Az Európai Unió szövetkezetekkel kapcsolatos politikájának és jogi szabályozásának meghatározó dokumentuma, az 1435/2003/EK tanácsi rendelet, - továbbiakban: Rendelet - az Európai Szövetkezet (SCE) statútumáról.[2]
Az Unióban, a szövetkezetekkel kapcsolatos jogalkotást - miként más társas vállalkozások esetében is - a meghirdetett belső piac maradéktalan megvalósulásának igénye motiválta. A belső piac kialakítása illetve az annak eredményeként jelentkező a Közösség egészére kiható gazdasági és szociális fejlődés két alapfeladat megoldását tette szükségessé. Az egyik feladat a kereskedelmi akadályok megszüntetése a másik pedig a közösségi léptékű termelési keretek megteremtése[3]. A "határokat átívelő" tranzakciók lebonyolítására vonatkozó általános igény kielégítését szolgálta a Tanács által elfogadott 2157/2001. számú rendelet, amely az "Európai Társaság (SE)" statútumáról rendelkezik. A rendelet a részvénytársaságok működési elveit tekinti zsinórmértéknek, ezért a szövetkezetek viszonylatában nem tekinthető irányadónak. A Tanács 2137/85. sz. (EGK) rendeletében az Európai Gazdasági Érdekcsoportosulás szabályait rögzítette. Bizonyos tevékenységek közös lebonyolításáról van szó azzal, hogy a vállalkozások saját autonómiájukat megőrzik. E jogforrás sem bizonyult megfelelőnek a szövetkezetek sajátosságaira figyelemmel.[4] A szövetkezeteket illetően azonban nyomatékosan fogalmazódott meg az az igény, hogy a "határokat átívelő", tehát nemcsak a helyi igényeket kielégíteni képes szervezeti jogi keretek között szövetkezetek alapítására is sor kerülhessen. Lényeges, hogy az európai szövetkezetekre irányuló jogalkotási folyamatot felgyorsította az ENSZ Közgyűlésének 88. plenáris ülésén 2001. december 19-én hozott azon határozata, amely felhívta a kormányokat arra, hogy a szövetkezetek számára olyan gazdasági környezetet teremtsenek, amelyben a szövetkezetek más társas vállalkozási formákkal egyenlő feltételek mellett alakulhatnak és működhetnek, sajátosságaik figyelembevétele mellett.[5]
A Rendelet - figyelemmel az előzőekben említett elvárásokra - az európai státusú szövetkezetek alapításának és működési rendjének előírásait tartalmazza. Az idevonatkozó általános érvényű megállapítás szerint, az Unió területén, európai szövetkezet (SCE) formájában szövetkezet alapítható, a Rendeletben foglalt feltételek mellett. Az SCE jogi személyiséggel rendelkező,[6] olyan szuprancionális társas vállalkozás, amelynek alapítására a közösségi jog biztosít lehetőséget, nem pedig a tagállamok belső jogrendszere. A Rendelet fő jellemvonása az, hogy a nemzetközi, különösen az európai szövetkezeti szabályozás alapjait képező dokumentumokban foglaltakat általában véve, megjeleníti.[7] Ily módon a Rendelet általában érvényre juttatja a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége[8] (továbbiakban: SZNSZ) által 1995-ben a Manchester-i Kongresszuson meghatározott nemzetközi szövetkezeti alapelveket,[9] szövetkezeti értékeket, tartalmában elfogadva az SZNSZ által meghatározott szövetkezeti fogalmat is. A Rendelet támaszkodik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2002. június 20-án elfogadott 193. számú Ajánlásában - továbbiakban: Ajánlás - megfogalmazottakra, amely a "Szövetkezetek támogatásáról szóló, 2002. évi Ajánlás" címmel került rögzítésre.[10]A Rendelet szem előtt tartja továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetének - továbbiakban: ENSZ - dokumentumaiban meghatározott, szövetkezeteket érintő álláspontokat is.[11]
Az angol szövetkezők [12] által a XIX. században megfogalmazott, napjainkra kikristályosodott és az SZNSZ által meghatározott általános rendező elvek illetve alapértékek értelmezéséhez az SZNSZ iránymutatást ad. Az SZNSZ állásfoglalása szerint ugyanis a szövetkezeti értékek gyakorlati alkalmazásának zsinórmértékét jelentik a nemzetközi szövetkezeti alapelvek. Az elvek jelentősége abban is meghatározható, hogy a társas vállalkozások közül az minősül valódi szövetkezetnek, amely szövetkezet alapítása és működése során elfogadja az alapelveket. A nevesített szövetkezeti értékek pedig a következők: - az önsegély; - az egyéni felelősség; - a demokrácia; - az egyenlőség; - az igazságosság és a - szolidaritás. A szövetkezetek ezeken az értékeken nyugszanak, alapításuk és működésük során.[13] A nemzetközi szövetkezeti elvek és értékek tartalmi "összeforrottságát" azért kell hangsúlyozni, mert az elvek és az értékek közötti koherenciának köszönhetően jeleníti meg a nemzetközi szövetkezeti szabályozás, így értelemszerűen a Rendelet, de a hatályos magyar törvény is azokat a szövetkezetspecifikus jellemvonásokat, amelyek a szövetkezetet megkülönböztetik más társas vállalkozásoktól.
Az ILO Ajánlása, illetve az ENSZ vonatkozó dokumentumai a nemzetközi szövetkezeti elveket és értékeket kiindulópontként kezelik és ezekhez az általános tételekhez képest tartalmazzák az adott nemzetközi szervezet állásfoglalását, iránymutatását, felhívását a szövetkezetekkel kapcsolatban. Lényegében a három nemzetközi szervezet (SZNSZ, ILO, ENSZ) szövetkezeteket érintő felfogása - a kiindulópont azonosságából fakadóan - egybeesik. Különösen erőteljesen mutatkozik ez meg például az európai szövetkezet céljának és fogalmának rendeletbeli meghatározásánál. Erre még visszatérünk.
A Rendelet általános jellemzésénél lényeges, hogy az tartalmazza, azokat az új szabályozási megoldásokat is, amelyek ugyan részben áttörik a nemzetközi szövetkezeti alapelvek hagyományos tartalmát - de lehetővé teszik a szövetkezetek számára az optimális működést, a versenyképességük megtartásával.[14] Összességében a rendeletbeli szabályozás általában tükrözi a szövetkezet kettős arculatát, vagyis azt a jellemvonást, amely szerint a szövetkezet tagjai számára a gazdasági előny megszerzése mellett, szociális előmenetelt is biztosít. Ez azt jelenti tehát, hogy az SCE vegyes motiváltságú célkitűzést jelenít meg, nevezetesen a gazdasági célkitűzéssel egyidejűleg, a szociálpolitikai célkitűzéseknek is szerepe van.
Az előzőekben tárgyalt tényezőkre figyelemmel a Rendelet általános jellemvonásainak áttekintése már önmagában is figyelemreméltó tanulságokkal szolgálhat, a nemzetközi de különösen az európai szövetkezeti szabályozás tartalmára nézve. Ezen túlmenően azonban, indokolt a Rendelet egyes előírásainak összevetése a közelmúltban hatályba lépett "A szövetkezetekről szóló" 2006. évi X. törvény rendelkezéseivel.[15] Az összehasonlító elemzés rávilágít a magyar szabályozás színvonalára, esetleges továbbfejlesztési lehetőségére és segítséget nyújthat a jogszabály gyakorlati alkalmazása során is.
A Rendelet egyes szabályozási területeinek értékelő elemzése, a magyar hatályos szövetkezeti törvényre figyelemmel, azért is aktuális, mert a jogharmonizációs feladatok körében, sor került a Rendelet adaptálására a magyar jogrendszerbe. A Parlament elfogadta a 2006. évi LXIX. törvényt, amely "Az Európai Szövetkezetről" szól.
