1. Amikor egy jogi tanulmány elkészítéséhez anyagot gyűjtünk, igencsak elhibázott lépés, ha a könyvtári számítógép kereső programjába az "Európa", az "Európai Unió" vagy az "Európai Közösség" szót írjuk. A kezdő kutatók gyakran elkövetik ezt a hibát és megdöbbenve észlelik, hogy az utolsó tíz év jogtudományi munkáinak majdnem hiánytalan katalógusával találkoznak. A tapasztaltak számára ez azonban nem okoz meglepetést, hiszen az elmúlt időszakban Közép-Európában - elsősorban a jogtudomány területén - aligha találunk közkedveltebb témát az "európaiság" fogalmához kapcsolódó kérdéskörnél.
A rendszerváltás időszakában népszerűvé vált "Európához való visszatérés" fordulatát mára felváltotta az európai uniós tagság feltételrendszerének az elemzése; a jogalkotásban pedig kiemelt szerephez jutott egy sajátos összehasonlító jogi szemléletmód, amely nemzetközi jogi kötelezettségeinkből, az európai uniós tagság Társulási Szerződésben lefektetett kritériumaiból, valamint a jog korszerűbbé tételének igényéből fakadt.
Napjainkban - a közép-európai tendenciákkal párhuzamosan - az Európai Unióban, az egyetemeken és a tudományos társaságokban az érdeklődés középpontjában nem is annyira a jogközelítés és a jogharmonizáció, hanem inkább ismét a jogegységesítés gondolata áll.1
A XIX. és XX. század fordulóját jellemző "világjogi" eufória elmúltával már közel egy évszázada nyilvánvalóvá vált a jogegységesítés lehetőségeinek a korlátozottsága. Így megjelentek olyan részleges kategóriák is e nagyobb, kissé illuzórikus fogalomkörön belül, mint például a jogharmonizáció, amely a jogrendszerek közötti különbségek mérséklésére, azok egymáshoz közelítésére, vagy éppen közel egyenértékűvé tételére irányuló tevékenység. René David - a jogösszehasonlítás klasszikusa - szerint, nem lehet a jogegységesítést a jogszabályok szabványosítására korlátozni, ezért nyelvi szempontból is megkülönböztethető a szabványosítás, a közelítés, a koordináció, és a harmonizáció.2
Ma - az Európai Unió vonatkozásában - az ideális, célszerű jogharmonizáció mértékének tudományos megalapozását követően a viták a közös európai kódexek létjogosultságára irányulnak. A kérdés az, hogy vajon a "nemzetek feletti" kodifikáció az integráció elkerülhetetlen és kívánatos következménye, a fejlődés szükségszerű előfeltétele-e; vagy nem csupán nehezen megvalósítható, hanem értelmetlen is, hiszen Európa egyik értéke a közös hagyományokon és fogalomrendszeren alapuló, ám megoldásaikban mégis eltérő - önmagukban kincsnek számító - nemzeti jogrendszerek sokszínűsége.3 A jogegységesítési törekvések néha még a civilisztika művelőinek körében is ellenérzéseket váltanak ki, noha e forgalmi viszonyokat szabályozó jogterületet szükségszerűen befolyásolják a gazdasági szabályozáson alapuló integrációs tendenciák.
E fejlődési folyamat a büntetőjog tudományát és a büntetőjogi jogalkotást annak ellenére is érinti, hogy a büntetőjog hagyományosan az állami és társadalmi érdekek védelmének egyik eszköze, nemzeti tradíciókban gyökeredző történelmi tapasztalatok terméke, a jogrendszer olyan része, amelyet az államok a szuverenitás mellőzhetetlen elemének tekintenek.
