A 2012. évi C. törvény hatályba lépésével - 2013. július 1. - új, korábban a Büntető Törvénykönyvben nem szabályozott minősített esetek is jogrendünk részévé váltak. Mint minden újdonság, az új minősítő körülmények is komoly fejtörés elé állítják a jogalkalmazót, ha a jogalkotó nem nyújt segítő kezet az értelmezéshez, az egységes gyakorlat kialakításához.[1] Az új minősített esetek körében megfigyelhetünk két, tartalmában nagyon hasonló, ugyanakkor lényeges dogmatikai különbséggel is bíró minősített esetet. Az egyik eset ("a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére" történő elkövetés) az emberölés [Btk. 160. § (2) bekezdés k) pont] és a testi sértés [Btk. 164. § (4) bekezdés c) pont, valamint 164. § (6) bekezdés c) pont] tényállásához került beiktatásra, míg a másik hasonló minősített eset ("a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére" történő elkövetés) a rablás [Btk. 365. § (3) bekezdés g) pont], a sikkasztás [Btk. 372. § (4) bekezdés c) pont] és a csalás [Btk. 373. § (4) bekezdés c) pont] tényállásához került. Megjegyzendő, hogy utóbbi személyes körülmény a kifosztás tényállásában is megtalálható [Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont], azonban ott az alapesetbe illesztette be a jogalkotó, s ekként teremti meg a már korábban is ott említett védekezésre képtelen passzív alanyokkal azonos büntetőjogi védelmet. Utóbbira tekintettel a fenti körülményeket "esetkörök" névvel említem a későbbiekben, hiszen a kifosztásnál szereplő alapeseti jelleg miatt a "minősített esetek" megjelölés nem lenne dogmatikailag pontos.
Talán nem felesleges ugyanakkor felhívni arra a figyelmet, hogy a jogalkotó a vizsgálódás tárgyát képező eseteket tulajdonképpen több esetből kovácsolta eggyé, hiszen valójában az alábbiakról van szó:
- a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés (első és második esetkör);
- a bűncselekmény elhárítására fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés (első és második esetkör);
- a bűncselekmény felismerésére idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés (második esetkör);
- a bűncselekmény felismerésére fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés (második esetkör).
Mindkét esetkör közös jellemzője, hogy az idős kor, illetőleg a fogyatékosság lehet az a személyes körülmény, amely megalapozhatja a megállapításukat, úgyszintén az is közös vonás, hogy a két személyes körülmény valamelyike (vagy akár együttesen is) okozza az elhárítási vagy felismerési képesség korlátozottságát. A normatív okozati összefüggés vizsgálata a gyakorlatban olykor-olykor elmarad, s előfordult, hogy pusztán a kronológiai életkor alapján deklarálta a bíróság a az időskori korlátozottság tényét[2], s előfordul az is, hogy életkori megjelölés nélkül, csupán "időskorú"-ként jelöli meg a passzív alanyokat.[3] Fontos - és egyetlen - különbség a két esetkör között, hogy az emberölés és a testi sértés kapcsán kizárólag az elhárításra való korlátozott képességet nevesíti a jogalkotó, míg a rablás, kifosztás, sikkasztás és csalás esetében a felismerés és az elhárítás korlátozottsága is megtalálható a normaszövegben. A korlátozottság konkrét helyzetre történő alkalmazása szintén komoly gyakorlati problémákat vet fel.
Ha a vizsgált esetkörök, illetve abból kiindulva, az azokhoz hasonló körülmények törvényi szabályozását számba vesszük, akkor az alábbi kategóriák különböztethetőek meg:
1. védekezésre képtelenség[4];
2. a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottság / a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottság;
3. a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására vonatkozó korlátozottság, de ezt nem az idős kor vagy fogyatékosság idézi elő;
4. a bűncselekmény felismerésének vagy elhárításának képességét hátrányosan nem érintő körülmények, utóbbiba beleértve a nem védekezésre képtelen állapotot is.
- 585/586 -
Úgy vélem, hogy a fenti csoportokat áttekintve, a védekezési képesség ontológiai szintjére vonatkozó hierarchiát is kapunk, ugyanakkor azt később látni fogjuk, hogy az a jogalkotói szemlélet - vagy inkább törekvés - körvonalazódik a kódexben, hogy azonos fokú védelemben részesüljenek az 1. és a 2. pontban megjelölt személyes jellemzőkkel bíró passzív alanyok az olyan bűncselekmények esetében, ahol ennek lehet relevanciája. A hierarchia azért is fontos, mert úgy vélem, hogy az előrébb elhelyezkedő körülmény és egy később nevesített eset együttes fennállásakor a hierarchia előkelőbb fokán álló körülmény megállapítására kerülhet sor, külön nem értékelve a másik körülményt. Így például az időskorú személy, akit egyébként kora korlátozna a bűncselekmény elhárításában, védekezésre képtelennek minősül miközben alszik. Ebben az esetben - egyetértve a gyakorlat megközelítésével[5] - a két körülmény együttesen nem minősülhet. Az idős kori, fogyatékossági körülményt kizárólag akkor lehet megállapítani, ha nincs mód a védekezésre képtelen állapot deklarálására. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó a passzív alanyok fenti szempontú kategorizálásával hasonló irányba indult el (vagy talán már oda is ért), mint amilyen konstrukciót kidolgozott az elkövetői oldalon jelentőséggel bíró, beszámítási képességet érintő okok vonatkozásában, gondoljunk csak például az elmeállapot szerinti megkülönböztetésre.[6]
A törvényt szemlélve vegyes képet kapunk, ha az iránt érdeklődünk, hogy a sajátos állapotban lévő személy passzív alanyisága miként fordul elő - kizárólag azon bűncselekményeket vizsgálva, ahol az "új" körülmények is előfordulnak. Az 1. és a 2. pontban jelölt esetek előfordulnak ugyan a törvényben, azonban van olyan tényállás, amelynél csak az 1. pont, van ahol csak a 2., de van ahol mindkettő megtalálható. Az emberölésnél az 1. és a 2. pont is minősítő körülmény [Btk. 160. § (2) bekezdés j) és k) pont], szintúgy a testi sértésnél [Btk. 164. § (4) bekezdés b) és c) pont; valamint (6) bekezdés b) és c) pont]. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a testi sértés esetében "védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére" történő elkövetés minősíti a cselekményt - csak hogy még jobban árnyaljuk a képet. A rablásnál [Btk. 365. § (3) bekezdés g) pont] csak a 2. pontban nevesített körülmény szerepel; hiszen, ha valaki a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozott személytől vesz el idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett, az kifosztást követ el [Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont], mivel védekezésre képtelen személy ellen nem kell a rablás eszközcselekményeit kifejteni ahhoz, hogy elvegyék tőle a dolgot. A kifosztásnál az időskori, fogyatékossági körülmény egy pontban szerepel a védekezésre képtelen állapotú passzív alanytól történő elvétellel. E konstrukcióval a jogalkotó hasonló büntetőjogi védelmet kívánt biztosítani e védett csoportoknak, mint a kifosztás (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott "lerészegíti, vagy bódult állapotát idézi elő" fordulatnál: még nem öntudatlan az állapota, de már könnyebb megszerezni a dolgot tőle. A különbség az, hogy a lerészegítésnél, bódult állapotba helyezésnél egyértelmű, hogy az elkövető magatartása hat közre az állapot létrejöttében, míg az idős kor, fogyatékosságnál kapcsán nem ilyen módon szabályoz a jogalkotó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
