Dr. Hamza Gábor: A magánjog kodifikációjaés újrakodifikálása Peruban (MJ, 2011/11., 693-695. o.)[1]

1. A függetlenségét Spanyolországtól 1821. július 28-án deklarált,1 majd ténylegesen 1824-ben elnyert Peru2 első polgári törvénykönyvét 1851-ben tették közzé, mely a következő esztendőben lépett hatályba.

Az első perui Código civil eszmei előkészítésében részt vállalt Manuel Lorenzo de Vidaurre y Encalada (1793-1841), aki Peru független állammá válását követően, számos magas állami funkciója mellett a perui Legfelső Bíróság (Corte Suprema de Justicia) elnöke is volt. Az alapos klasszikus műveltségel rendelkező, a római jogot is jól ismerő Vidaurre y Encalada emblematikus törvényhozóként, jogászként, filozófusként és jelentős pozíciókat betöltő politikusként döntő szerepet játszott a perui állam jogi alapjainak lerakásában. Híres munkájában, a Simon Bolivarnak ajánlott Plan del Perú című művében a perui társadalom racionális eszmei alapjait törekszik megfogalmazni. Ebben a művében a tulajdon és a közérdek közötti harmóniát (is) megvalósítandónak tartja. A bírói önkénynek azáltal kíván gátat szabni, hogy a bírókat a törvények egyfajta "végrehajtóinak" tekinti. Jogi eszközökkel kíván az anyagi (természeti) javak egyenlőtlen felosztásának gátat szabni. Eszméit a törvényhozó bizottság elnökeként törekszik valóra váltani, alapvető, "fundamentális" jelentőségű jogszabályokba, törvényekbe foglalni.3

Az 1851-es perui polgári törvénykönyvön az első, 1830-ban elfogadott, a struktúráját és fogalomrendszerét, terminológiáját tekintve egyaránt döntően, bár nem kizárólagosan a francia Code civil-t követő, azt modellnek tekintő bolíviai Código civil hatása világosan kimutatható.

Bolívia 1830-ban elfogadott és kihirdetett polgári törvénykönyvnek szerkesztői tekintettel voltak - különösen az öröklési jog területén - a spanyol koloniális törvényhozásra is, amelyben a római jog kiemelkedő szerephez jutott. A francia Code civil hatása elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kodifikálás idején nem állt rendelkezésre mintául szolgáló spanyol polgári törvénykönyv. Itt utalunk arra, hogy a bolíviai Código civil hatással volt Costa Rica 1841-ben elfogadott magánjogi törvénykönyvére is.

Bolívia 1845-ből származó, második polgári törvénykönyve szintén a Code civil spanyol nyelvre átültetett, pontosabban spanyol nyelven megfogalmazott, szerkesztett változata volt. Említést érdemel, hogy az új bolíviai polgári törvénykönyv, amelynek mintájául - hasonlóan az 1984-es perui Código civil-hez - nagy mértékben az 1942-es olasz Codice civile szolgál, 1975-ben került kihirdetésre, és a következő évben lépett hatályba.

2. Peru 1936-ban elfogadott, második polgári törvénykönyvének szerkesztői elsősorban az argentín és a brazil magánjogi kodifikációra voltak tekintettel, de a német Bürgerliches Gesetzbuch-ot és a svájci, 1907-ben revideált, módosított Kötelmi Jogi Törvénykönyvet (Schweizerisches Obligationenrecht) és az 1907-ben elfogadott Polgári Törvénykönyvet (Schweizerisches Zivilgesetzbuch) szintén figyelembe vették a kódex rendszerének, szisztematikájának és fogalomrendszerének kidolgozása, koncipiálása során.

