"Az alkotmányokat legcélszerűbb jövőbeni esős napokra
szóló előzetes elköteleződési aktusnak tekinteni"[1]
Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy a bemutatást egy személyes hangú megállapítással kezdjem: amikor először megláttam a könyvet, az volt az érzésem: de jó, ez most nagyon kellett, és aztán rögtön jött is a lelkiismeret-furdalás: ezt nekünk kellett volna megírnunk (ismét), a "Jogtudományi Intézetnek". Bár végül is a kötet társszerzője mégiscsak a Jogtudományi Intézet egykori professzora, akadémikus, és a kiadást a CEU mellett a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozta. Továbbá az 1995-ben az MTA Állam és Jogtudományi Intézete és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó által gondozott könyv (Sajó András: Az önkorlátozó hatalom) képezi a munka kiindulópontját, az anyagot Uitz Renáta és Sajó András újabb kutatásai formálják és egészítik ki. A kötet a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Bár a kézirat lezárásának ideje 2016. szeptember 1., a kötet világosan reflektál arra a társadalmi, politikai és tudományos környezetre, amely szükségessé teszi az alkotmányos demokrácia újabb igazolását. A magyar kiadás fordítás, Erdélyi Ágnes munkája, az angol nyelvű eredeti mű az Oxford University Pressnél jelent meg Constitution of Freedom: An Introduction to Legal Constitutionalism címmel 2017-ben.
1995-ben a kötet előzményének tekinthető munka, Az önkorlátozó hatalom magyarul született Sajó András tollából, és angol fordításáról később gondoskodott a szerző. A magyar jogirodalom számára veszteség, hogy jelen esetben már fordított volt a munka sorrendje, így a magyar nyelvű kötet nyelvezete a kiváló fordítás ellenére sem olyan, mintha Sajó András vagy Uitz Renáta írta volna, akik közismerten a szavak és a stílus nagymesterei. Cserébe a külföldi példák még gazdagabb tárháza tárul most elénk, a nemzetközi olvasóközönségnek szánt kötet a globalizálódó alkotmányjog tudományának mindenki számára olvasható mérföldköve lett.
A kötet a jogi alkotmányosságba ígér bevezetést. A szerzők e kifejezést a politikai alkotmányosság szakirodalmi koncepciójával szembeállítva használják egy aktuális szakirodalmi diskurzusba illeszkedve. Habár a "politikai alkotmányosság" szóösszetétel viszonylag gyakran előfordul a jogtudományi szakirodalomban, e kifejezésnek nincs konszenzusos jelentése - valójában különböző kontextusokban többféle értelemben használják. Összefoglalóan magyarázza a gondolkodás történetét Győrfi Tamás az Against New Constitutionalism című művében,[2] de az alkotmányosság jogi felfogására leselkedő veszélye-
- 339/340 -
ket számos szerző tárgyalja különböző megvilágításban.[3] Az illiberális demokrácia koncepciója hazánkban a kormányzati kommunikáció része lett, de a jelenség tudományos magyarázatát akár amerikai szerző tollából is olvashatjuk.[4] Az utóbbi elnevezéssel kapcsolatban megjegyzendő, hogy 2016 óta a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság keretein belül külön állandó kutatócsoportja van,[5] ám ez a terminus sem vált általánossá (sokan például oximoronnak tartják ezt a szóösszetételt, mint ahogy tautológiának a jogi alkotmányosság fogalmát).
