Emberi jogokról a direkt marketing kapcsán általában abban a kontextusban szokás beszélni, hogy a direkt marketing egy olyan negatívum, amivel szemben az egyén érdekében az emberi jogokhoz lehet (és kell) nyúlni. A vállalkozások által kéretlenül küldött direkt marketing levelek, spamek az egyének szempontjából joggal kifogásolhatók, és a magánszférához való emberi jog e kifogásolás eszköze lehet. E helyütt azokkal a tartalmi korlátozásokkal - közelebbről a dohány- és pornográf reklámok tilalmával - szeretnék foglalkozni, amelyeket a hatályos reklámtörvény (a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény; a továbbiakban: Reklámtv.) az ún. kért direkt marketing küldeményekkel szemben is felállít, feltéve a kérdést, hogy vajon jogosult-e az állam a magánosok magánlevelezését - aminek a direkt marketing egy speciális kereskedelmi formája - tartalmi megfontolásokból korlátozni?
A jelen tanulmány szempontjából a direkt marketingnek két alaptípusa különböztethető meg. Az egyik eset az, amikor a vállalkozás a reklámanyagot ugyan egyénenként kézbesíti, de ahhoz nem kérte, vagy, ha kérte is, nem kapta meg a címzettek kifejezett hozzájá-rulását.1 Ezt az esetet nem vizsgáljuk.
A direkt marketing másik, számunkra releváns alaptípusa az, amikor a vállalkozás a saját termékeiről, szolgáltatásairól a címzett fogyasztó előzetes, kifejezett, írásbeli jóváhagyásával (adott esetben kérésére) küld, egyedileg megcímzett küldeményt, postai vagy elektronikus úton.2 A postatörvény meghatározása szerint a levélküldemény egyedi vagy személyes jellegű - azaz privát - közlést tartalmaz.3 A direkt marketing küldemény tehát magánlevélnek minősül, mert azt egy magánszemély (a vállalkozás) egy másik magánszemélynek (egyéni fogyasztó) küldi, amit - jóhiszemű és jogszerű joggyakorlás esetén - harmadik személy vagy a nyilvánosság közvetlenül nem ismerhet meg. Tehát egy zárt, interperszonális kommunikációról van szó, amely a nyilvánosság számára közvetlenül nem hozzáférhető. (És ettől független, hogy a kommunikáció tartalma esetleg egyéb úton, akár a címzett további magatartása folytán, nyilvánosságra kerülhet-e, vagy hogy párhuzamosan hány azonos tartalmú levelet küld a feladó különböző címzetteknek.)
Egy férfi által a barátnőjének küldött levél - függetlenül a tartalmától - magánlevélnek minősül, és mint ilyen kiterjed rá a magánlevelezés tiszteletben tartásához fűződő emberi jog hatálya. A jogvédelem szükségessége szempontjából ettől az intim szituációtól nem különbözik az a kereskedelmi tárgyú levél, amit egy vállalkozás valamely konkrét fogyasztójának - a fogyasztó felhatalmazásával, adott esetben a fogyasztó kifejezett kérésére - küld, s amelyben a termékeiről nyújt tájékoztatást számára, még akkor sem, ha ez a tájékoztatás reklámnak minősülhet. Mindkét esetben magánszemélyek közötti, tudatosan nem nyilvános kommunikációról, privát levélről van szó.
A hatályos Reklámtv. egyebek mellett tiltja a pornográf- és a dohányreklámot (Reklámtv. 9. §, 19. §)4, valamint szabályozza a direkt marketing alkalmazásának lehetőségét is. A Reklámtv. 6. § (1) bek.-e értelmében ugyanis reklám természetes személyek, mint reklám címzettjei felé közvetlen megkeresés módszerével, egyéni kommunikációs eszköz útján (vagyis magánlevélben) főszabályként csak akkor közölhető, ha ahhoz a címzett előzetesen kifejezetten hozzájárult, dohány-és pornográf reklám pedig még akkor sem, mert a törvény e tekintetben nem tartalmaz kivételt. Dohányvagy pornográf reklám tehát akkor sem közölhető a fogyasztóval zárt kommunikációs úton (azaz magánlevélben), ha a reklámozó cégtől a fogyasztó azt előzetesen és kifejezetten kérte. Ezzel a magyar jogalkotó közvetlenül korlátozza két magánszemély, a gyártó/forgalmazó cég és a fogyasztó közötti (kereskedelmi) magánlevelezés tartalmát.
A Reklámtv. 3. § d) pontja értelmében gazdasági reklám minden olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul. Ezen definíció alapján nehéz olyan használható kommunikációt elképzelni adott áru vonatkozásában a forgalmazó és a fogyasztó között, ami ne minősülne reklámnak. A jelen szabályozás szerint a fogyasztó például e-mailben nem kérhet terméklistát a dohány- vagy pornográf árukat forgalmazó vállalkozástól, mert annak megküldésével a vállalkozás tilos reklámot közölne.
Az 58/1998. (X. 2.) OGY határozattal közzétett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, egységes szövegű szerkezetbe foglalt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 8. cikke deklarálja a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való emberi jogot. Ennek keretében a cikk 1. bekezdése mindenkinek garantálja a jogot, hogy levelezését tiszteletben tartsák. Ezen jog alapján a levelezést folytató magánszemélyeknek (ide értve a jogi személyeket is5) emberi joga fűződik ahhoz, hogy a hatóságok ne avatkozzanak be a levelezésükbe, azt ne korlátozzák. Noha az Egyezmény 8. cikkében szereplő alapfogalmakat maga az Egyezmény nem határozza meg, egyértelmű, hogy a szóban forgó emberi jog kiterjed a magánszemélyek közötti minden levelezésre6, függetlenül annak jellegétől (pl. intim vagy kereskedelmi), tartalmától (pl. reklám vagy sem), és független attól, hogy az érintett személyek között milyen egyéb kommunikációra van lehetőség, vagy hogy az egyik fél a levelezés tartalmát akár harmadik személyek tudomására is hozhatja.
A magánlevelezés tiszteletben tartásához való jog az emberi jogok első generációjához tartozó, klasszikus negatív jog, ami az egyénnek az állami beavatkozástól mentes, szabad tevékenységét biztosítja.7 Nyilvánvalónak tűnik, hogy a magánlevelezés tiszteletben tartásához való jogba beletartozik, hogy mindenki szabadon, az államhatalomtól függetlenül választhassa meg, kivel és miről kíván levelezni, kitől fogad levelet. A levelezés megtiltása par excellence korlátozza a levelezés tiszteletben tartásához való jog érvényesülését, sőt, azt kizárja.
A magánlevelezés továbbá csak két személy - a feladó és a címzett - együttes figyelembevételével értelmezhető. Ha a korlátozás közvetlenül csak a feladóra, avagy a címzettre vonatkozik, az akkor is kihat a kommunikáció másik résztvevőjére is. Ha a feladó adott tartalmú levelet nem küldhet el, akkor ezt a levelet a címzett értelemszerűen nem is kaphatja meg, vagyis a két személy közötti kommunikáció szenved korlátozást. A magánlevelezés mint kommunikáció tiszteletben tartásához való jog korlátozása tehát mindig legalább két személyt érint, ezért mindkét érintett személy jogait figyelembe kell venni a korlátozás minősítése során. Az tehát, hogy a Reklámtv. a vállalkozás levélküldési jogát korlátozza, szükségképpen és közvetlenül korlátozza a potenciális címzettek (fogyasztók) levelezési jogának részét képező levélfogadási jogot is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