3. Az 1984-es, harmadik perui polgári törvénykönyv elsősorban az 1942. április 21-én hatálybalépett,4 code unique-ként, azaz a polgári jogot és a kereskedelmi jogot egyaránt szabályozó olasz Codice civile hatását tükrözi. Az 1984. augusztus 24-én kihirdetett és még ugyanabban az évben, november 14-én, Fernando Belaunde Terry elnöksége alatt hatályba léptetett perui magánjogi kódex egyike a latin-amerikai, dél-amerikai országok legmodernebb polgári jogi kodifikációinak, amelyet az európai és Európán kívüli országokban egyaránt figyelembe vesznek a magánjogi - polgári jogi és kereskedelmi jogi - kodifikációnál.5

A jelenleg hatályos perui Código civil tervezete (Proyecto) szerkesztésének előkészítése az 1965. március 1-jén felállított bizottság (Comisión Revisora del Proyecto de Código Civil) feladata volt.

A megközelítően két évtizeden át tartó törvényszerkesztői munka eredményeként elkészült 1984-es, 2122 szakaszból (cikkelyből, articulusból) álló perui Código civil szerkezete a következő: Bevezető rendelkezések (Título preliminar), amelyek tíz, önállóan számozott szakaszból, cikkelyből (I-X.) állnak; Első könyv (1-139. szakaszok): Személyi jog (Derecho de las Personas); Második könyv (140-232. szakaszok): Jogügylet(ek) (Acto Jurídico); Harmadik könyv (233-659. szakaszok): Családi jog (Derecho de Familia); Negyedik könyv (660-880. szakaszok): Öröklési jog (Derecho de Sucesiones); Ötödik könyv (881-1130. szakaszok): Dologi jog(ok) (Derechos Reales) - ebben a könyvben található a tulajdonjogra (derecho de propiedad) vonatkozó részletes szabályozás (923-998. szakaszok) is; Hatodik könyv (1131-1350. szakaszok): Kötelmi jog (Las Obligaciones); Hetedik könyv (1351-1988. szakaszok): A kötelmek forrásai (Fuentes de las Obligaciones); Nyolcadik könyv (1989-2007. szakaszok): Elévülés és a jogok megszűnése (Prescripción y Caducidad); Kilencedik könyv (2008-2045. szakaszok): Közhitelű nyilvántartás(ok) (Registros Públicos); Tizedik könvy (2046-2111. szakaszok): Nemzetközi magánjog (Derecho Internacional Privado). A két fejezetre tagolódó utolsó cím (2111-2122. szakaszok): (Titulo final), a záró és átmeneti rendelkezéseket (Disposiciones finales és Disposiciones transitorias) tartalmazzák.6

-693/694-

4. A jelenleg hatályos polgári törvénykönyv - a 168. és az 1361. szakaszok - a szerződések (contratos) és jogügyletek (actos jurídicos) értelmezését (interpretación del acto jurídico) illetően egyértelműen a nyilatkozati elméletet (teoría de la declaración, Erklärungstheorie) fogadja el. Ez előrelépést jelent az 1942-es olasz Codice civile-hez képest, amelyben a szerződések és a jogügyletek interpretálásánál két, egymással diametrálisan ellentétes felfogás, nézet fogalmazódik meg. A tekintélyes olasz civilista, Cesare Grassetti hatására az olasz Codice civile-ben egyes normákban (szakaszokban, cikkelyekben) a szubjektív jellegű akarati elmélet (teoría de la voluntad, Willenstheorie) hatása mutatható ki (interpretación subjetiva).

