A jelen téma szempontjából releváns szabályozást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) tartalmazza. Az önálló bírósági végrehajtók feletti felügyeleti rendszer röviden úgy összegezhető, hogy
- főszabály szerint az önálló bírósági végrehajtó ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzése a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara ("Kamara") feladata,
- a törvényességi felügyeletet a végrehajtó székhelye szerinti törvényszék is elláthatja,
- az általános felügyelet az igazságügyért felelős miniszter feladata [Vht. 230. §, 103. § (6) bekezdése].
A fentiekből is következően az önálló bírósági végrehajtó ellen elsősorban a Kamara (kamarai elnök) kezdeményezhet fegyelmi eljárást, a törvényszék elnökének indítványozási hatásköre csak eshetőleges a törvény értelmében. Itt szükséges felhívni arra a figyelmet, hogy a Kamara jogai és feladatai között a törvény kifejezetten nevesíti a fegyelmi eljárás kezdeményezését [Vht. 250. § (2) bekezdésének l) pontja].
A fegyelmi büntetéseket és a fegyelmi eljárás szabályait a Vht. XXII. fejezete tartalmazza, jelen tanulmány szempontjából csak a következő rendelkezésekre hívnám fel a figyelmet. Ezen törvényi fejezet rendelkezései mind az önálló bírósági végrehajtóra, mind az önálló bírósági végrehajtó-helyettesre, mind az önálló bírósági végrehajtó-jelöltre kiterjednek. A Vht. 266. § (1) bekezdés értelmében: "Fegyelmi vétséget követ el az a 225. § (1) bekezdésében felsorolt személy, aki a) e törvényben vagy más jogszabályban meghatározott hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi, illetőleg b) magatartásával vagy életmódjával a feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megingatja, vagy hivatásának tekintélyét csorbítja."
A fentieken túl fegyelmi vétséget valósít meg az is, ha a Vht. 266. § (2) bekezdése szerinti tágabb értelemben vett végrehajtó vétkes magatartása a Kamara iránymutatásában foglaltakat súlyosan sérti, vagy ha a Kamarai tagdíj befizetését az önálló bírósági végrehajtó elmulasztja. A törvény lehetővé teszi a fegyelmi büntetés kiszabásának és a fegyelmi eljárás lefolytatásának mellőzését, ha a vétkesség enyhébb fokú és a kötelezettségszegés nem, vagy csak csekély mértékben jár hátrányos következménnyel.
A törvényi szabályozás továbbá lehetővé teszi a kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztését, igaz, csak egy fegyelmi büntetés (hivatalvesztés, illetve végrehajtó-helyettes, végrehajtó-jelölt esetén a kamarai névjegyzékből törlés) esetén. Ennek kapcsán az eset súlyosító és enyhítő körülményeit figyelembe kell venni, különösen a kötelességszegés súlyát és ismétlődését, a szándékosság, illetőleg a gondatlanság fokát és az okozott kárt is, továbbá azt, hogy az okozott kár megtérült, vagy azt a végrehajtó megtérítette, illetőleg hogy a végrehajtó a végrehajtást kérő követelését kiegyenlítette.
Nem folytatható le a fegyelmi eljárás a fegyelmi vétség elévülése esetén, azaz amennyiben a fegyelmi ügyet elbíráló szerv a cselekmény tudomásra jutásától számított 3 hónapon belül az eljárást nem indította meg (szubjektív határidő) és akkor sem, ha a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt (objektív határidő). Természetesen ha a fegyelmi vétség bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, akkor a fegyelmi vétség is csak a bűncselekmény elévülésével együtt évül el.
