Minden évben egyszer, tavasszal a Deutsche Stiftung für internationale rechtliche Zusammenarbeit e. V. megrendezi a közép- és kelet-európai országok közjegyzői, helyettesei, jelöltjei részére azt a három hetes bonni tanulmányi programot, amelyen tavaly mi ketten vehettünk részt.
A Németországban töltött idő nagyon hasznos - és nem mellékesen - igen kellemes is volt. E kissé megkésett, de aktualitását nem vesztett beszámoló nem titkoltan azért is készült, hogy egyrészt a németül beszélő kollégák részére lehetőséget adjunk a program megismerésére és felébresszük a kedvet, hogy ők is csatlakozzanak, másrészt, hogy megosszuk tapasztalatainkat a német közjegyzői hivatásról, a közjegyzői karról, magáról a tevékenységről, a mindennapi munkáról.
A Deutsche Stiftung a MOKK-kal tartja a kapcsolatot és évek óta hív magyar résztvevőket is a rendezvényre. A kiutazás költségein kívül minden kiadást ők fedeznek, sőt némi zsebpénzről is gondoskodnak. Ne feledjük, a német szervezőkészség nem ok nélkül híres! Minden programot mintaszerűen megszerveznek, az előadások témáit gondosan választják ki, úgy, hogy azok minden hallgató számára érdekes és valóban hasznosítható ismereteket nyújtson. Az egyhetes Bonnban tartott elméleti képzés mellett 10 napot a résztvevők más-más városokban, különböző közjegyzői irodákban töltenek, látva így a mindennapi gyakorlatot is. Szállást és ellátást a közjegyző vagy a saját házában biztosít, vagy fizeti annak költségeit. Mindezt a német közjegyzők csak szakmai elkötelezettségből, jó szívvel teszik, vállalva egy számukra teljesen ismeretlen - és ki tudja, milyen - kolléga elhelyezését, okítását és nem ritkán szórakoztatását is. A gyakorlati idő után újra Bonnban gyűltünk össze. Az utolsó napon a résztvevőknek saját országuk közjegyzőségét kellett bemutatnia a többi résztvevőnek és a szervező alapítvány munkatársainak, így a német közjegyzőségen kívül bepillantást nyerhettünk a cseh, lett, litván, lengyel, bolgár és román közjegyzőség működésébe is.
A részvétel feltétele egy írásbeli pályázat elkészítése és egy nyelvi meghallgatás, ahol kötetlen beszélgetést kell folytatni aktuális témákról. Így felkészülni nem lehet rá, de tárgyi ismereteket sem vizsgálnak. Megfelelő nyelvtudás nélkül azonban valóban nem érdemes kiutazni, mert az előadások és minden kommunikáció németül zajlik, lévén, hogy a többi ország résztvevőivel is ez a közös nyelv. Viszont három hét folyamatos nyelvhasználat sokat lendít tudásunkon!
A közjegyzői kar itt, Magyarországon nem számlál túl sok főt. Éppen ezért nagyon érdekes sokat hallani egy olyan ország közjegyzőket érintő jogszabályairól, látni gyakorlatát, ahol több ezerre rúg a közjegyzők száma - és ennek megfelelő befolyással és társadalmi elismertséggel rendelkeznek, összevetni a látottakat a hazai tapasztalatokkal.
Németországban a közjegyzői tevékenységet többféle módon is lehet űzni, tartományonként eltérő formában. Léteznek a szó klasszikus értelmében vett "csak közjegyzők", körülbelül 1700-an, (Nur-Notar), akik Bajorországban, a volt NDK területen és azokon a területeken dolgoznak, ahol valaha a francia Code Civil volt hatályban. Az ország középső és északi területein, a kb. 630 hivatalnok-közjegyzőt (Beamten-Notare) foglalkoztató Baden-Württemberg tartományon kívül ügyvéd-közjegyzők (Anwalts-Notare) működnek. Érdekes módon ehhez a számunkra idegen formához tartoznak a legtöbben, kb. 9000-en vannak. Munkájukban élesen szét kell választaniuk azokat a területeket, ahol közjegyzők, tehát hatósági jogkört is gyakorolnak, így semlegesek, és azokat, ahol az ügyfél képviseletében végzik ügyvédi munkájukat. Mindez egy irodán belül és ugyanazon munkatársak mellett történik, de a tapasztalatok alapján a rendszer működik és a kollégák ellátják feladataikat. (Csak a legjobban képzett ügyvédekből lehetnek egyúttal közjegyzők is!)
Az egykori NDK-ban, akár csak nálunk, állami közjegyzőség volt. A '89-es fordulat után a bajor közjegyzők közbenjárására vezették be az új tartományokban is a tisztán közjegyzői tevékenységgel foglalkozó "Nur-Notariat"-ot, és ők nyújtottak segítséget is új kollégáiknak, mégpedig úgy, hogy minden volt NDK-s közjegyző mellé beosztottak két bajor közjegyzőt, akikhez az új tartományok közjegyzői kérdéseikkel fordulhattak.