Az 1984-ben elfogadott és hatálybalépett perui Código civil a méhmagzatot (concebido) jogalanynak (sujeto de derecho) tekinti. Ilyen módon nem szükséges a római jogban ismert nasciturus-szal kapcsolatos fikció alkalmazása. A perui Código civil 1. szakasza így fogalmaz: "La vida humana comienza con la concepción. El concebido es sujeto de derecho para todo cuanto le favorece. La atribución de derechos patrimoniales está condicionada a que nazca vivo."7

5. Az 1902-ben kihirdetett perui kereskedelmi törvénykönyv, amely az 1853-ban elfogadott Código de comercio-t váltotta fel, helyezte hatályon kívül, még ma is, igaz, jelentős változtatásokkal, hatályos. Az 1902-ben kihirdetett kereskedelmi törvényt 1966-ban - a gazdasági társaságok (sociedades comerciales) vonatkozásában - jelentősen módosították.8 A Código de comercio módosítását, "modernizálását" a perui törvényhozó jelenleg is kiemelkedően fontos feladatának tekinti.

Az olasz magánjogtudomány és magánjogi kodifikáció erős befolyása ellenére Peruban továbbra is hatályban maradt az önálló Código de comercio. Törekvések mutatkoznak arra, hogy a kereskedelmi jog szabályozása tekintetében a polgári törvénykönyv mint lex generalis érvényesüljön. Ennek következtében is a monista koncepció (concept moniste) jelentős szerephez jutott az új perui polgári törvénykönyv elfogadását követően.

Az 1984-es Código civil a Código de comercio számos rendelkezését, szakaszát, különösen a szerződések körében, hatályon kívül helyezte. A Código civil 2112. szakasza arról rendelkezik, hogy az adásvételi szerződés (contrato de compraventa), a csere (permuta), a kölcsönszerződés (mutuo), a letéti szerződés (depósito) és a kereskedelmi zálogszerződés (fianza de naturaleza mercantil) körében kizárólag a Código civil szabályai irányadóak, azaz alkalmazandóak a bíróságok által. E szakasz értelmében a Código de comercio 297-314., 320-341. és 430-433. cikkelyei hatályukat vesztik. Ebből következően a szerződési jogban a concept moniste érvényesül.

6. Az 1993-ban elfogadott és kihirdetett alkotmány (Constitución vagy Constitución Política) a polgári jog és a kereskedelmi jog körében nem vezetett változáshoz. Az alkotmány nem érintette a tulajdonviszonyokat, nem állapította meg az állami tulajdonhoz (propiedad de Estado) tartozó tárgyak (bienes) körét sem.

7. Kiemelendő, hogy Peruban a jogi karokon, érvényes ez az állami és a magánegyetemekre egyaránt, a római jog (derecho romano) kötelezően oktatásra kerülő tantárgy (disciplina troncal). 9 A római jog oktatásának évszázados kontinuusan érvényesülő hagyományára vezethető vissza a ius Romanum hatása a magánjogi doktrínában és kodifikációban. ■

IRODALOM

E. Núñes: Manuel Lorenzo de Vidaurre y Encalada jurista y codificador. In: La Crónica Nr. 16. 5 (1945); M. Jos: Manuel Lorenzo Vidaurre y Encalada, reformista peruano. In: Anuario de Estudios Americanos 18 (1961) 443-545. o.; A. Guzmán Brito: Las fuentes del derecho en el nuevo Código Civil peruano. Revista de Derecho de la Universidad Católica de Valparaíso 8 (1985) 43-52. o.; J. Basadre: Historia del derecho peruano. Lima, 19884.; G. Hamza: Los derechos de la personalidad en el nuevo Código civil del Perú (1984) (Un ensayo comparativo). Revista Chilena de Historia del Derecho 17 (1992-1993) 165-171. o.; G. Hamza: Reflexiónes sobre los derechos de la personalidad en el nuevo Código civil del Peru (1984). (Un ensayo comparativo). Annales Universitatis Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Juridica 39-40 (1998-1999) 125-133. o. (=Reflexiones sobre la defensa jurídica de la personalidad en el Código civil del Perú de 1984 (Un ensayo histórico-comparativo). In: Liber amicorum J. Miquel. Estudios romanísticos con motivo de su emeritazgo. (Edició a cura de J. L. Linares et alii) Barcelona, 2006. 499-511. o.); F. V. Ramirez: Vélez Sársfield en la codificación civil peruana. In: Homenaje a Dalmacio Vélez Sársfield. V. Córdoba, 2000. 479-490. o.; C. F. Sessarego: Persona por nacer en el Código de Vélez Sársfield y en el Código civil peruano de 1984. In: Homenaje a Dalmacio Vélez Sársfield. I. Córdoba, 2000. 343-386. o.; Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest, 2002. 287. o.; C. Hunefeldt: A Brief History of Peru. New York, 2004. és M. Torres Méndez: L’influence du Code civil français sur le Code civil péruvien. In: Le Code civil 1804-2004. Livre du Bicentenaire. Paris, 2004. 623-627. o.; G. Hamza: Entstehung und Entwicklung der modernen Privatrechtsordnungen und die römischrechtliche Tradition. Budapest, 664-666. o.; Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. 15. átdolg. és bőv. kiadás. Budapest, 2010. 129. o.