Kardinális kérdés minden fegyelmi eljárással és annak hatékonyságával kapcsolatban, hogy mely szervek járnak el az állítólagosan elkövetett jogsértés, illetve mulasztás kapcsán, ideértve különösen, hogy a jogsértés kivizsgálása az adott szervezeten belül történik, ha igen, annak melyik szintjén, vagy pártatlan külső, ill. az adott szervezeten belül elkülönült fél által. Ennek fontosságát felesleges külön hangsúlyozni, utalnék csak a Független Rendészeti Panasztestület létrehozatalának körülményeire és indokoltságára, továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának a bíróságok pártatlanságát és a hatékony jogorvoslati jogot érintő ítélkezési gyakorlatára (dr. Grád András-dr. Weller Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2011, 301., 625. o.). A fegyelmi bírósági rendszer pártatlansága Magyarországon az önálló bírósági végrehajtók elleni fegyelmi ügyekben biztosított törvényi szinten, mivel a fegyelmi bíróságok tagjai a hivatásos bírák közül kerülnek ki, a Kamarának sem a kinevezés, sem a jelölés kapcsán nincs jogosítványa [Vht. 272. § (1) bekezdése]. Ezt a képet némileg árnyalja az, hogy a fegyelmi vizsgálatban közreműködő, a tényállás felderítésében érdemi jogosítványokkal rendelkező vizsgálóbiztosok a végrehajtók közül kerülnek ki és őket a Kamara közgyűlése választja meg [Vht. 271. § (1) bekezdése és a Vht. 279. § (1) és (3) bekezdése].
A Vht. 278. § (1) bekezdése megerősíti a már a Vht. 230. §-ából is levonható következtetést és kifejezetten felruházza az igazságügyért felelős minisztert, a törvényszék elnökét és a Kamara elnökét azzal a jogkörrel, hogy fegyelmi eljárást kezdeményezzen ("feljelentést tegyen") az elsőfokú fegyelmi bíróság elnökénél, mely a törvényi szabályozásra tekintettel ezen sorok írásakor a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság [Vht. 270. § (2) bekezdése]. A fegyelmi eljárás megindításával kapcsolatban két dolog jegyzendő meg: a megindításra jogosultak számát a törvény a fentiek szerint mindössze három személyben korlátozza, ami lényegesen leszűkíti az indítványozásra jogosultak körét és kizárja belőle a végrehajtási eljárásban egyébként érintett összes személyt, akik egyébként a végrehajtó jogszerűtlen intézkedésével vagy mulasztásával szemben jogosultak
16/17
végrehajtási kifogást benyújtani a Vht. 217. § (1) bekezdése szerint (ergo akiket a jogsértés érinthet a végrehajtó jogsértése okán). Ennek a korlátozásnak a következtében a jogsérelmet szenvedett fél és egyéb érdekelt nem indítványozhatja közvetlenül a fegyelmi bíróság elnökénél a fegyelmi eljárás megindítását és mivel hivatalbóli eljárás itt nincs, ezért szükséges az indítványozásra jogosult személyeknél kérelmezni a Vht. 278. § (1) bekezdése szerinti feljelentés megtételét.
Megjegyzendő a fegyelmi eljárás megindításával kapcsolatban továbbá, hogy ehhez a fegyelmi vétség alapos gyanúja is szükségeltetik [Vht. 278. § (1) bekezdése]. Hogy mi ez az alapos gyanú, arról a törvény hallgat. Erre tekintettel csak analógiával élhetünk más jogágakból az alapos gyanú kapcsán, ezáltal ezt egy nagyobb fokú valószínűségi ismeretként (Fenyvesi Csaba-Herke Csongor-Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 2004. 380-382. o.) határozhatjuk meg.
A jogirodalom ez idáig a jelen tanulmánnyal érintett témával részletesen nem foglalkozott. Sajnálatos módon a "A bírósági végrehajtás magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata 3." (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004.) c. kommentár nem tartalmaz semmifajta magyarázatot az önálló bírósági végrehajtók fegyelmi felelősségével kapcsolatban a törvényszöveghez. Ugyancsak nem tartalmaz e témában magyarázatot "A megújult bírósági végrehajtás" (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2004.) c. könyv sem. A kommentárok ezen hiányossága érthetetlen, mivel az önálló bírósági végrehajtók fent ismertetett felügyeleti rendszere és az erre vonatkozó szabályozás 2001. szeptember 1-je óta hatályos, ekkor vált ez le ugyanis teljes mértékben - azaz felügyelet szempontjából is - a bíróságokról [lásd a Vht. 2001. augusztus 31-ig hatályos 230. § (2) és (3) bekezdése és a 232. § (1) bekezdését], azaz lett volna idő a vonatkozó jogszabályhely-magyarázatok kifejtésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
