"A választók összességére való utalásból álló, határozatlan tényállítással... azok a választók, akikkel szemben az ígéret tétetett, megfelelően megjelölve nincsenek... és ez nem pótolható a kérvény egyes tételeinél név szerint megnevezett... egyének felhívása által sem, mert azok csak mint tanúk vannak felhívva és nem olyan választókként kifejezetten megjelölve, akikkel szemben a vitatott ígéretek tétettek."[1]
Az előző idézet kúriai határozatból való, azonban a több helyen használt veretes kifejezésekből is látható, hogy ez a döntés nem mostani keltű. A Kúria idézett határozata már több mint száz éves, ezt a döntést 1878-ban a Bereg vármegyei választások kapcsán hozta, ugyanakkor az abban foglaltak máig ható tanulságokkal is szolgálnak.
A magyar választási rendszer átalakítása a választási bíráskodás alapkérdéseit is érinti, melynek során azt kell áttekinteni, hogy az új jogi szabályozás megjelenésével ezek az alapkérdések változtak-e, és ha igen milyen irányba. A választási bíráskodás a magyar jogban meglehetősen régi hagyományokra vezethető vissza, és a jogtörténet e gazdag adalékát szolgáltatta 1848 és 1949 között. A választási bíráskodás egyik alapvető kérdése mindig is az volt, hogy a választási szervek által meghatározott választási eredmény mennyiben törvényes. Végső soron tehát a választási bíráskodás, a választási eljárás és a választás eredménye felett gyakorol törvényességi kontrollt. Bírói szemszögből tanulságos annak áttekintése is, hogy a jelenlegi jogi szabályozás keretei között valójában milyen tartalmú határozat a választási szervek döntése, s ahhoz milyen jogági következmények fűzhetők. Alkotmányjogi szempontból a választási bíráskodás körében megvizsgált határozat közjogi tartalmához nem férhet kétség, emiatt a választási ügy bírósági elbírálását nyugodtan tarthatjuk közjogi tartalmú jogorvoslati eljárásnak, sőt némi túlzással egyfajta "közjogi pernek" is, melynek tartalma nyilvánvalóan a döntés törvényességi felülvizsgálatához kapcsolódik. Bírói szempontból a választási szervek határozata a közjogi jelleg mellett hatósági jelleget is mutat, bár e vonatkozásban "a hatóság" megfogalmazást nem a klasszikus közigazgatás-tudományi értelemben kell elfogadni. A választási szervek határozatának hatósági jellege kimutatható a döntés kötelező érvényében, illetőleg abban is, hogy az érintettek jogaira és kötelezettségeire alakító befolyással van, továbbá a döntésnek a közhatalom eszközeivel lehet érvényt szerezni. Emiatt a választási ügyben meghozott határozat bírói szemszögből egyfajta "közjogi-hatósági" határozatnak minősül, melyet a bíróság előtt törvényessége kérdésében tesznek vitássá.
A választási szervek által meghozott határozat perjogi szempontból is minősíthető. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. (a továbbiakban: régi Ve.), illetőleg a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. tv. (a továbbiakban: új Ve.) egyaránt úgynevezett nemperes eljárásként definiálja a bírósági jogorvoslati eljárást. Ez a meghatározás perjogi szempontból nem tekinthető teljesen egzaktnak, mivel a nemperes eljárások néhány lényeges jellemzőjét a választási ügyben lefolytatott bírói eljárás nem mutatja, illetőleg azoktól különbözik. A választási ügyekben ugyanis a bíróság előtt helye van bizonyítás felvételének, valamint új bizonyítékra hivatkozásnak is, ugyanakkor a más típusú nemperes eljárások közös jellemzője általában a bizonyítás felvételének kizártsága és a döntés kizárólag iratok alapján történő meghozatala.
Perjogi szempontból annak is jelentősége van, hogy a bírósági eljárás egyfajta "sommás" eljárás, amelyben a más típusú eljárásokhoz képest nagyobb terjedelmű bizonyítás lefolytatásának nincs helye. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bíróság általános alapelvi kötelezettségei ezekben az ügyekben nem érvényesülnek, illetve a bíróság valamely eljárástól elzárkózhat pusztán arra tekintettel, hogy rövidek az eljárási határidők. A "sommás" jelleg elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a bíróságnak rövid időn belül a rendelkezésre álló adatok teljességének ismeretében kell döntenie végleges jelleggel, ami azt is jelenti, hogy további tényállás felderítésre eljárásjogi lehetőség nincs.
Érdekességként említhető meg, hogy az 1800-as évek végén a Kúria választási ügyekben még az akkori büntető eljárási szabályok megfelelő értelmezése alapján járt el, s a választási ügyeket egyfajta sajátos kriminalizáció szempontjából tekintette. Ez ugyanakkor azzal is járt, hogy a büntető bíróságokra jellemző tényállás megállapítás és jogkövetkezmény alkalmazás érvényesült a választási ügyekben is.
