkal kapcsolatos folyamatok egyes főbb jellemzőire. Emellett hangsúlyos a jogalapok vizsgálata, amelynek legitimációját végül az Európai Unió Bíróságának esetjoga szolgáltatja.
A környezetvédelmi jog nem minden előzmény nélkül jelent meg a közösségi jogban. Habár gyakran csak annyiban esik szó a környezetvédelmi jog fejlődéséről, hogy az Egységes Európai Okmány (a továbbiakban: EEO) elfogadásával az alapító szerződések hatáskört adnak az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK) számára, a folyamat rendelkezik bizonyos előzményekkel.
A tanulmány célja, hogy ezeket a több szálon futó előzményeket bemutassa, és egy komplexebb képet adjon a környezetvédelmi jog fejlődéséről. A jogtörténeti, jogfejlődési megközelítés, és így témaválasztás részbeni oka a szerzőnek egy korábbi, jogelméleti kutatása. Az integrációs elméletek gyakran nincsenek tisztában a közösségi jog fejlődésének pontos dinamikájával, az Uniót vizsgáló elméletek sokszor nem foglalkoznak elég mélyen az uniós jog sajátosságaival,[1] a legtöbb uniós jogi megközelítés pedig gyakran túlzott hangsúlyt helyez az Európai Unió Bíróságára (a továbbiakban: EUB), elhanyagolva más, egyébként egy-egy folyamatban jelentős tényezőt.
Következésképpen más megközelítést is szükséges lehet alkalmazni, hogy további folyamatok is láthatóvá váljanak. A tanulmány előzményének a Guy Fiti Sinclair megközelítésével foglalkozó kutatás tekinthető, amelyben a szerző különböző nemzetközi szervezetek hatáskörbővülését vizsgálta interdiszciplináris megközelítéssel, jogtörténeti-jogfejlődési szempontból (mintegy egyedülálló módon a nemzetközi szervezetek jogi kutatások között). Sinclair szerint vannak olyan nemzetközi szervezetek, amelyek az eredeti, tagállamaik által biztosított jogi kereteken túllépve növelik hatásköreiket. Ez alapján - habár az alapító szerződéseik tartalmazzák a biztosított hatásköröket és azok szövege változatlan marad - a mögöttük levő jelentéstartalom változik. Az adott nemzetközi szervezet nemzetközi trendeket vesz át, amelyekre reagálni kíván, ezeket saját joganyagába vezeti át, amelyek biztosítják a szervezet mozgásterét. Ez a tagállamaik esetén azok hatáskörét is alakítja, amit a tagállamok elfogadnak. Ebben a folyamatban szerepet játszik az akadémiai szféra, illetve a nemzetközi bíróságok is. Az előbbi álláspontja hatással van a joganyagok tartalmára, utóbbi pedig sokszor legitimálja döntéseivel a szervezet hatáskör-növekedését.[2] Sinclair egyébként kevéssé használt megközelítése tulajdonképpen az adott hatáskör-növekedés szereplőinek álláspontját és azok hatását vizsgálja egy adott folyamatban. Mivel az Európai Unió annak minden sajátossága ellenére még mindig nem kevés hasonlóságot mutat nemzetközi szervezetekkel, egy ilyen megközelítés használata létjogosultsággal bírhat.
Jelen cikk megvizsgálja az egyes szereplők álláspontját, azok jellemzőit és hatásait. Habár a hazai szakirodalomban is találhatók vizsgálatok a környezetvédelmi jog fejlődésével kapcsolatban a közösségi jogon belül, ezek a megközelítések nem helyeznek akkora hangsúlyt a folyamat összetettségére.
Az összetett kép bemutatása érdekében a tanulmány felépítése a következő: a II. fejezet a környezetvédelem
- 492/493 -
megjelenésének körülményeivel foglalkozik, ezt követi a tagállamok álláspontjának vizsgálata [kitérve az Európai Tanács, valamint a Tanács helyzetére (III. fejezet)], majd az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) (IV. fejezet) és az Európai Parlament (a továbbiakban: EP) (V. fejezet) megközelítése. Ezt követően a jogalapokat (VI. fejezet) vizsgálja a cikk, amely az EUB esetjogával (VII. fejezet) zárul. Az írás az uniós jogforrásokra támaszkodik, szükséges helyeken kiemelve az EUB gyakorlatát is. A könnyebb áttekinthetőség érdekében olyan tanulmányokat is felhasznál, amelyek szerzői vagy jogi, vagy történeti szempontból vizsgálják a jelenséget; továbbá szükséges volt egyes esetekben az uniós történeti archívumok (Historical Archives of the European Union, Archive of European Integration) használata is, amelyek számos, jogalkotással kapcsolatos és más dokumentumot is tartalmaznak.
A környezetvédelem kérdése iránti érdeklődés megnövekedése nem az EGK, illetve a közösségi jog sajátos természetéből, sokkal inkább a társadalmi hozzáállás változásából, illetve az ebből következő nemzetközi trendből következik. Már korábban is léteztek a füstnek és a zajnak az emberi egészséggel összefüggő hatásaival foglalkozó szabályok.[3] A nyugati ember látásmódja a környezetével és az azzal való kapcsolattal összefüggésben megváltozott a '60-as évek második felére, mivel az atomenergia, az ipari és háztartási hulladék, a lég- és vízszennyezés, a természet- és állatvédelem átfogó megközelítéssé állt össze.[4] Ekkor már nem az egyes területeken megjelenő elszigetelt és eseti lépésekről van szó, hanem megjelenik a környezetre mint egészre, annak elemeire és az emberi hatásokra reagáló összefüggő, összehangolt cselekvés gondolata, amely a környezetpolitikát eredményezi.[5] A tudomány területéről egyebek mellett Rachel Carson Silent Spring című könyve, amely a mezőgazdasági vegyszerezés káros hatásaival foglalkozott, valamint Anne Howland Ehrlich The Population Bomb című műve, amely a túlnépesedés kérdését állította vizsgálatának középpontjába, nagy hatással volt a folyamatra.[6] 1972-ben megjelent a Római Klub kiadványa A növekedés határai: a Római Klub projektjének jelentése az emberiség veszélyes helyzetéről címmel is, amely kifejtette, hogy a népesedés, az iparosodás, a környezetszennyezés, az ételgyártás, az energiafogyasztás és az erőforrások kimerülése fenntarthatatlanná teszi az emberi civilizációt annak jelenlegi állapotában.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