A közjegyzővé váláshoz Németországban is rögös út vezet és türelmet igényel. A második államvizsga (hasonló a jogi szakvizsgához) után a jelentkezők jelöltként dolgoznak, majd Notarassessorként működhetnek. A Notarassessor a magyar helyettestől annyiban különbözik, hogy a területi kamara alkalmazottja, onnan kapja - elég magas - fizetését, és a kamarában végez különböző feladatokat. Ugyanakkor abban az esetben, ha valamelyik közjegyző az adott kamara területén nagy munkaterhe vagy egyéb. pl. egészségügyi ok miatt igényli, kihelyezik egy adott közjegyzői irodába, ahol némi tapasztalatszerzés után közjegyzői tevékenységet végez, teljes jogkörrel helyettesíti a közjegyzőt, így a napi, irodai munkát is ismeri. A kinevezés előtti időben több alkalommal is, különböző közjegyzőknél is működik. A kamara azonban csak annyi Notarassessort vesz fel, amennyiről tudja, hogy lesz is álláshelye. Egyébként a szakmának már ez a stádiuma is igen megbecsült és magas presztízzsel jár.
A Notarassessorok pályázhatnak azután a megüresedő vagy újonnan alapított székhelyekre. Nem közjegyzőhelyettesek nem is pályázhatnak közjegyzői állásra. Az a rendszer, hogy egy kezdő közjegyző először kisebb helyen, majd egyre nagyobb településen dolgozik, Németországban bevett és működő gyakorlat.
A közjegyzői kamarák felépítése sokban hasonlít a magyar rendszerre, csak léptéke más. Gondoljuk meg, hogy Németországban 11 000 közjegyző van! A Berlinben található Bundesnotarkammer "szövetségi közjegyzői kamara" mellett 21 területi kamara működik, elnökségüket a tagság választja.
Ami német közjegyzők szakmai feladatait illeti, súlypontjaiban igen eltér a magyar tevékenységtől.
a) Először is, hagyatéki ügyekkel nem foglalkoznak, ezt a bíróságok végzik. A közjegyzők öröklési szerződéseket, végrendeletek készítenek. [Itt csak érdekességképpen utalnék arra, hogy a német jogrend lehetővé teszi házastársak közös végrendeletét, és az utóöröklést is - éppen az a leggyakoribb forma, hogy a házastársak egymásra hagyják vagyonukat, majd a túlélő házastárs után a gyermek(eik)re.]
b) Hitelesítést végeznek ugyan, de korántsem olyan mennyiségben, mint mi. A chemnitzi és a dippoldiswalde-i közjegyzői irodában töltött 10 nap alatt egy-egy aláírás-hitelesítésre került sor.
c) Mindebből következik, hogy a fő terület az okiratkészítés.
És milyen kényelmes helyzete is van egy német közjegyzőnek! A Német Polgári Törvénykönyvben szerepel néhány előírás, amely alapvetően meghatározza a közjegyzők helyzetét. Közjegyzői okiratba foglalás szükséges ugyanis minden ingatlan adásvételhez, -átruházáshoz, házassági vagyonjogi szerződéshez, öröklési szerződéshez és társasági szerződéshez. Földhivatali bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha a bejegyzési engedély és az egyéb bejegyzéshez szükséges nyilatkozatok közjegyzői okirat formájában, vagy olyan okirat formájában készültek, amelyen az aláírást közjegyző hitelesítette. Tehát a gyakorlatban az egész ingatlanforgalom a közjegyzők kezén fut át, ők készítik az adásvételi szerződéseket, a bejegyzési engedélyeket és a törvény egyéb jogkörökkel is felruházza őket.
Általában náluk helyezik el a vételárat letétként, és ők csak a megszabott feltételek teljesülése esetén adhatják ki azt. Ellenőrizniük kell, hogy minden, az adásvétel létrejöttéhez szükséges feltétel mindkét szerződő fél oldalán teljesült-e és ezek megtartásáért felelősséggel is tartoznak. Az illetéket is ők szedik be és továbbítják az Illetékhivatalnak és persze a földhivatali eljárás is az ő feladatuk. Ehhez természetesen megfelelő apparátusuk van, akik csak e feltételek teljesítést ellenőrzik.
Ehhez képest csak hab a tortán, hogy az összes társasági szerződést - és azok módosításait is - közjegyzői okiratba kell foglalni. Sok öröklési szerződés és házassági vagyonközösségi szerződés is készül, de a munka alapvető jellegét az ingatlanokhoz kapcsolódó ügyletek alkotják.