A "határokat átívelő" szövetkezés megvalósítására figyelemmel a Preambulum értelmében a Rendelet elsődleges célja az, hogy természetes személyek, akiknek lakóhelye különböző tagállamban van illetve jogi személyek, akiknek székhelye különböző tagállamba került bejegyzésre SCE-t hozhassanak létre. Lehetséges SCE alapítása, két működő szövetkezet egyesülése révén, avagy egy nemzeti jog alapján működő szövetkezet átalakulásával, mégpedig előzetes felszámolás nélkül akkor, ha a szövetkezet alapszabályban rögzített székhelye és a központi ügyvezetése egy adott tagállamban van, de leányvállalata illetve egy szervezeti egysége egy másik tagállam területén folytatja a tevékenységét.[16]
A Rendelet az SCE célját, általános érvénnyel - az SZNSZ állásfoglalásában illetve az ILO Ajánlásában megfogalmazottakra támaszkodva - a Preambulumban határozza meg[17], majd a részletes rendelkezések között egészíti azt ki. A Preambulum szerint az SCE elsődleges célja, tagjai előmenetelének biztosítására irányul. Az SCE azért kerül alapításra, hogy tagjai szükségleteit elégítse ki és/avagy gazdasági illetve társadalmi tevékenységük eredményes gyakorlásában, fejlesztésében nyújtson segítséget. Az SZNSZ Manchester-i állásfoglalása a szövetkezet fogalmát a következőképpen határozta meg: "A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális szükségleteiket és törekvéseiket közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalat útján megvalósítsák".[18] Ha az SCE céljára vonatkozó előírást összevetjük az SZNSZ általi meghatározással nyilvánvaló, hogy a két dokumentum azonos szellemiségű a szövetkezet lényegét illetően. A Rendeletben "Általános Rendelkezések" címszó alatt rögzítésre kerül a célkitűzés megvalósításának módozata is.[19] Az SCE a tagok, gazdasági és társadalmi előmenetelét a velük kötött áruszállítási avagy szolgáltatási szerződésben foglaltak szerint biztosítja. E körben lehetőség nyílik arra is, hogy a tagok az SCE által avagy az SCE megbízásából folytatott munka elvégzésére vállaljanak szerződésben meghatározott kötelezettséget. Abban az esetben, ha az alapszabály másképp nem rendelkezik, az SCE tevékenysége csak a tagok előmenetelét szolgálhatja, továbbá az üzleti tevékenységben, csak a tagok vehetnek részt.
Az SCE célját megfogalmazó előírásokat értékelve, azt kell megállapítani, hogy a célkitűzés érvényre juttatja a szövetkezet azon specialitását, amely megkülönbözteti a szövetkezetet más társas vállalkozásoktól. Arról van szó ugyanis, hogy a szövetkezet alapításának célja, nem elsődlegesen a tőkekoncentráció révén elérhető nyereségszerzés, hanem a tagok előmenetelének elősegítése, mégpedig akként, hogy ők maguk is közreműködnek az alapítási célkitűzés elérése érdekében. A tagok egyéni, személyükben rejlő adottságai, lehetőségei összpontosulnak a részükről történő közreműködés által, egy szervezeti jogi keretbe, a szövetkezetbe.
A rendeletalkotó az SCE céljának kimunkálásakor követte az európai szövetkezeti szabályozás hagyományait, elfogadva, az európai magánjogászoknak és a szövetkezet-elmélet képviselőinek idevonatkozó nézeteit. E körben ki kell emelni, hogy a magyar magánjogászok egybehangzó álláspontot képviseltek a tekintetben, hogy a szövetkezet a tagjai javát szolgálja. Különösen markáns álláspontot fogalmazott meg Nagy Ferenc, "A Szövetkezetek alapelve" című akadémiai székfoglaló értekezésében.[20] Felfogása szerint "...annyi kétségtelen, hogy a szövetkezetnél a tagok körén túl való üzletkiterjesztés csak mint kivétel szerepel; szabály szerint és elvileg maguk a tagok azok, a kiknek közvetlen szolgálatában a szövetkezet áll. Ebben fekszik a szövetkezet tulajdonképpeni súlypontja, ez a főkritérium, mely a szövetkezeteket minden más társasági alaktól lényegesen megkülönbözteti". A magyar 1875. évi XXXVII. törvénycikk - Kereskedelmi Törvény - (továbbiakban: KT.) megalkotása során, a szövetkezet céljának rögzítése, szintén az előzőekben kifejtettekkel hasonló felfogásban történt.[21] A német szövetkezetelmélet, így például Neudörfer is azt az értékelést adta, hogy a szövetkezetet az különbözteti meg más formációktól, hogy a szövetkezet a gazdasági feladatait a tagság javára látja el.[22] Az 1889. évi május 1-jén hatályba lépett német szövetkezeti törvény értelmében, a szövetkezet alapításának célja, ugyancsak a tagok előmenetelének biztosításában került megjelölésre.[23] A szövetkezet tagjainak keresetét vagy gazdaságát segíti elő, mégpedig közös üzemmel. ("mittels gemeinschaftlichen Geschäftsbetriebes")
A szövetkezet alapítási céljára vonatkozó elemzési körben az is figyelemreméltó, hogy 1998-ban "A szövetkezetek és a gazdaság globalizációja" elnevezésű[24] dokumentumban az SZNSZ tisztán és világosan, szinte ugyanazt az álláspontot képviselte a szövetkezet specifikumára nézve, amelyet az európai magánjogászok már csaknem száz éve megfogalmaztak. Az SZNSZ álláspontja a dokumentumban az, hogy: "a szövetkezet abban különbözik az egyéb kereskedelmi szervezetektől, hogy fő célkitűzése a tagok szolgálata...". Nem érdektelen, hogy ezen túlmenően, szövetkezetspecifikus ismérvnek minősíti az SZNSZ a helyi közösség valamennyi tagjának megsegítését, a szövetkezet által, mégpedig a számukra nyújtott előnyökkel. Ezzel a szövetkezet közösségformáló sajátosságára mutat rá az állásfoglalás. Ez a sajátosság a gyakorlatban - véleményünk szerint - a szövetkezeti alapértékek, így különösen a szolidaritás értékének mentén kerülhet előtérbe.
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény a Rendeletben illetve a nyugat-európai szövetkezeti szabályozásban, továbbá az SZNSZ illetve az ILO vonatkozó dokumentumaiban megfogalmazott szövetkezet alapítási célkitűzést rögzíti - követve ezzel a magyar magánjogi szabályozás hagyományait is. Álláspontunk szerint ugyanakkor, a magyar jogalkotó a Rendeletben rögzített szövetkezet alapítási fő célkitűzéseket alapul véve, azokat helyesen konkretizálta. A magyar törvény ugyanis, kifejezetten felsorolja azokat a területeket, ahol a tagi szükségletek kielégítését kell, hogy biztosítsa a szövetkezet.[25] A szövetkezet célja a magyar szabályozás értelmében az, hogy tagjai gazdasági és társadalmi, így különösen kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi szükségleteinek kielégítését segítse elő. Véleményünk szerint a magyar szabályozás tartalmából - a Rendeletben foglaltakhoz képest - erőteljesebben tűnik ki azon szövetkezetspecifikus ismérv, amely szerint a szövetkezet alapítási célkitűzése kettős természetű. A tagok gazdasági előmenetele mellett, a szövetkezet alapítást az is motiválja, hogy a tagok más, az életminőségüket meghatározó területeken jelentkező igényeinek kielégítésére megfelelő lehetőség nyíljon. A gazdasági szektor mellett, azok a más területek, amelyek a szövetkezeti tagok számára fontosak lehetnek, világos taxációval nyernek rögzítést a magyar törvényben.
A Rendelet - álláspontunk szerint helyesen - a szövetkezés fogalmát, más társas vállalkozások viszonylatában határozza meg. A Preambulum értelmében, az alapításnál az alanyi kör - miként általában más formációk esetében is - kettéhasad, azaz természetes személyek csoportja és jogi személyek is lehetnek alapító tagok, a Rendeletben foglalt előírások betartása szerint. A szövetkezet sajátossága - a fogalmi meghatározás szerint - az, hogy más piaci szereplőkhöz képest, eltérő működési alapelvei vannak. Ezen alapelvek közül, kiemelésre kerül a demokratikus felépítés és ellenőrzés tétele, továbbá a szövetkezet által elért nyereség tagok közötti speciális felosztásárról szóló alapelv. Az utóbbi alapelv, vagyis a rendelkezésre álló nyereség felosztására vonatkozó specialitás adja a szövetkezet gazdasági lényegét, amelyet a jogi szabályozásban meg kell jeleníteni.