Egyre több publikáció jelenik meg "populista alkotmányosság" címszó alatt, és ezekben a felfogásokban sokszor megjelenik a jogi és a politikai alkotmányosság vitája is.[6] Amerikában a vita a 2000-es évek fordulója óta elsősorban a bírói felülvizsgálatról szóló klasszikus vitához kapcsolódik, amelyben a "politikai alkotmányosság" nem pejoratív jelző, hanem olyan felfogást tükröz, amely mérsékelt legfelső bírósági szerepfelfogást támogat a bírói aktivizmussal szemben (nagyobb hangsúlyt adva a demokratikus legitimációval bíró döntéshozatali formáknak). A legújabb szakirodalmi vita elindítója Mark Tushnet 1999-ben megjelent Taking the Constitution away from the Courts című munkája volt.[7]
A demokráciafelfogások ma már klasszikusnak tekinthető vitáin túlmenően a politikai populizmus jogi hatásaival foglalkozó jogtudományi munkák az utóbbi években egyre nagyobb számban jelennek meg. Elsősorban a leíró, illetve összehasonlító tanulmányok jellemzők, s viszonylag kevés önálló elméletalkotó mű jelent meg (az első nagy hatású kísérletek főleg David Landauhoz és Jan-Werner Müllerhez kötődtek). Magyarországon 2015-re Pokol Béla és Halmai Gábor alkotmányjogász professzorok vitaindító írásai alapján a jogi versus politikai konstitucionalizmus kérdéskörében alapvető vita bontakozott ki elsősorban arról - az Alkotmánybíróság gyakorlatában és a magyar közjogjogtudományban egyaránt -, hogy mi a bírák, az alkotmánybírák feladata az ideális demokráciában, milyen mértékben korlátozhatják igazolható módon a demokratikus többséget. A vita a politikai konstitucionalizmus / jogi konstitucionalizmus kérdéseiben elmélyed, illetve végső soron a jelen formájában működő alkotmánybíráskodás igazolhatóságát kérdőjelezi meg.[8]
Újabban a politikai környezet változása és a szakmai viták hatására több olyan munka jelent meg, amely már kifejezetten a liberális alkotmányosság védelmében született, annak esélyeit vizsgálja, illetve módszereket ajánl eróziójának megakadályozására.[9] Ezek közé illeszkedik Sajó András és Uitz Renáta műve, hiszen amellett érvel, hogy bár göröngyösebb út vezet a szabadsághoz, mint a zsarnoksághoz, az elérhető nagyobb előnyök miatt érdemes inkább ezen az úton indulni.
A kötet 12 részből áll. Tankönyv módjára veszi sorra az alkotmányos demokrácia alapvető elvi tételeit és jogintézményeit. A könyv vállaltan előzményének tekintett monográfia, a Sajó András által jegyzett Az önkorlátozó hatalom ma is tananyag Magyarország több egyetemén, hiszen rendkívül olvasmányos módon, nagy meggyőzőerővel magyarázza el az olvasó számára azokat az alapvetéseket, amelyek az alkotmányos demokrácia igazolását és működésének alappilléreit jelentik. Az új, kiegészített, jelenkori alkotmányos kihívásokhoz adaptált kötet is kiváló tananyag lesz a felsőbb éves jogászok és alkotmányjogot tanuló egyetemisták számára.
A szerzők célkitűzése szerint az alkotmányosságba bevezető könyv első három fejezete foglalkozik az alkotmányok és az alkotmányosság elvi dilemmáival, azzal az igénnyel, hogy a politikai filozófiai megfontolások mellett a politikai gyakorlatot és a társadalmi folyamatokat is számba veszi, azaz a filozófiai és jogdogmatikai megfontolásokat politikai-társadalmi kontextusban értelmezi.
Alkotmány, alkotmányosság a kezdő fejezet, amely az alkotmányosság fogalmával indít. "Az alkotmányosság az állam viselkedésére vonatkozó előírások halmaza, az alkotmány pedig politikai-jogi konstrukció. Az alkotmányosság eszmé(nye)i bekerülhetnek az alkotmányba,
- 340/341 -
amely jogi kötőerővel bíró dokumentum."[10] Ez a jogi alkotmányosság rövid magyarázata. A kötet bár szinte kizárólag külföldi szakirodalomra támaszkodik, szövegdobozokban igyekszik az olvasó számára kiemelni a megkapó lényeget, könnyedebb, a jogászi szaknyelvtől eltérő stílusban, vagy éppen illusztrációként itt mutatja be a képletes példákat különböző állami gyakorlatokból. Szövegdobozban olvashatunk arról például, hogy a társadalom és az állam hogyan viszonyul egymáshoz, vagy arról, hogy mi az alkotmány kifejezésnek a gyökere és jelentésváltozásai. A szerzők álláspontja, hogy "ezeket az elvont kérdéseket a tények és a tapasztalatok alapján lehet megválaszolni".[11] Sajó András és Uitz Renáta korábbi munkái és szemlélete visszaköszönnek e kötetben. Sajó András egész kötetben hangsúlyozta azt, hogy az alkotmányos érzelmeknek milyen szerepük van az alkotmányok formálódásában,[12] Uitz Renáta pedig a történeti meghatározottságot kezdte kutatni pályája elején, és ma is hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy csak a történelmi és társadalmi kontextus általi meghatározottságban lehet az alkotmányos változásokat helyesen értékelni.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