A német közjegyzői irodák felépítése ehhez a jogszabályi háttérhez igazodik. A közjegyző általában az egyedüli jogász, esetleg a nagyobb városokban segíti időlegesen egy Notarassessor. Létezik azonban egy olyan asszisztens, a "Notarfachangestellte", aki szakirányú középiskolai végzettséggel rendelkezik, és jól ismeri a közjegyzői munkát, a számítógépes programokat, földhivatali nyilvántartást és főleg a letétbe helyezett összegek kifizetésének feltételeit. A legtöbb irodában több ilyen asszisztens is dolgozik. Egy ingatlan ügylet esetén ők tekintenek be a földhivatalban az ingatlan-nyilvántartásba, majd ők ülnek le tárgyalni - akár több alkalommal is - a szerződő felekkel, és így készítik elő speciális, a közjegyzők részére készült számítógépes programok és előregyártott panelek segítségével a szerződéstervezeteket, amelyeket a közjegyző csak ellenőriz. Egy ilyen Notarfachangestellte nagy kincs és közjegyzők nagy becsben tartják őket.
A német közjegyzői rendtartás előírja, hogy az ügyfélnek a szerződéskötést megelőzően legalább két héttel előre ki kell küldeni a tervezetet, hogy lássa, mit fog aláírni. Ennek ellenére a felolvasás és a hozzáfűzött alapos magyarázat sohasem marad el, és az ügyfeleknek eszébe sem jut kísérletet tenni ennek elkerülésére, sőt kifejezetten igénylik azt.
Az iroda egyik ilyen szakasszisztense mást sem tesz, csak munkadíjat számol. A német díjrendelet nagyon részletes, szigorú szabályokat tartalmaz, a hozzáfűzött kommentár egy egész kötet. Hogy ez az oka, vagy más, azt nem tudom, de ugyanazért a tevékenységért minden közjegyző, legyen az vidéki, vagy nagyvárosi, pontosan ugyanannyi munkadíjat számol fel, árverseny szóba sem jöhet... A területi kamara folyamatosan ellenőrzi is a díjszámítások helyességét és komoly szankciókat alkalmaz.
Tőlünk eltérően az irodavizsgálatot az igazságügyi minisztérium végzi, előfordul, hogy a mindenre kiterjedő vizsgálat egy hétig is eltart.
A német közjegyzőknek lehetőségük van arra, hogy kizárólag az illetékességi területükön előadást tartsanak az érdeklődőknek. A gyakorlati helyemen működő közjegyző él is ezzel a lehetőséggel, és nyugdíjasklubokban, művelődési házakban tart előadást. Az egyik ilyen előadására engem is elvitt, így megfigyelhettem, hogy a jelenlévő kb. 200 fős nyugdíjasklub hallgatóságának elsősorban az öröklési jogról, ezen belül kiemelten a kötelesrészről és az okira- tok jelentős részét képező általános meghatalmazásról tartott előadást. Az emberek igénylik is ezeket az előadásokat, mivel a német újraegyesítés előtt külön Polgári Törvénykönyve volt az NDK-nak, amelyhez képest a BGB számtalan újdonsággal bír.
De a közjegyzőség jelen van a mindennapokban a sajtóban is, az ezzel a feladattal megbízott közjegyző a tartomány lapjában állandó rovatban rendszeresen ad közérthető tájékoztatást egy-egy jogi kérdésről.
A német szervezők, a vendéglátó közjegyzők mind nagyon kedves, segítőkész emberek voltak, az előadók komoly felkészültséggel rendelkező, nagy tudású szakemberek. Ennek ellenére alig volt olyan előadás, amely után ne érdeklődtek volna az adott témához kapcsolódóan az egyes országok gyakorlata után, és azt figyelmesen és érdeklődve ne hallgatták volna végig. Sohasem éreztették velünk, hogy mi csak "most csatlakoztunk", sőt olyan országokból is jöttek kollégák, ahol még csak előkészület van a csatlakozásra, mégis teljes jogú kollégának tekintettek bennünket, akiktől esetleg még tanulni is lehet. Ez nagyon kellemes érzés volt és jólesően állapítottuk meg, hogy a nemrégiben átalakult, az állami apparátusból kiszakadt új közjegyzői karok - mivel minden tekintetben igyekeztek átvenni a már meglévő rendszerekből a legjobban bevált elemeket - egyes területeken valóban előrébb tartanak, mint régebbi társaik. Így elismeréssel tekintettek beszámolónkra a magyar VONY, ZONY, KDL vonatkozásában - ilyen még Németországban nincs, de ezek közjegyzői tevékenység, illetve az anyagi jogi szabályok különbözőségéből is fakadnak.
Végezetül hadd ajánljuk még egyszer minden németül beszélő kolléga figyelmébe ezt a programot, mert nem mindennap adódik lehetőség arra, hogy külföldi tapasztalatokat szerezzünk és mintegy kívülről szemlélve saját munkánkat lássuk annak jó oldalaival és esetleges fejlesztési lehetőségeivel együtt. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Záborszky Eszter közjegyzőhelyettes Budapest, Dr. Albert Erika Orsolya közjegyzőjelölt Sopron
Visszaugrás