A szövetkezet gazdasági tartalmának lényege az angol szövetkezők által, 1844-ben kimunkált "Rochdale-i - plan"-ban nyert először megfogalmazást. Ennek értelmében a szövetkezet és a tagok közötti, az ún. belső ügyletekre nézve egy különleges rendező elv működik, a visszatérítés elve. A visszatérítés elve a belső ügyletekben azt jelenti, hogy a tag vagyoni előnyt elsősorban olyan mértékben szerez a szövetkezettől, amilyen mértékben aktívan közreműködött a gazdálkodás során.[26] Kuncz Ödön [27] - hasonlóan más, korabeli és jelenkori elemzők felfogásához - egyértelműen fogalmazta meg, hogy a szövetkezet fő specialitása a visszatérítés rendszerében határozható meg. Álláspontja szerint: "...A vásárlási visszatérítés gondolatában benne van ... a szövetkezet gazdasági és jogi magja, lényege is". A jelenkori elemzők közül van aki az Unió marketing-szövetkezeteinek[28] szabályozását vizsgálva állapítja meg, hogy elsősorban a visszatérítés elvén nyugszik a szövetkezeti tag vagyoni előmenetele.[29] Más elemző, a fogyasztási szövetkezetek működési elveit értékelve mutat rá a visszatérítés rendszerének fontosságára, egyértelműen szövetkezetspecifikus voltára.[30]
Az előzőekben kifejtettek értelmében, meg kell állapítani, hogy az angol szövetkezők által bevezetett gazdasági tartalom - azaz a visszatérítés rendszere - a mai európai szövetkezetek működését is meghatározza, miként meghatározta több mint száz éve a szövetkezetek gazdálkodását Európában. Nem tekinthető véletlennek tehát az, hogy az SZNSZ Manchester-i Kongresszusa - a Kuncz-féle értékeléssel és a jelenkori elemzők véleményével hasonló felfogásban - a nemzetközi szövetkezeti alapelvek között 3. alapelvként sorolta fel "A tagok gazdasági részvétele" elnevezésű elvet.[31]
Az SZNSZ az elv tartalmának tisztázásakor vagyoni kérdésekre koncentrált, nevezetesen a következőkre:
- a tagok hozzájárulására a szövetkezeti vagyonhoz illetve a tagok szerepére a vagyon működése során;
- a szövetkezeti tőke összetételére;
- a tagsági jogviszony létrehozásának vagyonjogi kérdésére és az abból fakadó vagyoni előny szerzésére;
- a többlet felosztásának módozataira.
Az alapelv értelmezése során kinyilvánításra került, hogy a tagok a szövetkezet vagyonához igazságosan járulnak hozzá, a működés során pedig azt, demokratikusan ellenőrzik. Általában a szövetkezet tőkéjének bizonyos része, a szövetkezet közös tulajdona. A tagsági jogviszony érvényes létrehozásához, feltételként megszabott vagyoni hozzájárulás esetén általában vagyoni hozzájárulás-alapú, korlátozott mértékű osztalék jár. E körben az is lehetséges, hogy az ellenszolgáltatás a tagok számára kizárásra kerül. A többletet három célra fordíthatja a szövetkezet. A három lehetséges cél közül bármelyik választható, a szövetkezet fejlesztése érdekében. Így például lehetséges a többletből a tartalék képzése, amelynek egy hányada oszthatatlan. Mód van arra, hogy a tagok részesedést kapjanak a szövetkezettel folytatott üzleteik azaz aktív közreműködésük arányában. A tagok jogosultak arra is, hogy a többletet más, általuk jóváhagyott tevékenységre fordítsák.
A tagsági jogviszony érvényes létrehozásának feltétele, illetve a szövetkezet gazdasági lényegét megjelenítő "A tagok gazdasági részvétele" elnevezésű nemzetközi szövetkezeti alapelv között összefüggés van. A tagi statusra nézve, a gazdasági lényegből ugyanis az következik, hogy a tag egyidejűleg tulajdonosa és ügyfele is a szövetkezetnek. A Preambulum értelmében, az SCE tagjainak egyidejűleg fogyasztóknak, alkalmazottaknak vagy szállítóknak is kell lenniük, avagy más módon kell közreműködniük az SCE tevékenységében. A szövetkezeti tagsági jogviszony komplex volta alapján, annak érvényes létrehozatalához a tagnak kettős kötelezettséget kell vállalnia. Egyrészről személyes aktív közreműködésre köteles a szövetkezet gazdálkodásában, másrészről a tőkeképzés biztosítása érdekében vagyoni betétet kell rendelkezésre bocsátania. A vagyoni betét alapján, őt ugyancsak megilleti vagyoni előny azzal azonban, hogy ez a vagyoni előny korlátozott mértékű osztalékként jár számára. A szövetkezet gazdasági tartalma a fentiek szerint tehát két támpilléren nyugszik: a visszatérítés rendszerén és a vagyoni betét-alapú, ám korlátozott mértékű osztalék elvén. Ennél az elemzési körnél azt kell megállapítani, hogy a Rendelet, a szövetkezet gazdasági tartalmát - helyeselhetően - az SZNSZ által megfogalmazott, a Rochdale-i hagyományokon nyugvó nemzetközi szövetkezeti alapelv figyelembevételével jeleníti meg, tekintettel a nyugat-európai szövetkezeti szabályozásra is. E vonatkozásban a rendeletalkotó felfogása szerint, a szövetkezet fogalma és annak célja összetapad. A Preambulum általános érvénnyel tartalmazza ugyanis, hogy az SCE-nek a célját, azaz a tagok vegyesmotiváltságú előmenetelének biztosítását meghatározott elvekkel összhangban kell elérnie.[32] A nevesített elvek közül több a visszatérítés gondolatán alapszik. Ezek az elvek a következők:
- az SCE működése során, a tagoknak kölcsönösen előnyt biztosít, mégpedig akként, hogy valamennyi tag részvétele arányában jut előnyhöz az SCE tevékenységéből,
- a kölcsönök és a részjegytőke kamata korlátozott,
- a nyereséget az SCE-vel folytatott üzleti tevékenység arányában kell felosztani, avagy célhozkötötten vissza kell tartani. A visszatartás célja: a tagok szükségleteinek kielégítése
- felszámoláskor a nettó vagyont és a tartalékot a "pártatlan felosztás" elve alapján kell felosztani. Ez azt jelenti, hogy egy olyan másik szövetkezetnek kell átadni, amelyik hasonló célkitűzéssel alakul, avagy hasonló általános érdekeket szolgál. A "nyereségorientált" szemléletű felosztás nem engedhető meg.
Szövetkezetspecifikus alapelvek közé sorolja még a Rendelet "az egyén elsődlegességének alapelvét", amelyet - a főszabályként érvényesülő - "az egy tag egy szavazat" elve jelenít meg. Főszabályként minden tagnak egy szavazata van, vagyis a szavazati jog független a tag vagyoni hozzájárulásának mértékétől. Lényeges azonban, hogy abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam jogszabályai azt megengedik, az alapszabályok a szavazati jogra nézve különleges tartalmú rendelkezéseket is rögzíthetnek. Abban az esetben ugyanis, ha valamely tag a szövetkezet működésében jelentős mértékben vesz részt, mégpedig nem tőkehozzájárulással, akkor alapszabályi rendelkezés nyomán ezt a tagot bizonyos számú szavazat megilletheti. A szövetkezeti sajátosságok figyelembevételét jelenti azonban, hogy egy tag, ebben az esetben sem rendelkezhet ötnél, avagy a szavazatok 30%-nál több szavazattal. A Preambulum kiemeli, hogy a súlyozott szavazás lehetséges azért, hogy a tagok hozzájárulása az SCE működéséhez - korlátozott mértékben ugyan, de tükröződjék a döntéshozatali eljárás során.
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény, hasonlóan a Rendelet szabályozási felfogásához, a szövetkezet meghatározásánál két szövetkezetspecifikus alapelvet rögzít fogalmi elemként. E szerint a szövetkezet, meghatározott összegű részjegytőkével alapított, olyan jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely a változó tőke és a nyitott tagság elvei szerint működik.[33] A szövetkezet jogi személy. A szövetkezetnek - ahogyan az előzőekben ezt részletesebben kifejtettük - a célja az, hogy tagjai különböző gazdasági és/avagy társadalmi és/avagy szociális szektorokban jelentkező igényeit kielégítse illetőleg kielégítését elősegítse.
