A társasági jog tekintetben alapvetően három fő nagy jogterületet különíthetünk el Nyugat-Európában, így a német, a francia és az angol szabályozást (világviszonylatban ehhez képest további jelentős eltéréseket tartalmaz az amerikai társasági jog). A francia jogterületen a társasági jog kodifikálása terén az első lépés az 1807-ben megalkotott Code de commerce-szel történt, amely már az egyes kereskedelmi társaságok tekintetében is törvényi szabályozást eredményezett. Ezt a kódexet Olaszországban is átvették, majd ott 1865-ben szintén annak mintájára került megalkotásra a Codice di commercio, ezt felváltotta az 1882-es ugyanilyen névvel illetett olasz kereskedelmi törvény, majd a szintén jelentős francia befolyás alatt álló 1942-es Codice civile. Görögországban (és Cipruson) 1821-ben vezették be a Code de commerce-X, és itt 1923-ban a részvénytársaságok, 1955-ben pedig a korlátolt felelősségű társaságok tekintetében alkottak külön törvényt. Belgiumban 1807-ben, Hollandiában pedig 1809-ben került bevezetésre a francia kereskedelmi törvénykönyv. Német jogterületen az ADHGB és a HGB jelent példaértékű szabályozást. Ezt veszi alapul az 1897-es osztrák kereskedelmi törvénykönyv, az 1926-os spanyol Codigo de comercio, de a svéd, finn dán jog is a német szabályozást vette alapul. A svájci kötelmi törvénykönyvben a társasági jog vegyesen jeleníti meg a német, az osztrák és a francia jog vívmányait. Az angol társasági jogi intézmények kialakulása a kontinentálistól eltérő történeti utat járt be és mintaként szolgált Észak-Írországban, Írországban, Skóciában és Walesben is, de jelentős hatott az 1888-as portugál Codigo Commercial Portugues megalkotása során is.
A társasági jognak a kereskedelmi jog részeként történő kodifikációját követően eltérő társasági jogi rendszerek alakultak ki Nyugat-Európában. A történeti előzmények sokszínűsége, különös tekintettel a francia, a német és az angolszász fejlődés különbözőségére, a társasági jogban strukturálisan eltérő szabályozást eredményezett. Már a társasági jog kodifikációja is különböző formában valósult meg Nyugat-Európában. A társasági jog alapvetően a kereskedelmi jog részeként nyert teret és ebben a tekintetben a polgári jog - kereskedelmi jog monista, illetve dualista szabályozási rendszerét követi. Ennek megfelelően megkülönböztethetjük a monista szabályozást (pl. Svájcban 1907/ 1912-től, a ZGB hatálybalépésétől; Olaszországban 1942-től, a Codice civile hatálybalépésétől kezdődően, az új holland ptk.-ban), a dualista szabályozást (pl. Franciaország, Németország, Spanyolország, stb.). Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyeznünk azt, hogy e fő szabályozási modellek közötti különbségtétel korrekcióra szorul abból szempontból, hogy egyes társasági formák tekintetében külön törvények is megalkotásra kerültek (pl. 1965-os osztrák részvénytársasági törvény). Ehhez képest az angolszász szabályozás rendszertani különbséget jelent, hiszen sem Polgári Törvénykönyv, sem Kereskedelmi Törvénykönyv nem került megalkotásra, azonban egyedi, az egyes társasági formákra irányadó társasági törvények igen (pl. Joint Stock Companies Act 1844., Partnership Act 1890., Limited Partnership Act 1907. stb.).