JEGYZETEK

1 José Francisco de San Martín (1778-1850) deklarálta Peru (Estado Peruano) függetlenségét (Proclamación de la Independencia) 1821. július 28-án Limában.

2 Itt utalunk arra, hogy Lima az egyik, I. Károly által

-694/695-

1542. november 20-án Barcelónában aláírt Real cédula-val alapított (létrehozott) spanyol alkirályság (Virreinato del Perú) fővárosa volt. Az 1551. május 12-én I. Károly spanyol király és német-római császár - mint császár V. Károly - által királyi dekrétummal alapított limai San Marcos Egyetem (Universidad Nacional Mayor de San Marcos) Dél-Amerika legnagyobb tekintéllyel rendelkező felsőoktatási intézménye, egyeteme volt évszázadokon keresztül. Különösen színvonalas volt ezen az egyetemen a jogászképzés, melynek alapját a római jog oktatása képezte. A római jog kiemelkedő szerephez jut a jogászképzésben ma is.

3 Vidaurre y Escalada 1823-ban közzétett, felhívásnak szánt Cartas Americanas, políticas y morales című munkájában is megfogalmazza politikai és erkölcsi nézeteit.

4 Az olasz Codice civile személyi jogot és a családjogot szabályozó első könyve (Libro delle persone e della famiglia) már korábban, 1939-ben hatályba lépett.

5 Az 1984-ben elfogadott és hatálybalépett perui Código civil-ben felsorolt fuentes de derecho (jogforrásokat - fontes iuris) tekintve lásd: A. Guzmán Brito: Las fuentes del derecho en el nuevo Código civil peruano. Revista de Derecho de la Universidad Católica de Valparaíso 8 (1985) 43-52. o.

6 A személyiségi jogokra nézve lásd: G. Hamza: Los derechos de la personalidad en el nuevo Código civil del Perú (1984) (Un ensayo comparativo). Revista Chilena de Historia del Derecho 17 (1992-1993) 165-171. o. és uő.: Reflexiones sobre la defensa jurídica de la personalidad en el Código civil del Perú de 1984 (Un ensayo histórico-comparativo). In: Liber amicorum J. Miquel. Estudios romanísticos con motivo de su emeritazgo. (Edición a cura de J.L. Linares et alii) Barcelona, 2006. 499-511. o.

7 Lásd: Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. 15. átdolg. és bőv. kiadás. Budapest, 2010. 266. o.

8 A kereskedelmi társaságokról szóló törvényt 1966. augusztus 27-én fogadta el a perui törvényhozó. A polgári eljárásjogi törvényt 1911. december 15-én hirdették ki. Ez a törvény - pontosabban törvénykönyv - (Código de procedimiento civil) módosításokkal, változtatásokkal ma is hatályban van.

9 A római jog szerepére, súlyára nézve a perui jogi oktatásban, jogászképzésben lásd: E. Méndez Chang: Actividades romanistas en el Perú. Index 20 (1992) 421-422. o.