A magyar szabályozás, hasonlóan a Rendeletben foglaltakhoz, meghatározza az úgynevezett másodlagos szövetkezet fogalmát is.[34] Abban az esetben ugyanis, ha a szövetkezetet kizárólag más működő szövetkezetek alapítják és működtetik, akkor másodlagos szövetkezetekről van szó.
A magyar törvény az általános szövetkezeti fogalomra támaszkodva, bevezeti a szociális szövetkezet fogalmát.[35] A szociális szövetkezet az általános, valamennyi szövetkezetre jellemző célkitűzéseken túl, speciális céllal alakul és működik. A szociális szövetkezet célja az, hogy a munkanélkülieknek illetve a szociálisan hátrányos helyzetű tagjainak munkafeltételeket biztosítson és szociális helyzetük jobbátételében más módokon is segítséget nyújtson. A szociális szövetkezet az általános szövetkezeti fogalom alapján alapításra kerülő olyan szövetkezet is, amely iskolaszövetkezetként működik. A szociális szövetkezet fogalmának bevezetése a magyar szövetkezeti szabályozásba, helyesnek tekinthető. Ez a szabályozási felfogás harmonizál az Európai Unióban elterjedt illetőleg az Európai Unió által 1989-ben hivatalosan elismert, szociális gazdaság[36] elméletével is. A gazdaság szektoriális felosztását tárgyaló, franciák által kimunkált koncepció szerint, a gazdaságnak a "magántőkések" és a "közvállalatok" szektorán túl működik egy harmadik szektora is. E harmadik szektor más elnevezéssel a szociális gazdaság, amelynek szereplői között az egyesületek az önsegélyező szervezetek, MRP társaságok, az alapítványok mellett jelen vannak a szövetkezetek is. A harmadik szektor piaci szereplői egymással együttműködve jelenítik meg a "szociális gazdaságot". Fontos, hogy a szociális gazdaság fogalmát 1989-ben az Európai Unió hivatalosan elismerte. Figyelemreméltó, hogy jó néhány országban, így Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában, Írországban, Svédországban, de az Európai Unió intézményeinek körében is a szociális gazdaság szereplőinek minősítik a szövetkezeteket.[37] A szociális gazdaság Unió általi hivatalos elismerése, illetve a magyar szabályozásban a szociális szövetkezet előírásainak megalkotása általában véve tükrözi az SZNSZ, illetve az ILO már említésre került dokumentumaiban foglaltakat, de erőteljesen jeleníti meg az ENSZ szövetkezetekkel kapcsolatos álláspontjának szellemiségét is. Különösen vonatkozik ez az 1994. dec. 23-i, 45/155. sz.-ú "A szövetkezetek szerepe az új gazdasági és társadalmi irányzatok fényében" című közgyűlési határozat tartalmára.[38] Ez a közgyűlési határozat ugyanis a szövetkezetet - annak valamennyi fajtáját - minden ország gazdasági és társadalmi fejlődését alapvetően meghatározó formációjaként jelöli meg. Konkrétabban a szövetkezeteket olyan "nélkülözhetetlen tényezőnek" minősíti a közgyűlési határozat, amelyek a gazdasági és társadalmi fejlődésben alkalmasak a társadalom valamennyi csoportjának az összefogására. Nevesítésre kerülnek a következő csoportok: - a nők; - a fiatalok; - "a fogyatékos személyek"; - az idős korosztály.
Összefoglalásképpen az rögzíthető, hogy a Rendelet, illetve A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény a szövetkezet célját és fogalmát a nemzetközi szövetkezeti alapelvekre és értékekre, a nyugat- európai szövetkezeti szabályzás hagyományaira támaszkodva állapította meg. Az SCE célja és fogalma valamint a magyar szabályozásban a szövetkezet célja és fogalma tükrözi az SZNSZ, illetve az ILO szövetkezeti definíciójának szellemiségét. A rendeletalkotó és a magyar jogalkotó szabályozási felfogása alapvetően azonos. Különös figyelmet érdemel, hogy mindkét szabályozás "A tagok gazdasági részvétele" elnevezéssel megállapított nemzetközi szövetkezeti alapelvet, - amely lényegében a szövetkezet gazdasági tartalmáról szól - megfelelően érvényre juttatja. E tekintetben kiemelendő, hogy a gazdasági és a jogi tartalom összefüggést mutat. Lényegretörően az állapítható meg, hogy az SCE célja és fogalma egyértelműen szövetkezetspecifikus elemeket tartalmaz. Általában véve ugyanez vonatkozik a magyar törvényre is. A magyar szabályozásnál azonban rámutatunk arra, hogy a szövetkezeti célok megfogalmazásnál a jogalkotó - a Rendelethez képest erőteljesebben jeleníti meg a szövetkezet kettős arculatát. Lényeges az is, hogy a magyar törvény az általános szövetkezeti fogalomra alapítottan - véleményünk szerint helyesen - bevezeti a szociális szövetkezet fogalmát.[39]
A szövetkezetbe történő jogszabályszerű tőkebevonás igényének a Rendelet - álláspontunk szerint - megfelelően eleget tett, a "befektetői tag" státusára vonatkozó szabályok megalkotásával. Lényegében arról van szó, hogy a rendeletalkotó az SCE tagjainak körét két csoportra bontotta. A Rendelet megkülönböztet rendes tagokat és ún. befektető tagokat. A két csoporthoz rendelt előírások tartalma nem esik egybe.
A Rendelet I. fejezet 14. cikkében foglaltak lehetővé teszik az ún. nem felhasználói minőségben történő tagsági jogviszony létesítését.[40] Abban az esetben ugyanis, ha egyes tagok a szövetkezet működése során a szolgáltatásokat nem veszik igénybe, vagy a termékek előállításában nem vesznek részt, akkor befektetőnek minősülnek. A tagsági jogviszony alanyi körére nézve az az irányadó, hogy ha az alapszabályok másként nem rendelkeznek, természetes és jogi személyek is lehetnek befektető tagok. A befektető tagoknál a tagsági jogviszony érvényes létrehozásához - a rendes tagi státushoz képest - egy eljárásjogi korlátot tartalmaz a Rendelet. A befektetőnek minősülő tagok tagsági jogviszonyának érvényes létrehozatalához ugyanis a közgyűlésnek, vagy a közgyűlés által megbízott más szervnek a jóváhagyása szükséges. Lényeges előírás, hogy alapszabályi rendelkezések szerint a befektető tagok is rendelkezhetnek szavazati joggal, azonban a szavazati jog pontos tartalmára nézve a szövetkezet székhelye szerint illetékes tagállam jogszabályi rendelkezései az irányadók. A rendelet azonban tartalmaz egy korlátot a befektetői tagok együttes szavazati jogára vonatkozóan[41]. A befektetői tagok együttes szavazati joga ugyanis nem haladhatja meg az összes szavazat 25%-át.