A 2013. évi XXXVI. törvény szerint a bíróság feladata a választási ügyekben a régi Ve.-hez képest változatlan, tehát a választási szervek által meghozott határozat törvényességét kell megvizsgálnia. A bírósági döntés egyben a választási jogvita érdemi lezárását jelenti. Ez eljárásjogi szempontból a bíróság számára reformatórius kötelezettséget is jelent, tehát a bíróság döntésében az elé kerülő választási ügyben végleges jelleggel határoz. A végleges jelleget e vonatkozásban azonban idézőjelbe kell tenni, mivel az új Ve. szabályozta a bírósági döntéssel szemben előterjeszthető alkotmányjogi panasz jogintézményét, illetve elbírálásának szabályait is. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetősége végső soron elvezethet újabb bírósági eljárás lefolytatásához is, aminek abból a szempontból van jelentősége, hogy a törvényalkotó által előírt rövid elbírálási határidők sem minden esetben jelenthetik a választási jogvita néhány napon belül történő végleges lezárását.
- 1067/1068 -
Az új Ve. a választási alapelvek irányába mozdult el a konkrét jogsértéseket illetően. A korábbi Ve. több konkrét tényállást tartalmazott az egyes jogsértéseket illetően, ugyanakkor a jelenlegi Ve. alapján a választás tisztaságának megsértése alapelve fogja feltehetően a legtöbb jogvita alapját jelenteni. Az új Ve. is nyitva hagyta azonban azt a régi kérdést, amely - az eredményt támadó jogorvoslatok kivételével - a jogsértés megállapításának jogkövetkezményére vonatkozik. A korábbi bírósági ügyek egyértelmű tapasztalata volt, hogy a különböző választási jogsértések megállapításához az érdekeltek olyan igényt is fűztek, mely a választási eredmény korrekciójára, vagy megsemmisítésére irányult a jogsértés megállapítása alapján. Példaként a korábbi kampánycsendre vonatkozó szabályozás megsértését lehet felhozni, amelynek körében a jogsértést az érintettek általában úgy tekintették, hogy az a választás eredményére is kihat. Ezt az alapproblémát az új Ve. sem döntötte el, ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy a kampányra vonatkozó új szabályozás, az érintettek mozgásterének növelésével és az adminisztratív kötelezettségek csökkentésével - elvileg - kevesebb jogvitára ad lehetőséget. A bírói gyakorlat a nem közvetlenül eredményt támadó jogorvoslattal összefüggésben azt az elvet alakította ki, hogy a tényleges választási eredményt befolyásoló jelleget kell vizsgálni, és az eredmény bármifajta korrekciójára, vagy megsemmisítésére akkor van lehetőség, ha a szabálytalanság az eredményre is kihatott. E vonatkozásban utalni kell a szavazás titkos jellegére, amely jogi szempontból sajátossá teszi a különböző jogsértések eredményre gyakorolt hatásának vizsgálatát, illetőleg bizonyítását. Ezzel a problémával a Kúria, illetőleg a később választási ügyeket elbíráló Közigazgatási Bíróság is szembesült még 1949 előtt, azonban egységes válasz akkoriban sem született. Kétségkívül a jogsértés ténye a szavazás titkossága mellett nem teszi lehetővé annak egzakt megállapítását, hogy milyen hatása volt a szavazás eredményére, így az ilyen típusú ügyekben igen nagy szerepe van a bírói bizonyíték mérlegelésnek és értékelésnek.
A választási ügyekben lefolytatott bírósági eljárások egyik alapkérdése, hogy kik ténylegesen a választási ügy érintettjei és érdekeltjei. Jogi szempontból ugyanis valamennyi bírósági kontroll alá tartozó ügynek vannak meghatározott alanyai, ez egyfajta személyi kör, akikre a bírósági döntés kihat, jogaikat és kötelezettségeiket érintve. A régi Ve. sajátos módon a bírósági jogorvoslat személyi körét megengedhetetlenül tágan határozta meg, mivel valójában bármely választó polgár élhetett, bármely választási határozattal szemben bírósági jogorvoslattal - amennyiben az egyéb eljárási feltételek is adottak voltak. Ez a gyakorlatban számos problémát vetett fel, s nem egyszer a tényleges érintettek rosszallását és meg nem értését váltotta ki. A gyakorlatból példák jelölhetők meg arra, hogy érdemi érdekeltséget igazolni nem tudó személyek is a választási ügyben jogorvoslatot terjesztettek elő, ezzel gátolva a választási határozat végrehajthatóságát, és a jog gyakorlását. Az új Ve. a korábbi, rendkívül erősen megkérdőjelezhető "hagyománnyal" szakított, és a bírósági jogorvoslat előterjesztésének lehetőségét kizárólag a választási ügyben érdekeltek számára tartotta fenn. Ez azt jelenti, hogy a választási üggyel kapcsolatban bírósági jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek tényleges érdekeltséget kell igazolni, az a típusú általános közjogi vagy alapjogi érintettség amely bármely választó polgár esetében elvileg fennáll, a tényeges jogorvoslat előterjesztését már nem alapozhatja meg. A Ve. változásaira tekintettel a választási ügyben eljáró bíróságok - így a Kúria, valamint az Ítélőtáblák - nyilvánvalóan vizsgálni fogják jogorvoslatot előterjesztő tényleges érintettségét, s ennek hiányát feltehetően jogkövetkezményként fogják megállapítani.