A modern társasági jog kezdete megítélésem szerint a koncessziós rendszer megszüntetéséhez köthető (Anglia 1844., Franciaország 1867., Németország 1870.), vagyis az állami kontroll minimalizálása a társaságok alapítása és működése felett a Gründungzeit kezdetét, pontosabban fellendülését jelentette, egyben azonban számos egyéb problémát is felvetve. Korábban a törvénykönyvek csak diszpozitív módon szabályozták a társaságok belső szerveinek megalkotási lehetőségét, de a feladatok (és egyben felelősségek) konkrét megosztásának igénye is felmerült. A menedzsment ellenőrzését a koncessziós rendszer eltörlésével már nem állami szervek látják el, hanem a társaságok külön erre a célra létrehozott testületei. Ez megvalósulhat az igazgatóságon keresztül, amennyiben annak tagjai nem részei az operatív tevékenységet végző menedzsmentnek, de lehetőség van választott commissai-res-m (Franciaország), vagy a Németországban 1870-ben bevezetett kötelező felügyelő bizottságon keresztül ezt kialakítani. Ennek megfelelően kialakult az ún. egyszintű (one-tier vagy single board) és a kétszintű (two-tier vagy dual board) irányítási rendszerek közötti különbség. Szintén jelentős problémát vetett fel az ipari demokrácia keretében a társaságok ellenőrzésében történő dolgozói részvétel, csakúgy mint a kisebbségbe kerülő részvényesek védelmének kialakítása. A menedzsment tekintetében míg a common law felfogása fiduciárius alapokra támaszkodott [kvázi trusteenek (vagyonkezelőnek) tekintette az igazgatóság tagjait], addig a kontinentális országok ennél közvetettebb, intézményi kapcsolatként kezelték az operatív szerv és a részvényes közötti jogviszonyt. Itt utalhatunk a speciálisan a német jogban 1937-ben jelentkező Führerprinzipre, amely értelmében az igazgatóság tagjainak "mindenki" védelmét, érdekeit (részvényesek, hitelezők) érvényesíteniük kell. Szintén a koncessziós rendszer vonta maga után a nyilvánossági követelmények szélesítését hitelező- és részvényesvédelmi okok miatt. Időközben új társasági formák jelennek meg, így 1892-ben Németországban a korlátolt felelősségű társaság (GmbH) és 1922-ben elismerésre kerül a szintén speciálisan német találmány, a korlátolt felelősségű társaság beltaggal működő betéti társaság (GmbH & Co. KG).
A konvergencia iránti gazdasági érdek az 1960-as évek végén jelentkező közösségi jogharmonizáció során abban keresendő, hogy a társaságok a legfontosabb piaci aktorok voltak az Európai Gazdasági Közösségekben, így a tőkepiac harmonizálása, vagyis ezáltal a gazdasági integráció eléréséhez ez nélkülözhetetlenné vált. A jogharmonizációt igényelte az is, hogy a transznacionális gazdasági tevékenység egyre nagyobb szerepet kapott (pl. Siemens), a transznacionális tőkegyűjtés előtérbe került, a nagy befektetéseket csak tőkekoncentrációval lehetett megvalósítani, továbbá a tőkések (befektetők) és a társaságok operatív vezetését ellátó személyek (menedzsment) jogszabályi szintű elhatárolása szintén akut kérdést jelentett. A modem társasági jogban az eltérő rendszerek tekintetében a különbözőségek és azonosságok bemutatása az egyes institúciók körében fedezhetők fel. A társasági jog szabályozása területén a legfőbb kérdések napjainkban a társasági formákra, a társaságok irányítási struktúrájára, a hitelező- és a kisebbségvédelem területére összpontosulnak. Ennek megfelelően a továbbiakban elsősorban a tőkeegyesítő társaságokkal, azokon belül is a részvénytársaságokkal foglalkozunk részletesen.
A társasági formák tekintetében általános a megkülönböztetés a tőkeegyesítő és a személyegyesítő társaságok között. A tőkeegyesítő társaságok körében is általános a részvénytársasági és a korlátolt felelősségű társaságok közötti elhatárolás (pl. Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Görögország). Az angolszász társasági jog ezzel ellentétben csak a részvénytársasági formát ismeri (ehhez hasonlóan csak rt. létezik Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Dániában is). Angliában a részvénytársaság mellett (company limited by shares) létezik viszont a tagok garanciájával működő társaság (company limited by guarantee). Ugyancsak speciális társasági forma a betéti részvénytársaság (Kommandi-taktiengesellschaft), amely elsősorban német és francia jogterületen terjedt el (Németország, Ausztria, Svájc, de Luxemburgban, Olaszországban, Franciaországban is szabályozásra került). Egészen egyedinek tekinthető a társasági formák területén a luxemburgi jogban a holding társaságokra vonatkozó szabályozási modell, amely a részvény társasághoz képest jelentős eltéréseket mutat fel, így attól tulajdonképpen elkülönülten, önálló társasági formaként kezelendő. Ugyancsak egyedi a spanyol társasági jogban a 15/1986-os törvénnyel és az ahhoz kapcsolódó 225/1989-es királyi rendelettel bevezetett ún. dolgozói társaság, amely részvénytársaságként működik, azonban a részvények 51 %-a a főállású dolgozók tulajdonában áll - ugyanakkor egy részvényesnek sem lehet 25%-nál nagyobb részesedése -, és jelentős (akár 99%-os) társasági adókedvezményt élvez. Szintén említést érdemel az, hogy több országban a társasági jogon belül kerül szabályozásra a szövetkezet (pl. Svájc, Belgium, Finnország), illetve az Európai Gazdasági Érdekvédelmi Egyesülés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