Az egyes európai szövetkezeti szabályozásokban ugyancsak ismert a ún. nem közreműködő tag kategóriája. Így pl. a belga szabályzásban a nem közreműködő tagok a szövetkezet rendelkezésére bocsátott pénzbeli betét után realizálhatnak vagyoni előnyt.[42] Abban az esetben, ha az ún. nem közreműködő tagok a szövetkezetnek tagi kölcsönt nyújtanak, ugyancsak hozamban részesülnek. Erre a konstrukcióra erőteljesen irányadók az értékpapírból realizálható bevételekre vonatkozó szabályok.[43] A francia szövetkezeti szabályozás így az agrárszövetkezetekről szóló 1972. évi június 27-én hatályba lépett törvény szintén szabályozza az ún. "társult tagok" kategóriáját. A társult tagok felelősségének mértéke, és a felelősség időtartama körében az irányadó szabály az, hogy a társult tagok a rendelkezésre bocsátott vagyoni betétjük mértékének erejéig felelnek, mégpedig 5 éves időtartamig. A társult tagok vagyoni előnyének szabályozására nézve több lényeges elem érdemel különös figyelmet, ezek a következők: a társult tagok visszatérítést nem kapnak; vagyoni betétük után azonban magasabb hozam illeti meg őket, mint a rendes tagokat; a vagyoni előny kifizetése elsőbbséget kap a rendes tagok vagyoni előnyéhez képest. A társult tagok szervezeti és szavazati jogai korlátozottak a rendes tagokhoz képest.[44]
Az Európai Unió és az egyes európai tagállamok szövetkezeti szabályozásában a befektetői tagok jogállásáról foglaltak megfeleltethetők a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) - már említésre került - Ajánlásában rögzítetteknek. Az Ajánlás a "Hatály, Fogalom-meghatározás, és Célkitűzések" címszó alatt olyan intézkedések foganatosítását javasolja, amelyek a szövetkezetek lehetőségeinek elősegítését biztosítják, mégpedig a szövetkezetek valamint a tagságuk érdekei szerint függetlenül attól, hogy a szövetkezeteknek milyen a fejlettségi szintjük. Az Ajánlás szerint a szövetkezeteket és tagságukat segíteni kell: - az "üzleti erő" fejlesztésében, ide értve a vállalkozói és a vezetési készségeket; - a versenyképességük kiterjesztésében, ami egyidejűleg a piacokhoz, valamint az intézményes finanszírozáshoz való hozzáférést is biztosítja; - a megtakarítások és a befektetések összegszerűségének emelésében.[45] A szövetkezetbe történő tőkebevonás a befektetői tagok által azt eredményezheti, hogy az Ajánlásban megfogalmazottak optimálisan valósuljanak meg. A nemzetközi példák elemzésekor azt is meg kell azonban említeni, hogy a befektetői tag "korlátok nélküli" szabályozása a szövetkezet gazdasági tartalmát és jogi természetét megváltoztathatja. Amennyiben a szabályozás nem kellően átgondolt, úgy a szövetkezet a befektetői tag intézményével jelentősen közelíthet az elsősorban tőkeegyesítésre szerveződő társas vállalkozásokhoz, így különösen a részvénytársasághoz. Egyet kell érteni tehát azokkal az elemzőkkel, akik a befektetői tagi státus ún. intézményes bevezetésére nézve garanciális szabályokat fogalmaztak meg.[46]
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény a rendes tagsági jogviszony mellett a befektetői tagi státust szintén bevezette,[47] oly módon, hogy - az előzőekben említett - garanciális szabályoknak eleget tett. A magyar szabályozás értelmében, az alapszabály rögzíti a befektetői tag felvételére vonatkozó előírásokat azzal, hogy a tag felvételéről ebben az esetben a közgyűlés dönt.[48] A jogalkotó e körben helyesen, egy megszorító szabályt fogalmaz meg. Szociális szövetkezetnek befektető tagja nem lehet, ez ugyanis nyilvánvalóan ellentétes lenne a szociális szövetkezet célkitűzésével és működésével.[49] A befektető tag csak vagyoni hozzájárulást bocsájt a szövetkezet rendelkezésére, amelynek ellentételeként befektetői részjegyet jegyez. A befektetői részjegy eredményes gazdálkodás esetén, a befektetői részjegy összegének arányában, az adózás utáni eredményből részesedésre jogosít. A befektető tag ugyanilyen mértékben köteles a veszteséget is viselni. A befektetői tagok száma, az össztagokhoz képest, illetve a befektetői tőke névértéke a részjegytőke viszonylatában korlátozásra kerül. A befektetői tagok száma ugyanis nem haladhatja meg az összes szövetkezeti tag számának 10%-át, a befektetői részjegyek névértéke pedig nem lehet több, mint a részjegytőke 30%-a. Ezeken az előírásokon túlmenően, a befektetői tag tagsági viszonyának tartalma - főszabályként - azonos a rendes tagok jogaival és kötelezettségeivel.[50] Három szabályozási tárgyi körben azonban eltérést fogalmaz meg a törvény. Ezek az eltérések a következő tárgyi körökre vonatkoznak: a befektetői tag pénzbeli hozzájárulásának teljesítési idejére; a személyes közreműködés kötelező voltára; a befektetői részjegyek átruházására.
A befektetői tagnak nincs lehetősége úgynevezett halasztott teljesítésre. Alapítás avagy működés során belépéskor a pénzbeli hozzájárulás teljes összegét be kell fizetnie. Ez - a rendes tagokra megállapított előíráshoz képest szigorúbb - rendelkezés kiegyensúlyozásra kerül azzal, hogy a beruházó tag személyes közreműködésre nem kötelezhető.[51] A rendes tag - ahogyan azt már több ízben említettük - személyesen közreműködni köteles a szövetkezet gazdálkodása során. A befektetői részjegy átruházása pedig - a rendes tagokhoz képest - szélesebb alanyi körben lehetséges. A befektetői részjegy ugyanis érvényesen átruházható szövetkezeti tagra, a szövetkezetbe belépni kívánó személyre, továbbá befektető tagra és a szövetkezetbe belépni kívánó leendő befektető tagra is.
Álláspontunk szerint A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény megalkotása során, az a helyeselhető szabályozási szemlélet érvényesült, amely alapján törvényi rendelkezésekkel kell biztosítani az átlátható tőkebevonás lehetőségét a szövetkezetbe. Helyeselhető és a Rendeletben foglaltakkal harmonizál az is, hogy a befektetői tagokra nézve a jogalkotó korlátokat illetve a rendes tagokhoz képest szigorúbb tartalmú előírásokat fogalmaz meg. Összességében az állapítható meg, hogy a befektetői tagsági jogviszony szövetkezeti törvénybe történő bevezetésével, megnyílik a lehetőség, a szövetkezetbe való jogszabályszerű tőkebevonásra. A befektető tagok jogállására megalkotott korlátozó rendelkezések pedig nyilvánvalóan a szövetkezet - más társas vállalkozásokhoz képest - különös természetének megőrzése irányába hatnak.[52]
A szövetkezeti tagok felelősségét a Rendelet - főszabályként - a korlátolt felelősség előírásával állapítja meg. Az SCE alapításakor a tagok felelőssége az általuk jegyzett részjegy összegének mértékéhez igazodik.[53] E főszabály alól, kivételt jelent az az eset, amikor az alapszabály ettől eltérő tartalmú rendelkezést állapít meg.
