A Településszolgáltatási Egyesület, valamint a Településüzemeltetési Tanács szervezésében 2012. június 6-án a Duna Palotában került megrendezésre a XI. Településüzemeltetési Országos Szakmai Nap, melynek keretében az érintett felek délelőtt a plenáris ülésen, a délutáni órákban a több területre tagozódó szekcióüléseken vitathatták meg az aktuális kérdéseket, felmerült problémákat. A Településüzemeltetési Tanács 23 szervezetének mindegyik ága - Kormány, önkormányzati szövetségek, szolgáltatók, szakszervezetek, civil szerveződések - képviseltette magát a rendezvényen, amely a korábbi szokásoknak megfelelően kitűnő vita-, illetve egyeztető fórumként szolgált a napjainkban gyökeres változásokat megélő szereplőknek.
Megnyitójában Szarvas Tibor, a Tanács társelnöke a jelenlegi időszakot a '45 utáni, valamint a '90-es évek elején végbemenő fordulatokhoz hasonlította. "Forradalmi időket élünk" - fogalmazott, utalva arra, hogy a kormányzat és az önkormányzatok által kitűzött célok nem csak az önkormányzatok, a szolgáltatók életében is jelentős átalakuláshoz vezetnek.
A megfogalmazott szakmai célok között az állampolgárok életminőségének javítása szerepel, természetesen a feladatellátások hatékonysága követelményének figyelembevételével. Ezek között fontos a szolgáltatások ellátása, azok minőségének javítása (kiemelten a szelektív hulladékgyűjtés, víziközművek, vonalas infrastruktúra területei); a helyi közszolgáltatások elérhető áron történő biztosítása; a szolgáltatások biztonságának megteremtése és fenntartása; a közszolgáltatások fejlesztési hátterének megtartása, valamint az egységes jogi háttér megteremtése. Ezen kívánalmak megvalósítása nélkül a közszolgáltatások ellátásában olyan hiányosságok keletkezhetnek, amelyek akár politikai elégedetlenséghez is vezethetnek. Talán éppen ennek okán is, a közszolgáltatások átszervezése az állami felügyelet alá vonás irányába mutat.
A kihívás hatalmas, hiszen kevesebb forrás áll rendelkezésre a szolgáltatások megvalósításához. A kormányzat a tervezett feladatalapú támogatások kialakítása mellett elvárja, hogy az önkormányzatok a korábbinál nagyobb részt vállaljanak a lakossággal egyetemben, erősödik az öngondoskodás követelménye. Fontos, hogy az állampolgárok is magukénak érezzék a változásokat, támogatva ezt az igényt olyan letisztult rendszerek kialakításával, amelyben az átfedések, párhuzamosságok kiküszöbölése mentén hatékony feladatellátás jöhet létre.
Szarvas Tibor előadását a BM szakmai körökben jól ismert főosztályvezetője, Dr. Bekényi József követte.
Rövid, Ötv.-re (1990. évi LXV. törvény) vonatkozó bevezetőjében kifejtette, hogy bár a korábbi törvény sok éven keresztül a joggyakorlók szolgálatában állt és jól működő önkormányzati rendszert eredményezett, elsősorban a megváltozott gazdasági feltételeknek köszönhetően elengedhetetlenné vált a változtatások mihamarabbi bevezetése. Biztosította a jelenlévőket arról, hogy az önkormányzati működést ért, napjainkban gyakran megfogalmazott kritika nem a működtetőket illeti, hiszen a szakemberek a jogi háttérnek megfelelően sikeres munkát folytattak.
Mára azonban a rendszerben kialakult belső ellentmondások megszüntetése létfontosságú lett (a változások szükségszerűségét egyébként már a korábbi kormányzatok is hangsúlyozták). Hogy néhány példát említsünk, a differenciált hatáskör-telepítés, a főváros egységes városként történő kezelhetősége, a hatékonysági és méretgazdaságossági követelmények figyelembevétele, a számos kis lélekszámú település működésének ésszerűsítése, az oktatási és egészségügyi rendszerben keletkezett anomáliák felszámolásával kapcsolatos feladatok egy újrafogalmazott önkormányzati törvény bevezetését sürgették.
Bekényi József vázolta, hogy a kormányzat az átalakítást rendszerszerűen viszi végbe, miközben a hatékonyság megteremtésével párhuzamosan szem előtt tartja a régi értékek megőrzését: a demokratikus működést és a szervezeti önállóság fenntartását.
Az új önkormányzati törvény (Mötv.) célja, hogy az önkormányzati feladatellátás megfelelő keretek között történhessen, továbbá az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás révén az önkormányzatok a közfeladatokat a helyi sajátosságoknak megfelelően végezhessék.
A helyi közügyek ellátása tekintetében az új önkormányzati törvény kötelezettségként jeleníti meg a differenciált feladat-telepítést. Az előadó konkrét példaként emelte ki az eltérő adottságokkal rendelkező települések helyzetét. Magyarországon ma létezik 13 fős és 10 000-nél magasabb lakosságszámmal rendelkező község. Ezen települések gazdasági teljesítőképességén túl az ellátandó feladatok köre is heterogén képet mutat. A személyi, gazdasági, tárgyi és szakmai feltételeket is az eltérő adottságoknak megfelelően kell tehát kialakítani.
A kötelezően ellátandó feladatokon túlmenően a helyi önkormányzat vállalhatja helyi közügyek önálló megoldását is, ez azonban nem veszélyeztetheti a kötelező feladat- és hatáskörök ellátását, finanszírozására pedig vagy a saját bevételekből, vagy az erre elkülönített költségvetési támogatásokból van lehetőség.
Korábban a mérethatékonysági követelmények ellen hatott, hogy kisközségek nagyobb település feladatát átvállalták, majd ennek ellátásához költségvetési támogatást igényeltek. A nagyobb településen ennek köszönhetően kapacitásfelesleg keletkezhetett, ami még abban a szerencsés esetben sem nevezhető gazdaságosnak, ha a kisebb településen megfelelő volt a vállalt szolgáltatás kihasználtsága. Az új szabályozás szerint az átvállaláshoz a feladat jelenlegi címzettjének a hozzájárulása szükséges a fent említett kevésbé hatékony megoldások elkerülése érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
