Emberi jogokról a direkt marketing kapcsán általában abban a kontextusban szokás beszélni, hogy a direkt marketing egy olyan negatívum, amivel szemben az egyén érdekében az emberi jogokhoz lehet (és kell) nyúlni. A vállalkozások által kéretlenül küldött direkt marketing levelek, spamek az egyének szempontjából joggal kifogásolhatók, és a magánszférához való emberi jog e kifogásolás eszköze lehet. E helyütt azokkal a tartalmi korlátozásokkal - közelebbről a dohány- és pornográf reklámok tilalmával - szeretnék foglalkozni, amelyeket a hatályos reklámtörvény (a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény; a továbbiakban: Reklámtv.) az ún. kért direkt marketing küldeményekkel szemben is felállít, feltéve a kérdést, hogy vajon jogosult-e az állam a magánosok magánlevelezését - aminek a direkt marketing egy speciális kereskedelmi formája - tartalmi megfontolásokból korlátozni?
A jelen tanulmány szempontjából a direkt marketingnek két alaptípusa különböztethető meg. Az egyik eset az, amikor a vállalkozás a reklámanyagot ugyan egyénenként kézbesíti, de ahhoz nem kérte, vagy, ha kérte is, nem kapta meg a címzettek kifejezett hozzájárulását.[1] Ezt az esetet nem vizsgáljuk.
A direkt marketing másik, számunkra releváns alaptípusa az, amikor a vállalkozás a saját termékeiről, szolgáltatásairól a címzett fogyasztó előzetes, kifejezett, írásbeli jóváhagyásával (adott esetben kérésére) küld, egyedileg megcímzett küldeményt, postai vagy elektronikus úton.[2] A postatörvény meghatározása szerint a levélküldemény egyedi vagy személyes jellegű - azaz privát - közlést tartalmaz.[3] A direkt marketing küldemény tehát magánlevélnek minősül, mert azt egy magánszemély (a vállalkozás) egy másik magánszemélynek (egyéni fogyasztó) küldi, amit - jóhiszemű és jogszerű joggyakorlás esetén - harmadik személy vagy a nyilvánosság közvetlenül nem ismerhet meg. Tehát egy zárt, interperszonális kommunikációról van szó, amely a nyilvánosság számára közvetlenül nem hozzáférhető. (És ettől független, hogy a kommunikáció tartalma esetleg egyéb úton, akár a címzett további magatartása folytán, nyilvánosságra kerülhet-e, vagy hogy párhuzamosan hány azonos tartalmú levelet küld a feladó különböző címzetteknek.)
Egy férfi által a barátnőjének küldött levél - függetlenül a tartalmától - magánlevélnek minősül, és mint ilyen kiterjed rá a magánlevelezés tiszteletben tartásához fűződő emberi jog hatálya. A jogvédelem szükségessége szempontjából ettől az intim szituációtól nem különbözik az a kereskedelmi tárgyú levél, amit egy vállalkozás valamely konkrét fogyasztójának - a fogyasztó felhatalmazásával, adott esetben a fogyasztó kifejezett kérésére - küld, s amelyben a termékeiről nyújt tájékoztatást számára, még akkor sem, ha ez a tájékoztatás reklámnak minősülhet. Mindkét esetben magánszemélyek közötti, tudatosan nem nyilvános kommunikációról, privát levélről van szó.
A hatályos Reklámtv. egyebek mellett tiltja a pornográf- és a dohányreklámot (Reklámtv. 9. §, 19. §)[4], valamint szabályozza a direkt marketing alkalmazásának lehetőségét is. A Reklámtv. 6. § (1) bek.-e értelmében ugyanis reklám természetes személyek, mint reklám címzettjei felé közvetlen megkeresés módszerével, egyéni kommunikációs eszköz útján (vagyis magánlevélben) főszabályként csak akkor közölhető, ha ahhoz a címzett előzetesen kifejezetten hozzájárult, dohány-és pornográf reklám pedig még akkor sem, mert a törvény e tekintetben nem tartalmaz kivételt. Dohányvagy pornográf reklám tehát akkor sem közölhető a fogyasztóval zárt kommunikációs úton (azaz magánlevélben), ha a reklámozó cégtől a fogyasztó azt előzetesen és kifejezetten kérte. Ezzel a magyar jogalkotó közvetlenül korlátozza két magánszemély, a gyártó/forgalmazó cég és a fogyasztó közötti (kereskedelmi) magánlevelezés tartalmát.
A Reklámtv. 3. § d) pontja értelmében gazdasági reklám minden olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul. Ezen definíció alapján nehéz olyan használható kommunikációt elképzelni adott áru vonatkozásában a forgalmazó és a fogyasztó között, ami ne minősülne reklámnak. A jelen szabályozás szerint a fogyasztó például e-mailben nem kérhet terméklistát a dohány- vagy pornográf árukat forgalmazó vállalkozástól, mert annak megküldésével a vállalkozás tilos reklámot közölne.
- 488/489 -
Az 58/1998. (X. 2.) OGY határozattal közzétett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, egységes szövegű szerkezetbe foglalt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 8. cikke deklarálja a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való emberi jogot. Ennek keretében a cikk 1. bekezdése mindenkinek garantálja a jogot, hogy levelezését tiszteletben tartsák. Ezen jog alapján a levelezést folytató magánszemélyeknek (ide értve a jogi személyeket is[5]) emberi joga fűződik ahhoz, hogy a hatóságok ne avatkozzanak be a levelezésükbe, azt ne korlátozzák. Noha az Egyezmény 8. cikkében szereplő alapfogalmakat maga az Egyezmény nem határozza meg, egyértelmű, hogy a szóban forgó emberi jog kiterjed a magánszemélyek közötti minden levelezésre[6], függetlenül annak jellegétől (pl. intim vagy kereskedelmi), tartalmától (pl. reklám vagy sem), és független attól, hogy az érintett személyek között milyen egyéb kommunikációra van lehetőség, vagy hogy az egyik fél a levelezés tartalmát akár harmadik személyek tudomására is hozhatja.
A magánlevelezés tiszteletben tartásához való jog az emberi jogok első generációjához tartozó, klasszikus negatív jog, ami az egyénnek az állami beavatkozástól mentes, szabad tevékenységét biztosítja.[7] Nyilvánvalónak tűnik, hogy a magánlevelezés tiszteletben tartásához való jogba beletartozik, hogy mindenki szabadon, az államhatalomtól függetlenül választhassa meg, kivel és miről kíván levelezni, kitől fogad levelet. A levelezés megtiltása par excellence korlátozza a levelezés tiszteletben tartásához való jog érvényesülését, sőt, azt kizárja.
A magánlevelezés továbbá csak két személy - a feladó és a címzett - együttes figyelembevételével értelmezhető. Ha a korlátozás közvetlenül csak a feladóra, avagy a címzettre vonatkozik, az akkor is kihat a kommunikáció másik résztvevőjére is. Ha a feladó adott tartalmú levelet nem küldhet el, akkor ezt a levelet a címzett értelemszerűen nem is kaphatja meg, vagyis a két személy közötti kommunikáció szenved korlátozást. A magánlevelezés mint kommunikáció tiszteletben tartásához való jog korlátozása tehát mindig legalább két személyt érint, ezért mindkét érintett személy jogait figyelembe kell venni a korlátozás minősítése során. Az tehát, hogy a Reklámtv. a vállalkozás levélküldési jogát korlátozza, szükségképpen és közvetlenül korlátozza a potenciális címzettek (fogyasztók) levelezési jogának részét képező levélfogadási jogot is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