Ha az SCE tagjainak felelőssége korlátozott, akkor ezt fel kell tüntetni az SCE elnevezésében.[54]
A szövetkezetről szóló 2006. évi X. törvény, a Rendeletben foglaltakhoz képest, a szövetkezeti tag felelősségére nézve, egy kevésbé rugalmas szabályozási felfogást jelenít meg. E körben ugyanis, a 70. §-ban az kerül rögzítésre, hogy a szövetkezet tartozásaiért a tag a részjegyével - befektetői tag esetében: a befektetői részjegyével - felel. A szövetkezet pedig a tartozásaiért a saját vagyonával felel. Alapszabályi rendelkezés a törvényben előírt felelősségi szabályt nem módosíthatja. Ez a szabályozási szemlélet a szövetkezetet korlátolt felelősséggel alapított és működtetett társulásként fogja fel. Egyetértünk Veres József álláspontjával, amely szerint, eme szabályozási szemléletből az következik hogy, a szövetkezetnek "... külső vagyoni kártérítési felelőssége az önálló jogi személy vagyonára épülő felelősség, amely semmiféle sajátosságot nem mutat fel."[55] A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény megalkotásakor hasonló szabályozási felfogás érvényesült. A törvény rendelkezései értelmében a szövetkezet vagyonával felelt a tartozásaiért, míg a tag - főszabályként - sem saját vagyonával, sem a szövetkezettől járó munkadíjával nem tartozott felelni.[56] Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény felelősségi előírása erőteljesen hasonlított a részvénytársaságnál irányadó részvényesi felelősségi szabályok tartalmára.[57] A vonatkozó rendelkezés szerint ugyanis a tag felelőssége a szövetkezet viszonylatában a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjedt ki. Emellett pótbefizetés teljesítésére is, de csak abban az esetben, ha ezt alapszabály tartalmazta. A szövetkezet tartozásaiért a tag egyebekben nem felelt.[58]
Az előző áttekintésből észlelhető, hogy a hatályos szövetkezeti törvény és a korábbi törvények kimunkálásánál a jogalkotó eltért, a Rendeletben foglalt szabályozási megoldástól, ugyanakkor nem követte például a KT. idevonatkozó szabályozási modelljét sem. A szövetkezet esetében ugyanis - eltérően más kereskedelmi társaságoktól - a KT. kötelező rendelkezést nem tartalmazott arról, hogy a szövetkezet tartozásaiért a tagok korlátlanul, vagy korlátolt mértékben felelnek-e. A tagok szabad akaratuk szerint határozták el, hogy korlátlan felelősséggel alapítják a szövetkezetet és ily módon annak kötelezettségeiért - amennyiben a kötelezettséget a szövetkezet vagyonából nem elégíthetők ki - egyetemlegesen egész vagyonukkal felelnek, avagy a felelősséget korlátozzák. Korlátolt felelősséggel alapított szövetkezetnél ugyanis, a szövetkezet tagjai - abban az esetben, ha az alapszabály másként nem rendelkezett - csak a lekötött üzletrészük mértékének erejéig feleltek akkor, ha a szövetkezeti vagyonból a szövetkezet kötelezettségei nem voltak teljesíthetők. [59] A felelősség jellegét az alapszabályok rendezték, figyelemmel a KT.-ben foglaltakra.[60] A KT. értelmében az alapszabályokban kötelezően meg kellett állapítani, hogy a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért korlátlan, avagy korlátolt felelősséggel tartoztak-e helytállni. Abban az esetben, ha a tagok felelősségére nézve a korlátolt felelősségi szabály volt az irányadó, de a felelősség a törvényben meghatározott mértéken túl kiterjesztésre került, úgy tisztázni kellett a felelősség terjedelmét is. Ennek értelmében ha a tagok a lekötött üzletrészek összegénél magasabb összegszerűségben határozták meg a felelősséget, akkor ezt alapszabályban rögzíteni kellett. Különösen figyelemre méltó, hogy egy adott szövetkezeteken belül a két tartalmú felelősségi konstrukció együttes szabályozása is érvényesnek minősült. Ez azt jelentette, hogy a tagok nem feltétlenül feleltek azonosan, mert az alapszabály egyes tagokra korlátlan, más tagokra korlátolt felelősséget is megállapíthatott. Hasonló, vegyes rendszert állapított meg a korabeli osztrák és francia szabályozás is.[61] Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a "Gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" szóló 1898. évi XXIII. törvényben, - továbbiakban: szövetkezeti törvény - a tagok a szövetkezet tartozásaiért korlátoltan feleltek.[62]
Ha összevetjük a Rendelet, A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény illetve a korabeli magyar - azaz a KT. és a szövetkezeti törvény - és más nyugat-európai törvények előírásait, megállapítható, hogy a szövetkezeti tag felelősségére nézve, egységes szabályozási felfogásról nem beszélhetünk. A német és az angol[63] szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetét áttekintve, az látható, hogy a szabályozás kezdetén, a korlátlan felelősségi előírás került bevezetésre, majd azt felváltotta a korlátolt felelősségi rendelkezés. A korlátlan felelősséget favorizáló felfogás legismertebb képviselőjének a német Raiffeisen F. W. tekinthető. Ő a szövetkezet hitelképességét a tagok korlátlan felelőssége esetében látta megalapozhatónak. E felfogást fogadta el, a korabeli 1868. évi szövetkezeti törvény, amely alapján a tagok a szövetkezet tartozásaiért, egyetemlegesen, korlátlanul, teljes vagyonukkal feleltek. A korlátolt felelősséget, a törvény egyáltalán nem szabályozta. Az 1889. évi május 1-jei szövetkezeti törvény azonban áttörte e szabályozási szemléletet és lehetővé tette a korlátolt felelősséggel történő szövetkezet alapítást is. A felelősségtől függően három fajta szövetkezet került szabályozásra. A korlátlan felelősséggel, a korlátlan pótbefizetéssel, valamint a korlátolt felelősség mellett alapított szövetkezet.[64] Az Unió tagállamainak szövetkezeti szabályozását e körben a felelősség kérdését tárgyaló munkák[65] rámutatnak arra, hogy több tagállamban vegyes rendszerű felelősségi előírások kerültek megalkotásra. A tag, a szövetkezet tartozásiért felelhet korlátolt mértékben, de vagylagosan a korlátlan felelősség is szabályozásra kerül.[66]
Álláspontunk szerint a Rendeletben illetve a KT.-ben, valamint az előzőekben említett nyugat-európai szabályozásokban érvényre juttatott vegyes rendszerű felelősségi szabályozás egyeztethető össze leginkább a szövetkezet lényegével, annak erőteljes személyegyesítő arculatával. Az a helyeselhető szabályozási technika, amelyik a tagok közösségére bízza azt, hogy a felelősség kérdéséről döntsenek. E körben a törvény "keretjelleggel" kell, hogy szabályozzon azzal, hogy a felelősségre vonatkozó előírásokat, az alapszabályban kötelezően rendezni szükséges. A szövetkezet elnevezésében pedig - a hitelezők érdekeire figyelemmel - fel kell tüntetni a felelősség jellegét, a Rendeletben foglalt előírással azonosan. Egy ilyen tartalmú szabályozás elősegíthetné a szövetkezeti értékek - mindenekelőtt a szövetkezeti szolidaritás - szabályozásbeli kiteljesedését, erőteljesen rávilágítva ezzel a szövetkezet speciális jellegére. A hatályos magyar szabályozás e területen történő továbbfejlesztését ezért javasoljuk.
A Rendelet főbb jellemvonásait éttekintve az a következtetés adódik, hogy az általában a nemzetközi szövetkezeti elvekre, értékekre, a nyugat-európai szövetkezeti szabályozás hagyományaira, illetve az egyes nemzetközi szervezetek szövetkezetekkel kapcsolatos iránymutatásaira építkezik.
A Rendelet célkitűzésének meghatározásakor továbbá az SCE céljának és fogalmának megalkotásakor a jogalkotó egyértelműen szövetkezetspecifikus előírásokat rögzített. Ugyanez vonatkozik a magyar szabályozásra is azzal, hogy az a szövetkezet alapítási célkitűzésének kettős természetét - a Rendeletben megfogalmazottakhoz képest - markánsabban jeleníti meg. A magyar törvény a szövetkezeti fogalom megalkotásánál bevezette a szociális szövetkezet kategóriáját. A szociális szövetkezet fogalma és az arra alapozottan megalkotásra kerülő egyes rendelkezések jelentősen szolgálják a tagok szociális előmenetelét. Összességében a magyar szabályozásban a szövetkezet fogalmáról azt kell megállapítani, hogy az a Rendelet illetve a nyugat-európai szabályozás viszonylatában is megfelelő tartalommal került kimunkálásra.
A befektetői tagra vonatkozó rendelkezések, amelyeket mind a Rendelet, mind a magyar törvény rögzít, nem tekinthetők egyértelműen szövetkezetspecifikusnak, mégis helyesnek értékelendők, mert a szövetkezet optimális működését biztosíthatják. Ezek a szabályok azért is megfelelőek, mert az optimális működés biztosítása mellett a befektetői tagokra az egyes szabályozási területeken - a rendes tagokhoz képest - szigorúbb feltételeket állapítanak meg, garantálva ezzel a szövetkezeti sajátosságok érvényre jutását. A jogalkotó a befektetői tagsági jogviszony szabályozásával biztosítja a lehetőséget szövetkezetbe történő átlátható, jogszabályszerű tőkebevonásra és az eredményes működésre.