Napjaink szakirodalmában már az "európai büntetőjog" kifejezés is meghonosodott. E fogalom politikailag jól hangzik, ám jogilag nem szabatos, minthogy ma nem létezik sem európai büntetőkódex, sem európai büntetőeljárási jog, sem pedig európai szintű büntetőigazságszolgáltatás. Az "európai büntetőjog" kategóriája számos tanulmányban elsősorban a tagállamok büntetőjogát formáló - így az esetleg megszülető szupranacionális büntetőjog csíráját jelentő - közösségi jogi intézkedésekre vonatkozik.4 E kifejezés gyűjtőfogalomként értelmezhető és egyrészt jelenti a felvilágosodás koráig visszanyúló büntetőjogi hagyományokat, a jogbiztonságot, a jog területén a racionalitást, a kiszámíthatóságot, az emberi jogok tiszteletben tartását.5 Összehasonlító jogi vonatkozásban az a kontinentális modellre épülő jogrendszer, amelyben érvényesülnek ezek az elvek, még akkor is európai típusú, ha Európa földrajzi, politikai határain vagy az európai intézmények joghatóságán kívül esik. Az elnevezés szűkebb értelemben az Európa Tanács, valamint az Európai Unió büntetőjogot, büntetőeljárási jogot és büntető-igazságszolgáltatást formáló jogi eszközeit takarja.6
Hazánk - kultúránk, erkölcsi és jogi értékrendünk kezdete óta - európai, a magyar jogrendszert több mint ezer éves kontinuitás jellemzi és nincs olyan jogterület, amely a nyugati áramlatoktól elszigetelten fejlődött volna. Büntetőjogunk, büntetőeljárási jogunk is számos nyugati megoldást recipiált, megőrizve magyar sajátosságait.7 Ma politikai rendszerünk, alkotmányos berendezkedésünk mindenben megfelel az európai értékrendnek, európai tanácsi tagságunk kezdetétől fogva a magyar büntető-igazságszolgáltatás az Európai Emberi Jogi Egyezmény kívánalmaival, az Európai Emberi Jogi Bíróság eseti döntéseivel alapvetően összhangban működik; az Európa Tanács égisze alatt született egyéb nemzetközi jogi eszközöket szinte maradéktalanul befogadtuk.
Az európai uniós tagság küszöbén a jogalkotás egyetlen feladata, hogy alkalmassá tegye a jogrendszert arra, hogy az "acquis communautaire" bővülő rendszerét - különösen közvetlenül alkalmazandó rendeleteivel, valamint a nemzeti jogalkotás által végrehajtandó irányelveivel - folyamatosan magáévá tegye úgy, hogy ez ne bontsa meg belső koherenciáját és összhangját.
2. Arra a kérdésre, hogy miért és mennyiben befolyásolja a szupranacionális közösségi jog a nemzeti büntetőjogot, büntető eljárási jogot egyszerű és logikus a felelet.
Az Európai Közösség születése óta legfontosabb eszközének a jogot tekinti; a politikai célok által vezérelt gazdasági integráció a jogi normák finoman csiszolt rendszerén fejlődik, napjainkban pedig a közösségi jog szükségszerűen átlépte a gazdasági jogalkotás határát, és fokozatosan a jog olyan területeit is meghódítja, amelyekről kezdetben senki nem sejtette, hogy majd a belső piac működését akár közvetve érinthetik.8
A közösségi jog természetének a lényege, hogy nem statikus, hanem - a közösségi hatáskörök és a többségi szavazással eldöntendő kérdések fokozatos bővüléséből fakadóan is - dinamikusan változik, és e folyamat nem csupán az alapszerződések módosításaiból és a másodlagos jogforrások tömegéből, hanem az Európai Bíróság integrációs érdekeket képviselő joggyakorlatából is táplálkozik. A luxemburgi bíróság döntései keltették életre a közösségi jog önálló rendszerét, a jogfejlődés irányának meghatározó tényezője az esetjog, ezért a jogharmonizáció során nem pusztán az elsődleges, valamint a származékos jogot, hanem a - gyakran változó - bírói gyakorlatot is figyelembe kell venni. Azoknak a jogviszonyoknak a körülhatárolása, amelyek a belső piac működésére hatást gyakorolhatnak, nyilvánvalóan lehetetlen, ezért Magyarország jogharmonizációs kötelezettségei nem csupán azokon a területeken állnak fenn, amelyeket a Társulási Szerződés kiemel, hanem a jogrendszer szinte minden elemére kisugárzó Közösségen belüli folyamatokhoz is alkalmazkodni kell.9
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