A bírósági eljárás egyik alapvető változása az új Ve., alapján hatásköri változás. Korábban a bírósági eljárás két pólusú volt, mely pólusok között jogorvoslati és ezáltal hierarchikus kapcsolat nem volt. A régi Ve. szerint a törvényszékek, valamint a Kúria jártak el választási ügyekben, az új Ve. szabályozása alapján a korábban törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyek az ítélőtáblákhoz kerültek. A hatásköri változás azonban nem jelenti okvetlenül a bírói gyakorlat változását is. A korábbi ilyen irányú tapasztalatok azt mutatják, hogy az új hatáskört gyakorló bíróság nagyon sok tekintetben figyelembe vette a korábban kialakult gyakorlatot, a gyakorlattól való elmozdulásra általában azokban az esetekben került sor, amikor maga az anyagi- vagy az eljárási jogszabály is változott.
A Kúria számára a választási ügyekben is adottak a jogegység biztosításának Alaptörvényben, illetőleg a bírósági szervezeti törvényben biztosított eszközei. Eltérő joggyakorlat, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztésének igénye esetén a Kúria választási ügyben is hozhat jogegységi határozatot, vagy kollégiumi véleményt, illetőleg élhet az elvi bírósági határozat és elvi bírósági döntés közzétételének lehetőségével is.
Az új Ve. érdemben nem változtatott a választási jogorvoslaton belül sajátos kategóriát jelentő, az eredményt támadó jogorvoslat főbb szabályain. Az eddigi bírói gyakorlat azt mutatta, hogy az ilyen típusú ügyekben a legfőbb kérdés az érvényes szavazat fogalma. Az érvényes szavazat megállapíthatósága első hallásra triviálisnak tűnhet, azonban a valóság ettől lényegesen bonyolultabb.
A régi és az új Ve. lényegében azonos módon szabályozza az érvényes szavazat fogalmát, illetőleg a szavazás módját is, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen felmerülő jogviták tartalmukban feltehetően nem fognak változni. Az érvényes szavazat szabályozásának módja a bírói gyakorlatban az érvénytelennek minősített szavazatok vitatásához kapcsolódik, amely végső soron a megállapított eredményt kérdőjelezi meg. Az új Ve. továbbra sem tartalmazza az ún. "nyilatkozati elvet", tehát nem abból kell kiindulni - figyelembe véve a korábbi bírói gyakorlatot is -, hogy az érvénytelennek minősülő szavazólapon feltehetően kire kívánt szavazni a választópolgár. Ezzel szemben az adott szavazat érvényességét kell megvizsgálni a Ve.-ben rögzített alap és kisegítő szabályok felhasználásával, és ha ezek alapján egy szavazat érvényesnek minősíthető, úgy a bíróságnak ennek eredményre gyakorolt hatását kell megállapítania.
- 1068/1069 -
Az eredményt támadó bírósági jogorvoslatok egyik sajátossága az is, hogy a jogi terminológia szerint "újraszámolást" jelentenek, azonban ténylegesen nem a szavazatok számszerű vizsgálatához kapcsolódnak, hanem az érvénytelennek minősített szavazatok ismételt minősítéséhez. Az ilyen típusú ügyek - ahogy azt az e tárgyban közzétett korábbi bírósági határozatok is mutatják - a választási bíráskodás bírói szempontból legösszetettebb és legmunkaigényesebb döntései, melynek gyakorlati és eljárási szabályai csak részben tekinthetők kialakultnak.
Az előzőekből talán látható, hogy a választási bíráskodásban egyaránt jelen vannak a régi és új kérdések, s ezekre az ilyen ügyekben eljáró bíráknak mindig az adott ügy keretei között kell végleges választ keresniük. A választási bíráskodás egyfajta megközelítésbeli útmutatóját a Kúria - szintén több mint száz évvel ezelőtt - egy határozatában így fogalmazta meg: "azon nagy fontosságú közjogi következményeknél fogva melyeket a képviselőválasztás érvényességét megtámadók fellépése maga után vonhat, jogosultságunknak... előfeltételei a bíróság által teljes szigorral ellenőrizendők."[2]■
Budapest, 2013. július
JEGYZETEK
[1] Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. KJK Budapest 1980. 330. oldal.
[2] Ruszoly József: i. m. 296. oldal.
Visszaugrás