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény felelősségi szabályai általában véve megfelelő szakmai színvonalon kerültek kimunkálásra, harmonizálva a Rendeletben foglaltakkal. E területen a magyar szabályozás továbbfejlesztését indokoltnak tartjuk, mégpedig akként, hogy egy vegyes rendszerű felelősségi szabályozás kerüljön bevezetésre. E szabályozási területen egy ilyen szemléletű szabályozási felfogás biztosíthatná leginkább a szövetkezet jogi természetének érvényre jutását. ■
JEGYZETEK
1 A Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.); ld.: http://eur-lex.europa.eu
2 A munkavállalóknak az európai szövetkezetben való részvételére vonatkozó szabályokat, a 2003/72/EK irányelv rögzíti. Ez a Rendelet elválaszthatatlan részét képezi és együttesen kell alkalmazni a Rendelettel. [Rendelet: Preambulum (17) bek.] Az irányelv magyar nyelvű szövegét ld.: EU Hivatalos lapja 05/4. kötet (2003. 8. 18.) 338-349. o. Megjegyezzük, hogy a Rendelet 11. cikk. (2) bek. értelmében az SCE nem jegyezhető be, addig amíg a bejegyzést kérő az Irányelvben foglalt egyes előírások végrehajtását nem igazolja, továbbá az SCE alapszabálya nem ütközhet az Irányelvben foglaltakkal. [Rendelet 11. cikk (4) bek.]
3 Rendelet: Preambulum
4 Úgy mint fenn
5 Vö.: 11. lj.
6 Rendelet 1. cikk (1) és (5) bek.
7 Hasonló felfogást képvisel Hagen Henry, az idevonatkozó elemzése elhangzott az SZNSZ budapesti Kongresszusán, 2004. dec. 2.
8 Angol és francia kezdeményezésre, 1895-ben alakult a szervezet: International Co-operative Alliance, székhely: London; 1991-ben európai régió (ICA Europe) alakult. A szervezet megalakulásától folyamatosan megfogalmazta, azokat a szövetkezeti alapelveket, amelyek az európai és a nemzetközi szövetkezeti szabályozásnak az alapját képezték és képezik. A nemzetközi szövetkezeti elveket az SZNSZ folyamatosan áttekinti, értékeli és újrafogalmazza az idő múlása következtében beálló körülmények megváltozására figyelemmel, megőrizve a hagyományos tételek lényegét. Az SZNSZ-be tömörült szövetségek a világon 760 millió szövetkezeti tagot képviselnek. Részletes tevékenységre ld.: www.coop.org
9 Az elvek a következők: Önkéntes és nyitott tagság; demokratikus tagi ellenőrzés; a tagok gazdasági részvétele; autonómia függetlenség; oktatás, képzés, és tájékoztatás; szövetkezetek közötti együttműködés; felelősség a közösségért. A dokumentum magyar nyelven "A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfoglalása, a szövetkezeti identitásról" (1995. szept. 22.) címszó alatt fellelhető: a Szövetkezeti Kutató Intézet Tudományos és Tájékoztató folyóirata - továbbiakban: Szövetkezés - 2003/1. szám XXIV. évf. 146-148. o.
10 Az Ajánlás azért is fontos mert a szövetkezetek valamennyi típusára és formájára vonatkozik. Az Ajánlást a 25 tagállam elfogadta és ratifikálta. A teljes magyar nyelvű szöveget ld.: Szövetkezés 2003. évi 1. szám XXIV. évf., 136-148. o., magyarul és idegen nyelven ld.: http://www.ilo.org/coop.; Lényeges, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet az egyetlen olyan ENSZ ügynökség, amely rendelkezik a szövetkezeti fejlődésre szakosodott szervezeti egységgel. Ld. erről bővebben: Petra Ulshoefer: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a szövetkezetek; Szövetkezés, 2004. évi 1-2. szám XXV. évf. szám 18. o.
11 Az ENSZ 56. közgyűlése 88. plenáris ülésének határozata "A szövetkezetek szerepe a társadalmi fejlődésben" címszó alatt (2001. dec.19.) ld.: Szövetkezés 2003. évi 2. szám XXIV. évf. 144. o., továbbá egyéb, közgyűlési dokumentumok. Így pl. "A szövetkezetek szerepe az új gazdasági és társadalmi irányzatok fényében" című határozat, 49/155. sz., 94. plenáris találkozó, 1994. december 23., magyar nyelven ld.: Szövetkezés 1998. évi 2. szám XIX. évf. 99-100. o. Megemlítendő még "A szövetkezetek helyzete és szerepe az új gazdasági és szociális irányzatok fényében" című az ENSZ főtitkára által a közgyűlésnek benyújtott A/54/57 sz. jelentés. (New York, 1999. dec.) A jelentés kivonatára ld.: Szövetkezés 2000. évi 1-2. sz. XXI. évf. 249-258. o.
12 Rochdale-i szövetkezet, 1844. E szövetkezet alapszabályai és a tagok jegyzőkönyvben rögzített elvi határozatai tekinthetők a rochdale-i elvek forrásainak. A rochdale-i elvek a következők: Nyitott tagság, Demokratikus igazgatás, Visszatérítés a vásárlás arányában, Korlátozott tőkekamat, Politikai és vallási semlegesség, Készpénzre eladás, A szövetkezeti továbbképzés előmozdítása.
13 Az SZNSZ állásfoglalás "értékek" címszó alatt a szövetkezeti tagok értékrendjének részeként tünteti fel a becsületesség, a nyíltság és a társadalmi felelősség etikai értékeit, továbbá a másikért való törődés értékét. Ld. erről: 9. lj.
14 Meg kell jegyezni, hogy a Rendelet egyes elemzői, éppen azért vitatják a Rendelet néhány előírását, mert álláspontjuk szerint a szövetkezetspecifikus ismérvek az új megoldások révén háttérbe szorulnak. Erre az elemzésünk során részletesebben visszatérünk.
15 Hatályba lépés: 2006. július 1.
16 Preambulum (13) bek.
17 Preambulum (10) bek.
18 Vö.: 9. lj. Megjegyezzük, hogy az ILO meghatározása szinte szó szerint azonos a fenti definícióval. Ld. erről: 10. lj.-ben foglaltak.
19 Rendelet 1. fejezet 1 cikk (3) és (4) bek.
20 Nagy Ferenc: "A szövetkezetek alapelve" Értek. a társ. tud. köréből, Budapest, 1906. kiadja: Magyar Tudományos Akadémia XIII. köt. 6. sz. 351-373 o., idézet: 360. o., erről hasonlóan Klupathy Antal: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve I. kötet; Budapest, 1906. Atheneaum Irodalmi és Nyomdai R-Társulat kiadása 426. o.
21 KT. 223. §:"Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számú tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakult. Ide tartoznak nevezetesen: az előlegezési és hitelegyletek; a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására, vagy közös termelésre alakult egyletek; a fogyasztási egyletek; a laképítő társaságok; a kölcsönös biztosító társaságok."
22 Otto Neudörfer: Grundlagen des Genossenschaftswesens Wien und Leibzig 1925. Druck und Verlag von Carl Gerold’s Sohn 50. o.
23 Gezets betreffend die Erwerbs-und Wirtschaftsgenossenschaften 1. §
24 A dokumentum az SZNSZ üzenete a 76. Nemzetközi Szövetkezeti Napra (1998. júl. 4.) ld. erről: Szövetkezés 1998. évi 2. szám XIX. évf. 24-25. o.
26 A szövetkezet gazdasági lényegére ld.: Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban Bp., 1937. A szerző kiadása különösen a XI. fejezet "A szövetkezés lényege" cím alatt kifejtettek (398-416. o.) és a XII. fejezet "A szövetkezeti alapelvek" cím alatt rögzítettek (428-458. o.)
27 Kuncz Ödön: Küzdelem a gazdasági jogokért II. kötet; Bp., 1941. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 456. o. ld. még Neudörfer: i. m. 80-84. o.
28 A marketing szövetkezet a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar nagy piaci részesedéssel rendelkező szövetkezete.
29 Laczó Ferenc: A marketing-szövetkezetek működési elvei, az Európai Unió tagállamaiban. Szövetkezés 1994. 1-2. szám XV. évf. 94-114. o., Az idevonatkozó elemzés kiemeli továbbá, hogy a szövetkezetek a rendelkezésre álló nyereséget a visszatérítés mellett általában tartalékképzésre használják, avagy korlátozott mértékben a szolgáltatott vagyoni betét után részesedést fizetnek a tagoknak. A visszatérítésről ld. tovább: Uő.: A Dán mezőgazdasági szövetkezetek. Szövetkezés 1990. évi 1-2. szám X. évf. 108-120. o., A holland marketing szövetkezeteket illetően a visszatérítésről ld. még: Szabó G. Gábor: A szövetkezeti identitás - egy dinamikus megközelítés a szövetkezetek fejlődésnek gazdasági nézőpontú elemzésére. Közgazdasági szemle 2005. LII. évf., január 81-92. o., különösen: 88-89. o.
30 1998-ban Finnországban az ún. "S" fogyasztási szövetkezetek 315 millió FIM-et bocsátottak bónuszként tagjaik rendelkezésére. (1 FIM = 46,28 Ft, 1998-1999. év elején irányadó arányok szerint.) Az "S" szövetkezeti csoport, 1916-ban jött létre, a fogyasztási szövetkezeti mozgalom kettéválásával. A kettéválás után a másik jelentős szövetkezeti érdekkör az ún. Tradeka/Elanto, azaz az "E" csoport. Az eredmények a visszatérítés gondolatának gyakorlati alkalmazásával voltak elérhetők. Ld. erről: Raija Ittkonen: Fogyasztási szövetkezetek Finnországban, Szövetkezés 1999. 2. szám, XX. évf. 18 skk. o.
31 Vö.: 9. lj-tel.
32 Preambulum (10) bek.
34 Rendelet Preambulum (9) bek.; 2006. évi X. törvény (3) bek.
35 2006. évi X. törvény 8. §, ld. tovább: 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a szociális szövetkezetről. Lényeges, hogy a szociális szövetkezet a közhasznú szervezeti jogállással rendelkezik.
36 Általános jellemzésre ld.: Bruno Roelants: Valójában mit is jelent a "szociális gazdaság", Szövetkezés, , 2003. évi 1. szám XXIV. évf. 109-113. o. Fordította: dr. Kémeri András; Az elemzés Bernard Thiry: " A szövetkezetek és a szociális gazdaság az Európai Unióban" c. munkáját hivatkozza, mint alap-jogforrást. Ld. erről: Szövetkezés, 1999/2. szám XX. évf. 4-18. o.
37 Figyelemreméltó az is, hogy az Európai Unióban igen komoly igény mutatkozik arra, hogy a harmadik szektor szereplőinek speciális statusát külön törvények keretei között szabályozzák.
38 Vö.: 11. lj.
39 Megjegyezzük, hogy A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény megalkotása során a szociális gazdaság jellemzésére készített munkánkat a jogalkotó átvette a törvény "Általános Indokolás"-a azt tartalmazza. A szociális szövetkezet magyar szabályozásba történő bevezetésére ugyanebben a munkában tettünk javaslatokat. A kéziratot "Észrevételek" a Kormány részére előterjesztett egységes szövetkezeti törvény koncepciójára címmel ld.: ELTE-ÁJK Agrárjog tanszék.
40 A Preambulum 9. pontja már tartalmazza a speciális státusra vonatkozó utalást. Megjegyezzük, hogy e statusra több terminológia használatos így pl.: "beruházó tag", "befektető tag", "nem felhasználó tag", "társult tag".
41 Rendelet 60. cikk (szavazati jog)
42 Dr. Bajtay Péterné: Szövetkezetek az Európai Unióban, Szövetkezés 1998/2. szám XIX. évf. 79-94. o., különösen: 93. o.
43 Uő.: i. m.: uo.
44 Dr. Dávid Csaba: Szövetkezés a francia élelmiszer-gazdaságban, Szövetkezés 1998/1. szám XIX. évf. 124. old.
45 Ld.: Ajánlás az I./4. c, d, e, pontok alatt. Az Ajánlást ld.: úgy mint 10. lj.
46 Dr. Fekete József - Dr. Pál József: A "Kölcsönt nyújtók" és a "Befektető" szövetkezeti tag megkülönböztetése, munkaanyag Budapest 2004. április 14., fellelhető: Országos Szövetkezeti Tanács Titkársága, Szövetkezeti Kutató Intézet; E körben meg kell jegyezni, hogy Hagen Henry a befektetői tagra vonatkozó rendeletbeli szabályokat úgy értékeli, hogy azok különböznek a nemzetközi szövetkezeti alapelvek és értékek szellemiségétől ld. erre i. m. 39. o.
47 Ez a speciális status nem előzmény nélküli a magyar szövetkezeti szabályozásban. Klupathy már rámutatott arra, hogy a központi hitelszövetkezetek alapító tagjainak jogállása a rendes tagokhoz képest éppen abban tér el, hogy ők nem közreműködnek a szövetkezet gazdálkodásában. Ld. erről Klupathy: i. m. 426. o. 12. lj.
48 rendes tag esetében: az alapszabályban meghatározott testület ld.: 2006. évi X. törvény 43. § (1) bek.
49 Vö.: 35. lj.
50 2006. évi X. törvény 46. § (1) bek.
51 A rendes tag kötelező személyes közreműködéséről, ld.: 2006. évi X. törvény 42. § (4) bek.
52 Megemlítendő, hogy a Rendelet a szervezeti rendről szóló előírások között is tartalmaz korlátokat. Az ügyviteli szerv tagjainak legfeljebb 1/4-e lehet beruházó tag, továbbá a felügyelőbizottság tagjainak szintén csak 1/4-e kerülhet ki a befektető tagok közül. Ld. erről: 42. cikk (2) bek.; 39. cikk (3) bek.
53 Rendelet 1. cikk (2) bek.
54 Úgy mint fent és 5. cikk (4) bek.
55 Veres József: A százharmincadik év 6. szövetkezeti törvényéhez. Szövetkezés. 2005. évi 1. szám XXVI. évf. 153. o. - 172. o. különösen 168-172. o.
56 1992. évi I. tv. 69. § (1) és (2) bekezdések. Megjegyezzük, hogy a lakásszövetkezet tagjára nem vonatkozott a rendelkezés.
57 Ezt a jellemvonást a törvény "Részletes Indokolása" is tartalmazza.
59 KT. 231. §
60 KT. 225. § 14. pont
61 Az 1873. évi április 9-i osztrák szövetkezeti törvény vegyes rendszerű volt, tehát lehetőség nyílott korlátolt, avagy korlátlan felelősséggel történő alapításra is. Hasonlóan az osztrák szabályozáshoz a tagok felelőssége többféleképpen nyert szabályozást Franciaországban is az 1867. évi július 24-i társasági törvény keretei között. Ld. erről: Galovits: i. m. 108-110. o. 1. lj.-ben I.; II.; III.; IV. pontok; Ugyanerre: Neumann Ármin: A kereskedelmi törvény magyarázata I. kötet Budapest, 1898. Athenaeum Irod. és Nyomdai R. - Társulat kiadása, 676-681. o.
62 Ld. erről bővebben: Réti Mária: A kereskedelmi társaságok felelősségi szabályairól, Magyar Jog, 2005./2. szám LII. évf. 79-90. o. különösen 83-85. o.
63 Az 1852. évi Industrial and Provident Act által rögzített korlátlan felelősséget az 1862. évi augusztus 7-i szövetkezeti törvény már nem is szabályozta. A korabeli angol szövetkezeti szabályozás az üzletrészalapú korlátolt felelősségre épült. Ezt fogalmazta meg az 1876. évi augusztus 11-i szövetkezeti törvény. /Industrial and Provident Societies Act/ Ld. erről: Galovits: i. m. 108-110. o. 1. lj.-ben I.; II.; III.; IV. pontok; Ugyanerre: Neumann: i. m. 676-681. o.
64 Ld. erről: Galovits: i. m. 108-110. o. 1. lj.-ben I.; II.; III.; IV. pontok; Ugyanerre: Neumann: i. m. 676-681. o.
65 Pl.: "A tagállamok szövetkezetekre vonatkozó törvényeinek összefoglaló táblázata" című rendszerező munka, ld.: www.meh.hu.
66 Finnországban például korlátozott a felelősség, de az alapszabályok ettől eltérő előírást is tartalmazhatnak. Hasonló szabályozás irányadó Hollandiában. A portugál, az olasz szabályozás vegyes rendszerű, azzal azonban, hogy a felelősség általában korlátozott. Ugyanez jellemzi a dán szabályozást is. Ld. erről: úgy mint fenti lj., A holland marketing szövetkezeteket illetően a felelőségi szabályok természetéről, a kezdeti korlátlan felelősség okairól ld. még: Szabó G. Gábor: i. m. 87. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Réti Mária, egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
